Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-08 / 290. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 3 76. december 8. sadalombizlosítás • X; fch ^ íí>} í A Bí -LJESÜLÉS FO­I i^YAMAT NAK egyes állo- | másai,- , emlékeztetnek ben- ; n'n ismételten az 1975- be.i megalkotott társada­lombiztosítási törvény kivé­teles jelentőségére. A végrehajtás egyik stá­ciója volt a legutóbbi kor­mányülés, amely a szak- szervezeteknek, valamint a Munkaügyi Minisztérium­nak javaslata alapján módo­sított bizonyos gyakorlati szabályozókon. A módosí­tást a törvény szellemisége sugallta. Túl nagy utat járnánk be egy kormányrendelkezés or­vén, ha most a kommentátor 84 esztendős tapasztalatok nyomán érvelne és elmon­daná, mi minden történt a múlt század végi első ma­gyar betegségbiztosítási tör­vény megalkotásától az 1975-ös II. törvény életbelé­péséig. Azt azonban megte­heti, hogy utaljon a társa­dalompolitikai fordulatra. Mindenek fölött arra szeret­ne emlékeztetni, hogy a pol­gári világ a társadalombiz­tosítást nagyon leegyszerű­sítve szegényügynek tekin­tette. Érdekes felidézni egy jegyzőkönyvből bizonyos Horváth István miniszteri tanácsos szavait, aki így fo­galmazott az 1926 őszén tar­tott egészségügyi és társada­lompolitikai országos érte: kezleten: „A szociálpolitikai intézkedések célja megelőzni a szegénységet, a szegényt pedig gazdaságilag önállóvá tenni”. Az idézett elv szerint a „jó­szívű” állam meghatározott és erősen megosztott módon — munkásoknál máshogy például, mint a tisztviselők­nél — végeredményben se­gélyeket osztott a legjobban rászorultak, betegek, rok­kantak, özvegyek, árvák, öregek között. A segélyek persze nem űzték messze a szegénységet abban a kor­ban, amikor a dolgozó em­berek teljes keresetéből sem jutott többre, mint szegénységre. Ezek sokszor hangoztatott és ismert tények, í AZ 1975-ÖS TÖRVÉNY a társadalombiztosítást min­den magyar állampolgár alapvető emberi jogává tet­te, korra, foglalkozás­ra való tekintet nél­kül. Gondolkodásunk és gyakorlatunk szerint te­hát a társadalombiztosítás, a szociális gondoskodás nem más, mint az ember élet- és munkakörülményeinek tö­kéletesítése, állandó javítá­sa. A beteljesülést természete­sen nem önmaga a törvény­deklaráció adja, hanem a végrehajtás gyakorlata. Ez utóbbit szolgálja a kor­mány által elhatározott mó­dosítás, amely a maga esz­közeivel tovább ritkította a társadalombiztosítási jog­szabályi bozót sűrűjét, hogy egyszerűbb legyen a az ügy­intézés. Garanciákat épített be annak érdekében, hogy egyesek, akiknek erre haj­landóságuk van, ne tekint­sék többnek a táppénzt, mint az egészséges munkát. A módosítás előírja például, hogy 1977. január 1-től, az eddigi 3 hónap helyett, egy naptári évben elért átlagke­reset legyen a táppénzkiszá­mítás alapja, s egyes rövid idejű, kiúgró keresetek ne ösztönözzenek embereket arra, hogy betegség nélkül vonuljanak hosszú idejű táppénzre. A MÓDOSÍTÁSOKKAL EMELIK a kórházi ápolás idejére járó táppénz össze­gét, a légiközlekedés dolgo­zóinak kedvezményezett nyugdíjt biztosítanak, telje­sebbé teszik a szakszövetke­zeti tagok járadéki jogosult­ságát, egyes öregségi nyug­díjak kiszámítási módján is igazítanak a nyugdíjba ké­szülők javát szolgálva. S. I. Teljesítették tervüket A MEZŐGÉP Vállalat fehérgyarmati gyáregységé­ben december 7-re teljesí­tették éves árbevételi tervü­ket. A gyáregység 280 dolgo­zója aki említett napig 68 mil­lió forintos árbevételt ért el. Az üzemből — az előre hozott tervnek megfelelően — 7-én indították útjára az idei utol­só 350 tűzcsapszekrényt, a tíz állatrakodőt és az 5 adaptert. Év végéig a gyáregység dol­gozói mintegy 6 millióval növelik árbevételüket, s min­dent megtesznek azért, hogy éves munkájuk után harmad­szor is elnyerjék az élüzem címet. Téves kapcsolás — Halló, Alina! — Téves kapcsolás! — Lehetetlen! Itt Marek beszél! — Ezzel semmit sem vál­toztat a tényen, hogy más számot hívott! — Nagyon kérem, bocsás­son meg, higyje el, hogy régóta álmodom egy ilyen tévedésről. Szabad megtud­nom, mi az ön neve? — Bozsena. — Csodálatos! És mit csi­nál ma este, Bozsenka? — Semmit. — Javaslom, csináljuk együtt! Hét órakor a főté­ren, a szökőkút körül. Rend­ben? — Hisz még nem is ismer­jük egymást! — Újságot tartok majd a kezemben ... — Hétkor mindenkinél van esti újság. — Én egy üveg bort tar­tok az újságban. — Este hétkor minden férfi egy üveg borral vára­kozik. Ez nem megfelelő ís- mertetőjel. — Talán lehetne likőr? — Ez már jobb, de való­színűleg mégsem ez az iga­zi. — Konyak? Egy ilyen üveg már messziről észre­vehető. — Feltéve, ha tud szerez­ni konyakot. S mi lesz a másik kezében? — A másikban? Lehet sü­temény ? — Ej... Ej... A konyak­hoz? — Ezenkívül citrom. — Gyönyörű! És lehetsé­ges még valami más jellegű alkotórész, hogy kizárjuk a tévedést? — Szardínia? OR SÓK VILÁGA F utnak a szálak százkilométerei, szüntelenül az újpesti gyapjúszövő újfehértói gyárában. Sokan még tanulnak, de közben kezük alól már futnak a kész orsók, hogy aztán újabb munkafolyamat után szövet váljék belőle. A gyár ebben az esztendőben már 200 tonnánál több fonalat ad, de a most befejeződő építkezés után a fé- süsfonoda évi terve 1200 tonnára emel­kedik. A 7 és fél ezer négyzetméteres üzemcsarnokba januártól folyamatosan szerelik be az új gépeket, s a tanulóévek után az újfehértói asszonyok és lányok jó szakmunkásként termelnek majd. Az itt folyó munka lehetővé teszi, hogy az újpesti gyár a saját szükségletére előál­lítsa a fonalat, s így a drága importot kiküszöböljék. A teljes termelés megin­dulása után a termékekből más vállala­toknak is tudnak eladni. Képeink a fo­nodát mutatják be, ahol ügyes kézzel dolgoznak a nők. A korszerű gyárban formálódnak az új emberek, azok, akik egy nagyüzemben ismerik meg az ipari munka szépségét, igényességét. (Elek Emil képei) Kollégista otthon a Vay-kúria helyén LEHET-E, S FŐLEG ÉRDEMES-E PEDAGÓGUSOKBÓL „SZOCIALISTA BRIGÁDOT” ALAKÍTANI? SZÁMONKÉRHETÖ-E A BRIGÁDOKNÁL MEG­SZOKOTT HÁRMAS KÖVETELMÉNY TELJESÍTÉSE? JÓ-E A VERSENY- SZELLEM, ROSSZ VERSENGÉST SZÜL-E MAJD, VAGY AZ OKTATÓ-NE­VELŐ MUNKÁT SEGÍTI? Mindezek a kérdések fog­lalkoztatták a megyei peda­gógus továbbképző kabinet munkatársait, amikor egyet­értésben az oktatásügy veze­tőivel, meghirdették a „Ki­váló munkaközösség” pályá­zatot. Két évre szólóan hár­mas követelményt szabtak, de a brigádokétól eltérően csak a pedagógiai munka te­rületére. Megyénkből 107 kollektíva indult a pályáza­ton. Megmérettek: s első al­kalommal nyolc kapta meg a kitüntető címet. Egyikük a tiszalöki gimnázium Teleki Blanka kollégiumának neve­lői munkaközössége. Három főhivatású kollégiumi neve­lő, valamint négy tanár, akik egy ideig a kollégiumban dolgoztak. Velük beszélget­tünk a kiváló cím titkairól. Kék köpenyhez zöld harisnya? Tiszalökön az a szokás, hogy az egyetemről kikerülő fiatal pedagógusok — a