Kelet-Magyarország, 1977. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-19 / 15. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1977. január 19. Leonyid Brezsnyev beszéde Telában Egészében véve a tizedik szovjet ötéves terv új nagy lépést jelent majd a népjólét emelésében. Tavaly ismét csaknem 11 millió ember lakásviszonyai javultak, a munkások és alkalmazottak átlagos havi bére meghaladta a 151 rubelt. A kiskereskedelmi forgalom 4,6 százalékkal bővült. A főtitkár itt említette meg, hogy egy közelmúltban elfogadott párt- és kormányhatározat értelmében 31 millió szovjet dolgozó fizetését emelik fel a következő időszakban az oktátás, az egészségügy, a kereskedelem és a közellátás szférájában, s hogy az újabb béremelések feltétele a munka hatékonyságának további növelése. Szükségleteink a lehetőségeket megelőzve fejlődnek — állapította meg Brezsnyev, egyszersmind azonban hangoztatta, hogy a Szovjetunió nem áll egy helyben, hanem gyors ütemben halad előre a szükségletek kielégítésében. A lakásépítésre, közellátásra, egészségügyi célokra, oktatásra fordított összegek szüntelenül nőnek. „Minden tettünk és minden gondolatunk a szocialista életforma fejlesztésére irányul” — hangoztatta a főtitkár. Az SZKP XXV. kongresz- szusa megbízta a párt Központi Bizottságát, hogy fokozza a tartós béke megteremtésére irányuló erőfeszítéseit — kezdte beszédének külpolitikai kérdésekkel foglalkozó részét Leonyid Brezsnyev. A szovjet emberek magukénak érzik a párt külpolitikáját. Tudják, hogy ez a politika megvédi hazájukat a háborútól, megfelel a világ valamennyi népe érdekeinek, új lehetőséget nyit barátságuk s együttműködésük számára, és a társadalmi haladás ügyét szolgálja az egész világon. Egyetlen ország sem tárt még az emberiség elé ilyen széles körű, konkrét és realista, az újabb háború veszélyének csökkentésére, majd teljes kiküszöbölésére irányuló programot, mint a Szovjetunió. Ez a program olyan átfogó intézkedéseket tartalmaz, mint az erőszak alkalmazásáról történő lemondás a nemzetközi kapcsolatokban. Felöleli a fegyverkezési hajszával kapcsolatos valamennyi alapvető problémát. Békés céljainkat sikerül valóra váltani A béke megteremtésére irányuló valamennyi kezdeményezésünk megfelel a testvéri szocialista országok közös nemzetközi irányvonalának. Közösen harcolunk e kezdeményezések valóra váltásáért. A Szovjetunió és a baráti országok kezdeményezéseit támogatja az ENSZ tagállamainak jelentős része, valamennyi világrész néptömegei. A szocialista országok védelmi szövetségének béke- szeretetét bizonyítják azok a fontos javaslatok, amelyek -a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének nemrég -megtartott ülésén hangzottak el. Azokról a javaslatokról van szó, hogy az európai biztonsági értekezlet valamennyi résztvevője mondjon le a nukleáris fegyverek elsőként történő alkalmazásáról és ne bővítsék tovább a Varsói Szerződés, valamint a NATO tagállamainak körét. Szilárd meggyőződésünk, hogy békés céljainkat végül sikerül valóra váltani. Elérésük azonban csak harc árán lehetséges, mivel alkotó javaslataink gyakran süket fülekre, gyakran nyjlt ellenállásra találnak. Amikor a Varsói Szerződés tagállamai felvetették a nukleáris fegyverek elsőként történő bevetéséről való lemondás gondolatát, a NATO egyértelmű nemmel válaszolt. Mi ezt nem fogadhatjuk el. Csökkente- nünk kell annak lehetőségét, hogy a Szovjetuniót a nukleáris fegyverek bevetésével fenyegessék. Ugyanakkor reméljük, hogy azok, akik végül is meghatározzák a különböző államok politikáját, józanul kezelik javaslatunkat. A Szovjetunió természetesen erősíti védelmi képességeit. Ez elkerülhetetlen, országunk és szövetségeseink biztonságáról soha nem mondtunk és mondunk le. Teljesen alaptalanok azonban az olyan állítások, amelyek szerint a Szovjetunió tovább kíván lépni védelmi szükségleteinél, s az „első csapás” megtétele érdekében katonai előnyre törekszik. A Szovjetunió mindig meggyő- ződéses ellenfele volt és marad is az ilyen koncepciók- nak. Erőfeszítéseink célja az, hogy ne kerüljön sor sem az első, sem a második csapásra, hogy egyáltalán ne legyen nukleáris háború. Véleményünk szerint védelmi erőnknek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy senki se kockáztassa meg békés életünk megsértését. Politikánk célja nem a katonai előny, hanem a fegyverkezés csökkentése. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján tudjuk, hogy a tőkésországok politikáját olyan erők is meghatározhatják, amelyek felismerik a tűzzel folytatott játék veszélyeit, és képesek számolni korunk realitásaival. Reméljük, hogy a szóhasználatukban mutatkozó, s gyakran belső konjunkturális érdekek diktálta ingadozásaik ellenére józan hozzáállást tanúsítanak a világpolitikai problémákhoz. E józan hozzáállás tette lehetővé annak idején, hogy fordulat menjen végbe a Szovjetunió és Franciaország kapcsolataiban, létrejöjjenek az NSZK-val kötött ismert szerződések, a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás, a Szovjetuniónak az Egyesült Államokkal és más kapitalista országokkal kötött megállapodásai, összeüljön az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, egyszóval előbbre haladjon az enyhülés ügye. Valamennyien tudjuk, hogy a nemzetközi feszültség enyhülésének elérése hatalmas erőfeszítésekkel járt. Az enyhülés során felhalmozott politikai tőke megőrzése szintén nem könnyű. Semmiféle nehézség és akadály sem kényszeríthet azonban minket arra, hogy lemondjunk a béke megszilárdításáról, sérthetetlenné tételéről. Készek vagyunk arra, hogy az Egyesült Államok kormányával közösen jelentősen előbbre vigyük országaink kapcsolatait. Véleményünk szerint először is az 1974 végén, Vlagyivosztokban kötött megállapodás alapján bekell fejezni a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló megállapodás előkészítését. Egyes washingtoni politikusok most azon sajnálkoznak, hogy ez a megállapodás még mindig nem került aláírásra. Sajnálkozni persze lehet, de az elvesztegetett időt visszahozni nem. Ebből le kell vonni a szükséges következtetéseket A Szovjetunió természetesen kész tovább lépni a stratégiai fegyverek korlátozásának kérdésében. Előbb azonban meg kell szilárdítani az eddig elért eredményeket, meg kell valósítani azt, amiben Vlagyivosztokban megállapodtunk. Ezt követően át lehet térni a messzebbre mutató intézkedések megvitatására. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a jelenleg megvitatás alatt álló kérdéseket újakkal kiegészítve megnehezítjük és elodázzuk a problémák egészének megoldását. A lehetőségekhez képest szeretnénk minél előbb megállapodást elérni a középeurópai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről. Nem ellenezzük, hogy az idevágó kérdéseket bármilyen szinten, és bárhol — Bécsben, Bonnban, Washingtonban vagy Moszkvában — megvitassuk. Jelenleg az európai politika legfontosabb feladata, hogy megvalósítsuk mindazt, amiben harmincöt állam képviselői másfél évvel ezelőtt Helsinkiben megállapodtak. Az össz-európai tanácskozás záródokumentumát nemzetközi kötelezettségünknek tekintjük. Természetes, hogy a záródokumentum megvalósítása során egyes területeken már sikerült jelentősebb eredményeket elérni, más területeken viszont a szükséges intézkedések fokozatosan valósulnak meg, vagy esetleg csak most dolgozzák ki őket. Ebből a szempontból sok függ az államok politikai kapcsolatainak általános állapotától, más szóval az enyhülés színvonalától. A közel-keleti probléma megoldásának útja a genfi békeértekezleten át vezet A nyugati országokban gyakran kiemelik a záródokumentum egyes megállapításait,' és vitát kezdenek e kérdésekről. .Ezeknek a lépéseknek a célja nyilvánvaló — megzavarni az összeurópai tanácskozás által megkezdett pozitív fejlődési folyamatot. E politika követői nem törődnek a szilárd európai békével. Arra törekszenek, hogy nyomást gyakoroljanak ránk, s rá akarnak kényszeríteni, hogy olyan szabályok szerint éljünk, amelyek összeegyeztethetetlenek a szocialista demokráciával és jogrenddel. Tevékenységük nem számíthat sikerre. A szocialista és más társadalmi rendszerű államok Helsinkiben közös munkával nagy eredményeket értek el. Komoly, a közös érdekeken alapuló tevékeny együttműködés volt ez. Ezt az együttműködést most tovább kell fejleszteni, és erre mi készek is vagyunk. Nagy, és jelentős feladatnak tartjuk kétoldalú kapcsolataink továbbfejlesztését Franciaországgal, az NSZK-val, Olaszországgal, Nagy-Britanniával, valamint más európai és nem európai országokkal. Kapcsolatainkat ezekkel az államokkal a békés egymás mellett élés elvei alapján fejlesztettük és fejlesztjük a továbbiakban is. Síkraszállunk a közel-keleti háborús tűzfészek felszámolását szolgáló legaktívabb intézkedések megtételéért. A Közel-Keletnek szilárd, igazságos rendezésre van szüksége. Olyan rendezésre, amely nem sérti a térség egyetlen államának, egyetlen népének létfontosságú jogait sem. Izraelnek természetesen joga van az állami függetlenségre és a biztonságos létre, de ugyanilyen joggal rendelkezik a Palesztinái arab nép is. A közel-keleti probléma megoldásának útja — mi ezt már többször hangoztattuk — a genfi közel-keleti békeértekezleten keresztül vezet. Jelenleg valamennyi érdekelt fél hajlik ezen álláspont elfogadására. Jelenleg valamennyi érdekelt fél hajlik a konferencia munkájának felújítására. Ez azt jelenti, hogy még nagyobb jelentőségre tesz szert a genfi konferencia két társelnökének, a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak az együttműködése. Közös akarattal sok eredményt érhetnek el. Közös akarattal sokat tehetnek azért, hogy hozzásegítsék az érdekelt feleket a kölcsönösen elfogadható megoldások megtalálásához — fejezte be beszédét Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Nagy tapssal fogadott beszédének elhangzása után Leonyid Brezsnyev felolvasta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének 1976. december 7-én hozott rendeletét, amely védőinek a II. világháborúban tanúsított hősiességéért és kitartásáért, s a fasiszta német csapatokon a moszkvai csatában aratott győzelemhez való hozzájárulásukért Tulát a „Hős város” címmel, s az ezzel járó aranycsillaggal tüntette ki. A rendelet felolvasása után az SZKP Központi Bizottságának főtitkára fel tűzte a város zászlajára a kitüntetést jelző arany csillagot. Dzsemal Bijedics repülőszerencsétlenség áldozata lett A Tanjug hírszolgálati iroda gyorshírben közölté, hogy Dzsemal Bijedics. a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó tanács (kormány) elnöke kedden repülőszerencsétlenség áldozata lett, amikor különrepülőgépen Belgrádból Szarajevóba utazott. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. A gépen nyolcán tartózkodtak: Bijedics és felesége, a kormányfő kíséretének három tagja, valamint a gép három főnyi személyzete. A „Leer Jat” típusú külön. repülőgép Belgrádból Szarajevó felé tartott. A szerencsétlenség okának kiderítésére megindult a vizsgálat. Dzsemal Bijedics Dzsemal Bijedics 1917-ben Mosztarban született. Kö. zépiskolái elvégzése után Belgrádban jogot hallgatott. Már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a haladó mozgalomba. 1939-ben belépett a Jugoszláv Kommunista Pártba. Forradalmi tevékenysége miatt több al_ kálómmal letartóztatták. A háború kitörésekor csat. lakozott a népfelszabadító mozgalomhoz és egészen a felszabadulásig különböző felelős pártfunkciókat töltött be Bosznia-Hercegovinában. A felszabadulás után a területi pártbizottság titkára Mosztárban, BoszniaHercegovina belügyminisz. ter-hélyettese, később a köz- társasági kormány titkára, majd a szövetségi kormány munkaügyi minisztere és a szövetségi végrehajtótanács tagja. Bosznia-Hercegovina Kommunista Szövetsége Központi Bizottságának és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja. A szövetségi végrehajtó tanács (kormány) elnökévé először 1971-ben választották, majd másodszor 1974- ben. Korábban Bosznia-Hercegovina képviselőházának elnöke volt. Sok kitüntetés és érdemrend tulajdonosa volt. Látogatás Mlada Boleslavban r Épül a pozsonyi autógyár : szeméiygépkocsijairól jjjji világhíres negyven- ' ezer lakosú Mlada Boleslav és a közel százesztendős Skoda-gyár egyre fiatalodik. A városban és a gyárban egyaránt nagyarányú építkezéseket látni, s kísérőm, Vlastimil Schulz, e város szülötte, s Skoda- gyár egykori szakmunkása büszkén kalauzol a város új lakótelepein, kulturális, egészségügyi létesítményeiben és a nagyszabású korszerűsítést végrehajtó gyárban. A gyármúzeum maga is új épület, ahol az 1894- ben készített velocipéd, az 1905-ben gyártott első személygépkocsi, a Voituretta LK jelzésű kétszemélyes, 1100 köbcentis, 550 kilogrammos, óránként 40 kilométeres sebességre képes autó mellett ott van a legújabb S—742 konstrukciós jelzésű gépkocsicsalád, amelyet az idén már gyártanak. Ezek az S—105-ös, az S—105 L, az S—120 L és az S—120 Super típusjelzésű autók, amelyekből ma már kétpercenként egy darab hagyja el a gyár futószalagjait. A jellegzetes Skoda-emb- léma értelmét kutatva több változat közül az látszik legvalószínűbbnek, ami szerint a gyáralapító Emil Skoda ezzel a szimbólummal kívánta érzékeltetni jelszavát: „...A technika szárnyán előre !... ” A hatalmas területen fekvő gyárban a legpraktikusabb autóval közlekedni. A szolgálati célra használt — és természetesen itt gyártott személygépkocsik — a gyár saját rendszám- tábláját viselik. De még így is viszonylag hosszú időt igényel az egyre bővülő gyár megismerése. Az új típusok gyártására több hatalmas csarnokot hoznak létre és rendeznek be a legkorszerűbb félautomata, automata gépekkel, gépsorokkal, automatikák- kal. A prés és hegesztő gyártórészlegben a futószalagon már az új típusok jellegzetes karosszériái láthatók. Az egyik itt dolgozó francia szakember elmondotta, igen elégedett a Mlada Bo- leslav-i dolgozók munkájával, akiknek egy része a francia cégnél sajátította el a gépek, berendezések üzemeltetéséhez szükséges szakismeretet. A látogatónak mindig a végszerelő üzemben folyó munka a legérdekesebb: hat színben „vonulnak” szorosan egymás mögött a gépkocsik és elsőként — még a futószalagon — a gyár munkásai „utaznak”, dolgoznak bennük, szinte menetközben. Itt öltöztetik, bélelik a karosszériát, szerelik be a több ezer alkatrészt és a gépkocsi lelkét, a motort. A próbapadoknál, ahol életre kelnek a motorok, a már kész gépkocsikban a kerekek forognak, a gépkocsi azonban még áll. Beszéltem olyan idősebb munkással, aki egy-egy műszak alatt 200- 300 kilométert „utazik” a próbapadon. A kész gépkocsi már a „saját lábán” gördül ki a gyártócsarnokból. Először a gyári parkírozóterületre jut, majd a gyár saját teherpályaudvarára, ahonnan speciális vagonokban, egész autóvonatok, illetve kamionok indulnak a világ minden tájára. Naponta 700 Skodov- ka — itt így becézik ezt a népszerű autótípust — hagyja el a gyárat. A csehszlovák személygépkocsi-termelés mintegy fele külföldön talál vevőre. E téren vezető szerepe van a Mlada Boleslav-i gyárnak, amely az idén termelése 48 százalékát 38 országba exportálta. 1975- ben 14 500 Skoda személygépkocsi jutott el Magyarországra, 1976-ban ennél valamivel kevesebb, az ez évi terv szerint pedig mintegy 10 000 darab, amelynek egy része már a legújabb típuscsaládhoz tartozik. A Skoda-gyár és Csehszlovákia egyéb személygépkocsikat előállító üzemeinek fejlesztése, bővítése azonban nem elegendő ahhoz, hogy az évtized végére — mint ezt fejlesztési elképzelések előírják — a csehszlovák autóipar már félmillió személygépkocsit állítson elő. Szükségessé vált egy második nagy autógyár létesítése. Szlovákiában fogadott és tájékoztatott Jan Holub, a pozsonyi autógyár vezérigazgatója. Elmondotta, hogy a szlovák fővárostól mintegy 15 kilométerre 1974 tavaszán megkezdődött és jó ütemben halad az új autógyár építése. A 180 hektárnyi területen — ahova szintén ellátogattunk —, több mint félezer épületet, gyártó- csarnokot hoznak létre és rendeznek be a legkorszerűbb hazai, illetve külföldi gépekkel, berendezésekkel, technológiával. Á 4,5 milliárd korona értékű beruházás megvalósítása eredményeként az itt dolgozó 12 ezer munkás évente 50 ezer személygépkocsit, 18 ezer furgont és nagy számú alkatrészt állít majd elő. A gyártásra tervezett személygépkocsik prototípusai már elkészültek. Az 1500 köbcentis motorral ellátott limousine rendszerű, Lux, de Luxe és Grand Lux típusú gépkocsik szintén a Skoda-márkát viselik majd, de mellettük ott lesz egy másik jelvény is, rajta a pozsonyi vár stilizált tornyai. Az új konstrukcióról még annyit sikerült megtudni, hogy ötszemélyes lesz, formájában, alakjában eltér a hagyományos Skoda-konstrukciótól, mert — többek között —, az itt gyártott kocsikban a motor elől helyezkedik el. Az új pozsonyi autógyár — a tervek szerint — 1980-ra kezdi meg termelőmunkáját, teljes kapacitását pedig 1985-re éri el. D. J.