Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. december 25. KELET-MAGYARORSZÁG 3 irr Kincsünk, — Sokat érő termés? — Amíg áru lesz Tudunk értékesíteni? az alma IDÉN AZ ALMA MIATT KÉTSZER SÍRTUNK, 5YSZER ÖRÜLTÜNK. A NYÁRON, AHOGY SÜLYOS- ÍOTT AZ ASZÁLY, ÜGY FOGYTAK A REMÉNYEK, A SZEPTEMBERI ESŐ ÚJRA KEDVRE DERÍTETT, SOKÁIG, MERT OKTÓBERBEN MÁR A BŐSÉG GONDOT. A PIROSLO, ÉDES JONATÁN TÖBB HELYEN KESERŰSÉGET OKOZOTT. WrNAGY SÁNDOR, VOLT MEGYEI FÖKERTÉSZ, AZ ALMATERMESZTÉS AKKORI LEGJOBB ISMERŐJE, MINTEGY MÁSFÉL ÉVTIZEDE MAR HANGOZTATTA: TERMELNI MEGTANULTUNK, DE ÉRTÉKESÍTENI MÉG NEM. AZÓTA SOKAT FEJLŐDÖTT A TERMESZTÉS TECHNOLÓGIÁJA, AMÍG A FÁN VAN AZ ALMA, A KEVESEBB KÉZI ERŐVEL IS SIKERESEN BOLDOGULUNK, DE A FÁTÖL AZ ÁRUVÁ VÁLÁSIG NEM CSÖKKENTEK GONDJAINK. M egyénkben az UTÓBBI ÉVEKBEN elért 35-36 ezer va- gonos almatermést á- szakemberek úgy becsülték, hogy a következő években is ekörül stabilizálódik az évi hozam. Az idei esztendő erre erősen rácáfolt. Végleges adat még nincs, de mintegy 44-45 ezer vagon körül van a termés. A várt és a tényleges közötti több mint 20 százalékos eltérés súlyos gondokat okozott. A tervezett mennyiség leszedése, áruvá készítése, szállítása is megfeszített, igen jól szervezett munkát, láda- és szállítóeszköz-ellátást igényelt volna. A plusz 8-10 ezer vagon termés az üzemek döntő többségében, és az átvevőhelyeken kapkodást, torlódást, késedelmet okozott. Végül is a nagyobb termés megyei átlagban alig jelentett több bevételt, mert a késői szedés miatt egyes üzemekben a szokásos 10-15 százalékkal szemben a 40-50 százalékot is elérte az ipari minőség aránya. A MEGYE ILLETÉKES VEZETŐI gyűjtik a tapasztalatokat, ösz- szegzik a tanulságokat. Any- nyi máris megfogalmazódott, még egyszer ilyen „meglepetés” nem fordulhat elő, hogy szedés közben derüljön ki: közel negyedével több a termés a vártnál. Reálisabb termésbecslésre van szükség. A nagyüzemektől ez el is várható, hiszen mindenütt hozzáértő szakemberek dolgoznak. A termés mintegy 30 százalékát kitevő háztáji és kiskertek hozamát nehezebb pontosan becsülni, ezért itt a felvásárló szerveknek mindig maximális hozamot ajánlatos tervezni. Az idei esztendő azt is sugallja, ebben az ötéves tervben a várható termésátlagokat a 35 ezerről, mintegy 45 ezer vagonra kell igazítani. Ez azt is jelenti, hogy az eddig is feszítő ké- zierőhiány fokozódik. Az elmúlt évek módszerével a szedés, a manipulálás, szállítás időben és jó minőségben már nem végezhető el. A munka javításának döntő láncszeme, hogy a termelők és a felvásárlók is a megyei vezetéshez hasonlóan értékeljék az 1976-os év tapasztalatait és már januártól kezdjék meg a felkészülést az őszi almaszüretre. A termelőszövetkezetek az almatermesztés őszi munkaerőmérlegét külön is készítsék el. Tervezzék meg és tudatosítsák — ahol jelentős almásterülettel rendelkeznek — a tagság egészének ügye az alma jó minőségben történő betakarítása. Az almaszüret idején más ágazatokból is minden lehető munkaerőt csoportosítsanak ide. Már a téli hónapokban mérjék fel, a családtagok közül ki fog részt venni a szedésben. Vegyék számításba a községben lévő egyéb szabad munkaerőt, és kössenek velük megállapodást a szedésre. Idejében egyeztessék a társadalmi munkát az üzemekkel, iskolákkal. Sokkal célszerűbb lenne, ha a vállalatokkal, üzemekkel nem munkanapokban, hanem leszedendő almasúlyban és megfelelő minőségi munkában állapodnának meg. Ahol nagyobb