Kelet-Magyarország, 1976. december (33. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
1976. december 19. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Szabolcs és az Akadémia A MIKOR ÉLETÜNK MINDEN TERÜ- LÉTÉN a hatékonyság növelése kerül előtérbe, ez a követelmény szabja meg mind az ipar, mind a mezőgazdaság fő feladatát, természetesnek tűnik, hogy a tudományok szférájában is ez a törekvés kap nagy hangsúlyt. A párt XI. kongresszusa határozata már jó előre nyomatékkai felhívta a figyelmet arra: a tudomány szerepét fokozni kell társadalmunkban, arra kell törekedni, hogy mindinkább termelőerővé válják. Hatékonyabbá kell tenni a kutatási eredmények felhasználását. Növelni kell a szocialista fejlődésünkkel összefüggő kutatások arányát, s a társadalomtudományok is segítsék a pártós az állami döntések megalapozását. Voltaképpen ezen gondolatok jegyében ülésezett Nyíregyházán a szabolcs-szatmári tudományos koordinációs bizottság, amely egyrészt mérlegelte az év eredményeit, és felkészült a következő időszak követelményei teljesítésére. Ez a bizottság lényegében azokat a szellemi erőket fogja át, melyek a főiskolákon, a tudományos egyesületekben és társaságokban tevékenykednek, és program szerinti munkájukkal a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásához nyújtanak hathatós támogatást. Az elmúlt időszak számos kutatási és felmérési tevékenysége támasztja ezt alá, amit az is bizonyít, hogy például a megye ötéves tervének kidolgozásakor a vélemények, kiegészítések és javaslatok is segítettek a döntések meghozatalában. Többek között ez is mutatja, hogy megyénk szakemberei ismereteiket, tapasztalataikat jól kamatoztatták a helyi problémák megoldásának fontos időszakában. Az élet azonban mind nagyobb követelményeket állít, amit úgy foglalhatnánk össze, hogy a tervezési, koordinálási, az irányítási és gazdálkodási módszerekkel törekedni kell az anyagi és szellemi erők összpontosítására, a hazai kutatások körültekintőbb összehangolására. A TUDOMÁNY INTEGRÁLÓDÁSI FO- LYAMATÁNAK lett így részévé az, hogy az országban megalakultak az akadémiai bizottságok, majd ezt követően ezek területi szekciói. Ez már olyan stádiumba jutott, hogy a debreceni akadémiai bizottság szabolcs-szatmári szekciója is megszületett. s tömöríti azokat az egy-egy tudományág jeles képviselőit, akik egy tágabb kitekintés révén a helyi célok sürgető mindennapisá- gát szinkronba hozzák az általános tudományos kutatási koncepciókkal, illetve az ország tudományos célkitűzéseivel összhangba segítik a területen folyó, termelést és társadalmi átalakulást segítő munkát. A megyei koordinációs bizottság ezen a réven nem egyszerűen létszámában bővül, hanem egy lényegesen egyetemesebb koncepció birtokában hatékonyabb munkára kényszerül. A kongresszuson a beszámoló kiemelte annak fontosságát, hogy javuljon a kutatások összehangolása, a tudományirányítás fejlődése. Az akadémiai bizottságok, ezek területi szekciói voltaképpen ennek a kívánalomnak felelnek meg, hiszen mindenképpen megtermékenyítő hatással lesz az aktuális helyi kutatások, megfigyelések és felmérések sorára, termelést segítő szellemi erőfeszítésekre az, ha olyan kozulensek nyújtanak támogatást, akik mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos élet általános tapasztalatainak birtokában vannak. A KOORDINÁCIÓS BIZOTTSÁG nyír- egyházi tanácskozásán megfogalmazódott mindez. Elmondható, a megye csak nyer azáltal, ha egy integrált tudományos áramkörbe kapcsolódik be. Az ipar fejlődése, a mezőgazdaságban végbemenő folyamatok, azok a fontos társadalmi jelenségek, melyek az átmenet korszakában oly fontosak, aligha közelíthetők ma másként, mint a tudomány kínálta háttér és oksági összefüggések birtokában. A tanácskozást a jövőben olyan eszmecserék követik majd, ahol már az akadémiai bizottság helyi szekciójának tagjai is bekapcsolódnak mind a tervek meghatározásába, mind a végrehajtásba. Ez pedig hasznára lesz megyénknek, s még jobban érezhetővé válik a termelőerővé váló tudomány hatása. B. L. Képviselőkkel a Parlamentben Másfél napos parlamenti vita után pénteken fogadta el az országgyűlés az 1977. évi költségvetést. A takarékosabb gazdálkodás, a termékszerkezet javítása, mindezekkel öszefüggésben az életszínvonal növekedése — e kérdésekkel szinte valamennyi hozzászóló képviselő foglalkozott. Szabolcs-Szatmár idei eredményeiről, és jövő évi terveinkről Hosszú László, megyénk 3. számú választókerületének képviselője szólt. Felszólalására a vitaösszefoglalóban Faluvégi Lajos pénzügyminiszter is reagált: elismeréssel szólt a megye erőfeszítéseiről, arról, hogy nemcsak többet termeltünk az egy évvel korábbi mennyiségeknél, hanem a legfontosabb területeken a megye teljesítette terveit, Szabolcs- Szatmár folytatja jó ütemű fejlődését. A jövő évi munkáról beszélgettünk megyénk képviselőivel is; nemcsak az ülésteremben, hanem a szünetekben is 1977 volt a fő téma. Jeszenszki Gábor elsőként Németh Károly elvtárs felszólalására reagálva mondta el: a jövő évi népgazdasági terv feszített, de céljai reálisak, elérhetők. „Nagyon fontosak a beruházások — mondta a szabolcsi képviselő —, ezen belül is a még gondosabb előkészítés. Amikor egy-egy jelentősebb beruházás megvalósítása késik, az okokat általában könnyen vissza lehet vezetni a terület-előkészítés, az építkezés megszervezésének hibáira. Ez egy vállalatnál ugyanúgy igaz, mint a legnagyobb, nép- gazdaságilag is kiemelt építkezésekre vonatkozóan. Ezért az országgyűlés építési-közlekedési bizottsága (amelynek munkájában én is részt veszek) elhatározta, hogy segíti a beruházások jobb előkészítését. Tavasszal a terv- és költségvetési bizottsággal tartunk együttes ülést, hogy a két bizottság jobban összehangolhassa a beruházási munkát. Ami szűkebb munkaterületemet illeti, elmondhatom — folytatta Jeszenszki Gábor —, hogy az építő- és szerelő válalat a mintegy íúszmillió forinttal magasabb 1977-es tervét az 1976- os létszámmal kívánja teljesíteni. Jobban igénybe vesz- szük a munkaerő-tartalékokat, a munkaszervezést, s jobban kihasználjuk a gépeket. Ezzel kapcsolatban egy dologra különösen szeretném ráirányítani a figyelmet — mondta végül a szabolcsi képviselő —: a középvezetők még jobb munkája alapvető a tervek teljesítésében. Mert a tervek jók, az elhatározások is, a megvalósítás, az, hogy a munkás munkaidőben valóban a termeléssel foglalkozhasson, legyenek meg a feltételei — elsősorban rajtuk, középvezetőkön múlik.” Szabó Béla tsz-elnök a 6- os számú választókerület képviselője, természetesen elsősorban a mezőgazdasággal foglalkozó részeket figyelte a miniszteri expozéban. „Jövő évi terveink teljesítése elsősorban az embereken múlik, ezért különösen fontos, hogy megismertessük az országos és a helyi terveket — köztük a gondokat is —, és érveljünk a megvalósítás mellett. Két témát emelnék ki: többet kell tenni azért, hogy az épületeket, gépeket rendeltetésüknek megfelelően és rendszeresen használjuk. Például sok alkatrészprobléma oka az, hogy a gépeket nem mindenütt viszik szervizre, amikor indokolt, s ha elromlik, az alkatrészhiányt okolják a termeléskiesésért. A mi tsz-ünkben mintegy 600 hektáron termesztünk zöldséget — ez és a gyümölcs a meghatározó. A termelés biztonsága érdekében hozott kormányintézkedések kedvező hatásúak, jók, s mi arra törekszünk, hogy a terméshozamokat növeljük. A vetési és ápolási munka gépesítése megoldott, meet a betakarítás, szállítás, rakodás további gépesítését tervezzük, s a nyersáruk feldolgozásából, a félkész termékek készítéséből, az előfeldolgozásból éppen a gazdaságosabb termelés érdekében kívánunk nagyobb részt kérni.” Pálóczi Lajosné, a 9-es választókerület képviselője egyetlen dolgot emelt ki: „A pénzügyminiszter egyebek között szólt arról is, hogy az eddig nem eléggé hasznosított területek jobb kihasználására nagyobb gondot kell fordítani. Nálunk (Nyírbogá- ton és a környező községekben) a juhtenyésztés révén kívánunk előbbre lépni — mondta a képviselő. — Ez, természetesen más ágazatokkal együtt, jól járulhat hozzá a gazdaságosabb termeléshez : biztonságos értékesítési és jó exportlehetőségek kínálkoznak, nem nagy befektetéssel. 400 férőhelyes juh- hodályaink minimális költséggel épülnek, s a rosszabb minőségű talajokat a korábbinál gazdaságosabban tudjuk hasznosítani, ez is egy lépés a gazdálkodás javításában.” Széles Lajos, a 19-es választókerület képviselője arról beszélt, hogy a január 1- től életbe lépő újabb létszámgazdálkodási szabályozás sokat segít a kisközségek tanácsi apparátusán. „A tanácsok mindenütt a következő napokban készítik költségvetésüket — mondta Széles Lajos. — A december 1-i központi bizottsági ülés és a parlament mostani ülésszaka sokoldalúan elemezte a népgazdaság helyzetét és feladatait is, jó iránymutatást adott a helyi tervek elkészítéséhez. Úgy vélem, hogy most, amikor lényegében 1977-et indítjuk, az a legfontosabb, hogy egységesen fogjunk munkához, mindenki legjobb tudása szerint dolgozzon jó céljaink megvalósításáért.” Marik Sándor Traktorral a hólepte határbah Az utolsó tábla Mire gondol a traktoros, ha szánt? Bulitka László állítja, csak a normára. Ezen a véleményen -van Virág Árpád is. Jár körbe, körbe a két MTZ. Humuszban gazdag, zsíros, fekete földet hasítanak az ekék. Ameddig a szem ellát, fehér a határ, zúzmarával rakottak a fák. December 15-e van. Bulitka toporog a hóban, szívesen visszaszállna már a vezetőfülkébe, amely meleg, de az illendőség a földön tartja. Virág Árpád — Nem biztat minket senki munkára. Ha lehet, ha kell, jövünk, mert kell a pénz is. Üj még a házam, nem régen kocsit vettem, ezért gondolok én a normára. Nem mindegy az, hogy milyen nagy terület felszántását engedi meg az idő. Jön Virág, simán, erőlködés nélkül dolgozik a gépe, rádudál Bulitkára, az „nyeregbe” száll, tovább megy, helyet ad társának, hogy ő is beszélhessen. Mintha ösz- szebeszéltek volna. Mert mit mond Virág? — Két éve nősültem. Már kész a házam, de kell még a pénz erre-arra. Bulitka nem ment el végleg, csak odébb állt a géppel. Talán a kíváncsiság hozta vissza: miről beszélhet Virág. Semmi különösről, csak sorolja: — Reggel hatkor kezdünk, tankolunk, bemelegítünk, hétkor már kint vagyunk. Amig lehet, amig el nem fogy az üzemanyag, dolgozunk. — Rossz a föld — szól közbe Bulitka — igen sok üzemanyag kell. Ha estig akarunk dolgozni, nem elég a tankban lévő 100 liter, tartalékra is szükség van. A vezetőfülkében 20—20 liter van kannában. — Mondta valaki, hogy így csinálják? Mintha megsértődött volna, úgy válaszol a friss Zsiguli- tulajdonos, a 30 éves traktoros. — Mi nem hazafelé igyekszünk, hanem ki a határba. Csak ezért fizetnek. Nem illik tovább zavarni őket. Rövidek most a nappalok. Az M 4-es út másik oldalán egy hatalmas táblán fogat fogatot ér, traktor, traktor után halad. Érzik az embereket a madarak: a varjú, a galamb és a fácán csapatokban jár a trágyaterítők nyomában. De hát mi történt a kisvárdai Rákóczi Termelőszövetkezetnél? Széles a határ Nyíregyházától Várdá- ig, sehol egy ember, itt meg tömegével. Ennyire megkéstek? — Ellenkezőleg — mondja Nagy István üzemágve- zető — ennyire előre tartunk. Ez az utolsó tábla és letudtuk az őszi szántást. Ez sem maradt volna, ha korábban is lett volna egy kis fagya a földnek, hogy rá tudjunk menni. Szemnek is szép a szorgalom, amelyet 7 lófogattal, négy szántó és négy vontató- traktorral az emberek végeznek. Az üzemágvezető is az elégedettségtől dörzsöli a kezét, mert fázni nem igen fázik. Halinacsizma, vasutas bundáskabát melegíti. — Ha jó az idő, dolgozz, ha rossz, szórakozz. Mi azt tartjuk: majd ha fújja, hordja a havat a szél, lesz alkalom a disznóölésre, névnapra, keresztelőre. Akkor ízlik igazán a bor, ha nem nyomasztja kedélyünket az el nem végzett munka. Bulitka László Szóba kerül a két traktoros Bulitka és Virág plusz Nagy István 20 liter gázolaja a marmon- kannákban. — Nehéz a talaj, nagyobb a fogyasztás, minden gépen van tartalék. Nem én, vagy a vezetőség találta ki, hogy ez így legyen, hanem a traktorosok. Ha keresni akarnak, márpedig akarnak, akkor a jó példákért nem kell a szomszédba menni. A kereset ösztönző ereje nagy. Juhász Zoltán a Dutrával összehozza havonta a hatvan munkaegységet, 6 ezer forintot. Két nap és kifogy a traktorok alól a szántanivaló. Bulitka, Virág, Juhász és a többiek hét végén már a húsz- hektáros erdő ritkításán dolgoznak, majd az almafákat metszik. Vajon nem lealacsonyító egy géphez értő szakmunkásnak metszőollóval és gallyakkal bíbelődni. Bulitka mondja ki a társai és a saját véleményét. — A traktor is, a föld is, a gyümölcsfa is a miénk. Magunknak dolgozunk, nincs és nem is lehet helye a válogatásnak. Ha valaki most megkérdezné, miért van az, hogy a kisvárdaiak búzából 54 mázsás hektáronkénti átlagtermést akartak, vagy miért nincs mérleg- és alaphiányuk, a válasz egyszerű. Ezért. Seres Ernő A.nagykállói könyvtár zenei stúdiójában. (Hammel József felvétele)
