Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-21 / 17. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. január 21. Kissinger búcsújóslatai Jordánia - PFSZ Az Ammanból keltezett csütörtöki hír: Husszein jor- dániai király palesztin vezetőket fogadott, valószínűleg nem részesül feltűnő tálalásban a világsajtóban, de ez mit sem von le jelentőségéből. A jordániai uralkodó, (a napokban még Kairóban tárgyalt) Khaled el-Fahummal, a Palesztinái nemzeti tanács (parlament) elnökével folytatott megbeszélést a Palesztinái Felszabadítási Szervezet és Jordánia kapcsolatainak rendezéséről. Sok a teendő, mert 1970 „fekete szeptembere” óta, amikor is Husszein beduin hadserege véres pogromhadjáratban felszámolta a PFSZ gerilláinak jordániai támaszpontjait, a mozgalom és az ammani kormány között, még a „beszélő viszony” is megszakadt. A legutóbbi időkig a két fél kapcsolata a kölcsönös vádaskodásokra szorítkozott. A helyzet visszásságát az a tény is aláhúzza, hogy Husz- szein alattvalóinak 60 százaléka palesztin arab. S nyilvánvaló az is, hogy a front- országnak számító Jordánia és a közel-keleti probléma magvából kinőtt palesztin ellenállási mozgalom közötti viszály ugyancsak gyengítette az arab szolidaritást és az izraeli agresszor, illetve imperialista védelmezői malmára hajtotta a vizet. Ezért értékelendő kedvező fejleményként az Amman és a PFSZ közötti párbeszéd újrakezdése, amelynek létrejöttében Damaszkusz elsőrendű szerepet játszott. Fél év óta ugyanis Szíria fokozatosan baráti kapcsolattá melegítette egykori hűvös viszonyát a szomszédos Jordániával, s a két ország részletesen összehangolta katonapolitikáját. Ez, valamint a tavaly októberi arab csúcsértekezleten kialakított egységes álláspont nyitotta meg az utat a PFSZ és Amman kibékülése előtt; nélküle a közvetlenül érdekelt arab felek nem alkothatnának egységfrontot Izraellel szemben. A libanoni polgárháborún, amelybe a PFSZ akarata ellenére belesodródott, hullámvölgybe juttatta ellenállási mozgalmát, amely azonban — életrevalóságát bizonyítandó — most kezd lassan ki- lábolni a nehézségekből. Szerencsére, mondhatjuk, mert a palesztin tényező figyelembe vétele nélkül semmiképp sem érhető el a közel-keleti válság tartós és igazságos rendezése. A rendezés legmegfelelőbb fóruma a genfi békekonferencia, amely előtt a legutóbbi fejlemények nyomán kezd tisztulni az út. Kissinger, a távozó amerikai külügyminiszter szerint még az idén megköthető az új SALT-egyezmény, rendezhető Rhodesia és Namibia kérdése, s az Egyesült Államok megállapodásra juthat a Panama-csatorna kérdésében. A New York Times csütörtökön, az új elnök beiktatásának napján közölte a lelépő kormány legbefolyásosabb tagjának terjedelmes nyilatkozatát. Kissinger, aki nemzetbiztonsági tanácsadóként, majd külügyminiszterként nyolc éven át volt a Nixon-, majd a Ford- kormány tagja, legnagyobb eredményének minősítette, hogy hazája nincsen háborúban. Nagyobb csalódásai között említette, hogy nem sikerült megkötni az új SALT-egyezményt. Ez. véleménye szerint, részben a Ford-kormány Kairóban csütörtökön virradóra is folytatódtak a tüntetések és zavargások, annak ellenére, hogy a hatóságok délutántól kijárási tilalmat rendeltek el. Szemtanúk szerint a fővárosban az éjszaka 13 személy vesztette életét. Ezzel 33-ra emelkedett a zavargások halálos áldozatainak száma. A tüntetések azután sem csitultak el, hogy a kormány bejelentette, elhalasztja az élelmiszerek árának emeléséről hozott korábbi határozata végrehajtását. A megmozdulások — mint ismeretes — a Kairótól harminc kiloméA spanyol ellenzéki pártok által létrehozott „kilencek bizottsága” szerdán kijelölte azt a hat főből álló delegációt, amely a tavaszra kitűzött parlamenti választások előkészítésének és lebonyolításának kérdéseit tárgyalja meg a Suarez-kormánnyal. Az ellenzék politikai foglyok teljes amnesztiája és a politikai pártok törvényesí- tése mellett biztosítékot követel a kormánytól arra, hogy a parlamenti választásokat „szabad és demokratikus módon tartják meg”. A hat főből álló küldöttségben többek között részt veszbelső ellentétein s az amerikai választásokon múlott. „Rendkívül valószínűtlen, hogy el lehetne érni hatékony fölényt a hadászati nukleáris fegyvereknél” — hangoztatta, hozzátéve: egy ország abszolút biztonsága abszolút bizonytalanságot jelent valamennyi többi nemzetnek.”. Kissinger védelmébe vette a Szovjetunió irányában követett amerikai politikát, s szorgalmazta annak folytatását, beleértve a SALT-egyez- ményt, a haderő-csökkentési tárgyalásokat, és a gazdasági kapcsolatok fejlesztését. A közel-keleti kérdés rendezésre jelenleg nagyobb esély van, mint Izrael fennállása óta bármikor — mondotta, de hangsúlyozottan támogatta Izrael „katonai biztonsági igényeit”. térré lévő Heluanban kezdődtek, ahol az ipari munkások sztrájkokkal és utcai felvonulásokkal fejezték ki tiltakozásukat a kormány gazdasági politikája ellen. Nyugati hírügynökségek szemtanúkat idézve arról is beszámoltak, hogy az éjszaka Kairó szegénynegyedeiben voltak a leghevesebb tüntetések. Itt a lakosság utcai barikádokat épített és Sza- datot ábrázoló képeket égetett el. A rendőrség először könnyfakasztó bombákkal próbálta szétkergetni a tömeget, majd később tüzet nyitott. nek a Spanyol Szocialista Munkáspárt, a Spanyol Szociáldemokrata Párt és a szocialista néppárt képviselői. A Spanyol Kommunista Párt — bár tagja a kilencek bizottságának — még nem képviselteti magát a delegációban. Az ellenzék vasárnapra újabb találkozót tűzött ki a választások lebonyolítására vonatkozó ellenzéki álláspont végleges megszövegezésére. Az illegális spanyol munkásbizottságok szerdán Madridban megtartották első nyilvános összejövetelüket. Ezen a tavaszra tervezett szakszervezeti kongresszus előkészítését vitatták meg. Zavargások Egyiptomban Folynak a választási előkészületek Spanyolországban Kommentár Tábornoki látogatás f/ RÉGI ÚJ” TOKIÓBAN Fukuda és kormánya FUKUDA MINISZTERELNÖKI kinevezésére előre számítani lehetett, noha a választásokon az immár majd 30 éve egyeduralkodó, konzervatív irányzatú liberális—demokrata párt erősen visz- szaesett. Az ellenzék azonban számszerű előretörése ellenére is olyannyira megosztottnak bizonyult, hogy kormányképtelen és valószínűleg még jó ideig az is marad. így már eleve bizonyos volt, hogy megint a liberális—demokrata pári alakít kormányt. A kérdés legfeljebb csak az lehetett hogy az egymással versengő frakciók közül melyiknek a jelöltje jön be. Ezeket a frakciókat nem alapvető politikai kérdések választják el egymástól, hanem rendszerint az, hogy a szerteágazó érdekeltségű japán monopol tőke melyik osztagával vannak szoros üzleti, politikai és személyi kapcsolataik. Az új miniszterelnök már 1929-ben a császári pénzügyminisztériumban dolgozott, s miután katonai és külpolitikai döntésekben nem volt szerepe, viszonylag simán vészelte át a második világháború utáni nagy fordulatot. A bajok csak ezután következtek: Fukudát azzal vádolták, hogy különböző pénzügyi érdekeltségektől vesztegetési pénzeket fogadott el. Hosszú évekig bírósági eljárás folyt ellene. Csak 1958-ban sikerült az ügyeket tisztáznia — de közben (ez is jellemző) 1952-ben már parlamenti képviselő lett. Képviselői minőségében csatlakozott a párt jobbszárnyához, amelyet akkor Kishi (1957-től miniszterelnök) és Szato (1964 és 1970 között miniszterel- elnök) vezette. KISHI ÉS SZATO eltérő nevük ellenére is testvérek voltak, ök képviselték a külpolitikában az egyoldalú amerikai orientáció, belpolitikában pedig a japán bank- és trösztérdekeltségekkel való együttműködés irányvonalát. Fukuda a japán politikában „a Kishi— Szato dinasztia trónörököse” lett. Ebben a minőségében egy sor vezető kormánypozíciót töltött be: volt pénzügyminiszter, külügyminiszter és a liberális—demokrata párt főtitkára. A tőkés világ második gazdasági hatalma, Japán új kormányt kapott. A kormány élére Fukuda, a több mint 70 esztendős veterán politikus került, aki immár 30 éve a legkülönbözőbb miniszteri tárcák és vezető politikai tisztségek birtokosa volt. Olyan ember, akit talán az összes japán vezető politikusok közül a legszorosabb kapcsolatok fűznek a monopoltőkéhez. A világ fejlett tőkésországai közül éppen Japánban a legerősebb a személyi összefonódás a tőke csúcsai és a politikai hatalom letéteményesei között. Utóbb, Kishi és Szato halála után ő lett politikai örökösük és pártbeli funkciójuk vezetője. Ez azt jelentette: elég ereje marad ahhoz, hogy a belharc hullámzásai közepette is mindig megtartson a kormányban egy hatalmi pozícióC Ezzel magyarázható, hogy amikor a Tanaka miniszter- elnök frakciója volt kormányon, Fukuda pénzügy- miniszter maradt és ugyanezt a tárcát megtartotta egy másik frakcióvezető, a most lemondott Miki Takeo kormányában is. A japán monopoltőke tehát a liberális—demokrata párt visszaesésére Fukuda miniszterelnöki kinevezésének támogatásával válaszolt. Nem véletlen, hogy az új miniszterelnök kinevezését jóváhagyó parlamenti szavazás után a tokiói tőzsdén az árfolyamok hirtelen magasra szöktek. i A JAPÁN MONOPOL- TŐKÉS körök „jobbra tartását” néhány miniszteri kinevezés is mutatja. Mindenekelőtt az, hogy a várakozás ellenére kimaradt a kormányból Mijazava külügyminiszter. Ő korábban (persze bizonyos korlátok között) szót emelt a Washingtontól való nagyobb önállóság érdekében és ellenezte azoknak a feltételeknek a teljesítését, amelyeket Peking egy japán—kínai béke- és barátsági szerződés feltételéül szabott. Helyette egy jóformán ismeretlen politikus, Hatója- ma let a külügyminiszter. (Ö egyelőre „csak” arról nevezetes, hogy fia annak a Tanaka nevű volt miniszterelnöknek, aki a két világháború között elkészítette Japán délkelet-ázsiai hódításainak tervét. Ez is mutatja, hogy „mélyre nyúlnak a gyökerek”.) A Fukuda-kormánynak — noha egyértelműen élvezi a japán tőke támogatását — nem lesz könnyű dolga. Nyáron felsőházi választások lesznek és addig a kormánynak meglehetősen súlyos problémákat kell megoldania. Nemzetközi szempontból most kellene meghatároznia a józan. ésszerű kapcsolatokat a Szovjetunióval, az Egyesült Államokkal és Kínával. Gazdaságilag pedig a konjuktura továbbra is ingatag és egyértelműen függ a japán export alakulásától. A japán exportrohamok viszont egyre komolyabbá és élesebbé teszik a gazdasági ellentéteket mindenekelőtt Nyugat-Európa és Japán — de az Egyesült Államok és Japán között EGYÁLTALÁBAN NEM BIZONYOS tehát, hogy az új japán kormány hosszú életű lesz. Az ellenzék szét- forgácsoltsága miatt azonban egy-két éven belül egyebet nem lehet várni, mint azt, hogy a konzervatív pártnak egy másik frakcióvezetője kerül a hatalomra. (—i —e) Alexander Haig amerikai tábornok, a NATO európai haderőinek főparancsnoka Portugáliába látogatott. Bár a hivatalos portugál és az amerikai szóvivők is egymást túllicitálva igyekeznek afféle rutinlátogatássá lefokozni ezt az utazást, valamennyi megfigyelő egyetért abban, hogy Haig útja új szakasz kezdetét jelzi az atlanti szövetség és Portugália kapcsolataiban. Belgiumban minden tizedik dolgozó munkanélküli A főparancsnok látogatása csak következmény, egy nem most kezdődött folyamat lényeges eseménye. A folyamat lényege közismert: a forradalmi erők visszaszorítása, a nyugati befolyás megszilárdítása az eszközök széles skálájával. E láncreakció fontos jelensége volt a minap az a törvényerejű rendelet, amely deklarálja: a NATO hatáskörébe került a Portugál Köztársaság egész szárazföldi hadereje. Az igazság az, hogy ez a helyzet nem teljesen új. így volt akkor is, amikor a Sa- lazar-féle Portugália fegyveres erői Afrika bozótjaiban vívták kilátástalan utóvédharcaikat a felszabadító erők ellen. A nagy fordulat után kivonták a csapatokat az atlanti szövetség jogi bűvköréből és mindössze egyetlen dandár tartozott Haig tábornok főhadiszállásához. Ezt a dandárt — a Santa Marga- rida-it — is felkeresi most az amerikai generális... De most már új helyzetben, pontosabban: a restaurált régiben. A Nyugat egyetlen percre sem mondott le Portugáliáról, erről a mérhetetlen stratégiai fontosságú térségről. Valamennyi NATO-vezető nyiltan hangoztatta: nem véletlen, hogy Portugáliából, „Európa nyugati széléről” indult el nagy afrikai, majd amerikai útjaira a felfedező kalandorok, a konkvisztádorok jó része. Washington számára, a NATO számára ez ma katonapolitikai kulcshelyzet, az egyik legfontosabb — a Közel-Keletet is érintő — atlanti útvonal ellenőrzését kínálja! A NATO-t nem annyira csapatbázisként, mint kommunikációs térségként érdekli ez az ország, erre utalnak a már meglévő létesítmények, radar- és egyéb távközlési központok is. Elsősorban ennek biztosítása a Lisszabon melletti NATO- hadiszállás, az úgynevezett IBERLANT feladata is. A nyugati hatalmak óriási anyagi eszközök latba vetésével teremtették meg Portugáliában a visszaállított NA- TO-status quo legfontosabb, belpolitikai feltételeit. Amikor egymást követték a na- gyonis feltételekhez kötött közös piaci hitelek és segélyek, már csak idő kérdése lehetett, mikor tartozik ismét a portugál szárazföldi hadsereg a NATO égisze alá. Ez a képlékeny spanyol helyzet, a Madriddal kapcsolatos NATO-tervek miatt is elkerülhetetlennek látszott. A Közös Piac és a NATO főhadiszállása is Brüsszelben van. Ami Portugáliában történik, jó példa a két csúcsszerv az enyhülést nem szolgáló együttműködésére. Harmat Endre Egy napra megszállták a munkások Belgium legnagyobb állami üzemét, a Fab- rique Nationalet, hogy tiltakozzanak az újabb elbocsátások ellen és követeljék korábban utcára tett társaik visszavételét. A gyár munkásbizottsága nyilatkozatában megállapította: a Fab- rique Nationale, amely elsősorban hadiipari üzem, tavaly hatalmas, több milliárdos profitra tett szert, ennek ellenére eddig a munkások harmadrészét, több mint 3500 dolgozóját bocsátotta el. A hétezer munkás vörös zászlókat tűzött ki a megszállt gyárra, sztrájkőrséget állított fel és tiltakozó gyűléseket tartott. A legfrissebb hivatalos adatok szerint egyébként az országban már minden tizedik dolgozó munkanélküli, aki jogosult a segély felvételére. Az elbocsátások főként a nőket sújtják, közöttük 17 százalékot is meghaladja a munkanélküliség aránya. A segélyt jelenleg már több mint 260 ezer személynek kényteAz NDK külügyminisztériuma csütörtökön tiltakozott Genscher nyugatnémet küL ügyminiszter demonstratív nyugat-berlini fellépése ellen (Guiringaud francia külügyminiszternek a városban tett látogatása alkalmából). A külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta: „az lenek folyósítani s a szak- szervezetek szerint újabb tömeges elbocsátások várhatók, főként az ország déli részének kohászatában, ahol számos üzemet fenyeget a bezárás veszélye. NSZK külügyminiszterének nyugat-berlini, vagyis a Német Szövetségi Köztársaság felségterületén kívüli demonstratív fellépése az NSZK mértékadó köreinek újabb kísérlete, hogy Nyugat-Ber- lint jogellenesen a szövetségi köztársaság egy tartományaként kezeljék. NDK-tiltakozás