mennyiségű almát termelnek, — be kell látni — a szedés és a szállítás már nem mindenütt oldható meg egyidőben. Első a szedés. Megyénkben ma már több mint 12 ezer vagon termést befogadó hűtőtároló van. Ezeket a tárolókat az áruvá készítésre sokkal jobban kellene hasznosítani. A MÉK és a HUNGA- ROFRUCT felvásárló munkáján is van mit javítani. Enyhíteni lehetne a torlódást, ha a nagy tárolókat napi átvételre is hasznosítanák. A LEGTÖBB NEHÉZSÉG az idén azokban a szövetkezetekben keletkezett, ahol a tagság nagy mennyiségű háztáji almával rendelkezik. Két dologban szükséges intézkedni: egyeztetni a közös és a háztáji alma szedését, másrészt segíteni az értékesítést. A háztáji almát egy hét alatt leszedték, de utána három hétig járták a felvásárlóhelyet. Így több helyen egy hónapig feléje se mentek a közösnek. Vannak követendő ellenpéldák is: Vaján, Nyírgyula j ban és még néhány termelőszövetkezetben tervszerűen végezték a háztáji alma szedését, és a közös vette át a kistermelőktől a gyümölcsöt. Ez a módszer látszik járható útnak. Nagy gond volt az idén a ládahiány. Az lenne a kívánatos, hogy a szedőládát társulásban vagy más módon megyénkben készítenék el és az üzemek vásárolják meg. A ládakészítés hasznos téli foglalkoztatás is lehet. A szállító ládagomdján pedig úgy enyhíthetne a göngyölegellátó vállalat, hogy a tervezettre 10-15 százalékos rátartást készítene. A terméshozamok várható növekedésének mintegy garanciája a megyénkben működő két termelési rendszer: a Szatmárkert és a Nyírkert. Az új telepítések szervezésében, a rekonstrukció vitelében, a termesztés technológiájának javításában már eddig is sokat tettek. A talajvizsgálatok végzésével, a tápanyag-utánpótlásra, a szakszerű permetezésre tett javaslatokkal, az új gépek kipróbálásával, a rendszerben dolgozó szakemberek tanácsadó munkájával rövid működésük alatt is jól segítették a termelést. A betakarítás tervezésében és az értékesítésben azonban még igen keveset tettek. A Z IDŐJÁRÁS MINDIG KÖZBESZÓLHAT, csökkentheti, növelheti a terméseredményeket, de ilyen meglepetést nem okozhat, mint az idén. Az idei drága tanulság arra figyelmeztet, az embereken múlik elsősorban, hogy a sok munkával, verejtékkel megtermelt szabolcsi édes jonatán senkinek se okozzon keserűséget. A guti erdő — úgy mondja az ember — Debrecen alól Szabolcs déli csücskére is átnyúlik. Télen Bökönyből, Geszterédről, Mihálydiról sokan jártak az erdőre „favágni”. — Mifelénk így mondják favágni. Sok embernek akadt ott mindig dolga, már nekem is, pulya koromban. Egypitvaros cselédházban laktunk, az apám cseléd volt, de a harcok után szabadjára maradt, így télen az erdőre mentünk. Annak érzem még most is a nyomát. Lucernát rak a vontatóra az ember és ahogyan sürög-forog, látszik, biceg. Talán rádőlt egy fa? — Dehogy — mondja — sorja van annak. Nagyot vétettem a fejszével, az apám meg hirtelen haragú. Egy kis szünet, egy pillanatig az apjára gondol. — Kimentünk az erdőre, az erdész kijelölte a fákat és mi hozzáláttunk. Előbb Akkor az erdőben ____________________________I lerajzoltuk. Könnyen megtanultam. Délig 10 vagy 15 fát döntöttünk, legallyaztuk és ebéd után a keresztvágó fűrésszel a törzseket ölre vágtuk. — Azt mondja az apám, amikor már sokat fűrészeltünk, elalszom fiam. Ügy húzod, mint pici Pista prímás az altatót: „Jártam ablakod alatt”. Pedig ide pattogós tempó kell, hogy meg ne fázzunk. Valahogy így: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, ritka kislány, aki takaros.” — A pattogós nóta nem nagyon élénkített fel, fáradt voltam, ezért is mondta apám, hogy most- már hasítsuk a rönköket. Ez úgy ment, hogy apám vezette a vágást, én énekeltem a hasadást. Akkor sem tudtam, ma sem tudom, hogyan, de a fejszém élével véletlenül az apám fejszéjének a fokába vágtam. Ahogy az első sok szentet a szájára vette, már szaladtam is. Átestem egy rönkön, rá a fűrészre. Egy kicsit bicegek. — Haragszik az apjára? — Ezért? Dehogy haragszom. A karjába vett, úgy vitt, úgy rohant velem az erdészházba. Nagy darab, erős ember volt, futott velem a hóban, szorított magához, én meg sírva a mellére bújtam. Akkor éreztem, jó ember az apám, a kicsorbult fejszétől ezerszer jobban szeret. jtelj -----— Tudja, úgy van az, hogy a munkás nem mindig csípi a górét. Szeretnek úgy felülről beszélni. A Koncz Pista más. Munkás maradt, bár csoportvezető, ö megmondja mit kell tenni, s ha eltolunk valamit, megmagyarázza. miért, s hogyan kell helyrehozni. Ha egyszer vezető leszek, azt hiszem őt választom mintának, — mondja váltakozva, egymás szavát kapva, egy szuszra Szabó Gyula és Balogh András, a BHG vásárosnaményi gyárában. A szavazás Vajda Ferenc először nem akar kibújni a védőszemüveg mögül. Befejezi a hegesztést, s először ugyancsak értetlenül néz rám, amikor azt kérdezem, melyik munkatársát becsüli a legtöbbre az üzemben. — Hetvenkettőtől ismerem, akire gondolok. Koncz- ról van szó. Jó munkás, szorgalmas, nagyon szeretek vele dolgozni. Végtére nem bánnám, ha olyan lehetnék, mint ő. Hogy miért? Segítőkész, igen becsületes és szerény. Nem száll a fejébe, hogy több funkciója is van. A művezető, Szatmári Gyula is alaposan indokol. Koncz nemcsak tud a rajzról dolgozni, de bizony, rögvest jelez, ha valami nem stimmel. És összefogja a brigádot. Amit gondol, ki is mondja. Nem bólogat, véleménye van, s bizony arra nagyon oda kell figyelni. — Én talán nem is vagyok mérvadó — kezdi Lakatos Sándor —, nekem Pista barátom. Segítettünk egymásnak a házat építeni, és sok dologban gondolkodunk egyformán. Én nemcsak tisztelem, nekem ő igazi cimborám. Azt meg külön is becsülöm benne, hogy szókimondó. A barátságban is, a munkában is. Bartha Imre a gyáregység párttitkára sok jó munkásról tud. Ami nem is véletlen, hiszen azok. akik a sok nehézség közepette, amit az üzem átél, becsületesen kitartanak, azok ugyancsak méltók a tiszteletre. De végül ahogy szűkül a nevek köre, úgy köt ki végül ő is Koncz Istvánnál. Szemben a választottal Kezdem talán az egész gyárlátogatás végén. Amikor az igazgatóval, Kópis Zoltánnal összefutottam, mondom neki: — Megtaláltam az üzemben az év munkását. Mire ő: — Ez csak Koncz Pista lehet. így is lett, hiszen az a bácsi, aki Ge- mencre készülő görgős gépsor mellett takarított, éppúgy őt nevezte meg a körkérdés során, mint a másik műhely vezetője, Kovács Zoltán. Ilyenkor az ember kíváncsi lesz. Milyen ember? Valami szuper? Miért kapja a felsőfokú jelzőket? Mi lehet benne, ami társai közül is kiemeli? Amikor összeismerkedtünk, méregettem, nézegettem. Semmi olyat nem láttam rajta, ami lényegesen megkülönböztette mástól. Legfeljebb a szemét. A nyugtalanul kutatót, a néha elmerengőt. Az év munkása Koncz Pista más... ILYENKOR AZ EMBER KÍVÁNCSI LESZ. MILYEN EMBER? VALAMI SZUPER? MIÉRT AKARJA A FELSŐFOKÚ JELZŐKET? MI LEHET BENNE AMI TÁRSAI KÖZÜL KIEMELI? AMIKOR ÖSSZEISMERKEDTÜNK, MÉREGETTEM, NÉZEGETTEM, SEMMI OLYAT NEM LÁTTAM RAJTA, AMI LÉNYEGESEN MEGKÜLÖNBÖZTETTE MÁSTÓL. HÁT AKKOR? Szerényen utasította visz- sza, hogy olyan címet is kaphat, ő az év munkása. És innen már beszéljen ő. — Aki rendesen dolgozik, pontosan és szorgalmasan, az mindenki az év munkása. Valahogy nem jó így különbséget tenni. Az persze jólesik, nem is tagadom, hogy társaim jó szívvel szóltak rólam. De ne feledje, ez fontos, egy kollektívában csak úgy juthat az ember jobb teljesítményhez, ha mindenki mindig együtt dolgozik. Nem könnyű munkahely a miénk. Itt egy ember sosem lehet „leg.” Az életút — Most 28 esztendős vagyok. Egy gyermekem van, a másodikat a jövő év elejére várja a feleségem. Ha őszinte akarok lenni, akkor ez a legnagyobb dolog, amit nekem ’77 adhat. Sorsom, úgy érzem, érdekesen, de nem különleges módon alakult. Az érdekesség talán az: édesapám ma is eljáró segédmunkás, aki Pesten dolgozik. A fővárosba én is belekóstoltam, ott voltam tanuló, és egy évet az építőiparban húztam le. De valami nagyon hazahúzott Bereg- be. Ma is Gyürén lakunk, van szép házam. — Nem könnyű beregi munkásnak lenni. Itt a gyár se olyan talán mint másutt, a miénknek is volt egy sereg gazdája és neve, s bizony most se nagyon tudjuk, mi vár ránk a jövő évben. De hát ki kell tartani, s meggyőződésem, hogy akik már hat évet itt lehúztunk, részt kell, hogy vállaljunk abból, hogy 3—400 ember jó munkahelye legyen az üzemből. — Higgye el, nem lecke ez. Nem vagyok öreg, tehát nem az évek bölcsessége, hanem a tapasztalat mondatja ezt velem. Itt tanultuk mi ezt együtt a gyárban. És ez késztetett arra, hogy vállaljam azokat a társadalmi megbízatásokat, melyekre választottak. Paragrafusok között — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól a kertünkben eldolgozgatni. Feleségem, aki Záhonyban dolgozik, szintén kedvvel kertészkedik. De én már nem érzem magam kétlakinak, nincs háztáji, nincs autót termő gyümölcsösöm. Időm se jutna rá. Mert gondolja el: bizalmi vagyok a szakszervezetben. És itt nálunk ugyancsak kérdeznek. Ha nem olvasok, nem nézelődök körül a világ és az ország dolgában, hamar szégyenben maradok. — És a másik. Népi ülnök is vagyok. Kezdetben csak ültem a tárgyalóteremben, s bizony szorongtam, amikor véleményt kellett mondani, amikor az igazság, bűnösség, enyhítés és súlyosbítás ügyében kíváncsiak voltak a véleményemre. így aztán rendhagyó olvasmányaim lettek. Törvénykönyvekben igyekeztem eligazodni, s az köztudott, nem a munkások nyelvén írják ezeket. — Meg tanácstag is vagyok. A közhiedelemmel szemben nemcsak út, kút meg járda itt a téma. És az embernek van önbecsülése is. Igaz, itt elsősorban az ember értése a fő, de az se rossz, ha valaki eligazodik a szabályok között is. Nos, amit az üzemben tanultam, hasznosítom társadalmi munkában is. Talán ezért is sikerül egyre többször hasznos véleményt alkotni. Nem szerencse dolga — Végtére sokat értem el, úgy érzem. Van egy gyönyörű családom, otthonom, két szakmám, olyan közösségben dolgozom, mely segít, s ahol hasznomat tudom. Valaki egyszer mondta szerencsés ember vagy. Azt hiszem, ez nem igaz. Szerencsével lehet múlandóan nyerni, de a tartós öröm, a munkatársak megbecsülése sosem szerencse dolga. KONCZ ISTVÁN AZ ÜNNEP ALATT OTTHON LESZ FELESÉGÉVEL, AKIT FÉLT ÉS DÉDELGET. MEGSZE- RETGETI A KIS KÉTÉVES ÁGNEST. A HIDEG NAPOK MUNKÁJA UTÁN MEGMELENGETI KIFAGYOTT CSONTJAIT, S FEL- MELEGITI SZIVÉT. LEGYEN SZÉP ÜNNEPI AJÁNDÉKA EGV GYÁR KÖZÖSSÉGÉNEK BIZALMA.
