Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-12 / 294. szám

8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. december 12. Expres&zel Kijeybe '• A Tiszától a Dnyeperig „A vágyam Pest volt...” Hogy érzi magát Nábrádon? Éjfél előtt, párás, álmos időben fékezett a Tisza-ex- pressz a nyíregyházi pálya­udvaron. Utitársaim mégis élénken figyeltek mindenre, szinte égtek az utazási vágy­tól. Az Expressz Ifjúsági és^ Diák Utazási Iroda megyei kirendeltségének szervezésé­ben indultunk a kievi útra. Suhant velünk az expressz és az idő, hamar Záhonyba, majd Csapra érkeztünk. Há­lókocsinkat daru emelte ma­gasba és széles nyomtávú ke­rekek gördültek a „normál” kerekek helyére. Tovább in­dultunk, óránk mutatóit 120 perccel előbbre tekertük, s aludhattunk volna. De nem aludtunk. A BELVÁROSBAN EGY LAKOSRA 25 NÉGY­ZETMÉTER ZÖLDÖVEZET JUT. A PARKO­KAT, AZ ERDŐKET FŐLEG A DIÁKOK ÁPOLJÁK... AZ ISMERETLEN KATONA SÍRJÁT NEM KATONÁK, HANEM FORMA­RUHÁBA ÖLTÖZÖTT LÁNYOK ÉS FIÜK ŐRZIK... EZ AZ ŐRSÉG ITT EGYFAJTA KITÜNTETÉS. Ismerkedtünk, beszélget­tünk, barátkoztunk. A bemu­tatkozásnál a tanítónő Kiss Éva azzal „dicsekedett”, hogy a Tisza-parti Vásárosna- ményból jött. Második ottho­na Nyírmada, itt tanit. Jövő szeptembertől levelező úton kívánja folytatni tanulmá­nyait a nyíregyházi főiskolán — orosz szakos tanári diplo­mát akar szerezni. Először lépte át a magyar—szovjet határt, így megértettük fo­kozott izgalmát és azt, hogy mindig élénken figyelt az orosz beszédre. Bodnár Jó­zsef a nyírmadai tsz autósze­relője főleg azért maradt éb­ren, hogy a Kárpátok ősz végi pompájában gyönyör­ködjön. Csalódott, mert a szépséges tájra a vonat ha­marabb érkezett, mint a haj­nal. Reggel a kocsi ablakából szemünkkel sokáig pásztáz­tuk a tájat. Száz, meg száz kilométert utazva megállapí­tottuk, hogy az ukrán mezők­nek ez a része nagyon hason­lít a beregi tájhoz. Este hét óra után néhány perccel ér­keztünk Kievbe. Velünk ér­kezett a tél is, persze ellen­kező irányból, Moszkva fe­lől. Alighogy leszálltunk, esni kezdett a havas eső, majd a hó. Lovas Lajos, a nyírmadai tsz agronómusa, már hajnal­ban felkelt, mert az agronó- musok hajnalban kelnék. Reggeli után autóbusszal és gyalog városnézésre men­tünk. Egy magaslatról, a vá­rosalapító szobra mellől te­kintettünk le a Dnyeperre, amely úgy szeli át a várost, mint a Duna Budapestet. Még két hasonlóságra hívta fel figyelmünket az idegen- vezető: itt is van sziget, és Kievnek szintén kétmillióra tehető a lakossága. Sétánk során az ellentéteket is ész­revettük. Az ukrán főváros­Szabolcsi fiatalok a Liszenko-szobornál. ban mindenütt szélesek az utcák, és sok a park. Idegen- vezetőnk büszkén mondta: „A belvárosban egy lakosra 25 négyzetméter zöldövezet jut. A parkokat, az erdőket, főleg a diákok ápolják”. Szá­mos és sok nyelven beszélő diáksereggel találkoztunk az állami egyetem vörösre fes­tett falai előtt. Megtudtuk, hogy már épül a modern egyetemi városnegyed is. Az ismeretlen katona sírját nem katonák, hanem foimaruhá- ba öltözött lányok és fiúk őr­zik, mint kísérőnk mondta valamennyien kitűnő tanuló középiskolások. Ez az őrség itt egyfajta kitüntetés. A Simon-házaspár legna­gyobb örömére a busszal át­mentünk a folyó bal partjá­ra. Itt épül az új városne­gyed, amelynek egyik daruk­kal tarkított része hasonlít a mi Jósavárosunkhoz. Ezen a területen található a Kom­szomol tér, a fiatalok város­negyede. Itt épülnek az if­júsági lakások, s itt találha­tó a régi metró végállomása. Uj metróvonal is épül a vá­ros alatt, mint megtudtuk, karácsonyra három új állo­mást adnak át rendeltetésé­nek. Este a roskadásig megra­kott asztalon magyar zász­lócska állt. Amikor már ma­gasba szökött a hangulatunk, az étterem fiatalokból álló zenekara ismerős szám ját­szásába kezdett, s a dobos magyarul énekel: „Az a szép, az a szép...” Másnap délelőtt szép emlékekkel, és új isme­retekkel gazdagodva száll­tunk fel a vonatra. Megint csak éjjel érkeztünk a Kár­pátokba. De a hatalmas er­dők ekkor már fehérbe öl­tözve integettek utánunk. Nábrádi Lajos mikor az új iskola, a ré­gi kastélyépület, a templom és a tsz gép­műhelye övezte sártenger közepén megállt a gépkocsi, s megláttam a kissé kárör­vendő, kíváncsi arcokat a műhely ablaka mögött, leg­szívesebben visszaraktam volna helyére a gumicsizmát; gyerünk innen. A nábrádi Békeharcos Tsz érdeklődő műhelyvezetőjének mégis elmondtam, hogy a több, mint 150 tsz-fiatal kö­zül váltanék néhány szót a fenti kérdésről. Maradtam. A műhelyirodában alig fértünk, lévén ebédidő. A kérdés elhangzott, hozzátéve, hogy ezúttal fiatalok vála­szoljanak. Varga Károly főkertész: — Nábrádi vagyok, amikor végeztem, hazajöttem, az új- telepítésüekkel 400 hold gyü­mölcsös gondja várt. Aki itt nem érzi jól magát, önmagá­ban is keresse a hibát. Nem könnyű itt. Hamar vége a betonútnak, s a gumicsizma ekkor a legjobb barát. Aki viszont szereti ezt a közsé­get, szép új utcáival, gazda­gon fizető termő kertjeivel, benne érzi munkáját, az tud­ja, hogy nem mindig van sár, és a nábrádi Szamos partján kedves, szép is tud lenni az élet. A KISZ-lub- ban öt magnó, korszerű hangfal, kétszer hetenként klubest, koncertek. Azért ez is valami... Márton László autószerelő: — Én nem itt kezdtem. Először a Fehérgyarmati Ha­lászati Szövetkezetnél sofőr- ködtem. A kereset jó volt, de 10 ezer kilométert is meg­tettem havonta. Egy hónapig bírtam. Hazajöttem, jól ér­zem magam. Apám is tsz-tag, gépvezető. Együtt arattunk s a kukorica-betakarításban is ott voltam. A keresetemet hazaadom, anyukám a leg­jobb pénztáros. Nemrég Zsi­gulit kaptam. Jövőre elme­gyünk anyukáékkal hegyeket, tájakat látni. A szórakozás is jó, Nábrádon is kedveljük a szépet, nem kell messzi men­ni szép ruháért, bútorért, még a beatzene is helyünkbe jön. I Szabó Mária bérszámfejtő, a KISZ szervezőtitkára: — Talán furcsa, de felszol­gáló szerettem volna lenni, tetszettek a fehér kötős lá­nyok a presszóban. A köz- gazdasági érettségi után még­is itthon maradtam, csak­hogy 1100 forintos fizetéssel nem sokra megy az ember. Az iroda sártenger közepén áll, reggel a hideg helyiség vár, ami kész betegség. Még tisztességes mellékhelyiség sem áll a három női dolgozó rendelkezésére. A tsz vezető­sége jobban törődhetne ve­lünk, azért maradtam csak, mert kevés az irodai munka- lehetőség. Talán ha sikerül A bejutni a salgótarjáni szám­viteli főiskolára, akkor rév­be jutok, mert azt már én is látom, hogy az érettséginél nem szabad megállni. Csele István gépszerelő, a Bánki Donát szocialista bri­gád tagja: — Nyíregyházán, a 110-es- ben végeztem és vágyam Bu­dapest volt. A hajógyárban helyezkedtem el. Számomra rideg, ismeretlen világba ke­rültem, barátok nélkül. A munkásszállás sem ízlett. Hatodik éve itthon vagyok a műhelyben, barátok között, özvegy édesanyámat is se­gíthetem. A keresetem havi 3000 forint körül van. A fő­város nagyon szép, de ne­kem Nábrád az otthonom. Szépen élünk, jó házban s ha szórakozni van kedvünk, itt­hon is lehet. Vasárnaponként a focizás érdekel. Benne va­gyok a csapatban. Hammel József riportja Csele István HETVENEZER FIATAL ÉLETÉRŐL, MUNKÁJÁRÓL SZŐL A KISZ, AMIKOR A LÁNYOK-FIATALASSZONYOK ÜGYÉBEN EMEL SZÓT. KÖZÜLÜK UGYANIS ENNYI A 15—29 ÉV KÖZÖTTIEK — A KISZ-KOROSZTÁLYBA TARTOZÓK — SZAMA. IFJÚSÁGI MUNKÁJUK SZERVEZÉSE SAJÁTOS, MINT AHOGY SOKUK HELYZETE IS ELTÉR AZ ÁTLAGOSTÓL: MERT NEMCSAK TANULNAK VAGY DOLGOZNAK, HANEM KÖZÜLÜK SOKAN GYERMEKET NEVELNEK — OTTHON TÖLTVE A „GYES” ÉVEIT —, VAGY ÉPPEN MEGFELELŐ MUNKAALKALOM HlJÄN A HÁZTARTÁSI MUN­KA A FŐ FELADATUK. Lányok, fiatalasszonyok Kulcskérdés: a tanulás A z arányok hónapról hónapra változnak: mind többen tanul­nak, s csak az utóbbi négy­öt évben hatezerrel növe­kedett megyénkben a dolgo­zó nők száma, elsősorban a dolgozó lányok, fiatalasszo­nyok száma. Néhány érdekes* sajátos­ság derül ki a KISZ megyei bizottságának egyik nemré­giben készült elemzéséből: a lányok az általános iskolát szinte kivétel nélkül elvég­zik. Egyre többen tovább is tanulnak, tavaly már csak kb. minden tizedik leány nem tanult tovább az álta­lános iskola befejezése után. A fiúknál sokkal nagyobb arányban választják a kö­zépiskolát (az idén a lá­nyoknak csaknem fele, a fiúknak lényegesen keve­sebb, mint egyharmada kí­vánt gimnáziumban, vagy szakközépiskolában tovább­tanulni). Növekszik a lányok ará­nya a szakmunkásképző in­tézetekben is, bár ezekben az intézményekben még mindig csak minden negye­dik tanuló lány. Megyénk­ben ők 40—45 szakma kö­zül választhatnak, ez jóval több, mint korábban, a pá­lyaválasztási lehetőség azon­ban még mindig nagyon korlátozott. Figyelemre mél­tó, hogy megyénkben az or­szágos átlagnál kevesebben jelentkeznek mezőgazdasági szakmákra, holott Szabolcs- Szatmár fejlődő gazdaságai is mind több szakembert kívánnak. A hagyományok nagyon erősen érvényesülnek a lá­nyok körében: nagy több­ségük csak néhány szak­mára (fodrász, eladó, fel­szolgáló) jelentkezik, így ezekben jelentős a „túlkí­nálat”. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a lányok később olyan területen vé­geznek betanított munkát, ahová szakmunkástanuló­nak is jelentkezhettek vol­na. Alapvető a család vé­leménye: a szülők többsége a 14—15 éves lánygyerme­ket nem szívesen engedi tá­volabbra, még a jó szakma szerzésének kilátásaival sem. A fiúkénál kisebb mértékben jellemző a ha­tározottság: gyakran néhány perc alatt történik a döntés, s az többnyire a hagyomá­nyos női szakmák felé irá­nyul. M egyénkben a 14—19 éves munkaképes korú nők 41,7 száza­léka, a 20—29 évesek 53,3 százaléka aktív kereső. (Ez férfiak esetében 41, illetve 97.1 százalékos; a nők or­szágos adatai 43,6, illetve 67.1 százalék.) A lányok, fiatalasszonyok munkáját, statisztikai adatait elemez­ve is igazolt a Szabolcs- Szatmár egészét figyelembe vevő megyei törekvés: a nők számára újabb munka- alkalmakat szükséges léte­síteni. Változatlanul nagyon fon­tos a dolgozó lányok, fia­talasszonyok szakmai kép­zése. Az iparban 100 nő kö­zül mindössze 24 a szak­munkás. A szakképzettséget igénylő munkakörök két­harmadát szakmunkás-bizo­nyítvánnyal nem rendelke­ző lányok töltik be. öt év alatt körükben csökkent a segédmunkások aránya, nőtt a betanított munkásoké, a szakmunkásoké azonban csak kis mértékben emel­kedett. Mindez alapvetően hat ki a keresetekre, a ve­zető állások betöltésére. A lányok tanulási lehető­ségeinek kiszélesedésével az országostól eltérően alakul a házasságkötések száma. A mi megyénkben a 20 éven aluliak kisebb hányada kö­tött házasságot, mint orszá­gosan, e felett viszont for­dított a helyzet. A házas­ságkötés után sokat változ­nak a fiatalasszonyok lehe­tőségei. Számukra kedvező a gyermekgondozási segély rendszere (a szülő nők kö­zül átlagosan csak minden negyedik nem él a „gyes” adta lehetőséggel); de gond az is, mert a fiatal nőket hosszú időre kivonja a mun­kából, közéletből. A jobb kapcsolattartás formáit a legtöbb helyen még ki kell dolgozni. Sokféle kedvez­mény könnyíti a fiatal há­zasok életét: átlagosan min­den második állami lakást fiatal házasok kapják, a vá­rosokban ennél is nagyobb az arány, az otthonalapítást az OTP kedvezményes vá­sárlási akciókkal is segíti. Sok fiatalasszony állna újra munkába, ha gyermekét bölcsődében tudná elhelyez­ni. E zzel függ össze köz­életi munkájuk is, mert ennek színtere legtöbb esetben az üzem, a munkahely. Az utóbbi évek­ben a KISZ-ben, a nép­frontban, a szakszervezet­ben egyaránt növekedett a nők, a női vezetők száma, s ezt tovább segíti, hogy a té­ma a különböző társadalmi szervezetek révén soha nem kerül le a napirendről... M. S. Szabó Mária Márton László Varga Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom