Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-29 / 24. szám

1977. január 29. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola X- Pedagógus X Szülő "X- Gyerek X Iskola "X- Pedagógus "X- Szülő "X- Gyerek "X- Iskola "X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA amikor játék a munka G yakran egészen kicsi, 3-4 éves gyermekek kér­dezik otthon: „Anyuka, segíthetek?” S felcsat­tan a türelmetlen, ideges mama elutasító vála­sza: „Eredj játszani, ne lábatlankodj itt nekem!” Nyolc­tíz év múlva pedig ugyanez az édesanya felháborodik majd, hogy a gyerek lusta, közönyös, semmit nem se­gít, hosszas könyörgésre sem hajlandó a legcsekélyebb szívességre sem. A munkára nevelés már 3 éves korban megkez­dődik. Sok öröm forrása lesz az édesanyának, a gyer­meknek is, ha a kicsi hasznosítja magát, „dolgozik”. Engedjük, hogy segítsen a takarításban, ne zavarjuk el a mosás alkalmával sem, hagyjuk, hogy kilötykölje a babaruhákat, nem baj, ha eleinte nem is lesz pa- tyolaltiszta; biztosak lehetünk abban, hogy 10-14 éves korára szakszerűen fogja saját fehérneműjét kimos­ni. Vigyük el magunkkal többször vásárolni, lássa, de magyarázzuk is el, hogyan bonyolódik le az ilyen ten­nivaló. Később, előre kiszámolt pénzzel kisebb dolgo­kért nyugodtan elengedhetjük a boltba vásárolni. En­gedjük meg, hogy összesöpörjön, sőt, bízzuk meg a cipőtisztítás eleinte komplikáltnak tűnő műveletével is. Megtörténhet, hogy az első ügyetlen kísérletek so­rán eltörik egy bögre, kiloccsan a víz, maszatos lesz a kicsi ruhája. Ne szidjuk meg érte, ne vegyük el a kedvét a további szorgoskodás^ól. Hiszen még ve­lünk, felnőttekkel is megesik ilyesmi. Szoktassuk ah­hoz is a gyermeket, hogy bizonyos apróbb feladatokat mindig ő lásson el, és ne engedjük, hogy azt más vé­gezze el helyette. Az állandó feladatot olyannyira meg­szokja, hogy éppúgy beletartozik majd napirendjébe, mint az alvás, vagy az evés. így játszva elérhetjük, hogy 5-6 éves korában kisebb megbízatásokat már egészen jól elvégez, 10-12 évesen pedig rendben tartja tanszereit, játékait, maga tisztítja a cipőjét, helyére teszi ruháját, vagyis segítő, hasznos tagja lesz a csa­ládnak. Ügyeljünk azonban arra, hogy az ellenkező vég­letbe se essünk. Ha a gyermeket már kiskorától kezd­ve túl sok munkával, szerteágazó megbízatásokkal ter­heljük, és aránytalanul sok felelősséget rakunk a vál­lára, érthetően kedveszegett lesz, húzódozni fog a mun­kától és éppúgy elfásulhat a család gondjaival, szem­ben, mint az, akit mindentől meg akarnak kímélni. Tartsuk szem előtt: a gyermeknek játszani, szórakozni is kell. Ne kívánjuk gondjainkat, terheinket átrakni gyenge vállaira. A gyermek munkával való túlterhelése az iskolás­korban, a tanulás szempontjából különösen káros le­het. Néhol, főként faluhelyen a tíz éven felüli gyerek­től majdnem annyi munkát követelnek meg a ház kö­rül, a földeken, mint a család felnőtt tagjától. A nagy munkák idején pedig nem egyszer még iskolába se en­gedik. Igaz, a gyerkőc legtöbb esetben örül ennek, de a tanulásban mulasztottakat pótolni nehéz. A járható, helyes út tehát az, hogy vonjuk be a munkába, de módjával, mértékkel, mindig korá­hoz, erejéhez képest. A helyesen adagolt, köny- nyen elvégezhető feladat növeli önérzetét, kialakítja benne a kötelességtudatot és felelősséget. Általa meg­teremthetjük a gyermek életének nélkülözhetetlen mo­tívumát; az együtt élő, együtt munkálkodó család har­monikus. nevelő légkörét,. Eratoszthenész, az ókori Alexandria csodálatos könyv, tárának egyik őre (700 000 te­kercset őriztek itt!) már idő­számításunk előtt 200 körül bebizonyította, hogy Földünk gömb alakú! Megállapította, hogy Szié- né városa — a mai Asszuán közelében — Alexandriától pontosan délre fekszik. Fel­figyelt arra, hog^1 Sziéné- ben a Nap sugarai délben pontosan merőlegesen érik a földet (a letűzött botnak nincs árnyéka), míg Alexandriában bizonyos szög alatt süt délben a nap. Kiszámította ezt a szöget, melyet 7 egész egy­ötöd foknak talált — míg Sziénében egy kút mélyén volt látható ugyanekkor a Nap képe. Eraszthotenész tudta, hogy a napsugarak párhuzamosak — a két föld­rajzi helyen mutatkozó kü­lönbséget tehát csakis annak lehet tulajdonítani, hogy nem korong, hanem gömb alakú a Föld. Ugyanakkor a kiszámított szögből a földgolyó kerületét is megállapította! Minthogy a 7 lí fok a 360 foknyi tel­jes körnek ötvenedrésze, ezért a földgömb legnagyobb körének kerülete Alexandria és Sziéné távolságának öt­venszeresével egyenlő — je­lentette ki. Ez a kerület szá­mításai szerint 252 000 stádi­um, ami 39 459 kilométert tesz ki. Ugyanezt a számí­tást elvégezték ma is: meg­állapították, hogy a pontos kerület 39 710 kilométer. Bá­mulatos ez a pontosság, hi­szen csak a mérőműszerek akkori fejletlenségéből adó. dik az eltérés, nem pedig Eratoszthenész hibájából. Hipparkhosz görög csilla­gász (i. e. 190—120) zseniális okoskodással számította ki a Föld és a Hold távolságát. Egy napfogyatkozás alkalmá­val megállapította, hogy a Hold a Napot Alexandriában 4/5 részben, míg a görög Hel- leszpontoszban teljesen el­fedte. A két megfigyelőhely szélességi fokainak különbsé­géből, valamint azokból a szögekből, ahogyan a Hold a Naphoz képest elmozdult, számításokat végzett. Több későbbi napfogyatkozást fel­használva végül is a Föld sugarának 59-szeresére be­csülte a Föld—Hold távolsá­got. A mai mérések szerint ez a távolság 60,4 földsu­gár... Fejtörő kis matematikusoknak 1. Egy kis matematikustól megkérdezték, hány éves? Ha kétszer annyi idős lennék, mint amennyi vagyok, annyival lennék több 18 évesnél, mint amennyivel most kevesebb va gyök. Hány éves a kis matematikus? 2. Egy nagy erdő kellős közepén egy hatalmas fa kinyúló ága alatt üldögélt a mókus papa, mókus mama, s a kis mókus. Egyszer csak felsóhajt a kicsi mókus: „Ha az a nagy ág le­törne. mind az öten meghalnánk.” Miért mondta a kis mókus, hogy „mind az öten”, hiszen csak hárman ültek a fa alatt? 3. Hét sor számot láttok magatok előtt. A számok sorrend jét nem szabad megváltoztatni, s a hiányzó műveleti jeleket, zárójeleket úgy kell kirakni, hogy az eredmény mindenütt egy legyen. Két egymás melletti számot kétjegyű számnak is ol­vashattok. Természetesen mind a négy alapműveleti jelet használhatjátok! Egyik-egyik sorra keressetek több megol­dású 1 2 3 = 1 1 2 3 4 =1 1 2 3 4 5 = 1 1 2 3 4 5 6 = 1 1 2 3 4 5 6 7 = 1 1 2 3 4 5 6 7 8 = 1 1 2 3 4 5 6 7 8 9 = 1 A január 15-én közölt fejtörő helyes megfejtése: 1. Igaz az állítás. Ha nem lenne igaz. akkor legfeljebb két olyan gyerek lenne, akinek ugyanazon a napon van a szü­letésnapja. Ekkor 365 2=730 lenne legfeljebb az iskola tanu­lóinak létszáma, nem pedig 748. ' 2. A bergengócnak ezt kell kérdeznie; ön ebben a vá­rosban lak’k? Ha Igazmondóban van akkor lehet, hogy hely­belit kérdezett meg, lehet, hogy idegent, de a kérdésére igen választ fog kapni. Hazugmondóban nem választ fog kapni. Ezt gondoljátok át hogy miért! Ennek alapján el tudja dön­teni, hogy melyik-városba érkezett. 3. Az első kétnapi megoldást az ábra mutatja: 2 32 2 3 30 3 32 32 30 30 2 32 2 3 30 3 A kapzsi kakas Gyönyörű nyári este volt, a holdvilág olyan volt az égen, mint egy óriási sajt. A házi­állatok elhatározták, hogy a folyóparton éjszakai majálist tartanak. Össze is gyűltek, ott volt a kutya, a macska, a tehén, a ló, a kecske, a lúd és a kakas. Táncoltak cefe­tül, a kecske és a macska he­gedültek, zengett az éjszaka s az állatsereglet rúgta a port. Még a telehold is elkacagta magát az égen. — Két láb, négy láb, ide- oda, járjad sógor, járjad ko­ma, — kurjongattak az álla­tok. De a nagy tánc hevületé­ben alaposan megéheztek. — Fogjunk halat. — java­solta a kakas és összeütötte a sarkantyúját. Volt ott egy háló, amelyet a halászok hagytak ott és fogtak egy sügért. — Majd én oda adom a hetediknek, — kiáltozott a kakas. — Jó, — egyeztek bele az állatok. — Ki számítja ki, hogy ki legyen a hetedik? — Majd én kiszámítom, — ordítozott a kakas. És számolni kezdett: — Egyem, begyem, kettem, hármam, négyem, ötöm, ha­tom, hetem, jaj de üres az én begyem, — j ezzel lenyelte a sügért. S újra halászni kezdtek s fogtak egy csukát. S a kakas újra számolt: — Egyem, begyem, kettem, hármam, négyem, ötöm, ha­tom, hetem, jaj de üres az én begyem, s lecsúszott a torkán a csuka is. Azután harcsát fogtak. S az is a kakasé lett. De az álla­tok megsokallták a kakas kapzsiságát s a cigányhalnál elűzték a kakast. S hiába ki­abálta a kakas, hogy „egyem, begyem, üres begyem”, az ál­latok furkós bottal mentek neki. — Eloldalogj innen, te jött-ment, hitvány tolvaj, le telhetetlen begyű, kapzsi alak. A kakas a cigányhalat fel­kapta tüneményes gyorsa­sággal s egy tölgyfa legtete­jére röppent s ott fogyasztot­ta el a cigányhalat szintén tüneményes gyorsasággal. S azután a tölgyfáról megpil­lantotta a saját udvarukat s néhány szárnycsapással a szemétdombjuk tetejére röp­pent. Akkor kelt fel tűzpiros tarajjal, lángoló koronával a napkirály. A kakas gondolko­zott, hogy lenyelje-e azt is. De már úgy megtelt a begye halakkal, hogy erre képtelen volt. S csak elrikkantotta magát: — Egyem-begyem, tele be­gyem, kukorikú. Ennek köszönhetjük, hogy a nap ma is az égen sétál. Ha a kakas azt is lenyelte vol­na. örök sötétség uralkodna a földön. Ölbey Irén „HAPCI" HAJÓ Még a nyáron történt. Gyorsan siklott a kis fehér hajó a Dunán, az oldalára Hapci törpét festették teljes törpenagyságban. A' fodros hullámok folyvást locsogtak, mintha Hapcival beszélget­nének, miközben simogatták hosszú szakállát. ö meg bol­dogan hagyta, hogy a játé­kos hullámok piros sapkája hegyéről bukfencezzenek vissza a vízbe. Pityu a nyitott ablaknál ült, és ő is izgett-mozgott, akárcsak a habok. Mindun­talan kikukucskált és azt kérdezte: — És Vidor miért nincs itt? És Kuka hol van? A felnőttek mosolyogták Pityu kérdéseit, de mintha az ő szemük elé is nagy süvegű törpék baktatnának elő va­lahonnan. Egy öreg hajós bácsi, aki­nek napszítta a bőre és szür­ke a szeme, akár a Duna vi­ze, Pityu mellé telepedett és barátságosan kérdezte: — Hallom, tudni szeretnéd, mi van Vidorral. .. Kuká­val . . . meg a többiekkel... no, ide figyelj! Egyszer, nem is tudom, mi­kor, Hófehérke és a törpék otthagyták a meseerdő unal­mas csendjét, mert igazi élet utón vágyakoztak, Vidor ráz­ta fel őket: — Elég volt ebből a félre­vonult életből! Tegyünk már mi is valamit, amitől szebb lesz az életünk. Keressük fel az embereket, és ajánl­juk fel szolgálatainkat. Tudor erre bölcselkedve helyeselt: — Nem rossz ötlet, de nem könnyű. Sok hibánk van, és sok a rossz tulajdon­ságunk. Hogy fogunk boldo­gulni? Hm!? De Vidor most is mosoly­gott, mint mindig, és így fe­lelt: — Nézzétek, Szundi most is alszik ... Hapci most is tüsszentett... és Kuka fél fülét hegyezi szokása sze­rint ... Morgót is halljátok, brummog ő ha kell, ha nem ... mégis azt mondom, le kell küzdenünk hibáinkat. Vízszintes: 1. Kedves, előzékeny. 6. Bánat. 7. Becézett női név. 8. Háziállat (—’). 9. Ilyen szezon a szeptember. 11. Csaknem alsó! 12. Becézett Károly. 14. A sérülés. 16. Megfejtendő. 18. Bőg. 20. Fekhely. 21. Európai nép. 22. Kiejtett kétjegyű más­salhangzó. 24. Talpon van. 25. Észak-európai szigetla­kó. 27. Légi betűi keverve. 28. Kézben fog. 29. Titkot megvall. Függőleges: 1. Ostoba. 2. Helyrag. 3. Kárt okoz. 4. Személyetek. 5. Talpon van-e? 6. Meg­fejtendő. 10. Por betűi ke­verve. 11. Film fényérzé­kenységét jelölik vele. 13. Irta vala. 14. Elme. 15. csak akarni kell. Próbáljunk szerencsét, és induljunk útnak. így is történt, hogy eljöt­tek Hófehérkével együtt az emberek közé. Az volt a kívánságuk, hogy a hajók oldalán lehessenek, és a gyerekek láthassák őket. A kis hajókat, vízibuszokat pedig róluk nevezzék el. Az embereknek tetszett az öt­let, és azóta egész nyáron jön-megy a Dunán a sok ví­zibusz. Egyiknek az oldalán Kuka csimpaszkodik, a má­sikon Vidor mosolyog, a harmadikon Hófehérke néz mindenkire kedvesen. A gyerekek boldogok, hogy láthatják őket, ők pedig meg vannak elégedve az új, szép élettel. Megváltozott az életük, és megváltoztak ők is. Egész nap viszik, hozzák a sok utast, gyereket és csodák- csodája Szundi nem álmos. Sürög-forog napestig. Még csak ásítani sem látta senki sem. Szende nem süti le a szemét, bátran néz széjjel. Inkább azt figyeli, mikor te­lik meg a hajó, mikor lehet újra siklani a Dunán. Kuka figyelmesen tekintgel körül, minden érdekli, és az ujjain számolgatja, hány gyerek ki­áltja el magát: „Jé! A Ku­ka!” Morgó olyan boldog, hogy nem zsémbelődik semmiért. És morgolódni is elfelejtett talán. Hapci pedig, az ara­nyos, folyton tüsszentő, úgy megedződött, hogy még egyet sem tüsszentett. A nap, a víz, a jó levegő használt neki. Tudor nem tagadja meg ma­gát. Gyűjti a benyomásokat és tanul folyton. És Hófehérke? ö csendes volt mindig, kedves és gyö­nyörű szép. Most boldog, hogy hajóká- zik a Dunán, azon a szép, nagy folyón, amelyiknek egyik oldalán Pest van, a másik partján Buda. És bol­dog azért is, hogy láthatják őt a gyerekek, és hogy úgy örülnek neki, amikor meg­pillantják. Láng Etelka Megfejtendő. 17. Gigi. 19. Dél-amerikai indián nép. 21. Ilyen olaj pld. a rózsa­olaj. 23. YÓR. 24. Fekhely. 26. Azonos betűk. 29. Heve­sen oxidálódik. Megfejtendő: Három baráti ország fő­városa: vízszintes 16. függő­leges 6., 15. Múlt heti megfejtés: VÖ­RÖSMARTY — ARANY — PETŐFI. Könyvjutalomban része­sültek: Kelemen Anikó, Benicsák Ilona és Tóth Im­re Nyíregyháza, Kovács Erzsébet Vásárosnaménv, Bartha Zoltán Tuzsér, Far­kas László Kisvárda és Tóth József Naavar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom