Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-30 / 25. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1977, január 30 Készül az új menetrend Kulturáltabb személyszállítást ígér a vasút A MÁV Debreceni Igazgatósága 1980-ig a személyszállítás korsze­rűsítésére negyven százalékkal nagyobb összeget irányzott elő, mint az ezt megelőző öt évben. A május 21-től életbe lépő új menetrenddel egyidőben, de már azt megelőzően is, egy sor, a kul­turáltabb közlekedés érdekében történő intézkedésre kerül sor. A menetrend — a nemzetközileg már gyakorlattá vált időtartamra — most már két évre készül. Az új menetrend életbe lé­pésekor a mátészalkai és vá- sárosnaményi vonalakról is eltűnik a gőzmozdony, s így az egész megyében korszerű vontató járművek közleked­nek majd. Ennek eredményeként felgyorsul a Közlekedés ezeken a vonalakon. Nyíregyháza és Mátészalka, il­letve Nyíregyháza és Vásárosna- mény között körülbelül tíz percet rövidül a személyvonatok me­netideje. Korszerű villanyfütést szerelnek a személykocsikba, illetve új ko­csik beállításával, igazgatóságok közötti átcsoportosítással oldják meg a cserét. A tervidőszakban egyébként is mintegy száz négy- tengelyessel bővül az igazgatóság személykocsiparkja. Kísérletkép­pen új típusú motorvonatok is megjelennek majd a megye vas­útjain. S ami a legfontosabb: fo­kozatosan több ülőhely áll majd az utasok rendelkezésére. Ez az év fontos változást je­lent a megyeszékhelynek. A Zrí­nyi Ilona utcában, a Nyírfa Aru­ház mellett épülő sávház alatt rendez be korszerű menetjegy­irodát és helybiztosító központot a MÁV Debreceni Igazgatósága. Az iroda telexet is kap. ami gya­korlatilag azt jelenti, hogy együtt tudnak dolgozni az Európa Hely­jegyelosztó Központtal. Például, ha valaki Nyíregyházán jegyet vált a Wiener Walzerre, vagy az Orient Expresszre, már megkap­hatja hozzá a hely-, illetve a há­lójegyet is, tizenöt, húsz perc alatt. És nem fontos gépkocsin utazni Drezdába, azt is fel lehet adni poggyászként. Korszerűsítik a nyíregyházi várótermet. Mire az új me­netrend életbe lép, már az információs iroda is kap ad­dig is hangos bemondót, nem­zetközileg is elfogadott picto- gramok — utastájékoztatók — igazítják útba az utasokat. Javulnak a csatlakozások. A tervidőszakban új büfékocsikat: is kap az igazgatóság. Kis toló­kocsikon is árusít az Utasellátó a peronokon, a vonaton. A deb­receni pályaudvaron már műkö­dik a tejbár. Ilyet kap Nyíregy­háza is — ha igény lesz rá. A kulturált utazás elengedhe­tetlen feltétele a tisztaság. Egy évvel ezelőtt még a takarítást végző személyzet állandó, olykor 30 százalékos létszámhiánnyal küszködött. Amióta az igazgató­ság közvetlen irányítása alá tar­toznak és lényeges bérjavítást is rendeztek, a létszámhiány szinte teljes mértékben megszűnt. Ja­vult az itt dolgozók szociális el­látottsága. Nyíregyházán új üze­mi fürdő-öltöző épül. A technikára azonban itt is szükség van. Ebben az évben először Debrecen, majd Nyíregy­háza és év végére Mátészalka is személykocsimosót kap. Fokozó­dik a takarító kisgépek alkalma­zása. Erre a célra csak a nyír­egyházi csomópont 3,1 millió fo­rintot kap, Mátészalka is több mint egymiliót használhat fel. Tóth Árpád Pedagógusjelöltek válaszút előtt Hol tanítsak? A NYÍREGYHÁZI FŐISKOLÁN IDÉN 256 TA- NÄR ÉS 75 TANÍTÓ FEJEZI BE TANULMÁ­NYAIT. AZ ÜJ RENDELKEZÉS SZERINT CSAK PÁLYÁZAT ÜTJÄN HELYEZKEDHET­NEK EL. NEMRÉGIBEN MEGKAPTÁK AZ ÁLLASOK JEGYZÉKÉT, MOST AZTÁN A VÉGZŐSÖK KÖZÖTT KEVÉS FONTOSABB TÉMA FOROG, MINT A „TE HOVÁ FOGSZ PÁLYÁZNI?”. Találomra kopogtattam be a főiskola kollégiumának egyik szobájába. Az asztal telistele könyvekkel, füzetek­kel, két lány hajolt föléjük: Mocsári Irén és Járó Mária negyedéves magyar-orosz szakos tanárjelöltek. Az orosz irodalom szigorlatára készültek — az utolsó vizs­gájukra a félévben. Egy kis beszélgetésre azonban szíve­sen vállalkoztak — márcsak a kikapcsolódás kedvéért is. „Jó téma!" — A pályázatokról... — kezdtem, és nem is kellett folytatni. „Jó téma!’' — mondta a mozdulatuk. Járó Mária keresgélni kez­dett az asztalon, aztán fel­NYOMDAI REMEKEK Könyv a pecsétgyűrűben Már Ciceró is ismert olyan Iliász-kötetet, amely parányi méretei miatt elfért volna egy dióhéjban. A rómaiak ezüstbe, aranyba foglalták és pecsétgyűrűben, medalionok­ban helyezték el az apró könyveket. Századunk első fe­lében a világ legkisebb mé­retű könyvének egy Páduá- ban nyomtatott, 16x11 milli­méteres könyvecskét tartot­tak. Kisebb egy tűzkőnél A nyomdai technika töké­letlensége következtében a gombostűfej nagyságú be­tűkből kiszedett oldalak ese­tenként a legkisebb rezdü­lésre összekeveredtek. Az utóbbi időben a világrekor­der egy NDK-kiadó gondo­zásában megjelent 3x2,5 mil­liméter „nagyságú” kötet, amely kisebb egy tűzkőnél. Ezek a parányi könyvek már- csupán kuriózumok, a tech­nika diadalának hirdetői. Ol­vasni csak sokszoros nagyí­tásban lehet őket. Egyes szakértők azt vallják, hogy a jövőben a lézerrendszer segítségével 44 oldalnyi szö­veget lehet majd lejegyezni egy tűfejnyi területre, s szá­mítógép segítségével olvas­sák majd őket. Kilencven könyv = 1 méter A minikönyvgyűjtők tá­bora nálunk is egyre népe­sebb. Számukat tízezerre be­csülik. Közülük bizonyára az egyik leggondosabb Szabó Anna, a Nyíregyházi Kon­zervgyár személyzeti előadó­ja. 1972-ben került a kezébe először ilyen gyufásskatulya- nagyságú könyvecske. Azóta öt is magával ragadta a gyűjtés szenvedélye. — Könyvgyűjteményem, ha egymás mellé, élére rak­nánk a köteteket, nem fog­lalna el egy méternél na­gyobb helyet, pedig majd­nem kilencven darab apró könyvem van — mondja. A legkisebb 1,5x2 „centiméte- res: az Internacionálé, de a legnagyobb is csupán gyu- fásdoboz nagyságú. Nem ol­csó hobby ez. Kis számban jelennek meg ezek a köny­vecskék. sok közülük számo­zott példány, készítésük nagy precizitást követel. A legol­csóbbnak az ára is negyven forint felett van. Borjúbőrtől bársonyig A minikönyvek elhelyezése nem egyszerű dolog, hisz a könyvespolcokat nem ilyen méretű könyveknek készítet­ték. Szabó Anna csináltatott számukra egy polcocskát, aminek magassága csupán tíz centiméter, s vitrinszerű üveg védi tartalmát a portól. Hogy megmaradjanak erede­ti szépségükben, celofánnal kötötte be a könyveket. Eze­ket a fedőket pontosan mé­retre készítette, bámulatos türelemmel. — Kedves látványt nyújta­nak ezek az apróságok — mondja. A könyvborító anya­gok sokkal szélesebb skálá­ját alkalmazzák készítőik, mint a normál könyveknél. Felhasználnak borjú-, kecs­ke-. juhbőrt, műbőrt, sely­met. hímzett anyagokat, bár sonyt is. Előszeretettel díszí­tik őket aranyozással. Egy- egy kiádvány nyomdai re meknek számít. Ugyanakkor olvasmánynak is jók. Témá­ik nagyon változatosak. Rá­kóczi kiáltványa, az ifjúsági törvény, a magyar városok címerei, Goethe, Neruda, Ta gore, Petőfi és más költők, írók egyes művei, mini rep­rodukciók, Az ember tragé­diájának néhány színe egy­aránt megjelent kis alakú könyvekben. • Olvasásukhoz nem kell nagyító, s mivel csöpp helyen elférnek, gyak­ran viszek közülük magam mai olvasnivalót. Kántor Éva pattant, és átszaladt a szom­szédos szobába. Vaskos fü­zettel tért vissza: a meghir­detett állások listájával. A füzet már kézre állt, azon­nal szétnyílt egy helyen, a szabolcs-szatmári állások felsorolásánál. — Választottak már? — Különféle jelzések tarkítot­tak néhány sort. — Én ezt próbálom meg­pályázni — mutatta Járó-Má- ria. — Üjfehértón magyar­orosz szakos tanári állás. Meg még talán ... egy nyír­egyházit is. — Én Hajdú megyei va­gyok — veszi át a füzetet szo­batársa. — Igaz, végigbön­gésztem a szabolcsi állásokat is, de elsősorban mégis az otthoniak érdekeltek. Egy püspökladányi álláson akadt meg a szemem. Erre adom be a pályázatot. — Meg aztán — hajolt elő­re — van egy nem is titkolt szándékom: szeretnék ha­zakerülni Hajdúszovátra. Az otthoni iskolában beszéltem az igazgatóval, azt mondta, meg fogják hirdetni az állást. Kerestem, de nincs. Érdek­lődni akarok otthon, hogy mi a helyzet? — Én pedig nem tudom, mit is csináljak... — legyint Mária. — Balkányi vagyok, de ... nem otthon szeretnék tanítani. Ám nem is valami eldugott' helyen,,.. Azért szeretnék Nyírégyházán vagy a közelében maradni. Szerződéssel Csarodára Szóba kerültek bizonyos „szívbéli kötöttségek” is, meg különféle igények. Szó­rakozási lehetőségek, társa­ság, környezet. Mindaz, amit megszoktak az itt töltött évek során, s amiből bizony le kell adni... — No, és a munka? A ta­nítás? — Az ellen semmi kifogá­sunk! — mondták kicsit cso­dálkozva. — Tanítani aka­runk! Van persze több évfo­lyamtársunk, aki már hóna­pok óta azon töpreng: mi­képp lehetne kibújni a ren­delet alól, hogyan lehetne nem tanítani?! De azt hi­szem, a nagy többség taníta­ni akar. A beszélgetés hangjaira a szomszédos ikerszobából be­kukkantott egy csoporttár­suk. Kása Katalin. Neki nincsenek választási gond­jai, mondta nevetve. — Társadalmi ösztöndíj­szerződést kötöttem. Tákosi vagyok, s a szomszédos falu­ban, Csarodán fogok taníta­ni. Nagyon szívesen megyek haza, mielőbb tanítani sze­retnék már. Ami a szórako­zást, a társaságot illeti: sze­rintem mindenkinek magá­nak kell alkalmat találnia, sőt azt is mondhatnám: csi­nálnia ... Persze, azért más, ha hazamegy az ember, mint ha egy vadidegen faluban kezdi a pályáját. Én minden­esetre nem bántam meg, hogy szerződést kötöttem. Besavanyodás? A végzősök többsége per­sze nem kötötte le magát, vá­logathat a lehetőségek- kö­zött. Azt sem mondhatjuk, hogy csupa eldugott falu ke­res tanárt-tanítót, hiszen ki­sebb és nagyobb iskolák egy­aránt vannak az állást hir­detők között. Az alapfizetések mértéke is változó: van 1750 és 2100 forintos is. Mellette lakás (kevés helyen), szolgá­lati férőhely, albérlet, illet­ményföld, letelepedési se­gély, területi pótlék ... Ami­kor az anyagiak felől érdek­lődtem a lányoknál, vállrán­dítással kísérték a választ: nem túl érdekes. — Az a pár száz forint nem sokat segít, ha mondjuk arra gondolunk: „elássuk ma­gunkat” egy idegen faluban. Nem mondok újságot, ha ar­ról beszélek: 22-23 évesek vagyunk, ilyenkor már gú- nyorosan érdeklődnek a fal­vakban néha, hogy mikor lesz a lagzi... Másrészt pedig túl nagy lesz a változás, azt hi­szem. Barátok, klub, rendez­vények, jó társaság, mozi, színház — ha munkába ál­lunk sehol sem találjuk ezt így együtt, mint most. Besa­vanyodni pedig senki sem akar ... Nagyon nehéz hát a választás. De muszáj dönte­ni. Szabolcs-Szatmár megyé­ben háromszáz pedagógus- állás vár pályázóra. Tarnavölgyl Gvörev A „RACITA"-szándálokat Angliába szállítják. Papp Já- nosné a csomagolás előtti talpszélfestéssel foglalkozik. (Hammel József felvétele) Tanácskozás a háztáji tejtermelésről Dombrádon •Január 28-án Dombrádon tanácskozást tartottak a ház­táji tejtermelés növekedésé­ről. Márta József a járási hi­vatal főállattenyésztője 200 tehenet tartó tsz-tag részére tartott előadást a tehenek korszerű takarmányozásából és azokról az újabb kedvezmé_ nyékről; amelyekkel segítik a háztáji tejtermelés növekedé­sét. Az új rendelkezés sze­rint január 1-től egy tehén után 2500 forint, minden to­vábbi tehén után 5Ó00 forint állami támogatást kapnak a tehéntartók. A kedvezmények lehetővé teszik, hogy Domb­rádon az 1976. évi 500 ezer liter háztájiból származó tej mennyisége ebben az eszten­dőben legalább 10 százalék­kal növekedjék. A tehéntar­tók kérték, hogy rendszere­sebben és elegendő mennyi­ségű tejelő tápot és korpát biztosítanak az állatok ta­karmányozásához. Autóbusz a termelőszövetkezetnek Hosszú évek óta tartó ba­ráti kapcsolat alakult ki a Volán 20-as Vállalat. Hámán Kató szocialista brigádja és a mérki termelőszövetkezet között. A baráti segítség újabb bizonyítékaként a bri­gád újjávarázsolt egy régi autóbuszt. Segített ebben az Allende és az Illés Béla szo­cialista brigád is. A műsza­kilag levizsgáztatott járművet a vállalat vezetői és a brigá­dok képviselői a napokban adták át a termelőszövetke­zetnek. Az autóbusz ajándé­kozásával nem csak a terme­lőszövetkezet dolgozóinak kényelmes, gyors munkába já­rását segítik elő, hozzájárul ez a gyerekek iskolába járásá­nak megkönnyítéséhez is. Áldomástól gázolásig Ketten meghaltak Amikor a rendőrség ügyeletes tisztje felvette a telefont, izga­tott hang közölte vele. hogy Ti- szavasvári alatt az út menten egy férfi holttestét találták. Mel­lette egy összetört kerékpár fek­szik. feltehetően közúti baleset történt. A helyszínelők riasztása pillanatok alatt történt, ám még elindulni sem tudtak, ismét meg­szólalt a telefon: Nagycserke­szen egy teherautó elütött egy kerékpárost és megállás nélkül továbbszáguldott. Az áldozat még él, de feltehetően súlyos sérüléseket szenvedett. A tisza- vasvári baleset színhelye azon­nal árulkodott: ilyen balesetet is csak teherautó okozhat, s felte­hetően azonos a nagycserkeszi gázolást elkövető autóval. A te­herautó Tiszavasvári felől haj­tott Nyíregyháza felé, elgázolt két kerékpárost, megállás és se­gítségnyújtás nélkül tovább haj­tott. A nyomozás még akkor éj­jel megkezdődött. Menetlevelek, telephelyek következtek egymás után, s másnap délután Tisza- vasváriban. az ÉPFU telepén őrizetbe vették a tettest. 1976. október 6. Morauszki Jó­zsef, az ÉPFU 26 éves gépko­csivezetője ZIL kocsijával szenet hordott, de az utolsó adagot már nem tudta házhoz vinni, mert a sárban elakadt. Egy da­ruskocsi húzatta ki, aztán jó ma­gyar szokás szerint a kocsmába mentek áldomást inni. A ZIL a kocsma előtt állt. Deciszámra kérték a pálinkát, kísérőnek :i pohár és üveg söröket. Morauszki már erősen ittas volt — három és fél deci barac­kot, egy féldeci rumot, 4 pohár és két üveg sört ivott, de sike­rült rávenni: adja oda a kulcsot rakodójának, hogy becsukhassa a kocsit, majd reggel elviszik onnan. A rakodó — aki szintén ittas volt és jogosítványa sincs — beült és elvitte a ZIL-t a te­lephelyre. Este 9 közeledett, ami­kor Morauszki, — aki addig ivott — megkereste rakodóját, vissza­kérte tőle a kulcsot, mert Nyír­egyházára akart jönni. ötven percig túráztatta a kocsit, míg a nagy sárból kihozta és elin­dult Nyíregyházára. Idézet Morauszki rendőrségi és ügyészségi vallomásából: ,,Csak arra emlékszem, hogy Nyíregy­háza felé jövök. Nem emlék­szem, hogy elhagytam-e már Vasvárit, amikor egy nagy csat- tanásra lettem figyelmes . . . To­vábbmentem, de olyan érzésem volt, mintha valami baj történt volna. Ezért ösztönszerűen az út közepe felé irányítva vezettem. Nagyon ideges voltam, a szo­kottnál gyorsabban hajtottam. Magam sem tudom, hol járhat­tam, amikor a bal hátsó rész felől döccenésszerűséget ész­leltem. Olyan érzésem támadt, mintha felébredtem volna. Nem álltam meg. Szerintem 80-90 ki­lométeres sebességgel hajtottam. Nyíregyházán elfordultam a Moszkva utcán, aztán mégsem mentem haza. Visszatértem a Mező utcán, kimentem az állo­más elé és a Simái úton Hajdú­nánás felé visszamentem Tisza- vasváriba. Minél hamarabb visz- sza akartam vinni a kocsit, mert idegesített a nagy csattanás ...” Ami másnap történt, arról így számolt be a bírósági tárgyalá­son Morauszki: Reggel a vezetőfülkében ébred­tem fel. Jött Hadzsi, a rakodó, hogy igyunk egy kávét. Én ket­tőt ittam, mert fájt a fejem, fá­radt voltam. Aztán megjött Nyír­egyházáról a másik rakodó, azt mondja: az éjjel két embert ütöttek el Tiszavasvári és Nyír­egyháza között. Ekkor felrém- lett valami.. . Mintha én let­tem volna. . . Hadzsi is azt mondta, én voltam, mert a kocsi nem volt a telepen. Ideges let­tem. de menni kellett az állo­másra a szállítmányért. A rako­dás után tolatni akartam, hátra­néztem, de a kocsi előreindult. A jobb első része nekiment egy rakodógépnek ... A kocsi meg­sérült, én meg megkértem a ra­kodót: segítsen a koccanás nyo­mait eltüntetni, hogy a váltótárs ne vegyen észre semmit. Hozzá is láttunk a munkához, de ekkor megérkezett a rendőrség. Morauszki József hol hiányo­san, hol egyáltalán nem emléke­zett október 6-ának éjszakájára. Az italra hivatkozott, ami való­ban nagy mennyiségű volt, ám cselekedetének logikájában ez semmi törést nem okozott. Ha­zaindult, mint józanon szokta, végig az úton vezette a kocsiját, de családjához már nem ment. mert azt akarta: ne tudjon róla senki, hogy Nyíregyházán járt. Aztán másik útvonalat választott visszafelé, mert a Tiszavasvári úton minden bizonnyal rendőrök állították volna meg. Visszament a telepre és beállt arra a hely­re, ahonnan elvitte a kocsit. Másnap koccanást okozott, hogy hivatalosan is javíthassák a te­herautó jobb első részét. A tagadás nem befolyásolta a bíróságot: a szakértői vélemény kétséget kizáróan igazolta, hogy a halálos és a súlyos sérüléssel járó balesetet Morauszki József okozta. Az ellene felsorakoztatott vád azonban nemcsak ez volt. Szeptemberben úgy megverte egyik ismerősét, hogy az súlyos sérüléseket szenvedett, és mel­lesleg 220 liter benzint lopott vál­lalatától. A Nyíregyházi Járásbíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa hal­mazati büntetésül Morauszki! 7 év szigorított börtönben letölten­dő szabadságvesztésre ítélte. 10 évre eltiltotta a járművezetéstől és 5 évre a közügyek gyakorlá­sától. Az ítéletet az ügyész tu­domásul vette, a vádlott és vé­dője a tényállás téves megállapí­tása miatt -és enyhítésért felleb­bezett. Másodfokon a megyai ui”* róság hoz majd ítéletet. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom