Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. december 8. Kádár János sajtókonferenciája Becsben VIETNAM MA (1.) Rizs a bombatölcsérben H a megkérdeznénk száz embert, milyen városokat vagy falvakat ismer Dél-Vietnamból, a legtöbben valószínűleg Saigont, Da Nangot, My Lait említenék. Ahol a legnagyobb harcok folytak és a legszörnyübb kegyetlenkedések. Azt hiszem, itt az ideje, hogy újra tanuljuk Vietnamot. Ehhez szeretnék hozzájárulni azzal a beszámolóval, amely Ho Si Minh várostól délre, a Huyen Cay Lai járás életéről készült. Maga a járás nem túlságosan nagy, mindössze 215 ezer ember lakja, vagyis annyian, mint Ho Si Minh város egyetlen kerületében. Területe 50 ezer hektár, ennek nem egészen a fele termőföld. Elöljáróban annyit mondanék még el, hogy a járásban 28 község van. — Most már ismét 28 — hangsúlyozta Tran Van Hong, a járás népi bizottságának elnöke. Látva, nem értem, hogy miért kell ezt külön hangsúlyozni, így folytatta szavait: — A háború alatt nagyon sokszor bombázták a környéket. Mindössze három falu marad épen, 20 falu teljes lakossága pedig elmenekült. Ha csak azt a kárt kellene számba venni, amelyet a szörnyű pusztítás a falvak lakóinak személyes sorsában okozott, döbbenetes lenne az erkölcsi és az anyagi veszteség értéke. Pedig nemcsak erről van szó. A falusiak tömeges elvándorlása miatt egyre több föld maradt parlagon, s így erőteljesen csökkent a rizstermelés. Márpedig a riza a vietnamiak „kenyere”, legfontosabb tápláléka. — A lakosság többsége azóta visszaköltözött, — folytatta Tran Van Hong — így az élet is újra kezdődött. Nem volt könnyű az újrakezdés. Elpusztultak a lakóházak. Nem maradt egyetlen gép sem. Minden munkát kézi erővel kellett végezni. Sok öntözőcsatoma is tönkrement. Ezeket is ásóval kellett helyreállítani. De az a vezetőség amely tulajdonképpen már a felszabadulás előtt összeállt, nemcsak a harcban, a munkában sem ismerte a lehetetlent. — Azzal kezdtük, hogy a termőföldeket megtisztítottuk... — A gaztól és a törmeléktől? — A fel nem robbant bombáktól! Nem speciális műszaki alakulatok végezték ezt a munkát. A vietnamiak a háború alatt megtanulták, hogyan bánjanak a robbanóanyaggal. — Aztán szétosztottuk a földet. Egy-egy család általában egy hektárnyi területet kapott. Rizst és különböző gyümölcsöket termelnek. Kilenc tonna a hektáronkénti rizstermés. — Az állam vásárolja fel a terményeket? — Az idei első aratásnál, járásunkban 40 ezer tonna rizs termett. Ebből 7 ezer tonna volt az adó, a fennmaradó rész 30 százalékát szabad piacon értékesíthették, a többit az állam vásárolta fel. De a falusi lakosság általában a termés 90 százalékát átadta az államnak... Annak ellenére is, hogy a szabad piacon mázsánként 30 dongot kapnak érte, az állam pedig 24 dongot fizet... De az emberek megértik, hogy a városokban nagy szükség van az élelmiszerekre. Ezt az áldozatvállalást Vietnamban mindenki természetesnek tartja. Nem mintha nem lenne szükség több pénzre, nagyobb jövedelemre egy-egy családban. Nem gazdag ma még a vietnami falu. De tudják, hogy most alapozzák a jövőjüket. — Eddig az egyéni gazdákról beszéltem — folytatta a tanácselnök. — Hadd mondjam el, van már négy termelőszövetkezetünk is. A Tien Giang tartományban mi kezdtük ezek szervezésével. Mint ahogy mi kezdtük el a kétszeri rizsvetést is. Ha körülnéz a járásban, éppen a második aratást látják... E r szakon ez az általános. Délen, ahol kedvezőbb az időjárás s mondják, jobb a föld is, eddig csak egyszer arattak. A Huyen Cay Lai járás nagy részében már ezt is csak múlt időben lehet mondani, ahogy egy sor más dolog is egyre inkább az emlékek közé szorul vissza s helyükbe olyan új sikerek és törekvések lépnek, amelyek során egy másik Vietnam képét lehet megtanulni. Ónody György (Folytatás az 1. oldalról) — Mi e kapcsolatok értelme és haszna? Az európai kommunista és munkáspártok berlini tanácskozásukon deklarálták, hogy központi feladatuknak tekintik az európai béke és biztonság, valamint a társadalmi haladás előmozdítását. A szocialista, a szociáldemokrata pártok, amelyeket az előbb említettem, a velünk folytatott megbeszélések során ugyancsak deklarálták, hogy népük érdekében hasznosan szeretnék előmozdítani az európai béke és együttműködés, a kétoldalúan előnyös kapcsolatok ügyét. Frankfurter Rundschau: — Hogyan ítéli meg a helyzet alakulását a helsinki záródokumentum aláírása után? Miként vélekedik Magyarország és az NSZK kapcsolatairól, s van-e konkrét terv arra, hogy mikor látogat Bonn- ba? Kádár János: — A Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtását illetően a helyzetet jónak ítélem. Sokan nem osztják ezt a nézetet. Jómagam azonban a történelmi előzményekre, a helsinki értekezletet megelőzően felvetődött különleges nehézségekre gondolok. — Meggyőződésem, hogy önmagában is óriás jelentőségű a találkozó létrejötte, az a tény, hogy olyan különböző társadalmi berenkezkedésű országok, különböző ideológiai és politikai célokat valló kormányok, mint a helsinki tanácskozás 35 résztvevője egy asztalhoz ült le, s fontos, alapvető kérdésekben, mint az európai béke és biztonság előmozdítása — közös nevezőre tudott jutni. — Meggyőződésem, hogy az európai béke és biztonság ügyének további előmozdítása a helsinki tanácskozás résztvevőitől azt kívánja, hogy a tervezett belgrádi találkozón is megfelelő, konstruktív álláspontot képviseljenek. A jugoszláv fővárosban sorra kerülő tanácskozással kapcsolatosan sokféle elképzelésről, várakozásról és vélekedésről hallani. Mi ellenezzük azt, hogy a belgrádi találkozót bárki vagy bárkik valamiféle „panasznappá” tegyék. Úgy véljük, a helsinki értekezlet résztvevőinek pozitív programmal kell a belgrádi találkozóra készülniük. Olyan alapállást kell elfogadni, hogy Belgrád- ban ismét át lehessen tekinteni az állami kapcsolatok további javításának, a gazdasági kapcsolat fejlesztésének kérdéseit: meg lehessen vizsgálni olyan fontos, a népek . érdekeit szolgáló kérdéseket, mint az európai energiahelyzet, a szállításokkal összefüggő feladatok jobb megoldása, a környezetvédelem. Ilyen és hasonló, s a népek általános közeledésével összefüggő egyéb, napirenden lévő, a helsinki ajánlásokban szereplő témákat kell megfelelően előkészíteni és megtárgyalni Belgrádban. — Ami a Magyar Népköz- társaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcsolatait illeti, a kapcsolatok gazdasági területen már régebbi keletűek és elég széles körűen kibontakoztak. Ügy vélem, a jelenlegi szakaszban állami kapcsolatainkat is rendezettebbé tehetjük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érdekeinek, a Helsinkiben elfogadott ajánlásoknak, s benyomásom szeri it az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös. — A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzátartozik, hogy az ügyek felelős intézői, gazdasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatásokat tegyenek, találkozzanak, tanácskozzanak, tárgyaljanak. Ebbe a folyamatba — tehát a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésébe — illeszkedik be az én látogatásomnak terve is, amely az előkészítés szakaszában van. — Mostani bécsi látogatásommal kapcsolatban a sajtó megtisztelt azzal, hogy személyemmel is foglalkozott, s kiemelte, hogy ritkán utazom, a tegnapi napon először voltam kapitalista országban. Ami a látogatás hivatalos jellegét illeti, ez bizonyos mértékig igaz is. Nem hivatalosan azonban már jártam néhány kapitalista országban, sőt kapitalista országban éltem le életem nagyobbik felét (derültség). Volt alkalmam New Yorkban is megfordulni, s amint tudják, az sem egy szocialista ország nagyvárosa, sajnos. Annak, hogy hivatalos minőségben először járok Ausztriában, természetesen több oka van. Az emberek különbözőek. Ismerek szenvedélyes utazókat. Én nem tartozom közéjük (derültség). De ahova szükséges, amikor a két ország kapcsolatának fejlesztése szempontjából politikailag hasznos, oda és akkor mindig elmegyek. így jutottam el most Bécsbe, s így fogok elmenni a Német Szövetségi Köztársaságba is. Arbeiter Zeitung: — Magyarországot baráti országok veszik körül — közéjük számítható Ausztria is —, miért állomásoznak tehát szovjet csapatok Magyarország területén ? — A jelenlegi haditechnika mellett ma már nem létezik a régi értelemben vett „gyalogság” fogalma, úgy naivság azt képzelni, hogy egy ország biztonsága csupán a közvetlen szomszédok szándékaitól függ. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok ottlétét tehát nem az indokolja, hogy az önként semlegességet vállalt Ausztria részéről valamiféle támadástól félünk. Nincs belpolitikai oka sem. Az általános világpolitikai helyzettel függ össze. S a kérdés más megítélése, a helyzet megváltozása a béke és a biztonság ügyével függ össze. — Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a közelmúltban Bukarestben tartott ülésén egész sor alapvető és fontos kérdés szerepelt napirenden. így újra nyilvánosan is elismételtük, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés szervezete és a NATO egyidejű megszüntetésére. Azt javasoljuk, hogy ha erre még nem érett meg az idő, akkor viszont legalább ne törekedjünk e két katonai csoportosulás bővítésére. Ha tehát ezekben az alapvető kérdésekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább javul, akkor a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására nyilván nem lesz szükség. Die Presse: — Van-e kilátás a vízumkényszer megszüntetésére Magyarország és Ausztria között? Kádár János: — Már sok éve, jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tárgyalásokat és azok eredményeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar—osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintettük. Azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlásoknak, azok szellemének teljes mértékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar- osztrák viszony javítására már tettünk, s amelyeket a jövőben is szándékozunk tenni. — A vizumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok tömeges külföldi utazását, így a Magyarország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekezlet előtt igyekeztünk előmozdítani a turistaforgalom növekedését, a széles körű kölcsönös látogatásokat más országokba. Megmondom, ebben döntően politikai meggondolások játszottak szerepet. Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismerjék a szomszédos országokat. Nos, változtattunk a korábbi gyakorlaton, és a nyugat-európai országokkal elég széles körű turistaforgalom kezdődött el. Ez politikai haszonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok, akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazzanak valamelyik nyugat-európai országba, most kiutazhatnak és az a sok százezer magyar állampolgár, aki évenként nyugat-európai országokban tölti szabadságát, jó érzéssel érkezik haza. Rájön, hogy Nyugat-Európa fejlett kapitalista országaiban sincs kolbászból a kerítés. Olyan jelenségeket lát, amelyeket otthon, Magyarországon már el is felejtett. Látja például a munkanélküliséget és az attól való félelmet, a létbizonytalanságot. — Nagyon jók a benyomásaink a nyugat-európai turistákról. Nem tudom pontosan, mi a dialektus összefüggés a sajtó és a turizmus között, de két dolgot tapasztaltunk. Az egyik: a Nyugat-Európából érkező turista Magyarországon általában kellemesen csalódik. Mert bármilyen kritikus szemmel nézi is azt, ami nálunk van, mindenképpen jobbat tapasztal annál, amit korábban a nyugat-európai kapitalista sajtóban olvasott. A másik: alighanem összefügg ezzel, hogy turistaforgalom kiszélesedése óta a nyugat-európai sajtó megítélése is javult Magyarországról. Mert amit a nyugat-európai állampolgárok milliói saját szemükkel tapasztalnak, azt homlokegyenest ellenkezően lefesteni azért a legrosszabb szándékkal sem lehet. — A turizmusnak azonban politikai vonatkozásain túl gazdasági oldala is van. Mi folytatjuk a turizmus terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag kihasználni, ezt még csak most tanuljuk. Ha az idegenforgalomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, ' s ha a nemzeti jövedelem akkora hányadát tudnánk előteremteni a turizmusból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb körű turista- forgalmat bonyolítanánk le. Nem nehéz megérteni, hogy Magyarország — ahol alig néhány esztendős a tömeges turistaforgalom — erre gazdaságilag nem volt felkészülve. Mivel megfelelő színvonalat szeretnénk biztosítani, nagyon gyorsan, szinte erőltetett ütemben igyekeztünk kifejleszteni a szállodákat, az idegenforgalom és a vendéglátás intézményeit. — A Magyarország és Ausztria közötti vízum- kényszer eltörlésének elvileg hívei jmgyunk. De még bizonyos gazdasági feltételeket illetően hátrányban vagyunk. Ezeket a feltételeket — az osztrák partnerekkel együtt, közösen — még mpg kell vizsgálnunk. Érik azonban a helyzet és már közel van az az idő, amikor a két ország között a vízumkényszer megszűnhet. Pravda: — A helsinki konferenciát követően milyen perspektívái vannak az úgynevezett kis európai országoknak politikai, gazdasági és kulturális téren? Kádár János: — Ausztria és Magyarország egyaránt kárvallottja volt a második világháborúnak. Mindkét nép sok vért vesztett és nagy gazdasági károkat szenvedett, sajnálatos módon nem a jó ügy érdekében. Ha van nép, amely békét kíván, a magyar nép feltétlenül ilyen. Gondolom ugyanez elmondható az osztrák népre is. Kifejezésre jut ez az osztrák állam politikájában is, amely kimondta az örökös semlegességet. — A magyar állam több, mint ezer esztendővel ezelőtt alakult meg. Úgy tűnik, legendás vezérünk, Árpád — akit honfoglalónak nevezünk — sok tekintetben jó helyet választott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Egy szempontból azonban Árpád azt hiszem nem volt eléggé előrelátó. Van ugyanis ennek a helynek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazájukról: szép, nekik bizonyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is eléggé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a magyar nép, s gondolom az osztrák nép is, mindenekelőtt békét kíván. További — immár politikai — indok, hogy a magyar nép nagyszerű programmal, a fejlett szocialista társadalom építésének programjával rendelkezik. S ennek megvalósításához mindenekelőtt béke kell. Magyarország tehát feltétlenül érdekelt a Helsinkiben elfogadott ajánlások gyakorlati megvalósításában, s gondolom, Ausztria szintén. — Megemlítek még egy tényezőt: a Magyar Népköz- társaságnak nemcsak az a sajátossága, hogy kis ország, hanem az is, hogy nyersanyagban, energiában szegény. Jelentős mértékben érdekelt tehát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésében. Bizonyos szempontból irigyeljük az olyan országokat, amelyek nemzeti jövedelmének csak 6 százaléka függ a nemzetközi áruforgalomtól. A Magyar Népköztársaság nemzeti jövedelmének mintegy 45 százaléka realizálódik a nemzetközi áruforgalomban. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy a Magyarországon megtermelt ipari, mezőgazdasági vagy egyéb árunak majdnem a felét exportálnunk kell, hogy a termelés folyamatosságát és fejlesztését biztosíthassuk. A Helsinkiben elfogadott ajánlások egyik — számunkra létfontosságú— pontja a kölcsönösen előnyös, a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatok széles körű bővítését mondja ki. A helsinki értekezlet ajánlásaihoz ezért is fűzünk nagy várakozásokat: érdekeltek vagyunk megvalósításukban, erőfeszítéseket teszünk realizálásukért és teljes-szívvel támogatunk minden olyan nemzetközi törekvést, amely ezt szolgálja — fejezte be válaszát nagy taps közben Kádár János. A sajtókonferencia után Kádár János az osztrák parlament épületébe látogatott. Kíséretében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Be- recz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és dr. Nagy Lajos bécsi magyar nagykövet. Ott volt dr. Friedrich Frölichsthal budapesti osztrák nagykövet is. Szeberéayi Lehel IA fém REGÉNY 86. Mindjárt az elsőn tették ezt. De Teréza se vette észre mindjárt. Mert nem mindjárt kereste a nagy kenyérvágó kést, kenyér is volt meg_ kezdett, s ahhoz se nyúltak, csak délben, mert enni se volt kedvük. Jócskán délután volt, amikor Teréza feltekintett roskasztó bánatából, és észrevette a nyomokat: az eltűnt javak hűlt helyét, s valami megbontottságot a szokott, már-már kínos rendben. De ha roskasztó bánatából fel is tekintett, a bénító rettegés most fogta el csak igazán. Még Matejnak se mert szólni, s Herminának is csak késő este suttogta el tapasztalásait. Ezután kezdett csak az értesülés szájról-szájra szállni. S ha tekintetbe vesszük, mennyi változást szenvedhet a szájak girbegurba útjain egy értesülés még közönséges időben is, hát még olyan világnapokon, amikor éjszakák és nappalok egybemosódnak — nincs mit csodálkoznunk. A dolog pedig így történt: Anyicska óvatosan elvonta kezét az alvó főről. Az ujjai alól kiszabadult vad göndörü. letek az arcra omlottak. Hogy maradhattak meg ilyennek, ily aranyba játszónak és puhának a mostoha viszonyok közt? — gondolta. De nem sokat időzött a gondolatnál, kibújt a monogramos takaró alól, macskaügyességgel, macskaóvatossággal. Fejét is oly vigyázattal fordítgatta, hogy körültekintsen kissé, mintha a nyakcsigolyák moccanása is zajjal járna. A magasból lehulló fény most kis gellert kapott, s vékony csíkja, mielőtt szétpor- lott volna, egy kőpárkányon játszadozott. „Természetes polc” — mondta magában Anyicska. A kőpárkányon néhány használati tárgyat látott. Legerősebbek a kőeszközök voltak. Kőkés, kőbalta s más effélék. Mint az ősembernek. Fanyelükhöz rostszálakkal erősítve. Milyen külö. nős — a dúrván formált faedénykét nézte mellettük, kivájt fadarab, készítője cSak némileg törekedett csínra, célszerűségre inkább. Minden bizonnyal a kőpengékkel készült. „Hát a kések? — jutott eszébe a legenda. — A kések? Melyeket a katona áldozataitól elragad? ...” Vállat vont, inkább csak gondolatban, minthogy minden mozdulat, tói óvakodott, ami nem okvetlenül szükséges. Nem tudott a legendával mit kezdeni, noha tudta már, hogy nem a képzelet teremtette, legfeljebb toldott hozzá. S mintha csak feleletet kapna: meglátta a katonasapkát is, ott a kőeszközök mellett. Ilyen sapkát sehol se látott: tányérja háromszöget alkotott, mint a sátor. Mikor lehetett ez divatban? S már ment tovább, járt a szeme. Szorongó izgalommal. „Lehetetlen — mondta —, ha behozott ide, ki is lehet men_ ni... De hol? (Folytatjuk)