pá­lyakezdés megkönnyítése mi­att egy ideig kollégiumi ne­velőként ismerkednek az is­kolával. A gimnázium az ok­tatáson kívül nevel, a kollé­gium pedig a nevelő munka mellett oktat is. Szele Tibomé is így kezd­te. Az egyetemről egyenesen a kollégiumi munkaközös­— Kitűnő! A konyakról citrommal, szardíniával és a szatyorban levő édes li­kőrről még a nagy tömeg­ben is megismerem önt. — Tehát nálam minden világos. S ön mit tart a kezében? — Piros táskát. — A piros táska divatos most. S valami jellegzetest a táskában ? — Kulcsok. — A szívhez? — Inkább önmagával tré­fálkozzon! Kulcsok a saját kétszobás lakásomhoz. — Ezek nagyon gyönyörű kulcsok! És még valami? — Kulcsocskák a Sko­dámhoz. — Csodálatos vagy. Bo­zsenka! Behunyt szemmel is megismerem önt. Csak egy kérdés még: miért kell várni este hétig?! Fél óra múlva a szökőkút körül. Rendben? — Világos! (Lengyelből fordította: Bartha László) ségbe csöppent, s rádöbbent arra, hogy ... — Hogy nullával jöttem ki az egyetemről: pedagógiából. Azt tudtam, mit kell tanítani, de azt nem, hogyan. Mint minden nevelőnek, neki is meghatározott terü­letei voltak. Ezek közül az esztétikai foglalkozások vol­tak a legérdekesebbek. — Nem a művészettel kezdtük, hanem azzal, hogy a kék köpenyhez nem illik a zöld harisnya. Megpróbáltam elmondani, mi miért csúnya. Ma operalemezek hallgatásá­nál tartunk. Ott, hogy mi mi­ért szép. Hasonlóan, csaknem pálya­kezdőként került az iskolába Jung Károly és felesége. A tanár, a II. b osztályfőnöke­ként veszi most hasznát a munkaközösségben megis­mert módszereknek. Foci a srácokkal — Arra törekszem — fog­lalta össze osztályfőnöki el­képzeléseit — hogy egy ben­sőséges tanár—diák viszonyt alakítsak ki. Például szíve­sen focizom együtt a srácok­kal, sőt, azt sem bánom, ha egy vicc elcsattan. Mégsem pajtáskodunk. Sikerült pél­dául jól megszervezni a ta­nulópárokat. Minden gyen­gébb mellett van egy erősebb tanuló. De kollégiumi tapasz­talataimat hasznosítom a csa­ládlátogatásokon is. Milyen pluszt adott to­vábbi munkájához ez a pá­lyázat Dorka Györgynének, aki a főhivatású kollégiumi nevelőmunka mellett a tanu­Az amerikai—magyar koo­perációban gyártott nagy tel­jesítményű erőgépekből — a Rába-Steiger traktorokból — már csaknem ezer dolgozik a termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban, s főleg az iparszerű termelési rend­szerekben. A növekvő igé­nyek kielégítésére a győri gyár egy új típusú erőgép gyártását tervezi. Ez már ki­zárólag Rába-konstrukció lesz. A 180 lóerős — már évek óta nagy sorozatban gyártott — Rába-motort épí­tik be az új erőgépbe. Az új típusú 180 lóerős erő­lószoba vezetője is? Egy pél­dával válaszol a diáktanács legutóbbi üléséről. Olyan fia­talok szólaltak meg a közös­ség érdekében, akiknek az­előtt a hangját sem lehetett hallani. Célja, hogy diákjait közéleti aktivitásra serkent­se. Ezt igyekszik most — a kollégiumi tapasztalatokra építve, szélesebb körben, a tanulószobások között meg­alapozni. Tanulmány diákokról Évtizedek tapasztalatait összegezve a Magyar Tudo­mányos Akadémia csoportjá­val együttműködve a szemé­lyiség és a közösség' kapcso­latait vizsgálja Szakács Fe- rencné kollégiumi vezető nevelő. Míg a többiek, a munkatársak a napi gyakor­latban hasznosítják a pályá­zat során megfigyelt össze­függéseket, addig a tanárnő az elmélet összegzésére vál­lalkozik. Tanulmányt ír az alkotó egyéniség kibontakoz­tatásának pedagógiai felada­tairól. Mindennapi nevelési re­cepteket és általánosítható, tudományos igényű munká­hoz is elegendő tapasztalato­kat adott a pályázat feltéte­leinek teljesítésével együtt járó közös munka. A pedagó­gusok összeadták a részlete­ket tudásukból, képességeik­ből, újító kedvükből — kö­zös céljuk érdekében: hogy a kollégium száz lakójának otthont teremtsenek a Vay- kuria helyén. Baraksó Erzsébet gép nullszériájának első öt darabját már szerelik, s a közeljövőben ki is próbálják őket az ország különböző vi­dékein. Az új erőgép négy- kerékhajtású, univerzális gép és a hazai gyakorlatnak megfelelően közúti vontató­ként is használható. A vezető fülkéjét légkondicionáló be­rendezéssel, rádióval szerelik fel, s az aj szigetelése is olyan korszerű lesz, hogy a motor zaja nem zavarja a vezetőt. Az új erőgépeket 1977 má­sodik felében már sorozatban gyártja a Győri Rába ma­gyar Vagon- és Gépgyár. „Ha felválthatna...“ F iatal pedagógus házas­pár panaszolta a mi­nap: úgy érzik, nincs teljes egyenjogúság a férfi és a nő között — mégpedig a férfiak hátrányára! A kije­lentés kissé meglepett, hiszen eddig általában fordítva hangzott el a panasz. — hogy a nők érzik hátrányban magu­kat. — Egy iskolában tanítunk, azonos az óraszámunk, még abban is egyforma a mun­kánk, hogy osztályfőnökök vagyunk mindketten. Másfél éves a kislányunk, augusztus­tól bölcsődés. Visszajöttem tanítani. Évike azonban már jó párszor beteg lett. Ha bár­mit is észrevesznek a bölcső­dében a gyereken, persze azonnal hazaküldik — nehogy megfertőzze a többit is. — Ha jól összeszámolom, a tanév kezdete óta valójában fele időt se dolgoztam — folyton gyermekápolási táp­pénzen vagyok... És itt jön a bosszantó dolog: csakis én maradhatok otthon a gyerek­kel, a férjem nem! Ö nem kaphat gyermekápolás cí­mén táppénzt. Pedig meg­osztaná velem szívesen ezt a gondot, időnként ő maradna a gyerekkel, hiszen így én tel­jesen kizökkenek a munkám­ból. Ha néha felválthatna, könnyebb volna... A rendelet szerint ha egye­dül neveli a gyereket az apa, vagy a felség kórházban van, s úgy lesz beteg a gye­reke — csak akkor kaphat gyermekápolási táppénzt. A probléma mási^c részét egy fiatal fehérgyarmati or­vosnő vetette föl a napokban tartott egészségügyi ifjúsági parlamenten. Gyermekgon­dozási szabadságon van ott­hon az anya a kisgyerekkel. A férj dolgozik. Az anya meg­betegszik, kórházba kerül. A gyerek egészséges — csak éppen nincs, akit otthon ma­radjon vele. Mert az apát csak akkor írják ki ápolási táppénzre, ha a gyereke is beteg — másképp vagy „ki­adja” a gyereket nagymamá­nak, szomszédnak, vagy sza­badságra megy, netán fizetés nélkülire... Semmiképp sem megnyugtató megoldás: vagy a gyerek szenvedi meg, vagy a családi pénztár... Ilyenkor aztán előfordul, hogy kegyes csalást alkalmaz az orvos — beteggé nyilvánít­ja a kisgyereket, esetleg fel­veszik a kórházba az anyával együtt. Egyik sem szabályos — ám szükség törvényt bont. Hamarosan megkezdődik az országos ifjúsági parlamentek sorozata. Ezek a gondok nem­csak egy-egy ágazat dolgozói­nak okoznak fejfájást — így hát valószínűleg több helyen is elhangzanak majd. Kérik a fiatalok — mert hiszen a kis­gyermekesek döntő többsége fiatal házaspár —, hogy ta­láljanak megoldást az illeté­kesek. Mert a szükség tör­vényt bont — de sokkal jobb, ha törvényt csinál... (tarnavölgyi) r Uj típusú erőgép a mezőgazdaságnak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom