Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-05 / 3. szám
XXXIV. évfolyam, 3. szám MTM V annak gazdálkodó egységek, ahol mind a mai napig hiába keressük az üzem- és munkaszervezés eredményeit. Nincsenek. Ám vannak iparágak, ahol a szükség diktálta körülmények miatt nem volt mit tenni, hozzá kellett látni a koncenrált szervező munkához, meg kellett ismerkedni az eddig merőben szokatlan módszerekkel, eljárásokkal, meg kellett barátkozni a megmásíthatatlan ténnyel, hogy termelésfejlesztés csak a belső tartalékok mozgósításával valósítható meg. A könnyűipari üzemek egynémelyike — mint például a HÓDIKÖT is— az elsők között figyelt fel az üzem- és munkaszervezés eszközeivel, módszereivel feltárható és mozgósítható tartalékokra, s intézkedéseik révén 20-30 százalékkal növelték a termelékenységet. Amikor elkezdték — 1973-ban —, sokan mosolyogtak, mások meg éppenséggel fölháborodtak, mondván, hogy módszerük — az azóta már híressé vált MTM-szisztéma, a mozdulatelemzésen alapuló munkaszervezés — a végsőkig feszíti a munka- intenzitást. Ma már tudjuk: az akkori háborgóknak akkortájt fogalmuk sem volt a módszer lényegéről és azt is tudjuk, hogy az MTM országszerte terjed, a könnyűiparban pedig éppenséggel rohamos ütemben; a konfekció- és a papírfeldolgozó vállalatok felénél már eszerint dolgoznak, minek következtében nemcsak a termelékenység emelkedett — korábban szinte elérhetetlennek látszó mértékben —, hanem a munkások keresete is, a munka- körülmények általános javulásáról nem is beszélve. Az MTM persze nem csodaszer — mindenekelőtt érteni kell hozzá — és nem az egyedüli módszer. Vannak más szervezési eljárások, amelyek más úton-módon érik el ugyanezeket az eredményeket. És itt megint könnyűipari üzemre — nevezetesen a férfifehérnemű gyárra — lehet hivatkozni, ahol évek óta sikerrel alkalmazzák — egyedül az országban — az úgynevezett csoportos technológiát, másnéven a csoportmunkát. Lényege, hogy a munkásokat nem kötik mereven, mozdítha- tatlanul a futószalagokhoz, hanem úgy szervezik meg a munkát, hogy ki-ki többféle műveletet is végezhessen. Az eredmény: lényegesen enyhült, sőt: megszűnt a futószalag mellett végzett munka monotóniája, s jórészt ennek — no meg az értelmesen végrehajtott szervezésnek — köszönhető, hogy a termelékenység jó 30 százalékkal emelkedett, s vele együtt a keresetek is. ÄRA: 80 FILLÉR 1977. január 5., szerda MA Amiért senki sem fizet (2. oldal) Testvérlapjaink jelentik (3. oldal) Moszkva dolgozói nagygyűlésen találkoztak Lois Corvalánnal Kedden Moszkvában a szovjet dolgozók és a szovjet társadalmi szervezetek képviselői nagygyűlésen találkoztak Luis Corvalánnal. a Chilei Kommunista Párt főtitkárával. A nagygyűlés elnökségében Luis Corvalán mellett helyet foglaltak Andrej Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a párt- és az állam más vezetői, a szovjet társadalmi szervezetek képviselői, kiváló dolgozók, tudósok és művészek. Megjelent több kommunista párt és a nemzetközi demokratikus szervezet számos vezetője. Luis Corvalán felesége társaságában megkoszorúzta a Lenin- mauzóleumot. (Kelet-Magyarország telefoto) A tartalékok feltárásával, hatékonyabb gazdálkodással Nagyobb termelésre és exportra képes a kohó- és gépipar Gácsi Miklós államtitkár nyilatkozata A kohászat és a gépgyártás 1977. évi terveiről nyilatkozott Gácsi Miklós kohó- és gépipari államtitkár. A többi között elmondta: — Az általános népgazdasági feladatokat illetően vállalataink egységesen gondolkodnak, de saját terveikben és a cselekvésben ez az egységes szemlélet még nem nyilvánult meg kellően. Ez is oka annak, hogy a jobb előkészítés érdekében az 1977. évi terv részletes, konkretizált irányelveit az eddigi gyakorlattól eltérően,, már az előző év októberében közzétette a minisztérium. Ezekben a napokban szakembereink valamennyi vállalat éves tervét értékelik. Ami az 1976. évi munkát illeti, a gépipar termelésének növekedési üteme 6 százalékos, lényegében megfelel a népgazdasági terv előírásainak. Az előzetes adatok szerint gépiparunk teljesítette szocialista exportkötelezettségeit, azonban az előirányzottnál kevesebb terméket szállított tőkés piacokra. Ennek az is oka volt, hogy a vállalati tervek a népgazdasági céloknál alacsonyabb export-előirányzatot tartalmaztak. A vállalatok egyré- sze nem szorgalmazta eléggé a vevőszolgálat és az alkatrészellátás fejlesztését, az az ármunka javítását, az intenzívebb piacfeltárást. Mintegy 30 vállalatunk több mint évi egymilliárd forint értékű termék gyártásának átadására tett javaslatot, ezeket az ipari szövetkezetek valószínűleg gazdaságosabban állíthatják elő. Eddig több mint félmilliárd forint értékű gyártmány átvételére megállapodás is létrejött. Az V. ötéves tervidőszakban 260, 1977-ben 70 telep megszüntetését irányoztuk elő. Gazdaságpolitikai igény, a tartalékok feltárásának egyik szükséges eszköze a felesleges párhuzamos gyártások ésszerű csökkentése. Felméréseink szerint a párhuzamosságok mintegy 340 millió forint értékű termelésnél egy-két éven belül, további 320 millió forint értékű gyártásnál folyamatosan felszámolhatók. A vállalatok közötti kooperáció fejlesztése, vagyis az ésszerű munka- megosztás útján további csaknem 700 millió forinttal csökkenthető a párhuzamosan gyártott termékek értéke és sok területen gazdaságosabb a termékek beszerzése szocialista importból. A gépipari termelésnek az ipari termelés átlagánál nagyobb ütemben, mintegy 10 százalékkal kell nőnie. Figyelembe véve erőforrásainkat és a szelektív fejlesztés ütemének gyorsítását, a tervet reálisnak kell tekinteni, amely fegyelmezett és kemény munkával teljesíthető. Néhány vállalat azonban előzetes tervében alacsonyabb termelésnövekedéssel számol. A tervellenőrzések során ezeket a terveket külön is megvizsgáljuk, _ s szükség esetén módosításukat kérjük. Legfontosabb idei feladatunk az exportképesség erőteljes növelése. A gépipar szocialista exportja a terv szerint 17-18 százalékkal bővül. Miután a legtöbb szocialista partnerünkkel már befejeződtek az 1977. évi árucsere-tárgyalások, most a vállalatokon a sor, hogy megkössék magánjogi szerződéseiket. A népgazdasági előirányzatnak megfelelően jelentősen fokozni kell a tőkés exportot is. A gépipar tőkés kivitelét például 23-24 százalékkal kell növelni. Továbbra is igen fontos feladat a belföldi ellátás javítása. A lakosság ellátását közszükségleti cikkekkel most is a Belkereskedelmi Minisztériummal egyeztetve terveztük meg. Mindezek érdekében növelni kell a nagy hatékonyságú gépek és berendezések kihasználását, javítani kell az üzem- és munkaszervezést, s fokozni azoknak a dolgozóknak az anyagi ösztönzését, akik vállalják a több műszakos munkát — mondotta befejezésül Gácsi Miklós államtitkár. KÉT ÜZEM — KÉT KÉP A Magyar Posztógyár nagykállói gyára több mint 600 dolgozót foglalkoztat. Többségében új gépeken, előbb egészen más területen dolgozókból alakult a gyár kollektívája. Ennek ellenére jelentősnek mondható az 1976-ban elért termelési eredményük. A hazai nyersanyagokra épült gyár 1 millió négyzetméter kártolt szövetet állított elő. Termékük Bukta Katalin és Szilágyi Mária a gyűrűs fonógép mellett. nagy része exportminőségű és a legjobb vevőnek számító szovjet megrendelőn kívül Kuba, az NSZK és a fejlődő arab országok veszik gyártmányukat. A VAGÉP Lujza utcai szervizüzemében szerelik össze az építőiparban használatos autós darukat. (Hammel József felvételei) Olajtároló és új kazán bővül a nyíregyházi hőerőmű Folytatódnak az 1975-ben kezdődött fejlesztés beruházási munkái a TITÁSZ nyíregyházi hőerőművében. A beruházás keretében került átadásra az elmúlt évben egy nagy teljesítményű forróvíztermelő kazán. Az erőműben is befejeződtek a reaktorok átalakítási munkái, a zajártalom csökkentése érdekében hangszigetelt fülkék épültek, valamint a fűtés gazdaságosságát ellenőrző mérőhelyeket alakítottak ki'. Jövőre elkészül az olajtároló telep, majd 1979-ben kerül sor a második nagy teljesítményű, forró vizet előállító kazán átadására. Ezeknek a munkáknak a kivitelezéséhez szükséges terep- rendezések, az út- és vízhálózat, valamint az építészeti alapozási munkák elkészültek. Első helyen: a termelés A munkahelyi ifjúsági parlamentek tapasztalatai Már javában tartanak a január—februárban összeülő ágazati ifjúsági parlamentek előkészületei. Értékelni kell annak a több mint tízezer, országszerte lezajlott munkahelyi parlamentnek a tapasztalatait, amelyek szeptembertől december közepéig hazánk valamennyi vállalatánál mérlegre tették az ifjúsági törvény végrehajtásának tapasztalatait, s meghatározták a következő feladatokat. Az ifjúsági parlamentek többségén a gazdasági vezetők lényegretörő, konkrét, tartalmas beszámolókat tartottak. Szóltak a két évvel ezelőtt elhangzott javaslatok sorsáról: olykor önkritikusan a javasolt intézkedések elmaradásáról, annak okairól, és a további tervekről. A vitában részt vevő fiatalok nagy többsége ezúttal már közérdekű, a munkahely, vagy az intézet egész kollektíváját érintő kérdéseket tett szóvá. Első helyre kerültek a termelési, üzemszervezési gondokkal kapcsolatos észrevételek, s a fiatalok okosan, a megoldást keresve tették szóvá a hatékonyabb munkát akadályozó tényezőket. Nagy felelősséggel szóltak a munkafegyelem javításának fontosságáról, s hangsúlyozták: ebben az ifjú kommunisták igyekeznek példát mutatni. A közelmúltban lezajlott vitákon már alig akadt „bérkérdés”, viszont a lányok, fiatalasszonyok képviselői szóvá tették, hogy az esetek jó- részében változatlanul alacsonyabb munkabért kapnak, mint azonos munkakörben dolgozó férfikollégáik. A fiatalok lakáshelyzetének javítására a legtöbb vállalatnál nagy súlyt helyeznek kölcsönök, építési anyagok juttatásával. Az ifjúság otthonteremtése azonban változatlanul az egyik legégetőbb gond. Ugyanígy a gyermekintézmények hiánya, amelynek orvoslásához — mint az ifjúsági parlamenteken elhangzott — társadalmi munkafelajánlásokkal igyekeznek hozzájárulni a fiatal dolgozók.
