Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-22 / 18. szám

1977. január 22. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola -X- Pedagógus "X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek "X- Iskola ■X- Pedagógus A káposztásban eszege­tett a nyúl, amikor lélekszakadva rohant hozzá a róka. — Rejts el, nyúl koma — rimánkodott —, mert üldöz az agár. Sose felejtem el, ha jót teszel velem. A jószívű nyúl azt mondta a rókának: — Bújj egy káposzta alá, majd én állok az agár elé, és ha utánam szalad, te szé­pen hazasétálsz. Siess, nehogy észrevegye a cselt. így is történt. A lihegő agár már közeledett a ká­posztás széléhez, amikor a róka elrejtőzött. A nyúl ek­kor eléugrott. Az agár megtorpant. Alig hitt a szemének. Róka után futottam — gondolta — és nyúl áll előttem. . De nem gondolkozott so­káig, beugrott a káposztásba hogy elkapja a nyulat. A nyúl csak erre várt. Megfor­dult, tíz káposztasort ugrott, azután neki iramodott a ha­tárnak. Az agár meg utána. De már nagyon fáradt volt, nyomába se érhetett a nyúl­nak. A róka meg pihent egy ke­veset a káposzta alatt, aztán hazaódalgott. Nemsokára el is feledke­zett arról, hogy a nyúl mi­lyen veszedelemtől mentette meg. Egyszer azonban mégis eszébe jutott. Amikor pecse­nyére éhezett. Nyúlpecsenyé- re. Megsejtette ezt a kotnyeles szarka és elcsörögte, hogy a róka nyúlpecsenyével akarja megtömni hasát. Meghallotta ezt a nyúl is. Most aztán mit tegyen? Mer­re bujdosson, hogy rá ne akadjon a róka. Ekkor találkozott a sünnel. — Miért búsúl, nyúl szom­széd? — kérdezte a sün. — Hogyne búsúlnék, ami­kor a róka hozzám indult, hogy nyúlpecsenyével tömje meg a bendőjét. — Mit vétettél ellene? — Megmentettem az életét, amikor egy agár üldözte. — Akkor ne búsulj. Gyere hazakísérlek. El is indultak, haza is ér­tek, de még mindig nem ju­tott eszükbe semmi, hogy is meneküljön meg a nyúl. Ül­tek töprengve és vártak. Várták a rókát. Nem kellett sokáig várni- niuk. Kopogtak. — Én vagyok, nyúl koma, szeretném megköszönni jósá­godat. A nyúl nagyon megijedt. De a sün ekkor azt súgta szomszédjának: — Mondd csak: jaj, de örü­lök, róka koma, hogy eljöt­tél, rögtön nyitom az ajtót. A nyúl remegő hangon szólt ki a rókának: — Jaj, de örülök, rögtön nyitom az ajtót. M ár az ókorban is akad­tak kibérelhető jár­művek — emberek vagy állatok által hú­zott kocsik. A díjszabás fölött nyilván jócskán lehettek viták — ezért ötlöttek ki különféle eszközöket a megtett út mérésé­re. Csak a tényt ismerjük a kinai birodalom feljegyzéseiből, mi­szerint önműködő szerkezettel mérték a riksák és kocsik bérle­ti diját. Hogy ezek miképp mű­ködtek, sajnos, nem tudjuk. Többet tudunk azokról a díjmé­rő masinákról, melyeket 4000 év­vel ezelőtt a föníciaiak vezettek be. Az utas a kocsi idejét bérel­te, s ezt az induláskor „lecsa­pott”, hitelesített homokóra mérte. A fizetendő díjat a lefolyt homok magassága adta az alsó edényben — vonások jelezték a óra „ugrását”. Alexandriában kb 2 és fél ezer évvel ezelőtt meglehetősen pon­tos „taxamétert” használtak. Működését Héron ismerteti ké­sőbb írott munkájában. Lé- egyebet tenni: kivenni a fémlá­nyege, hogy a forgó kerék szel- dát, s megszámolni a golyókat, lemes megoldással egy skála Ahány golyó, annyi mérföldért előtt mozgó mutatót mozgatott. fizet az utazó. A megtett út hosszát az indu- Egy számunkra ismeretlen ró- láskor és a végcélnál látható ál- mai utásztiszt találta fel aztán a lások különbségéből számították legjobbnak mondható „taxiórát”, ki. Vitruvius római építész és A számlálótárcsa bizonyos szá­mérnök i. e. 25-ben befejezett mú kerékfordulat után ugrott művében egy tökéletesített mé- egyet — egy számjeggyel tovább rőműszert ír le. Az előbb emlí- fordult. A számot kis résen ke­tett készüléket összekötötte egy resztül láthatták. Tíz körülfor­golyós szerkezettel. Egy golyók- dulás után a következő, maga­kai telt láda nyílása alatt korong sabb rendű számjegy ugrott elő­forgott. Ha a korong nyílása a re. A rómaiak tehát ismerték az ládáéhoz jutott, egy golyó át- úgynevezett „tízes átvitelt”, amit esett, s egy fémládába poty- a mai mérőórákban is használ­tyant. Az út végén nem kellett nak! SZÜLŐK FÓRUMA Az ajándékozásról A születésnapok titkokkal teliek, édes izgalom­mal fűtött napjai gyermekkorom kedves emlé­kei közé tartoznak. Testvéreimmel együtt készítgettük el a meglepetés­tervet: bátyánk faragással díszített papírvágó kést ké­szít apánknak, húgom meleg kesztyűt köt, én gyöngy­fűzéssel készítek poháralátétet. Anyánknak közösen ve­szünk új fűszertartó készletet. így terveztük, s a terv napjától kezdve fillért fillérre rakosgatva teremtettük meg az ajándékokhoz szükséges „anyagi alapot”. Lopva dolgozgattunk, ki-ki a maga munkáján. Az apánknak készülő ajándékot anyánk egyszer-egyszer meglátta, de ő nem árult el. Hogyan is árult volna el, hiszen ő taní­tott minket a meglepetésszerzés örömére, szépségére már egészen pici kortól kezdve, amikór egy szál virág­gal mondtuk el a „Kicsi szívem, kicsi szám...” köszön, tőt születésnapra, névnapra, nagymamának, nagypapá­nak, édesapának, mi testvérek egymásnak s végül róla sem felejtkeztünk el: az a születő érzés, amit ő ültetgetett el bennünk, rá is visszasugárzott. Szépre tanított. Családi ünnepeket rendezett. Valami különösen meleg szere­tettel fűzött minket egymáshoz. Megtanított arra, hogy milyen igaz, tiszta öröm másnak örömöt, meglepetést szerezni. Jobb érzés adni, mint kapni! Az iskolapadból kerültem egyenesen a katedrára! Gyermekkorom szép emlékei arra buzdítottak” hogy tanítványaimat tanítsam meg a családi ünnepek megünneplésének módjára, a meglepetésszerzés örö­mére. Rendszerint az első születésnappal kezdtük. Kö­zösen készítettük el az első könyvjelzőt, képet, könyv­borítót, plasztilin figurát, díszített szívet, terítőcskét. Együtt tervezgettük a titoktartást és az jándék átadá­sának módját. A szülők általában nagyon jól reagáltak a gyermek közeledésére. Ök is igyekeztek felzárkózni a kezdemé­nyezőkhöz és szép fokozatosan sikerült mind több és több családban meghonosítani a családi ünnepek meg­tartását. Szülői értekezleten is beszéltem erről. Tanít­ványaimnak I. és II. osztályban közös születésnapot tartottunk. Egy napon — kisdobos-foglalkozás kereté­ben — ünnepeltük születésnapjukat. A szülők készítet­tek süteményt, tortát és apró kis ajándékot. így érlelő­dött a „szerétéiért szeretet” érzés. Akit soha sem tanítottak meg másnak meglepetést szerezni, azt nagyon nemes érzéstől fosztották meg. Azt is meg kell tanítani gyermekünknek, hogy nem az ajándék pénzben kifejezhető értékét kell számítgat- niuk, hanem azt a szándékot, szeretet, igyekezetei ami­vel azt nekünk adták. Aki ad, aki meglepetést készít az várja a hatást, amit az ajándék átadásával elér. Ne fukarkodjunk az elismeréssel, ha gyermekünk a legegyszerűbb kis óvo­dai rajzzal is lep meg. Mutassuk, hogy örülünk neki, hogy tetszik, akkor nem vesszük el a kedvét attól, hogy máskor is meglepjen minket. Gondoljunk a távol élő nagyszülőkre is. Küldjön egy kis apróságot, legalább egy rajzzal díszített leve­let, de lehet ajándékot, könyvjelzőt, hímzettet, rajzzal vagy színes papírragasztással díszítettet, esetleg más meglepetést minden gyermek. Ha mi arra tanítjuk, hogy ünneptartó legyen, sok kedves napot szerez majd később is nekünk, önmagának és — ha felnőtt lesz — leendő családjának. Dr. Gergely Károlyné Bába Mihály: Á nyúl, a róka meg a sün Űttörő­— Engedd csak be — biz­tatta a sün — ültesd le és gyere utánam. Mondd, hogy rendbeszeded magad. Azzal a sün már be is ment a másik szobába. A nyúl pe­dig beengedte a rókát. — Tessék, róka koma, ke­rülj "beljebb. A róka szája szélét nyalo­gatta, mintha már a jó fala­tok után lenne. De a nyúl így szólt hozzá: — Váratlanul jöttél, várj egy kicsit, tiszteletedre rend­beszedem magamat, és kér­lek, maradj itt vacsorára. — Nagyon jó, nagyon jó — bólogatott a róka. A nyúl bement a másik szobába a sünhöz. A róka türelmesen várt. ám egyszer mégiscsak elunta a várakozást és sürgetni kezdte a nyulat: — Nyúl koma, nagyon so káig várakoztatod a vendé ged! — Megyek már, megyek — kiáltotta a nyúl és kinyitotta az ajtót. Csakhogy a nyúl helyett sün lépett ki. A ravaszdi ró ka utána kapott, de mind járt fel is üvöltött fájdalmá ban, mert ezer tű szúrta nyelvét, száját. — Mi bajod, róka koma. nem tetszik az ünneplő ru hám? — nevetett a sün, és közelebb lépett a rókához. De a róka menekült előle ahogy tudott. Talán még ma is fut, ha közben meg nem állt. HOLD Eltűnik felhőcsapdában. Éjszaka széles mezején csillagok nyája legelész. Ezüst műszerek kutatják felszínét: űrhajók, szondák. Lesik évmilliós titkát. Budaházi István Bodnár István: Ha a botocskám ... Ha a botocskám bűvészpálca volna köröket rajzolnék agyagba homokba szomorú anyukám táncolna perdülne drága jó apukám biztos hazajönne Törd a fejed Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Nem, több nyugati nyelvben. 7. Irén beceneve. 8. Közleked­nek rajta. 9. Fial. 11. Tő­számnév. 12 Férfinév. 14. Oxigén, nitrogén, urán. fősz. for vegyjele. 16. Megfejten­dő. 18. Növény. 20. Meny­asszony. 21. És, latinul. 22. Fémet olvasztanak belőle. 24. Energia magyar megfe­lelője. 25. Vissza: Svájc fő­városa. 27. Névelővel, régi hosszmérték. 28. YATŐ. 29. Kisebb fiútestvér beceneve. Függőleges: 1. Létezett, de elektromos feszültség egysége is. 2. Bőg. 3. Skandináv váltópénz. 4. Téli sport. 5. Augusztus ré­sze! G. Műfény egy fajtája. 10. LTA. 11. Kiejtett mással, hangzó. 13. Időmérő. 14. Ö, nőnemben, oroszul. 15. Meg­fejtendő. 17. Orca, ábrázat. (—’).19. Ama irányba. 21. Iz_ mos." 23. Bálna. 24. Fémet olvasztanak belőle. 26. Tág. 27. AÖ. Megfejtendő: XIX. századi magyar köl­tők. Múlt heti megfejtés: — FARSANGI MULAT­SÁGOK —. Könyvjutalom: Szigeti Natália Tyúkod, Papp Ágnes, Hegyi Erika Nyíregyháza, Ádám István Nagyhalász, Szászi Szilvia Nyírkárász, Benyusz Tamás Tiszalök. posta I gazi téli eseményről tudósította az Uttö- rőpostát Magos Gi­zella Tyúkodról. Január 9- én nagyszabású szánkóver­senyt rendeztek a községben — minden raj négyfős csa­patokkal indulhatott. A tyu- kodiak által „Nagyhegy”- nek nevezett halom volt a színhely, és a rajvezetök stopperral a kezükben mér­ték a lesiklás idejét. A győztes a Lenin raj első csa­pata lett, mindössze hétti­zed másodperccel előzték meg a Gagarin raj csapatát. Ha hó lesz, további fordu­lókat is rendeznek. A nyíregyházi Váci Mi­hály Általános Iskolai Kol­légiumból is kaptunk leve­let, Gcrliczki András, a Szabadság raj titkára tudó­sított. írja, hogy a kollégi­um szoros kapcsolatban áll a városmajori művelődési házzal, az úttörők két szak­köre is ott működik: a szín­játszóké és a táncosoké. A színjátszók nagy fába vág­ták fejszéjüket: a Koldus és királyfi című 3 felvonásos színdarabot próbálják! Néhány általános iskolá­ból az Uttörőposta rendsze­resen kap iskolaújságot: a tornyospálcaiak mellett most a Nyíregyházi Kisegítő Iskola és Nevelőotthon Ma­karenko Úttörőcsapata is el­küldte „Híradójának” né­hány számát. A híradó de­cemberi számában részlete­sen közlik a hulladékgyűj­tési verseny állását: eddig a Március 15. őrs, illetve a kisdobosok között a Napsu­gár őrs vezet. Az úttörőta­nács üléseiről is olvashat­nak a pajtások. Több őrs „Nagy Aranycsillagot” ka­pott rendkívüli tetteiért, például a Hóvirág őrs, a Mackó őrs, a Napsugár őrs. Lőrincz Gyula, a Riporter őrs vezetője, az úttörőcsapat titkára leírja a híradóban érdekes beszélgetését egy pajtással, aki részt vett a zalaegerszegi országos út­törőparlamenten. Parillák Gabriella, a 15. számú nyíregyházi általános iskolából nagyon várt ese­ményről írt: az iskolai énekkar mikrofon elé áll, rádiófelvételt készítenek ve­lük. Végül olvassátok el fi­gyelmesen a megyei úttörő- elnökség felhívását, mely az úttörőkhöz és az ifjúve­zetőkhöz szól! „Kedves ifjúvezetők, út­törők! Közös játékra, vetél­kedőre hívunk benneteket a KISZ megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. A vetélkedő témája: a KISZ— úttörő kapcsolat; az Együtt — egymásért mozgalom megvalósításának formái, módszerei; a KISZ 20 évé­nek története; az úttörő- mozgalom harminc éve; mozgalmi dalok, játékok is­merete. A vetélkedőre kö­zös csoportot indíthat a csa­pat: öt úttörőt és öt ifjúve­zetőt együtt. 1977 márciusá­ban rendezik a vetélkedőt, melyre február 15-ig lehet benevezni. A nevezéseket a következő címre küldjétek: Megyei Úttörőelnökség 4400 Nyíregyháza, Szarvas u. 1—3. A nevezési lap 20x30 cm méretű legyen, tartal­mazza a csapat nevét és cí­mét, a képviselt közössegei. A nevezési lap fejezze ki az Együtt — egyi.iásért mozga­lom. a KISZ-esek és az út­törők közös tevékenységét. Jó felkészülést! Előre!” ..TAXIZÁS” — 3000 ÉVVEL EZELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom