Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

1976. december 29. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Gazdasági időszámításunk IRTA: BALLAI LÁSZLÓ, AZ MSZMP KB GAZDASÁGPOLITIKAI OSZTÁLYÁNAK HELYETTES VEZETŐJE Kisvárdán az új kórház hő-, melegví z- és gőzellátását korszerű, nagy tel­jesítményű kazánok biztosítják. (Elek Emil felvétele) Favágók között az erdőben Fejsze nélkül — mikrobuszon ZZizz... zzizz... Gyors egymásutánban, két vágás és kés* a hajk. A lábon álló fa törzséből, közvetlenül a talaj fölötti ré­széből vízszintesen kimetszett ék. A hajkolást mindig azon az oldalon végzik, amerre a fának dőlnie kell. Általában a még lábon álló erdővel ellentétesen. Aztán már a másik ol­dalon harap bele a fa törzsébe a motoros kézifűrész. A hosz- szabb lélegzetű döntővágás következik. Aztán a döntővilla ösztökélésére nagy robajjal földre zu­han a derékvastagságú óriás... Néhány perc? Talán annyi sem. Már mennek is a követ­kezőhöz... A GAZDASÁGI TEVÉ­KENYSÉGRE a folyamatos­ság, a részfolyamatok köl­csönhatása, összefüggése a jellemző. A gazdaság egyes területei, a fejlődés fő muta­tói (a termelés, a fogyasztás, a beruházások, az export, az import stb.) szoros kapcsolat­ban állnak egymással és így naptári dátumokhoz nem kö­tődő, egyik évről a másikra áthúzódó egységes folyama­tot alkotnak. A szocialista országokban a gazdasági folyamatok a terv- gazdálkodás körülményei kö­zött bontakoznak ki. A gaz­dasági tevékenység folyama­tosságával szemben a népgaz­dasági, vállalati, tanácsi ter­vek naptári évre (évekre), meghatározott időtartamra vonatkoznak. A különböző időszakokra vonatkozó tervek közötti összhang biztosított. A tervek teljesítésére — többek között — megfelelő érdekelt­ségi rendszer ösztönöz. A ter­vek teljesítéséhez fűződő ér­dek, az egyoldalú naptári év szemlélet az időszak végén gyakran a gazdasági folya­matok erőltetett ütemű fel- gyorsulásához vezet, amelyet később a gazdasági tevé­kenység visszaesése követ. Téves lenne azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy a tervidőszak végi „ki­ugró” teljesítmények, a ter­melési, forgalmazási „hajrá” a szocialista tervgazdálkodás lényegi sajátossága. Gazdasági növekedésünk azonban sohasem lehet telje­sen egyenletes olyan értelem­ben, hogy minden fő folya­mat állandóan azonos ütem­ben növekedjék. Ez sehol és semmilyen időben nem ér­vényesül. Nincs is ilyen kö­vetelmény. A viszonylag egyenletes ütemű fejlődés kri­tériumában egyfelől kifeje- jésre jut az, hogy egyes terü­leteken a gazdasági folyama­tokra jelentős hatást gyako­rolhatnak gazdaságon kívüli tényezők (pl. az időjárás a mezőgazdasági termelésre, az ebből adódó anyagellátás az élelmiszeripari termelésre, egyes folyamatok alakulása szezonális jellegű), másfelől egy olyan kis országban, mint Magyarország, a gazda­ság jelentős világgazdasági hatásoknak van kitéve. Amennyire egyértelmű az, hogy a fejlődés bizonyos ütemkülönbségei elkerülhe­tetlenek, annyira nem tekint­hető szükségszerűnek azok bizonyos nagyságot megha­ladó mértéke. A gazdálkodás jelenlegi gyakorlatában gyakran talál­kozunk a gazdasági folyama­tok olyan mértékű ütemte- lenségével, amelyek a terv- gazdálkodás tartalmi követel­ményeivel ellentétesek és nem felelnek meg gazdasági fejlettségünk színvonalának, a gazdaságirányító szervek által biztosított feltételeknek. KÜLÖNÖSEN A TERV­IDŐSZAKOK VÉGÉN rend­szeresen ismétlődő „kiugró” teljesítmények, a termelési és forgalmazási hajrá és az azt követő visszaesés szembetűnő és okoz jelentős károkat. Az ipari termelésben pl. csak­nem minden év decemberé­ben 15-20 százalékkal nagyob­bak, a következő év január­februárban ezzel szemben rendszerint mintegy 10 szá­zalékkal alacsonyabbak a tel­jesítmények, mint az év át­lagában. Az egymást követő december—január hónapok teljesítményei között gyakran 25-30 százalékos különbségek találhatók. Még ennél is na­gyobbak az ütemtelenségek egyes iparágak termelésében (pl. gépipar) és hasonló év végi „hajrá”, év eleji vissza­esés figyelhető meg a beru­házások üzembe helyezésénél (pl. lakásátadások), az ex­port—import forgalomban, stb. A helytelen szemléletből, a gazdálkodási fogyatékossá­gokból adódó ütemtelenségek rontják a gazdasági haté­konyságot, fékezik a gazda­sági fejlődést. A termelési, felhasználási, értékesítési haj­rák hatására nő a termelés költsége (pl. a több selejt és túlóra növeli az anyag-, ener­gia- és bérköltségeket); rom­lik a termékek minősége, megbízhatósága és ezáltal piaci helyzete, perspektívája; a termelők a nemzetközi pia­cokon lökésszerűen változó árukínálattal nehezebben tudnak a legkedvezőbb áron értékesíteni. Ezzel szemben az év eleji csökkentett tempójú munka a termelési kapacitá­sok és a rendelkezésre álló munkaerő kihasználatlansá­gához vezet. AZ V. ÖTÉVES TERV gaz­daságpolitikai céljai között kiemlekedő helyet foglal el a gazdasági munka hatékony­ságának erőteljes fokozása és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításával össz­hangban a fejlődés dinamiz­musának fenntartása. A gaz­dasági növekedés egyenetlen­ségének mérséklése tehát az ötéves tervcélok megvalósí­tásának egyik jelentős, eddig még nem kellően hasznosí­tott tartaléka. 1976. elején — a korábbi évekhez hasonlóan — mér­séklődtek a gazdálkodás kü­lönböző területein a teljesít­mények. Csökkentésük rész­ben összefüggött az V. ötéves terv indulásakor végrehaj­tót! változásoknak a vállalati magatartásra gyakorolt hatá­sával. A vállalatok egy ré­szénél a módosított gazdasá­gi szabályozók hatásainak felmérése, a tervekben és a gazdálkodásban való érvé­nyesítése az indokoltnál las­súbb volt. Késleltette a gaz­dálkodó szervezetek nagyobb aktivitásának kibontakozását a szocialista külkereskedelmi tárgyalások elhúzódása is. Később — az átmeneti bi­zonytalanság, óvatosság meg­szűnésével egyidejűleg — fo­kozatosan kibontakoztak azok a kedvező tendenciák, ame­lyek a legfontosabb gazdaság- politikai célok, a gazdasági egyensúly helyreállításának és a hatékonyság javításának folyamatát segítik. Az 1977. évi — az ez évi elmaradá­sokkal megnövelt — tervfel­adatok ismeretében még in­kább arra van szükség, hogy a gazdasági munka lendülete tovább folytatódjék, illetve fokozódjék. A soron következő maga­sabb követelmények teljesíté­séhez az szükséges, hogy az 1976. és 1977. naptári évek közötti átmenet, az összefüg­gő gazdasági folyamatok át­húzódása zavarmentes, vi­szonylag egyenletes legyen. Ehhez a központi gazdaság­irányító szervek kedvező fel­tételeket teremtettek. 1977. elején a gazd.asági szabályo­zókban csak kisebb módosí­tásokra került sor, alapvető szervezeti változásokat sem terveznek. Az illetékes szer­vek év közben — nem várva meg a tervkészítés időszakát — határozatokat hoztak az ál­lattenyésztés fejlesztésére, a zöldség- és gyümölcsterme­lés és -forgalmazás javításá­ra, a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelési és értéke­sítési biztonságának fokozá­sára, soron kívüli intézkedé­seket tettek az aszálykárok mérséklésére. A termelés anyagi-műszaki ellátása alap­vetően kielégítő. A központi gazdaságirányí­tó szervek az 1977. évi nép- gazdasági terv céljairól és követelményeiről a szokásos­nál korábban tájékoztatták a vállalatokat. Mindez kedvező feltételeket teremtett a gaz­dálkodás számára ahhoz, hogy az 1977. évi felkészülés minden eddiginél gondosabb legyen és az irányítás, a vég­rehajtás minden szintjén az év kezdetétől a tervben fog­lalt célok megvalósítására összpontosuljon a munka. MAR 1977 JANUÁR ELE­JÉN SZERVEZETTEN, jól előkészített gyártással lehet és kell hozzáfogni a tervcélok megvalósításához. Január ele­jén és nem hónapokkal ké­sőbb. A jövő évi tervcélok 12 hónapos egyenletes és lendü­letes munkával teljesíthetők. Január és február már nem lehetnek a további tervezés, felkészülés hónapjai; nem szabad megengedni, hogy a vállalatok teljesítményei lé­nyegesen elmaradjanak az erőforrások, lehetőségek csök­kentett mértékű kihasználása miatt. A termelés hatékony­ságát nem ronthatja a ter­melés és az árukibocsátás ütemtelensége. Az év eleji teljesítmények növelésével, a munkaidő tel­jesebb és jobb minőségű ki­használásával a vállalatok a meglévő, jelentős tartalékaik­ból meríthetnek. A vállala­toknál az irányítás és végre­hajtás minden szintjén az adott tervezési-érdekeltségi rendszer keretében a népgaz­daság érdekeinek felismerése és képviselete hozzásegíthet a termelési, árukibocsátási átmeneti zavarok megelőzésé­hez, szervezett elhárításához. Valahol Gávavencsellő, Kótaj és Nyírtelek három­szögében. egy lankás domb­oldalon végzik a fakiterme­lést. Az év utolsó nekifutása ez a Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nyír­egyházi erdészetének több száz hektáros, egybefüggő er­dejében. Itt dolgozik a tizen­egy tagú Barátság szocialista brigád is. — ők már december hú­szadika körül teljesítették az éves tervet — mondja Feke­te Ferenc, fahasználati mű­szaki vezető. — Az pedig há­romezer-háromszáznyolc- vanöt köbméter. Körülbelül húszszázalékos túlteljesíté­sük lesz ... Harminc évet élt... Miközben a földön heverő fa körül csoportosul a bri­gád, Laskai Lászlóval, a bri­gád helyettes vezetőjével megkíséreljük megállapíta­ni a vén akác életkorát. Kö­rülbelül harminc gyűrű. Vé­konyabb, vastagabb. Amilyen az időjárás volt. — Élt harminc évet... Mintha sóhaj szállna át az erdőn. — Nem sajnálják? — Hát... Nem! Újat ülte­tünk helyette. Fiatal, új erdő lesz itt is pár év múlva ... A többiek is belekapcso­lódnak a beszélgetésbe: — Esetleg nyáron, amikor madár fészkel rajta. Azt saj­náljuk. — Megtettük már. hogy az odvas fát, amelyben fako­páncscsalád lakott, az odú felett vágtuk le, hogy meg­mentsük a fiókákat. — Nem fáznak? — Aki a fakitermelésnél fázik, az nem dolgozik. — Géppel könnyebb ... — Nagyobb a követelmény is. Munkaóránként egy em­berre egy egész hét tized köbméter... Óránként váltás —... és el kell végezni a feldarabolást, kérgezést. mág- lyázást, sarangolást, hasoga- tást is. — A géppel egy ember egy­folytában csak egy órát dol­gozhat, aztán váltani kell. így jut a többi munkából is mindenkinek. — Hány fát vágnak ki, egy műszak alatt? — A vastagságtól függ. Kétszáz-kétszázötvenet. — S amikor még csak fej­szével dolgoztak? — Akkor még tuskós irtás volt, gyökerestől kellett ki­emelni a fát. Egy-egy na­gyobb fával egy napig is el­kínlódott két ember. — Különösen télen, ha mélyre húzódott a föld fa­gya. Elég volt egy műszak­ban kifagyolni a másfél mé­ter átmérőjű gödröt. — A tuskó most már ma­rad. Majd kiszedi a gép... — Hol van a fejsze? — A raktárban. Nagyon ritkán van rá szükség. Csak ezekre a kicsikre, a vékony gallyak levágásához. A da­rabolást, meg a vastagabb gallyak eltávolítását is gép­pel végezzük. — Hol laknak? — Tiszabercel, Paszab, Ti- szatelek. — Hogyan járnak munká­ba? — Valamikor kerékpárral, motorral. Két éve pedig mikrobusz hoz-visz bennün­ket. — Étkezés? A favágás most sem majális — Meleg étel otthon. Itt legfeljebb meleg tea télen. — Pedig tudunk mi főzni is. Olyan lebbencset, hogy meg lehet rajta fordulni... — A slambucra mondják ezt... — Változik az idő. Hol van már a fejszével kujtorgó fa­vágó? Motoros fűrész, mikro­busz, aztán jön majd a fa­kitermelő kombájn. — Fahasogató gépet is lát­tam a múltkor a tévében ... — Melyik évszakot szeretik a legjobban? — Sokan azt hiszik, hogy a nyár nekünk a legjobb. Nem. A tavasz, vagy az ősz. A tél mégiscsak hideg, a nyár meg fülledt, meleg. Olyankor csak sétálni, pihenni jó az erdő­ben. — Bizony, a favágás most sem majális, a gépet tartani is csak kérges tenyérrel le­het ... Az aranykoszorú mellett kétszer szerezték már meg a vállalat kiváló brigádja, egy­szer pedig a szakma kiváló brigádja címet. Jövőre meg­pályázzák a Magyar Népköz- társaság kiváló brigádja ki­tüntetést. * A brigád vezetője Farkas István, tagjai: a két Laskai testvér. István és öccse Lász­ló, a brigádvezető helyettese, aztán Oláh István, Molnár Károly, Nagy Sándor, Ba­logh János, Deák Imre, Fe­dor Béla, Lökös József és Szilvást Miklós. És ide tarto­zik Bandi, a nagy testű mura­közi ló is. Egy éve vásárol­ták. Az ő szerszáma a köze­lítő kerékpár, hogy ne kell­jen vállon hordani a fát. Egyedül ő nem jár haza. ott van a szállása egy erdőszéli háznál... Tóth Árpád E inden délután eligazítást tartanak a napkori Kossuth Termelőszö­vetkezet szakvezetői. Ebéd után a szövetkezet elnöke, a főagronómus, a főkertész és a brigádvezetők megbeszé­lik az eddig végzett munkát, döntenek a másnapi tennivalókról. Erdei Ferenc, növénytermesztési brigádvezető tizenöt éve dolgozik a szövetkezetben, tizenöt éve rendszeresen részt vesz az eligazí­tásokon. — A szövetkezet megalakulásától bri­gádvezető vagyok. Hosszú volt ez a más­fél évtized, sokszor bejöttünk .az irodába megbeszélni a dolgokat. Beszéd közben természetes egyszerű­séggel cseng a hangja. Érzem, szívvel végzi a munkáját, azt csinálja, amit sze­ret. Így lehet dolgozni, eredményt el­érni. — Magunk között csak brigádnak ne­vezzük azt a kétszáznyolcvan fő nö­vénytermesztőt, akik kora tavasztól ké­ső őszig végzik a szántóföldi és kertésze­ti növények ápolását. A brigád zöme nő. A férfiak a rakodásban, szállításban és a talaj-előkészítésben dolgoznak. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, megbe­széljük apró és nagy gondjainkat, ter­veinket. Legnagyobb munkánk, az al­maszedés október végén befejeződött. Nagy kő esett le mindannyiunk szívéről. Csaknem 800 vagon alma termett és nem kis feladat ennek leszedése, csoma­golása, szállítása. A brigádvezető határozottsága tiszte­letet ébreszt az emberekben. De nem­csak ezért tisztelik a faluban. Községi tanácstag, párttag és a szövetkezet veze­tőségének is tagja. Közéleti ember. A britfáilvezet« — Mindig szívesen végeztem társa- dabni munkát. Az ifjúsági mozgalomba a felszabadulás után kapcsolódtam be, így nem ért váratlanul negyedszázaddal ezelőtt a tanácstagi megbízatás. A múltban napszámosként kereste a kenyerét. A szülői háznál öten voltak gyerekek, nehezen éltek, úgy ahogyan sokan akkor. Nap, mint nap küzdöttek a létért, a megélhetésért. Ez a küzdés késztette állásfoglalásra: melyik oldalra álljon. Eddigi munkájával már bizonyí­tott. Így fogalmazott: „Van viszonyítási alapom: mi volt akkor és hová fejlőd­tünk most.” — Huszonöt családot képviselek a ta­nács ülésein, ennyi gondot, örömöt vi­szek magammal minden alkalommal a tanácsházára. Évente tanácstagi beszá­molót tartok. Ilyenkor nagyon sok do­log a felszínre kerül. Persze, a tanács­tagi munkám nem korlátozódhat csak az éves beszámolókra. Ha végigmegyek az utcán, megállók az emberekkel, elbe­szélgetek velük, kérdezgetem őket. Három éve párttag. Ügy érezte, a kommunisták között a helye, habár ad­dig is együtt dolgoztak közösen, közös célért. Mint tanácstag és mint párttag munkálkodik azon, hogy megfelelő mi­nőségű ivóvizet kapjon a község, minél hamarabb megépüljön a vízmű. M unkaideje reggeltől estig tart. Bár­mikor megkeresik, készséggel áll az emberek rendelkezésére. Fele­sege és egyetemista fia megszokta, hogy a férj, az apa keveset tartózkodik ott­hon, mások ügyét intézi. Sipos Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom