Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

1977. január 23. KELET-MAGYARORSZÄG 3 TÖBB MINT 120 SZOCIALISTA BRIGÁD DOLGOZIK A KEMÉV-NÉL. SZÉP HA­GYOMÁNY, HOGY A KITÜNTETÉSEKET ÉPÍTŐK NAPJÁN ADJAK AT. EZT ÉV­KÖZBEN TÖBB ÉRTÉKELÉS ELŰZI MEG. EZ AZ ALAPJA A CÍMEK, JUTALMAK, KITÜNTETÉSEK ODAÍTÉLÉSÉNEK. ÍME NÉHÁNY JELLEMZÉS A BRIGÁDOKRÓL. Megújuló mozgalom S inka Ferenc szoc. bri­gád jellemzése. „10 fő kub. (kubikos). Mun­kájukat jó minőségben, pon­tosan végzik. Kitűzött határ­időre teljesítik. Segítik egy­mást a tanulásban, ill. a szakma megszerzésében (Lásd Bagoly Tibor.) Válla­latunk gazdasági és politikai életében tevékenyen részt vesznek, mind a kommunis­ta szombatokon való részvé­tellel, mind a szakszerveze­ti munkában kifejtett tevé­kenységükkel. Vállalásaikat határidőre, pontosan, jó minőségben tel­jesítik. (Lásd Garibaldi út betonozása.) A brigádban az előző értékeléstől számítva igazolatlan mulasztás és fe­gyelmi vétség, felelősségre vonás nem történt.” így jellemezte Sinkáékat Orosz Imre építésvezető. Ja­vasolja, hogy a brigád ai. előző évinél magasabb cí­met kapjon. A Tóth József vezette szo­cialista brigád értékeléséből: „A XIX. lakókörzet (Nyír­egyháza új városnegyedének építése) mélyépítési munká­in dolgoznak. A vállalati la­kásépítési terv érdekében szombati, vasárnapi munkát is végeznek. A kommunista műszakon teljes létszámmal vettek részt. Uj technológiát vezettek be, s ezzel meggyorsították a csatornaépítést. A brigádban fegyelmezetlenség nem tör­tént. A további versenymoz­galomban való részvételüket javaslom — Az építésveze­tő.” Sorok Páll Mihály 13 fős kubikos brigádjának jellem­zéséből. Irta Gombos Bálint főépítésvezető-helyettes: „1971-től jól, szervezetten vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. Nagy­részük korosabb dolgozó. Szí­vesen nevelik a fiatalokat. Jelenleg 6 fő a Mindenki is­kolája segítségével vizsgára készül.” Eddig az ezüst fokozatig jutottak. Lehet, hogy most tovább lépnek? A Ritli Péter vezette szo­cialista brigádról: „A brigád munkáját na­gyon jól végzi, lehet rá­juk számítani. Kisebb ösz- szeütközések a brigádban előfordulnak. Erősíteni kell a brigád szellemét. Az új felvételesek a brigádba nem tudnak beilleszkedni. Ez sok problémát okozott. A kommunista műszakokat a brigád törzsgárdája becsü­letesen végigdolgozta.”. Ezt közölte Nemes András építésvezető. Vajon mikor és kitől kapnak segítséget gond­jaik megoldásához? „Erdődi Ferenc volt a bri­gádvezető. Koránál fogva át­adta a vezetést Hák János­nak. (7 fős kőművesbrigád vezetője.) A brigád többsége fiatal, jó termelőkészséggel. Egységesek. Valamennyien rendelkeznek a 8 általános iskolai végzettséggel. A múlt évben egységesen a termelés érdekében 15 (!) szombatot dolgoztak a kom­munista műszakkal együtt.” Eddig a legmagasabb foko­zatuk oklevél volt. T ömör sorok Bukta Lász­ló 8 fős kubikosbrigád­járól: „Az 1975—76. évi szocialis­ta brigádértékeléskor a ko­rábbi aranyfokozatról ezüst fokozatra (!) lettek értékel­ve. A brigád nem egységes, nagy a széthúzás, a brigád­vezető nem tudja a széthú­zást megakadályozni, a bri­gádot összetartani.” Tóth József (korábban László József-brigád) 13 fős kubikosbrigád, 1971-től vesz részt a szocialista brigád­mozgalomban. (A közelmúlt­ban történt a brigádvezetői változás.) Nem mindenben egységesek. Az esetenként előforduló italozókat próbál­ják megnevelni. Ha ez nem sikerül, a brigádból kizár­ják.” Hová kerülnek, s kik ne­velik tovább az ilyeneket? Galla Ferenc 14 fős kőmű­vesbrigádjának jellemzésé­ből egy mondat: „A segédmunkások tanul­nak, hogy megszerezzék a 8 általános iskolai végzettsé­get.” Filkó István festőbrigád­ja: „8 fő. 1972 óta szocialista brigád. A munkájukra min­dig lehet számítani. A bri­gád összeforrottságára jel­lemző, hogy a vállalati prog­ramban előirányzott munká­kat határidőre, ha kell, esti túlmunkával, szombati-va­sárnapi munkával is segí­tik.” A jellemző Kertész Sándor művezető. arkas Károly hőszigete­lő brigádja: „Számos esetben a szombatok mellett vasárnap, sőt éjszaka is dolgoznak... Emberileg is segítik egy­mást. Szocialista brigádhoz méltóan dolgoznak.” V. I. hőszigetelő brigádjá­ról kellemetlen sorok: „A munkafegyelemmel és a technológiai ^fegyelemmel problémák vannak. Túlmun­kában nem szívesen vesznek részt.” Ezek kizáró okok-e a szo­cialista brigádmozgalomból? A 8 fős, Bezzegh Miklós- vezette festőbrigádról: „A brigád a vállalat előtt álló feladatokhoz minden esetben, még ha kell, túl­munkával is hozzájárul. Bi­zonyíték: most a gumigyári csarnok és szoc. épület, vala­mint a C—2-es épület átadá­sán fáradoznak, szombat­vasárnapi túlmunkával.” (Ezt azóta teljesítették.) Oklevelük és zászlójuk volt eddig. Vajon ünnepel­hetik-e az előbbre jutást építők napján? V alaki azt mondta ne­kem a minap, hogy el­szürkült a szocialista brigádmozgalom általában is, meg a 'KEMÉV-nél is. Ahol ilyen sokszínű a szocia­lista brigádok élete, munká­ja, ott aligha igaz a feltéte­lezés. E jellemzések talán bizonyítják, maguk az em­berek gondoskodnak róla, hogy a mozgalom újra és új­ra megújhodjék. Farkas Kálmán Fehér asztalnál A mikor a közgyűlés utá­ni ünnepi vacsora kez­dett bállá színesedni, négy fő maradt a fehér asz­tal végén. A főkönyvelő, a főagronómus, a főméhész, és a főmérnök. Úgy alakult, hogy mindegyik egy állatról mondott történetet. A LÉGY. Év végi gra­fikont készített a főköny­velő az üzem termeléséről. Hónapról hónapra gondo­san bemérte a pontokat. Amikor ezzel készen volt, nekilátott, hogy vonal­zójával összekösse őket. Igen ám, de észrevette, hogy va­lami egy helyen nem stim­mel. Bosszankodva újra el­lenőrizte a pontokat. Egyen­ként. Egy valóban rossz he­lyen volt. Sóhajtott, eldobta a milliméter beosztású koc­káspapírt, és újat vett elő. Még félig sem volt készen, amikor észrevette, hogy egy téli légy zömmög körülötte. Figyelni kezdett. Igen: a légy leszállt és pontosan egy olyan helyre ejtett egy kis pontot, ahol a két derékszögű vonal­rendszer találkozik. És éppen akkorát, mint amilyeneket ő készített az íróeszközével. Ha nem figyel, megint elrontja a grafikont. Megvizsgálta az el­dobott első rajzon a hibás pontot. Az is légypiszok volt... — De ez a légy csak engem akart megtréfálni! Különben miért ejti a pettyét mind a kétszer egy vonalkeresztező­désre? — csóválta a fejét ba­rátunk. Vigasztaltuk: lehet, hogy ez a természete. Rendszerető légy. Azt hiszi, hogy az egy félreeső sarok... A BÁRÁNY. Ezt a történe­tet a főagronómus mondta el. Kiment a mezőre, ellenőriz­ni az embereket. Forró nyár volt, rekkenő délidő. Hát a juhász horkol az árokparton. A főnök rárivall: — Megvan minden állat? A juhász felriad. Végignéz a nyájon. Aztán rögtön rá­vágja: — Egy kis csavargó bá­rány kivételével. De mindjárt visszahívom én azt, tessék csak várni, nem lehet még messze, hiszen csak egy per­ce szunyókáltam el. A főagronómus itt nagy izgalommal folytatta a törté­netet : Magasabb reményekkel Döntöttek a szakszövetkezeti tagok Balkányban Cselédlakta vidék volt. Örültek az emberek, ha munkát kaptak a földbirtokostól, vagy öt-hat má­zsa rozsot levághattak nadrágszíjnyi parcelláikról és meg tudták termelni az évi szükségletet a buckás, dombos, sárga futóhomokon. Akinek lova volt, az már módosabbnak számított... Minden portán ott volt a járom, amibe leginkább csak tehenet fogtak. A felszabadulás után négy évvel már termelőszövetke­zet volt Balkányban. Sze­rény eredményeket értek el, és sok vihart éltek át. Mér­földkőnek számított az 1961- es újjászervezés éppúgy, mint most 1977., az egyesülés éve. Csak három „nem" A 25 kilométer átmérőjű balkányi határban — az ál­lami gazdaságon kívül — az Űj Erő Termelőszövetkezet és hat szakszövetkezet gaz­dálkodott. A szakszövetke­zetek mérleghiánnyal küsz­ködtek, nehéz körülmények között termeltek. 1974-ben egyesültek három szakszö­vetkezetté, ez év január el­sejével pedig az Üj Erő Ter­melőszövetkezettel egy szö­vetkezetté. — A községi pártértekezle­ten fogalmazódott meg — mondja Sándor János, a bal­kányi párttitkár —, hogy mostmár szükségszerű az előbbre lépés. Tavaly au­gusztusban 20 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kaptunk. Elkezd­tük a tsz szervezését. Ekkor már egyre többen adták le a földjüket, főleg az idősebb tagok. Ez is egy csepp volt az amúgy is tele pohárban. Érlelődött az egyesülés. Minden szakszövetkezeti taggal egyenként elbeszélget­tek. Október végére lezajlott minden egységben a közgyű­lés. A szakszövetkezetek ki­mondták az egyesülést. — Nagy munka végére tet­tünk pontot — folytatta Sán­dor János —, amikor megala­kult a Szabolcs Termelőszö­vetkezet. A négy egységben 514-en szavaztak. Csak há­rom kéz maradt mozdulatlan. — Tudjuk, nagyon nehéz lesz az első év — szól közbe Varga Béla főmezőgazdász —, de az ezután következő években is keményen kell küzdeni minden szem termé­sért, minden liter tejért. A három szakszövetkezet 4500 hektáron gazdálkodott. 2500 juhval foglalkoztak, a homokon rozsot, napraforgót, dohányt termesztettek. AzŰj Erő Termelőszövetkezet terü­letének 40 százalékán vetet­tek rozsot. Burgonyát 50 hek­táron termeltek. Ötéves fejlesztési terv Debrecenben, az agrártu­dományi egyetemen készítik az ötéves fejlesztési tervet. Kétszáz hektár téli almát, 300 hektár erdőt akarnak te­lepíteni. Négyezer anyajuh- val folytatják a juhászatot, a tejelő szarvasmarha-állo­mányt 108-ra növelik. Egyik legfontosabb programjuk a burgonyatermesztés fejlesz­tése. 300 hektárra emelik 1980-ig a termőterületet. Do­hányt szintén 300 hektáron fognak palántázni. — A közel 5500 hektáros termelőszövetkezetben — mondja a főmezőgazdász •— 4200 hektár a szántó. Mivel homokterület, Szabolcs ke­nyerét, a rozsot termesztjük, búzából csak keveset. Van itt olyan domb is, hogy a kombájn csak farral képes felmenni rá. Az állami gazdaság „ár­nyékában” alakult a Szabolcs Termelőszövetkezet. Elődje sok segítséget kapott a gaz­daságtól, jó szomszédok vol­tak és már most megkeres­ték a szövetkezet vezetőit; bármikor számíthatnak a se­gítségükre. A burgonya, a dohány és a gyümölcsös nö­vényvédelmét tavasztól az ál­lami gazdaság végzi helikop­terrel. Ezen kívül erő- és munkagépekkel is segíteni fogják a tsz-t. A 20 millió fo­rintos állami támogatás nagy részét a termelés műszaki megalapozására fordítják. Burgonya és dohány komp­lex gépsort, hat csehszlovák Zetor Crystalt, négy MTZ— 80-as erőgépet, négy SZK—6- os kombájnt, tehergépkocsi­kat, munkagépeket vásárol­nak. Űj gépműhelyt, 250 va- gonos burgonyatárolót és egy bábolnai rendszerű szárítót építenek. — A korszerű nagyüzemi mezőgazdasági termelés — mondja ismét a községi párt- bizottság titkára — megkí­vánja a nagy területet, a nagyfokú gépesítést. Nagyot lépünk most feljebb a nagy­üzemi termelés lépcsőfokain. Mindenki talál itt munkát Varga Béla főmezőgazdász: — Nem tudjuk még ponto­san, hány tagunk lesz. Azt el­mondhatom, aki dolgozni akar, itt munkát talál bármi­kor. Egyelőre kevés a szak­ember, felelős posztokra nagy helyismerettel rendel­kező emberek kerültek. Feb­ruárban lesznek a zárszám­adó és tervtárgyaló közgyű­lések. Utána pedig közösen egy magasabb célért dolgo­zunk. A volt Petőfi Szakszövet­kezet elnöke, Juhász István most üzemegységvezető a Szabolcsban. — A fiatalok kicsit féltek, kétkedve fogadták az egye­sülést, az idősebb tagoknak szó szerint megváltást jelen­tett. ök egy emberként áll­tak mellettünk. Ezt támasztja alá Ancsák József volt szakszövetkezeti tag is: — Kezdettől fogva helye­seltük az egyesülést. Talán mi voltunk a legboldogabbak a közgyűlés után. Most majd megmutathatjuk, hogy mi is tudunk gazdálkodni. Sipos Béla — Híres volt ez a juhász a füttyéről. Nem kellett neki a terelőkutya se. Ha egyet vijjogott, azonnal visszajöttek hozzá az állatok. Már sokat hallottam erről, most azt sze­rettem volna tudni: hogyan csinálja? Megkértem, hát, hogy várjon egy kicsit. Fo­lyókanyar ölében voltunk, a bárány csak egy felé mehe­tett. Kértem, hogy csak öt perc múlva füttyentsen neki. Nekiiramodtam és lesből, a folyóparton megközelítettem a bárányt. Akkor hangzott el a hosszú, vijjogó füttyszó. A mi bárányunk erre felkapta a fejét, magasra tartotta a nyakát, a fütty felé fordult és mint egy őrült, elkezdett szá­guldani az én juhászom irá­nyába. Amikor eddig ért a mesé­lő, hirtelen abbahagyta s né­mi szünet után lemondóan tette hozzá: „Azóta is próbá­lom megtanulni a füttyöt. De az enyémnek egy bárány sem engedelmeskedik.” A főkönyvelő epésen köz­beszólt: —• Talán ezt is egy életen át kellett volna tanulni, mint nekem a legyek szokásait. A MÉH. Harmadik bará­tunk gyógyszerész, de ez csak mellékfoglalkozása. Éjjel­nappal a méhein jár az esze. Szenvedélyesen magyarázta: nagy türelemmel elleste, ho­gyan értesítik egymást az előőrsök arról, hol van virág, vagyis mézlelőhely. Például, ha egy irányban ide-oda tán­colnak, igen rövideket, sza­porán, ez azt jelenti, hogy abban az irányban, pontosan 1100 méterre virág van. Ha viszont körbe-körbe döngi- csélnek, ez azt jelzi a többi­eknek, hogy száz méteres körzetben tarlóvirág találha­tó. A többiek értik ezt és in­dulnak is, munkára. A gyógyszerész sóhajtással fejezte be meséjét. — Azt hittem — mondta —, hogy megtanultam az egész méhnyelvet. Ellenőriz­tem magam. Kifogástalanul ment. Most, az idén egy kis vacak állat kifogott rajtam. Én világosan értettem, illetve azt hittem, hogy értem. De az ő jelzése szerinti távolságban és irányban még véletlenül sem volt virág. — A méh is tévedhet — szólt közbe a főkönyvelő. — Sorozatosan? Mert ezt g kis pimaszt megismerem millió közül is. És a többi méh érti, csak én nem. — Akkor — zárta le a vitát a főagronómus — ez egy kül­földi méh. Más méhnyelven beszél. És emezeket is meg­tanította rá. A KUTYA. De a legbájo- sabb mese mérnök barátun­ké volt, akinek van egy Csil­lag nevű kiskutyája. Átadom a szót a gazdinak: — Amikor az új házba be­költöztünk, eleinte sok vita volt a lakótársakkal, meg­tarthatjuk-e a negyedik eme­leten a kutyát. Aztán az tör­tént, hogy felettünk, a man­zárdlakásban élő vasutasfe­leség idegen férfilátogatókat kezdett fogadni. Csillag, aki otthon általában nem ugat, eleinte csak morgott. A má­sodik udvarlóra már nyüszí­tett. A vasutas harmadik hu- szonnégyórás szolgálatánál már lesbe állt az ajtónál, egy óvatlan pillanatban kirohant és a harmadik látogatót úgy elzavarta hangos csaholással, hogy az meg sem állt a leg­közelebbi sarokig. A vasutas azóta állandóan csontot hord neki. Az asszonyok pedig a házban kijelentették, hogy meg se próbáljunk tőle sza­badulni. Mert védi a ház er­kölcsét is... Mit a házét! Az egész lakótelepét. Ahol ilyen kutya van... N agy csend lett az asz­talnál. A főagronómus zárta le a beszélge­tést: — Látjátok, mennyit tu­dunk beszélni állatokról. És közben magunkat mondjuk el. (gesztelyi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom