Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

1976. december 25.

KELET-M AGY ARORSZÁG

9

Nem a világ közepe

Emberek a tanyán

Azt mondják: csak tanya az egy komám, ahol te laksz! Tudja, mit szoktam én erre válászolni? Igaz, hogy tanyán, de emeleten, összkomfortos lakásban! — mosolyog rám kamaszosan fémkeretes szemüvege mögül Karácsony Dániel, az alig harminchárom esztendős főkertész.

Ami igaz, igaz. Nem a világ közepe • a valamikori Haas- tanya, a Kemecsei Állami Gazdaság központja. Tizennyolc kilométerre van a megyeszékhelytől, Kemecsétől háromra. Valamikor cselédházak övezték a kúriát. Emeletes, összkomfortos házak emelkednek a helyükön. Bevezették a vizet. Van a központban iskola is a gazdaságbán dolgozók gyerekeinek. Ha valamire szükség van, megvásárolják a „tanyai” csemegeboltban.

Világos, tiszta, modern étteremben presszókávét ihat a tehenész, a munkásszállón tv-műsort nézhetnek az ott lakók, s papi os ágy várja őket munka uiun. Igaz, hogy nincs filmszínház, de 40 színházbérlete van a gazdaságnak. És ezt hol az egyik, hol a másik brigád veszi igénybe. Autóbusszal fél óra múlva már Nyíregyházán, a Móricz Zsigmond Színházban ülnek a traktorosok, növénytermesztők.

És ez már valami. Mégsem ezek a legdöntőbb okok, amelyek ide kötik az embereket. Ezek is. De még sok minden más. Furcsán hangzik, de talán éppen a kitárulkozó lehetőségek amelyek ösztökélik, sarkallják az embert. Az, amire Dani is céloz, amikor arra a megjegyzésre, hogy ő a főkertész, így válaszol:

— Elég gond ez nekem!

Új almáskertek születnek

Harminchárom évéből hét éve él a „tanyán”. Szatmári fiú. Nyíregyházán szerezte a diplomát. Ide került gyakornoknak. Itt szerette meg a nyírségi tájat, az embereket. „Leromlott” gyümölcsöst látott, érezte, hogy itt kibontakozhat, megmutathatja, mit tud, mire képes. Több végzős fiatallal érkezett. Sokan közülük meghátráltak, ő maradt.

— Nézze, én mint gyakornok is sok feladatot kaptam, így éreztem jól magam. Tudtam, számítanak rám. Jól ment a „verkli”. Csak akkor voltam elkeseredve, amikor

a nem létező, de már épülő hűtőtároló vezetője lettem. Két évig „szenvedtem”, de kivártam, míg elkészül. Voltam én addig minden. Bri- gádvezetősködtem, kétszáz hektár almásért voltam felelős, de kivártam.

Nem sajátítja ki magának az eredményeket, amikor a sikerről beszél. 1972-től mostanáig 210 hektár almást telepítettek.

— Tudom, hogy ebben benne van az én munkám is. Most érzi, látja az ember, érdemes volt maradni, hiszen a korszerű almatermesztés alapjait teremtettük meg. Most a jonatán alma tárolását szeretnénk megoldani.

Esténként tanít. Negyven gyümölcstermelő szakmunkásfiatallal foglalkozik társával együtt. Szükség van erre, hiszen 1980-ig több mint 400 hektár almaültetvénnyel rendelkezik majd a gazdaság.

Laikus ember el sem képzeli

— Én már azt is sikernek könyveltem el, hogy ide kerülhettem — vallja Iváncsi István gépészmérnök. Harmincesztendős, és öt éve él a gazdaságban. — Nyíregyházi vagyok, a városban nőttem fel, s amikor végeztem, az volt a szándékom, hogy ide kerüljek valahová a környékre. Sikerült. Két évig voltam a gazdaság ösztöndíjasa. Ez is kötelezne, de nem elsősorban ez köt ide. 1973-ig kijártam, utána kiköltöztünk. Egy hónapja a feleségem is itt dolgozik.

Szenvedéllyel beszél a munkájáról, a sikerekről, amihez köze van.

— Tudja, én azt értékelem, hogy egy fiatal mérnök lehetőséget kap elképzeléseinek megvalósításához. Nem volt jól megoldva például a gépek rendszerezett karbantartása ...

És egy kicsit restellkedve magyarázza, mennyit dolgozott azért, hogy az egész gazdaság gépparkjára kidolgozza az új rendszert. Biztonságosabban üzemelnek azóta a gépek, kihasználtsági fokuk növekedett. Laikus ember el sem képzeli, mennyit jelent ez a termelésben, a termelékenység növekedésében.

— Nézze, ebben minden benne van. És ez állandó feladat, nincs megállás. Hát hogyne érezném itt jól magam?

Este kellemes otthon várja. Háromszobás összkomfortos szolgálati lakás. Tv-t néz,

A KIS KÜRTÖS

4 kis legény a karácsonyi szünet első napján állított haza a tenorkürttel. Nem trombitával, nem egyszerűen valamiféle rézfúvóssal, hanem hangsúlyozottan tenorkürttel. A bejelentés rövid volt és velős: gyakorolni kell, főleg a skálát.

A fenyegetés rövid percek múltán valósággá vált. A

szék a szoba közepére került, egy sebtében összehozott állványra rákerült karcsú váza, s ehhez döntve kinyílt a kottásfüzet. A legény, úgy kilenc körüli lelkes ifjonc eligazította magán a rézcsövek tekervényei- böl álló hangszert, és először egy bemelegítő hangbefúvás- sal kezdett. Ez volt az a pillanat, amikor a szülők tudatáig elhatolt, mit is jelent a gyakorlás szó.

A tüllfüggöny meglebbent. A képek szeszélyes játékba kezdtek a falon. Az egyik szoba oldalán lévő repedés némileg tágabbra nőtt. A balkonablak berezonált.

Szép volt az ünnepi előkészület otthon, s fáradhatatlan kis kürtös szájizmai megfeszí. tésével csak ontotta hozzá a hangot. A tisztelettel megkövetett szomszédok is kezdték azonban már sokallani a C- dúr skálát, s a környék kutyái is keserves vonyítással menekültek.

Ijogy karácsonyra mégis

" elcsendesült a környék, s fán ma nem libegnek a díszek és angyalhajak, annak egy oka van. A papa gyermeke kérésére, hogy mivel is lepje meg, azzal felelt: egy kis csenddel. Azóta a kürt is pihen, 's csak napi tíz percre szólal meg. Mert jó kis legény a kürtös. A szíve se fakóbb, mint szép fényes hangszere.

(bürget)

olvas, képezi magát, tanítja a fiatalokat.

Kedvet teremteni a munkához, és otthont adni az ide kötődő embereknek. — Ilyenfajta igyekezet jellemzi a gazdaság vezetését. 1968-tól 1976-ig a dolgozók lakásépítéséhez több mint másfél millió forintot adtak 64 dolgozónak Kemecsén. (Ebből 54 a fizikai munkás.) Nem említve a kedvezményes fuvart, és az olcsóbb, bontásból kikerülő építési anyagokat. Valójában csak Fekete László, az immár 21 éve itt élő-dolgozó építésvezető a megmondhatója, mennyit segítettek ebben ők, a brigáddal.

Mi építettük a fiúkkal

— Nekem ez az első munkahelyem. Első perctől az építő szakmában dolgozom. Ácsként kezdtem, évek múlva lettem építésvezető.

ö bontotta és bontatta el a cselédlakásokat, irányítása mellett emelkedtek az emeletes házak.

— Tudja, milyen jó érzés látni, hogy a lakásban elégedettek az emberek?

Mutatja a modem, 450 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet, a kertes szolgálati lakások sorát, a gépjavítót, a szervizműhelyt, a munkásszállót, a gyümölcsösökben a munkáspihenőket.

— Mind, mind mi építettük a fiúkkal.

— Két gyermekem itt a tanyán végezte el az alsó négy osztályt. Hívtak több helyre, ígértek magasabb fizetést. Nem mentem. Ide köt minden. És a kollektíva nevelt vezetővé.

Itt lett a párt tagja, itt kapott kitüntetést. És innen jár szolgálatba a munkásőrségbe is a kiváló parancsnok.

Tanyán élnek? Igen is, nem is. Egy azonban tény: megváltozott körülmények között élnek, amelyeket ők alakítanak, formálnak. Szeretik munkájukat, élvezik az alkotás szabadságát. Olyan légkört teremtett itt a kollektíva és a vezetés az egykori Haas-tanyán, amelyben értelme van a munkának. És ezért élnek valójában az „emeleten”.

Ahol a minőség a legfőbb követelmény

n

Így helyes, hiszen ha ezek a ruhák kikerülnek a kirakatba, nem pár forint lesz az árcédulákon. Ezért az ösz- szegért pedig a vásárló joggal vár kifogástalan, első osztályú munkát.

Száz uj munkásnő a szalagon

A Nyíregyházi Divatruházati Vállalat modem üzemcsarnokában járunk, itt láthatók a szóban forgó estélyi ruhák. Látunk még itt furcsa vonalú szoknyát, sikkes ballont és feltűnően szép kabátkölteményt is. Az üzemben több mint háromszáz dolgozó „diktálja” és formálja a divatot. Ebben a különös környezetben nem illik számokkal untatni az olvasót, mégis ide kívánkozik néhány számadat: a vállalat termékeinek 73 százaléka a belföldi piacon, 17 százaléka az NSZK- ban talál vevőre — a hiányzó százalékot a szolgáltatás adja.

Az alig több mint kétéves üzemcsarnokban szalagszerű a termelés, mégsem tapasztalható kapkodás, feszült figyelem irányul a gépekre.

Az új üzembe száz nődolgozót vettek fel, s mindjárt bonyolult munkát bíztak rájuk. A vállalat igazgatójának tájékoztatása szerint ez a bonyolult munka pár hónapig ráfizetéses volt. A betanítás, a buzdítás nyomán hamar magas szintre emelkedett a minőség. Hogy milyen magasra? Íme egy példa. Havonta jár ide két tapasztalt és igéElső osztályú estélyit I"

Gyönyörű estélyi ruhák sorakoznak a vállfákon. A nyíregyházi Modellházba szánták őket, hogy meglepetést és örömet szerezzenek a szilveszterezni készülő szabolcs-szatmári lányoknak, asszonyoknak.

Először a meósok lepődtek meg: itt hosszabb a ránc, amott több az öltés a kelleténél. Kimondták a szigorú ítéletet: nyolc estélyit vissza kell vinni korrigálni.

nyes nyugatnémet technikus, hogy a kabátokat átvegye. Odahaza őket is „felülmeóz- zák”. Idén 55 ezer kabátot vittek innen az NSZK-ba, s egyet sem hoztak vissza.

Vizsga — mindennap

Stefán Miklósné betanított munkás néhányszor visszakapta már termékeit közvetlen feletteseitől. „Jobb nem beszélni arról, hogy mit éreztem ilyenkor.” Arról már szívesen beszél: a legutóbbi figyelmeztetés óta úgy ül a gépe elé, mintha valamennyi ruhát saját magának készítené. Azt mondja, ha valaki visszakapja a kész munkát, az egész szalagon megakad a termelés, erre a valakire rossz szemmel néznek. Az önbecsülés miatt is igyekszik jól dolgozni, nem szereti a pi- rongatást. A minőség miatt az egyik kartársnőjének csökkentették az órabérét — nem szeretne hasonló helyzetbe kerülni. Februárban már könnyebb lesz a dolga, ha sikeresen leteszi a szakmunkásvizsgát.

Spivák József, a kék köpenyes szalagvezető nemcsak dirigál: segít, szervez, intézkedik. A vizsga után a férfiszabó szakmát gyakorolta, majd esti tagozaton elvégezte a ruhaipari szakközépiskolát. Itt mindennap vizsgáznia kell a meósok és a betanított munkások előtt. Ha Valami nem stimmel, a meósok nála reklamálnak, s hogy ezt elkerülje, körültekintően vigyáz mindenre, még arra is,

hogy egy centiméteren négy, vagy öt öltés legyen. Mint mondja, egyre ritkábban kell visszaadni terméket. A műszak végén előfordulnak ugyan kisebb hibák, de felületesség senkinél sem tapasztalható. A kevés gyakorlattal rendelkező munkásnők szemlélete kifogástalan. A szalagvezető a nevükben is mondja: „Igyekszünk exportszinten dolgozni. Ha nem így lenne, lebecsülnénk a kereskedelmet és a magyar vásárlókat.”

Magamat is becsapnám

Sipos Attiláné érettségizett szakmunkásként két évig a szalag mellett dolgozott, azután lett meós. „Nem lehetek liberális. Ha engednék a követelményekből, magamat is becsapnám, meg a vállalatot is.” A fiatalasszony már csak azért sem enged lazítást, mert úgynevezett végső meó- zásnak vetik alá az új termékeket, mielőtt azok a kereskedelembe kerülnek. Summázó és közös véleményünk: a meós a kollektív felelősség egyik fontos láncszeme.

A felelősséggel végzett szabás-varrásnak köszönhető, hogy a vállalatnál, amely karácsony előtt teljesítette tervét, kevés a II. osztályú termék, leértékelt árut pedig ki sem adtak a kezükből.

ten vártak a fehér kö- M penyes portásra, akitől kérdeztem: merre van az abortuszbizottság? A 9-es és 10-es ajtó közönsége nem keveredik. Az előbbi körzeti rendelő. Az ülőhelyeket csak a 10-es vendégei foglalják el, egymástól minél távolabb. Maguk elé bámulva, üres, vagy megtört tekintettel, görnyedt háttal, vagy kihívóan. Tilos a dohányzás. Egyikük már a másodikra gyújt, öt percen belül. Senki sem figyelmezteti. Nyolc nő vár a bizottság döntésére.

A legelegánsabb jó távol ül a többitől. Ruhája a legutóbbi divat, ápolt reklámarcát azonnal fotózhatnák a magazinok. Huszonöt körüli. Könnyen beszél. Ez lenne a harmadik. Csak az első terhességnél derül ki, hogy RH-összeférhetetlen a férjével. Vércserétől tartottak, de egyiknél sem volt rá szükség. Már a másodikat is fontolgatták, legyen, ne legyen? Nem volt ereje idejönni. Ezt a harmadikat már nem vállalja. Boldog lesz, ha az a kettő egészséges marad.

A kacér lila sapka tulajdonosa válaszolgatott ugyan; de csak úgy, maga elé. Mindenféléről beszélgettünk. Az időjárásról, a munkájáról, a diplomájáról. Időnként elMiért nem kell?

Arcok az AB előszobájából

hallgatott, majd egy ilyen szünet után egyszer csak hirtelen megrebbent. Hozzám fordulva hadarni kezdte: Nem tehetek róla, meg sem álmodtam, hogy velem ilyesmi előfordulhat. Mindenki azt mondta, a szoptatás alatt nem eshetek teherbe. Nemrég szültem, háromhónapos sincs még a kicsi. Csak azt szégyellem, hogy most a férjemet majd egy vadállatnak tartják.

Ügy gömbölyödött össze a kockás kabátos idős asszony az első sorban, hogy ne lássák. Még ölén összefont karjaival is rejtette magát. Nem lepett volna meg, ha visz- szautasít, ne avatkozzam a dolgaiba. Nem így történt. Frissen beszélt, így közelről 45—50 évesnek látszott, akit igen megviselt az idő. Háromszor szült. A legkisebb is túl van a serdülő koron, a másik kettőt ő temette el. Régen elvált a férjétől. Sokáig nem vblt senkije, míg egyszer csak jött valaki. Már nem tételezte fel, hogy terhes lehet. Hirtelen felszakad belőle a sóhaj: Nem lenne szívem

megölni, ha tíz évvel fiatalabb volnék. Üjra vissza- roskad magányába, s már csak egyet kérdez: Igaz,

hogy ezer forintba kerül? Képzelje, 1700-at keresek.

Két nő suttog összebújva. Intim a téma, halk a szó. Ahogy felemelik a fejüket, látszik: nővérek. Azt hittem, a kicsi kíséri az idősebbet. Félig még gyermek az ifjabbik, alig múlt 14 éves. Tiszta arc, halványkék szemek, leomló haj: az ártatlanság maga. Üres a tekintete, a szavát se lehet venni. Nővére beszél helyette: Nem mondhatja,

hogy nem volt felvilágosítva. Néhány hónapja, amikor eljött az ideje, én mondtam el mindent. Talán az iskolában is többet hallhatnának a gyerekek ezekről a témákról, de hát még mindig kényes kérdés. Nézzen rá: olyan, mint egy szobor. Szép, de mintha nem élne.

Gondolkodtunk, nem lenne-e jobb, ha a csábítója feleségül venné. De hát tudja, mennyit kell utánajárni, gyámhatóság, engedélyek, s a többi.

A drága bundába öltözött nő úgy viselkedett, mintha legalábbis a színházban lenne. Borzongató volt rendetlenül kitépkedett szemöldöke, flegmatikus beszéde. Hittem is, nem is, amit mondott. Húszéves. Állítólag nem engedheti meg magának, hogy munkájában és levelező egyetemi tanulmányaiban a gyerek akadályozza. Pedig a fiú szeretné feleségül, a gyermeket is akarja. Később, talán majd később. Most döntött, mi és .ki a fontosabb. Már csak egy aláírás hiányzik. Ha az is meglesz, holnapra egy ezrest kell előállítania, mert bemegy a kórházba.

Kik lesznek az újabbak? Felidéztem az orvos szavait: azt szeretnénk, ha minél kevesebb művi beavatkozásra lenne szükség, s csak a legindokoltabb esetekben. Visszaemlékeztem a megkérdezettekre: ötből csak egy élt a védekezés lehetőségeivel. A nővédelmi tanácsadóról vagy nem hallottak, vagy ha tudtak róla, azt hitték, nem nekik szól.