Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-29 / 24. szám
1977. január 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A Magyar Posztógyár nagykállói gyárában tizenkét tanuló ismerkedik a fonalkikészítéssel. Erdős Ibolya tanuló már önállóan kezeli a gépet. (Hammel József felvétele) Hétéves határozatok nyomában Kilencezer ember sorsa Hők és fiatalok a megye élelmiszeriparában Hétéves lesz február 18-án a nő- és ifjúságpolitikai párthatározat. Szellemében több fontos rendelet, határozat született a szakszervezetek különböző kongresszusain is. Ezeket figyelembe véve készítettek a szakszervezeti alapszervek olyan feladatterveket, amelyek javították a nők és fiatalok helyzetét. JEGYZET Tiszta vizet! Horribilis összegek kerülnek szóba, amikor a környezetvédelem költségeiről beszélünk. Kilencvenmillióba került például három szennyvíztisztító telep a megyében, majdnem ennyibe két másik, melyekkel öntözésre alkalmassá tették két nagy helység szennyvizét. Szkeptikus ismerősöm fanyalogva jegyezte meg a híradás olvasásakor: minek kell ennyi pénzt költeni ilyesmire? Szűrjék meg nagyjából azt a szennyvizet, aztán eresszék a folyóba, majd elvész, elvegyül. Túl nagy felhajtást csinálnak manapság — mondja — a környezetvédelem ürügyén... Szemléletével, sajnos, nem áll egészen egyedül. Felelős vállalati vezetők szájából is elhangzott már hasonló vélemény — főleg akkor, ha az illető üzem már jókora ösz- szegeket fizetett ki tisztítat- lan szennyvize miatt, bírságként. Már nem éri meg a bírság rendszeres fizetése — minél többször büntetik meg őket, annál magasabb a tarifa. Előbb-utóbb hát fontolóra kell venniük egy hatékony tisztítóberendezés felépítését. Rövidlátásról van szó — kétségtelen. Olyan szemléletről, melynek határa az üzem kerítése. A kikerülő szennyezett víz útja, hatása nem érdekli őket túlzottan, nem az ő dolguk — morogják. Kis vízfolyás a Nyíregyházát átszelő Ér-„patak'\ De szemléletesen bemutatja, milyen sors várhat összes élővizünkre. Bűzös szennycsatornává vált, élőlény nincs benne, nem is lehetne. Vize mérgező növény és állat számára. Mindezt a beleengedett szennyvíz okozta. S ez a víz a Tiszába jut, nagy folyónkba, melyről legtöbben azt gondolják: annyi a víz benne, hogy észre sem venni egy kis szennyezést. Ez ma még részben igaz: a Tisza aránylag érintetlen, egyes' nyugat-európai folyókhoz képest különösen. Megyénk iparosodása azonban rohamléptű — egyre több ezzel párhuzamosan a szennyezett víz. Ezt növeli a mezőgazdaság is: növényvédő szerekkel, állattenyésztő telepek szennyvizével. És nem lebecsülendő az a víz sem, mely a nagyobb települések lakóházainak csatornáiból kerül ki — gondoljunk csak az egyre elterjedtebb szintetikus mosószerek- re. A modern kor ezer vívmánya közül nagyon sok veszedelmes is — s nem kell itt atombombára, vagy más félelmetes technikai csodára gondolni. A szennyezett víz, levegő, a növekvő zaj — lassabban hat, de biztosan. Nem megijednünk, de félnünk kell. Óvatosnak lenni — felmérni a leselkedő veszélyt. És megelőzni! Súlyos anyagi áldozatokkal is, milliós ráfordításokkal is. Itt, Szabolcs-Szatmárban a kezdeti lépéseket tettük meg a környezet védelmében — vizünk, levegőnk még viszonylag tiszta. Mindannyiunk érdeke: maradjon is az! (tgy.) Az SZMT elnöksége legutóbbi ülésén azt vitatta meg, hogy a megye élelmiszeripari üzemeiben hogyan valósították meg ezeket a feladatterveket. Az ÉDOSZ megyei bizottságához Szabolcsban 11 élelmiszeripari üzem tartozik. Az itt dolgozók létszáma több, mint 9 ezer. Ebből a nődolgozók száma meghaladja a 4 ezret, s hasonló arányú a fiatalok száma is. Ebédlő, fürdő, orvosi ellátás Az élelmiszeripari üzemek erejükhöz és lehetőségeikhez mérten sokat tettek például a nők és a fiatalok munkavédelmi, szociális és egészség- ügyi helyzetének javításáért. A párthatározat megjelenésének évében — 1970-ben — 35 millió forintot, fordítottak ezekre a célokra. 1972-től ez az összeg évente meghaladta átlagosan a 120 millió forintot. Uj ebédlők, fürdők épültek, a régieket felújították. A Nyíregyházi Konzervgyárban, a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál, a gabonaipar üzemeiben az egészségre ártalmas munkahelyek számát jórészt csökkentették, vagy felszámolták. Helyettük kedvező munkakörülményeket teremtettek. A húsiparban és a dohányipari üzemekben is jelentős eredményeket értek el. 1971-től több helyütt bevezették az üzemi orvosi ellátást. Jelenleg 9 üzemben van orvosi rendelés, a Nyíregyházi Konzervgyárban és a dohányfermentáló vállalatnál szakorvosi ellátásban is részesülnek a dolgozók. Négy élelmiszeripari üzem rendelkezik saját konyhával, míg a többi helyen a vendéglátó- ipar gondoskodik az étkeztetésről. Jóléti keret: fejenként 500 forint • Az elmúlt évek során nagy gondot fordítottak a vállalatok a nagycsaládosok segélyezésére, esetenként háztartási gépekkel ajándékozták meg őket. Ezek az üzemek az új szabályozók mellett is elérték, hogy az egy főre eső jóléti keret összege meghaladta az 500 forintot. 1976- ban, 1975 évhez viszonyítva, segélyezésre 13, kulturális és sportcélokra 15, ifjúságpolitikai célokra 27, míg a nagy- családosok üdültetésére 51 százalékkal többet fordítottak. Segítik az üzemek a nagycsaládosok, a fiatalok, a fizikai munkások lakásépítését is. Az élelmiszeriparban a gyermekgondozási szabadságot a szülő nők 90 százaléka veszi igénybe. Az utóbbi években több gondot fordítanak a szülési szabadságról munkára jelentkező anyák egy műszakban történő foglalkoztatására. Sikeresen oldotta meg ezt a Nyíregyházi Konzervgyár is. Élelmiszeripari üzemeink az elmúlt öt évben óvodák és bölcsődék építésére, bővítésére mintegy 5 millió forintot fizettek be a tanácsok számlájára. Társadalmi munkával is segítették a gyermekintézmények építését. 1974-ben például ilyen céllal 70 ezer társadalmi munkaórát dolgoztak. így vált lehetővé, hogy a gyesről visszatérő kismamák el tudták helyezni gyermekeiket az óvodákban, bölcsődékben. Javuló bérek A legjelentősebb eredmény a nők és a fiatalok bérezésében következett be az élelmiszeripari üzemekben. Nem mellékes körülmény ez, mert ebben az iparágban a női dolgozóknak mintegy 45 százaléka fizikai segédmunkás. Bérük öt év alatt átlagosan 19 ezer forintról 25—27 ezer forintra növekedett, s tovább javult a betanított munkások bére. Ha a különböző pótlékokat, túlórákat, juttatásokat is számítjuk, akkor észrevehető az a törekvés, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét következetesebben érvényesítik, mint korábban. Van törekvés a nők és fiatalok politikai, szakmai és altalános műveltségének fokozására is. Évenként mintegy 200-an vesznek részt szakmai továbbképzésen. Ezeknek 60 százaléka fiatal. Sokan tanulnak az általános és a középiskolákban is. Különösen jól segítik a tanulást a Nyíregyházi Konzervgyárban, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalatnál, a nyírbátori növényolajipari vállalatnál, s újabban a baromfiipari vállalatnál is. Kedvezőbb munkafeltételeket teremtenek a tanuló dolgozóknak és anyagilag is segítik őket. Az élelmiszer- ipari tanulóintézetben átlagosan 300 fiatal tanul. A végzett hallgatóknak 60—70 százaléka marad az iparban. Ezen az arányon még javítani kell. Figyelemre méltó eredmény, hogy az élelmiszeripari üzemekben a szocialista brigádokban több mint 2 ezer nő és 2200 fiatal dolgozik. Döntő részük volt és van abban, hogy a termelési terveket ezek az üzemek teljesítsék, s az eredmények 70—80 százaléka a termelékenységből származzék. Farkas Kálmán É l még, és sokáig élni fog a paraszti világ egy némely hagyománya, mint a disznótor is. Téli. hajnalokon — szükségtelenül sok — 10-15 férfi fekteti „kétvállra” a hízót, fogják fülét, farkát, lábát és akiinek ilyen nem jut, az a pálinkás poharat markolássza. Tél van és a tél öröme a ráérés: zsíros falatok mellé savanykás bor (kevés napot kapott a szőlő), a bor mellé ízes történetek kerülnek terítékre. Derül az ember a hajdani nyomorúságán js, ha a beszéd fonalát gombolyítva olyan történet hangzik el, mint a bíróválasztás. ★ Tarpán történt a dolog: idős Esze János bírói újjá- választása. Amikor egybegyűlt a nép a tágas téren, Esze János őszinteségében így beszélt: — Most azt várjátok, hogy dicsérjem a régi bírót. Nem dicsérem, mert semmit se csinált. Szidjam? Nem szidom, mert a bíró "en voltam és ki az a bolond ember, aki saját magát szidja?! Különben is, én nem akartam bíró lenni, most sem akarok. Ti sem akarjátok. A nép fele haragszik rám, a másik fele utál. Hát miért akarnék én így bíró lenni? Ezért is azt javaslom, járjunk gyorsan a dolog végére. Szavazzunk. Aki nem akarja, hogy bíró legyek, az térdepeljen le, aki akarja, az állva marad. Az emberek nagy többsége letérdepelt. Idős Esze János pedig elővette a pipáját, komótosan, ráérősen megtöm- ködte, közben fél szemével a térdeplőkre ügyelt. Hiába bíztatták az elöljárók: — Számoljon már kend. — Pipaszó mellett az jobban megy — intett nyugalomra idős Esze János, aztán előszedte a tűzszerszámot, a kovakövet, az acélt, a taplót és csiholni kezdett. Nehezen fogott tüzet a tapló. És mert a makadámút nagyon kényelmetlenné tette a térdeplést, egymás után álltak fel az emberek. Idős Esze János csak csiholt és csiholt. Amikor már a nagy többség állt, meggyulladt végre a tapló. Füstölni kezdett a pipa. — Látom, álltok — mondta Esze. — Ti megint engem akartok bírónak. Pedig semmit se tettem, ezután se fogok. Dehát, ha ennyire akartok, egye fene. Csak az a bökkenő, hogy programbeszédet se készítettem. Nem is mondok mást csak azt: no- hát, no ...! A mit ígért, megtartotta ” idős Esze János: soha egy szalmaszálat sem tett keresztbe. Seres Ernő Nohiff, no...! LEHETNE JOBBAN? VÁLASZOL Az MSZMP Központi Bizottsága 1976 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának további javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban szocialista brigádvezetőket: milyen területen látnak eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Babolcsi József, a MEZŐGÉP nyírteleki gyáregységének aranykoszorúval kitüntetett Váci Mihály szocialista brigádjának vezetője. — Gyáregységünkben húszfős tmk-brigád végzi a karbantartó és szolgáltató munkát, két műszakban. Időszakonként minden gépet beütemezünk szerkezeti felülvizsgálatra, így még ha jó is az a gép, átvizsgáljuk, megelőzzük a komolyabb bajt. összeírjuk a hibásnak vélt alkatrészeket és a felújításig beszerezzük azokat. így minimálisra csökkentjük a gépek kiesését. Nagyon jól bevált ez a módszer. — Brigádunk" ez évi vállalásában felhívást intézett a gyáregység többi szocialista brigádjaihoz: az eddiginél is jobban becsüljék meg, óvják a gépeket és a munka befejeztével ápolják, tisztítsák meg azokat. Ezzel persze a munkafegyelem megszilárdítása is együtt jár, hiszen befolyásolja a gépekkel való bánásmódot is. Nekünk az lenne a legjobb — nem kényelemszeretetből — ha csak átvizsgálni kellene a munkaeszközöket. Szívesebben végeznénk, mint a javításokat. Nagyban elősegítené a jelenleginél is folyamatosabb munkát. A még hatékonyabb termelés érdekében kisebb üzemi újításokat is bevezetünk. Legutóbb a futódaru állandóan visszatérő hibáját küszöböltük ki kis módosítással. Ezzel egy balesetveszélyes gócot is megszüntettünk. Babolcsi József szocialista brigádvezető — Űj termékünk, a DETK 15-ös szippantó gyártása közben leggyakrabban a félautomata hegesztőberendezések romlottak el. Itt elég egy csavar meglazulása, vagy a villásdugó hibája és máris megállt az egész. Ezeknél kíméletesebb munkával hosszabb élettartamot lehet biztosítani. Felhívásunkkal is ezt kívánjuk elérni. — Jól bevált gyakorlat gyáregységünkben, hogy a hiba keletkezésekor a művezetők azonnal kérik a tmk-tól a javítást. Nem nyúlnak a gépekhez, csak szerelő javíthat. Ez kiküszöböli a nagyobb hiba lehetőségét, s egyszersmind az állásidő is csökken. — Csoportunk tervszerűen, előre meghatározott menetrend szerint végzi a javításokat. A brigádtagok sokszor túlóráznak, szombaton, vasárnap is bent vannak. Annak érdekében, hogy munkánk minősége javuljon, esetenként több időre lenne szükség a javításokhoz. A brigádban mindenki mégis azon van, hogy minél gyorsabb és jobb minőségű munkát végezzen. A tiszavasvári Vasvári Pál-Tsz műhelyében Szabó Balázs szocialista brigádvezető MTZ—50-es erőgép sebességváltóházát javítja. (Hammel József felvétele)
