Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1977. január 27. Tiltakozások Spanyolországban az erőszakhullám ellen A szélsőjobb- és szélsőbal- oldali erők által kirobbantott újabb erőszakhullám a spanyol dolgozók és a demokratikus közvélemény széles körű tiltakozását váltotta ki. Á féllegális szakszervezetek, a munkásbizottságok felhívására a szerdán dolgozók százezrei sztrájkoltak. Több nagyvállalat dolgozói beszüntették a munkát és sztrájkoltak a nagyvárosok szállító- és építőmunkásai is. A munkásbizottságok és más szakszervezetek a rendkívül feszült helyzetre való tekintettel kitartásra és nyugalomra szólították fel a munkásokat és az alkalmazottakat. Felhívták őket, hogy ne vegyenek részt tömeggyűléseken és tüntetéseken. mert ezzel alkalmat nyújthatnának a szélsőjobboldali elemek újabb provokációira. Munkásbizottságok országos titkársága Madridban közzétett nyilatkozatában — elítélve a szélsőséges elemek provokatív támadásait — megállapítja: a madridi tömegtüntetés két résztvevőjének meggyilkolása, a legfelsőbb katonai bíróság elnökének elrablása, a munkásbizottságok öt ügyvéd tagjának kegyetlen lemészárlása egyaránt annak a bűncselekmény-sorozatnak a részét jelenti, amelyet azok követnek el, akik minden eszközzel a régi kiváltságaik megőrzésére törekednek, és meg akarják akadályozni a demokratikus szabadságjogok helyreállítását. A munkásbizottságok — hangsúlyozza a nyilatkozat — haladéktalan intézkedéseket követelnek a terror és a zűrzavar légkörének felszámolása érdekében. A kormánynak — folytatódik a dokumentum — ki kell vizsgálnia az említett bűncselekményeket és a bűnösöket a bíróság elé kell állítani. A politikai, szakszervezeti és szociális jogok mielőbbi helyreállítása egyik alapvető előfeltételét jelenti annak, hogy ezek a provokációk ne ismétlődjenek meg. A legutóbbi eseményeket értékelve Lucio Lobato, a Spanyol Kommunista Part Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja kijelentette: a fő ellenséget a szélsőjobboldali elemek jelentik, amelyek minden áron fékezni akarják a politikai élet demokratizálásának folyamatát és ezért érdekeltek a feszültség, a bizonytalanság és a zűrzavar légkörének megteremtésében. A Spanyol Szocialista Munkáspárt Végrehajtó Bizottsága is elítélte a szélső- jobboldali elemek véres bűn- cselekményeit. Nyilatkozatában a párt hangsúlyozza, hogy lehetetlenné kell tenni az ilyen csoportosulások tevékenységét, ez pedig csakis a demokratikus szabadságjogok helyreállítása révén érhető el. Elítélte a terrort és a véres bűncselekményeket a szociáldemokrata szövetség, a néppárt, az általános munkásszövetség és több más szervezet. Szakszervezeti találkozó Moszkvában A Trud című szovjet szakszervezeti lap szerdai jelentése szerint január 24-én Moszkvában megtartották a szocialista országok szakszervezti vezetőinek találkozóját. A találkozó alkalmával megvitatták a testvéri országok szakszervezetei közötti együttműködés fejlesztésének és elmélyítésének kérdéseit, eszmecserét folytattak a nemzetközi szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. A moszkvai szakszervezeti találkozón magas szintű de. legációval képviseltették magukat a bolgár, a Csehszlovák, a lengyel, a kubai, a magyar, a mongol, az NDK-beli, a román és a szovjet szak- szervezetek. A magyar -delegációt Gáspár Sándor, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának főtitkára vezette. FENN és LENN A Szojuz—Apollo-űrrandevú óta valahogy természetesnek tűnik, hogy a világűr az államok békés együttműködésének színtere. Holott, nem is olyan régen, még volt egy történelmi pillanat, amikor úgy tetszett hogy a földi fegyverkezési hajsza — égi dimenziót ölt és átterjed a kozmosz végtelenjére is. Ezt a veszélyt ismerte fel a szovjet békediplomácia, amelynek kezdeményezésére, hosszas tárgyalások után éppen tíz esztendeje, 1967. január 27-én tető alá került az a nemzetközi egyezmény, amely kimondja: a világűrt tilos katonai célokra felhasználni. A „békés kozmosz”-egyezmény — ahogyan közkeletű nevén ismerjük — egy a fontos részleges leszerelési intézkedések közül, amelyekkel a szocialista diplomácia a fegyverek nélküli világhoz: az általános és teljes leszereléshez vezető utat egyengeti. Ma már, tíz év múltán, jól látható, hogy a világűr atommentesítése — mert a megállapodás ezt is magában foglalta — azoknak a szerződéseknek és egyezményeknek a láncolatába illeszkedik, amelyek jóvoltából az emberiséget ma kevésbé fenyegeti a nukleáris világégés veszélye, mint azelőtt. Persze, tennivaló van még bőven. Éppen az ENSZ- közgyűlés legutóbbi őszi ülésszaka volt a színtere a Szovjetunió újabb leszerelési kezdeményezéseinek. Ezzel párhuzamosan más fórumokon is folytatódtak a szocialista országok leszerelési erőfeszítései: a Varsói Szerződés államai javasolták, hogy a helsinki összeurópai értekezlet aláírói ne vessenek be egymás ellen elsőként atomfegyvert, a Szovjetunió fontos politikai állasfoglalásokkal igyekezett átsegíteni a holtponton a genfi SALT-párbeszédet és a bécsi közép-európai had- erő-csökentési tárgyalásokat. A leszerelési tárgyalások — a dolog természeténél fogva — általában nem könnyűek (nem szólva arról, hogy az atomhatalmak közül Franciaország és Kína eddig távol tartotta magát). Az utóbbi évtized tárgyalási és szerződéskrónikája mégis egyértelműen mutatja: a következetes erőfeszítések végül meghozzák az eredményt. A Szojuz—Apollo-űrrandevú nemcsak a szovjet— amerikai, hanem az általános politikai enyhülés jelképe is volt. A szocialista diplomácia azon fáradozik, hogy ezt katonai enyhülés is kövesse. Nemcsak fenn, a kozmoszban, hanem idelenn, a földön is. INJEKCIÓ ANGLIÁNAK Hitelek és hitelezők Az immár évek óta tartó angol gazdasági pangás nem tekinthető pusztán gazdasági jelenségnek, s a viszonylagos társadalmi stabilitás ellenére elengedhetetlenül politikai következményekhez is kell vezetnie. A font értékzuhanása Az alapkérdés azonban egyelőre gazdasági jellegű. Az angol ipar gépparkja a többi fejlett tőkésországéhoz mérten elöregedett. Rendkívül összetett társadalmi és gazdasági tényezők hatásaképpen pedig a munka termelékenysége ma (Olaszországtól eltekintve) alacsonyabb, mint bármelyik fejlett nyugat-európai országban. Jellemző, hogy most, 1977 elején az angol ipari termelés kisebb, mint 1974- ben volt, amikor óriási sztrájkhullám dúlt és az akkori konzervatív kormány háromnapos munkahetet vezetett be. Az állóeszközök elöregedése és a termelékenység alacsony szintje a gyökere Anglia gazdasági bajainak és ez magyarázta azt a jelenséget is, hogy 1976 a font értékzuhanásának esztendeje volt. 1971-ben a nagy tőkés valutaválságkor bekövetkezett a tőkés valuták értékviszonyainak változása. Ehhez képest 1976 elején a font 30 százalékkal ért kevesebbet, mint a többi tőkés valuta. Most 45 százalékkal alacsonyabban áll — tehát egy esztendő alatt újabb 15 százalékot vesztett értékéből. A termelékenységgel kapcsolatos az is, hogy a font értékcsökkenése nem segített az angol külkereskedelmi mérlegen. „Elméletben” a font árfolyamesése azt jelentette, hogy az angol kivitel olcsóbb lesz a világpiacon, tehát versenyképessége növekszik. A kormány által várt exportkonjunktúra mégsem következett be, sőt, az utóbbi három hónapban csökkent a kivitel. Ráadásul ugyanebben az időszakban a munkanélküliség is nőtt és már megközelíti a másfél milliót, ami a keresőképes lakosság csaknem 6 százaléka. Az orvosság nem használt A többi vezető tőkésország 1976-ban kétszer is nagyszabású kísérletet tett az angol gazdaság „életrekeltésére”. Hiszen — ha versenytársai is egymásnak a tőkésországok — a kapitalista gazdaság összérdekei szempontjából szükséges lett volna Nagy- Britannia gazdasági nehézségeinek enyhítése. 1976 júniusában a leggazdagabbak — az USA, az NSZK, és Japán — több mint 5 milliárd dolláros hitelkeretet bocsátottak Nagy-Britan- nia rendelkezésére. A gyógyítási kísérlet azonban kudarcot vallott, mégpedig nem utolsósorban azért, mert Anglia „nem merte bevenni az orvosságot”. A több, mint 5 milliárdos hitelből Londonban alig másfél milliárdot használtak fel abbeli félelmükben, hogy ha az egészet igénybe veszik — esetleg majdan nem tudják visszafizetni ! így a font zuhanása az év második felében folytatódott, és a tőkésországok jobb híján (ezúttal a Nemzetközi Pénzügyi Alap szervezetén keresztül) újabb, csaknem négymilliárd dollár hitelt adtak. Ebből az összegből most, 1977 elején valamivel több, mint egymilliárd dollár áll rendelkezésre. Ezúttal azonban a hitelezők már feltételeket szabtak Angliának: az angol fizetési mérleg csaknem 10 milliárd font- nyi deficitjét csökkenteni kell. A gyakorlatban ez az adóemelést és a bérkövetelések további befagyasztását jelenti. Anglia a feltételeket kénytelen volt teljesíteni és az év vége felé ebben a szellemben Healey pénzügyminiszter benyújtotta az úgynevezett „mini költségvetést”. A betétek menekülése? A lépést január első napjaiban újabb bonyolult megállapodás követte. A hitelt megint csak az USA, az NSZK és Japán adta — ezúttal a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankján keresztül. London még mindig a tőkés világ egyik elsőrendű pénzügyi központja és számos ország (például a hagy olajtermelők) körülbelül 4 milliárd fontot tartalékolnak angol bankokban. Ez a fontkészlet állandó fenyegetést jelentett. Az angol valuta gyengesége ugyanis bármelyik pillanatban arra indíthatta a betevőket, hogy kivonják Londonból tartalékaikat és más (például svájci) bankokba utalják át, ami valóságos pénzügyi összeomlást jelentett volna. A mostani kölcsön módot nyújt arra, hogy ezek a betétek „megrázkódtatás nélkül” távozzanak. Persze: azon az áron, hogy a font mint nemzetközi tartalékvaluta még megmaradt jelentőségét is fokozatosan elveszíti. Az alapvető politikai kérdés: ki fedezze az angol gazdaság szanálásának költségeit? A döntő kérdésben nemcsak a kormányon lévő munkáspárt és a konzervatívok között vannak ellentmondások, hanem a munkáspárt jobb- és balszárnya között is. Nagyon élesen fogalmazvar az angol gazdasági válság elhúzódása felvetette az Angol Munkáspárt belső szakadásának lehetőségét is. Ibrahim Kaljubi, egyipto. mi főállamügyész az A1 Ah- ram félhivatalos kairói napilap szerdai számában megjelent nyilatkozatában közölte: az egyiptomi hatóságok a legutóbbi zavargások után „lelepleztek” négy illegalitásban tevékenykedő „kommunista” szervezetet, s letartóztatták e szervezetek kétszáz tagját. Az őrizetbe vett személyeket azzal vádolják, hogy államellenes tevékenységet „fejtettek ki”. Céljuk állítólag az volt, hogy „megdöntsék a társadalmi és gazdasági rendszert” majd magukhoz ragadják a hatalmat. A főállamügyész hozzáfűzte, hogy a bejelentett — majd a tömegmegmozdulások hatására visszavont — áremelések ellen tiltakozó tüntetésekben további ezer személyt vettek őrizetbe. Az ügyükben megindított vizsgálat első szakasza tíz napon belül fejeződik be. A UPI felhívta a figyelmet arra, hogy az egyiptomi jogszabályok értelmében halál- büntetéssel, illetve életfogytiglani börtönbüntetéssel sújthatok azok, akik a vád szerint megkísérlik a kormány erőszakos megdöntését. Bolgár, angol cs Portugália fotóriportereinek egy-egy felvétele (KS fotók: Koppány György felvétele — KS) Gyógyító bohóckodás. James, Short (Uj-Zéland): A magyar közönség először találkozhat a Hollandiában évente megrendezendő World Press Photo kiállítás képeivel. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, a Kulturális Kapcsolatok Intézetével karöltve hozta el a Nemzeti Galériába a legutóbbi kiállítás anyagát, valamint bemutatják az előző évek díjnyertes képeit, köztük több magyar fotót. A 220 kiállított alkotásból mutatunk be olvasóinknak néhányat. Nagy-Britannia rendkívül gyenge gazdasági állapotban zárta az 1976. esztendőt és már januárban újabb hárommilliárd dolláros kölcsönt injekciózott gyengülő testébe a többi vezető tőkésország. Sajtófotó f ■ 1 rKBrm w Tömeges letartóztatások Egyiptomban
