Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-12 / 268. szám
1976. november 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Csendes fogadalom Tagkönyvkiosztó ünnepség a HEZŐGÉP-nél E r REZTEM A RUHÁJÁBÓL ÁRADÓ OLAJSZAGOT, LÁTTAM ARCÁN AZ IZGALMAT, FESZÜLTSÉGET, FIGYELTEM KEZÉT, MELYBŐL NAPONTA EGY MŰSZAKBAN SZÁZAK ÉS SZÁZAK VESZIK ÁT A KERESETT SZERSZÁMOT. VASPOROS VOLT MÉG. MUNKÁJÁRÓL BESZÉLGETTÜNK. S, AMINT RÁPILLANTOTTAM KEZÉRE, 0 GYORSAN FELÁLLT, S ÜGY ELVIHAR- ZOTT, MINTHA OTT SEM LETT VOLNA. H agyományos módon októbert, vagy novembert számos szabolcs-szat- mári vállalatnál újítási hónappá nyilvánítják. Harminc napra felébresztik az újítási kedvet a munkásokban és a középvezetőkben. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kampány jelentős hasznot hoz a vállalatok kasszájába, s természetesen az újítási díjak gyarapítják a családi pénztárakat. A kettős haszon eleve inspirálja az embereket, de sajnos, még nem eléggé. A kampány idején a műszaki vezetők gyors elbírálást ígérnek, (és valósítanak meg) kár, hogy azt nem tudják garantálni: az év másik 11 hónapjában is hasonló módon cselekszenek. A SZÁÉV-nél hosszú idő óta a szeptembereket jelölték ki újítási hónapnak. Az idén a kampány elmaradt. A vezetők és a középvezetők pesszimisták voltak, amikor ezt mondták: nem célszerű ismét megszervezni. Lehet, hogy az említett évek tapasztalataira visszatekintve igazuk van, ám előre sosem lehet tudni, hogy a buzdítás hatására a dolgozók milyen ötletekkel rukkolnak elő. Az újítás nem más, mint gondolkodó, kísérletező munkavégzés. Szerencsére az építőknél (és a többi szabolcs-szatmári vállalatnál) jelentős azoknak a jól képzett szakmunkásoknak a száma, akik képesek az említett munkavégzésre. A nyíregyházi VAGÉP vállalatnál egyetlen hónapban sincs kampány. Illetve ... Az újítási felelős november 9-én ezt mondta: „Március óta éppen ma érkezett hozK értés ház a falu szélén. A házigazda, Szo- boszlai János a tsz tehenésze. Közéleti ember Beszterecen. Tagja a községi tanácsnak. Dolgos élet áll mögötte. — Keservesen kezdődött - említi. — Fél konvencióért 1937-ben tizennégy évesen már négy ökröt hajtottam a Bitmann-uraságban. Felnőttekkel dolgoztam egy sorban. Az idő múlott. Megnősültem. Teljes konvencióért — 16 mázsa szemes terményért, 30 pengő ángáriá- ért meg egy hold komenci- ós földért dolgoztam. Ez volt a béres egy évi bére. Ezt tetőzte a hetesség. Ez azt jelentette, hogy éjjel az ököristállóban vigyázza a jószágokat. Alvóhelyünk egy függő dikó volt, az idősebbeknek a jászol. Szoboszlai János ma a termelőszövetkezet egyik legtapasztaltabb tehenésze. Negyvenhárom vemhesüsző, meg tizenhat tehén ellátása a feladata. Elsajátította a fejőgépek kezelését. Ez kíméli a csuklót. Munkáját elismerik. Havi keresete tisztes összegre rúg. Jövedelmének egyik felét a közösben keresett pénz adja. Nem a kapzsiság, a szorgalom sarkallja. Életét el sem tudja másként képzelni, mint állandó munkával. Jószágokat tart. — Hogy nézne ki egy parasztudvar állatok nélkül? zánk a huszadik újítási javaslat. Nálunk kampány nélkül van kampány”. Külön figyelmet érdemel, hogy a vállalatnál a brigádtagok is segítik az ötletek megvalósítását. Az autószerviz egyik jelentős újítását például egy ötfős kollektíva valósította meg. A Nyíregyházi Konzervgyárban októberben rendezték az újítási hónapot. Jellemző az újítási kedv n iveke- désére, hogy a dolgozók minden munkanapon beadtak egy újítási javaslatot, összesen huszonötöt. Az értékelés még tart, a szakemberek előrejelzése szerint tizenöt javaslat elfogadható és megvalósítható. Minden javaslat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A debreceni vasútigazgató- ság ezt a hónapot, novembert nyilvánította újítási hónappá. Az igazgatóság vezetői azt várják a vasutasoktól, hogy a szállítás meggyorsítása és a kulturáltabb utazás érdekében tegyenek ésszerű javaslatokat. Aki elfogadható javaslattal áll elő ebben a hónapban, az az újítási díjon felül külön prémiumot kaphat. T úl az anyagi elismerésen. A legtöbb újító a nevét is ismertté teszi, mert ilyeneket hallhatunk az üzemekben: „A Szabó-féle lemezvágó”. Vagy: „A Kovácsféle köszörűgép”. A sikerélmény tovább tart, mint az újítási díj. Érdemes hát mindent megtenni azért, hogy újat hozzanak az októberek, a novemberek — és a többi Béres koromban is tartottam egy tehenet. Pedig akkor igazán nehéz volt beszerezni neki a takarmányt. A jószágtartás mindig is sok munkát igényelt. Mikor virradni kezd, én már talpon vagyok. Mire indulok a szövetkezeti majorba, a saját négy üszőt ellátom. Mutatja a szerződött borjakat. Nem bikákat hizlal, mert azokat a felesége nem tudja etetni, ha neki a szövetkezetben olyan dolga akad, amit nem bizhat másra. Az udvaron széna, szalma nagy kazalban, ö még a csutkát is eteti. Nem fél tőle, mint egyes gazdaságokban, hogy böndősíti a jószágot. Meg gazdaságosabb is — mondja. — A magyar paraszt arról híres, hogy tud számolni. Most meg egyenest segíti, hogy minél többet hozzon ki a háztájiból. Igaz, aki boldogul, egyesek irigy- lik is. A munkát azt nem. Én örülök, amikor egy-egy szép üszőt visznek el a portámról. A háztartást gépesítették. A családból három lány már szárnyra kelt. Az otthon lévő fiú tejipari szakmunkás. Nősülés előtt áll. S zoboszlai Jánosnak és feleségének az életét az unokák szépítik. Értük vállalják a pluszmunkát, a fáradozást. Sigér Imre Erzsikének, a fiatalasszonynak, Kecskeméti Istvánnénak egyszerre sietős lett a dolga. Kezdte mondani, hogy váltótársának a második műszakra át kell adnia a szerszámraktárt, nehogy fennakadás legyen. Nem állhat a munka November 9., délután 2 óra múlt. Vége az első műszaknak a MEZŐGÉP Vállalatnál Nyíregyházán, s hamarosan kezdődik a másik. Vasasok adják át a gépeket, eszterga- padot, szerszámokat váltótársaiknak. Gyülekeznek a párttagok, a 2-es alapszervezet kommunistái. Esztergályosok, lakatosok, marósok, művezetők. Harmincegynéhányan. Ünnepélyes tagkönyvkiosztó taggyűlés. Nem a szavakban érezni, inkább az arcokon. Vass Sándor, a párttitkár erről szól frázisok nélkül, s amikor a féltve őrizendő oi- ros könyvecske becsületét említi, mindannyian érzik a vasasok az elkötelezettségét. „Néhány éve még én álltam itt, hogy átvegyem a párttagsági könyvemet, s most nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy én nyújthatom át nektek.” Hangja vibrál, egymás után nyújtja át az új tagkönyveket, s mindenkihez van néhány szava. Erzsiké mellé kerültem a taggyűlésen. Szinte kicserélődött néhány perc alatt. Esztergályos a tanult szakmája. Nyolc esztendeje dolgozik a vállalatnál. Itt, ezek az elvtársak vették fel a pártba. Ha valami gondja van, megy „Sanyi” bácsihoz, mint mondja. Legalább 400 embernek adja ki a termeléshez szükséges szerszámot naponta. Előfordul, hogy hiányzik A techmka vívmánya, az ipari fejlődés, a többtermelés és gyárüzemek századában születtem, s mindig rajongtam a modern, nagy gazdasági elv eszményeiért, minél kisebb erőpazarlással, minél nagyobb munkasiker! Az olyan találmányok, melyek ezt az eszményt valósítják meg, gyermekkorom óta izgatták képzeletemet. Ceruza, aminek a másik végén törlőgumi van, hogy mindjárt ki lehessen törölni, amit az ember ír. Zsebkés, amit dugóhúzónak is lehet használni. Zsebóra, ami villanylámpának alkalmazható. Tőrös bot, ami esőben esernyő, eső után köpönyeg. És így tovább. Hogyne vágytam volna, amióta az eszemet tudom, e műfaj legkimagaslóbb, legrégibb és méltán legnépszerűbb klasszikus példájának, a Schöberl-ágynak egy példá- hyára! A csodálatosan egyszerű alapötlet, hogy „Nappal szék — éjjel ágy!” akkor is mintaképe lett volna szememben a praktikus gondolkozás módszerének, ha a műszaki tudomány soha valamilyen szerszám. „Akkor megyek a főnökhöz, szerezzenek, nem állhat a munka.” Legalább 1200 féle szerszámot ismer. Legtöbb a fúrókból, esztergakésekből fogy. „Ha ráhúzunk..." Tart a taggyűlés. Újra kö- - zös gondjaik-dolgaik kerülnek terítékre. Iván Ferenc az „öreg” szerelő, a régi párttag sallangmentesen szól. Emlékeztet a tagkönyvcserét megelőző beszélgetések légkörére, hasznára. „Közös eszmecsere volt, sok javaslattal. Én ennek is betudom, hogy a szerszámgép- és felújító részlegben növekedett a termelés”. S nem kis büszkeséggel teszi hozzá: „Ha itt körülnézek, ez a gárda a gerince a termelésnek. Ha ráhúzunk, az 1976-os tervet túlteljesíthetjük. Még van csaknem másfél hónap. Sok függ a 2-eshez tartozó párttagok helytállásán”. Segítettek rajta. Pálfi Laci a KISZ-fiatalok nevében fo- gadkozik, s ígéri, hogy hűek lesznek a párttagsági könyvhöz. Nagy Imre, a mérnök arról szól, a párttagság igényli, hogy a beszélgetéseken elhangzott javaslatokat érvényesítsék a pártéletben, a gazdasági munkában. És javasol: „Ezeket a beszélgetéseket folytatni kell, rendszeressé tenni, hogy jobban megismerjük egymás gondjait, örömét. És osztozzunk benne.” Külső szemlélőnek csak egy aktus talán, amikor átveszik a tagkönyvet a kommunisták. De a szavakban izzik ennél nem tudja megvalósítani gyakorlatban a géniusz képzeletét. De tudjuk, hogy megvalósította és én gyerekkorom óta irigyen és vágyakozva álldogáltam a kirakatok előtt, ahol ilyen piros plüssel« borított csodabútort mutogattak. Sajnos, hányatott életem, anyagi gondjaim közepeit sokáig nem juthattam odáig, hogy vegyek magamnak egy Schöberl-ágyat. Nagyon igazuk van azoknak, akik a szegénység legnagyobb hátrányát abban látják, hogy a szegény ember mindenhez sokkal drágábban jut, mint a gazdag, hogy a gazdaságosság fent jelzett nagy elvét (kis erővel nagy eredményt) soha nem tudja megvalósítani: s alapjában véve helyes az a paradoxon, hogy a szegény ember kénytelen fényűzőbben élni, mint a gazdag, mert nem jut hozzá ahhoz, ami egyszerű és olcsó és gazdaságos. Magam is hosszú éveken át aludtam olyan ágyban, ami nappal is csak ágy volt, s így teljesen hiába töltötte idejét az én költségemre — és ültem olyan széken, sokkal több. Értelmét a párthoz való viszony, a párthoz való tartozás és a ma forradalmi tettei adják. Eszmei- értelmi-érzelmi kötődést jelent. S ez itt a munkás párttagok között nem tűnik szónoklatnak, frázisnak. Amikor 1970-ben Vass Sándort — aki akkor esztergályos, majd csoportvezető volt, s most művezető, — párttitkárnak választották a 2-es alapszervezetnek „csak” 22 tagja volt. Most 38-an vannak. Kiválóan dolgozó szakmunkásokkal erősítették azóta a pártot. Saját nevelésűekkel. Soknak volt ajánlója a KISZ. Az átlagos életkor alig haladja meg a harminc évet. Fiatal pártszervezet. Fiatal párttagok. Mindenkinek van pártmegbízatása. Heten munkásőrök. Szabó Ferenc marós, Hreskó Sándor villanyszerelő, Kocsmár Mihály szerszámlakatos csoportvezető, Kéri Béla lakatos, Ádámszki István művezető, Kövér László esztergályos, Balogh László biztonsági megbízott és a párttitkár. Bilecz Jánost, a fiatal esztergályost említjük. Nyurga fiú. „Dolgoztam a párttitkár keze alatt” jegyzi meg Bilecz. Egyik ajánlója is ő volt. „Itt, a gyárban nevelkedtem 14 éves korom óta. 1972-ben vett fel párttagnak ez a kollektíva. Itt dolgoztam a KISZ-ben, végig „csináltam” a funkciókat. Most a KISZ üzemi bizottságának a szervező titkára. A munka és megbízatás „Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy az egyik beszélgető csoportnak a tagja voltam, mint fiatal párttag. Ekkor éreztem, nekünk jobban kell ismernünk egymást.” Bilecz Jancsi az esztergályos teljesítményben dolgozik. „A 480 percben, egy műszakban ugyancsak oda kell figyelni, ha az ember teljesíteni akar — magyarázza. — És ez még csak a 100 százalékhoz elegendő.” Mosolyog a párttitkár. „Ő azért mindig 120—130 százalékot teljesít. S emellett tisztességgel ellátja a pártmegbízatását is.” Röviden válaszol a fiatal esztergályos. „Igyekszem.” amelyik éjjel hasznavehetetlen széki minőségében henyélt és lopta a pénzemet. Végre rájöttem a megoldásra: Kolumbusz tojása az egész, ha megmondom, azt fogják felelni rá: ezt én is tudtam volna! Hát persze, tetszett volna megtenni akkor. Na, mit gondolnak? Hát megmondom: eladtam az ágyamat meg a székemet és vettem egy Schöberlt az árából. Bevallom, kicsit hevesebben dobogott a szívem, mikor a rejtelmes bútordarabot begurították a szobámba. Ott állt, tömören és komolyan, a nagyon elfoglalt emberek szófukar szerénységével várva, hogy rendelkezzem vele. Megnéztem az órámat; délután öt óra volt, szóval .. .ppal. Oda gurítottam az íróasztalhoz, leültem rá és dolgozni kezdtem. öt perc múlva kellemetlen, kínos, rossz érzés fogott el: izegni, mozogni kezdtem, se- hogyse találtam a helyemet. Hátradőltem, nyújtózkodtam, nagyot ásítottam. A gyomrom émelygett, pislogtam, leragadtak a szemeim. Aztán nem tudom, mi történt: mikor magamhoz tértem, koromsötét volt, karom és fejem tehetetlenül lógott le a karfáról. Megnéztem az órámat: tizenegy óra volt. Teringette, hiszen már éjszaka van — hónapok. (nábrádi) SZABOLCSI PORTRÉK Á tehenész Csendes fogadalom. Tudják, sok-sok munkáshétköznap követi, azokon kell helytállni . Mindig bizonyítani. Erre tett fogadalmat harmincegynéhány vasas, amikor átvette az új, piros tagkönyvet. Farkas Kálmán Karinthy Frigyes: SCHÖBERL Irattár Kinek jut eszébe, hogy mi került irattárba, s ki bíbelődik azzal, mennyi idő, energia, képzett emberek mekkora erőfeszítése veszett kárba?! A felsőfokú oktatásban az egy hallgatóra jutó költség- vetési kiadás 19 ezer forint volt 1960-ban, s 35 ezer 1975-ben. Napjainkban ösz- szesen 56 felsőfokú tanintézet bocsát ki kapuin végzett szakembereket. Másfél évtizeddel ezelőtt 5628- an, 1975-ben már 24 276-an szereztek e helyeken oklevelet. Más területre átlépve: tavaly a nemzeti jövedelem 3,46 százalékát tették ki a kutatási ráfordítások. összegszerűen ez 13,9 milliárd forint, s hogy a léptéket érzékelhessük, írjuk le: 1960-ban a kutatási kiadásokra még csak 2,3 milliárd jutott. A kutatóhelyeken 81 ezer ember tevékenykedik, s csupán e területről 1975-ben 1647 találmányt jelentettek be... S akkor még hol van a már végzettek elpocsékolt munkaóra ezreinek pénzbeni értéke, az elfektetett, ötről hatra nem jutó találmányok, újítások, ésszerűsítések miatti veszteség?! Hatalmas anyagi, szellemi erőforrásokkal sáfárkodhatnánk ha a legapróbb hasznos gondolatforgácsot is megőriznénk, felhasználnánk ott és akkor, amikor szükség van rá. Eddig összesen 33 ezer ember részesült számítás- technikai oktatásban, ám mégis lámpással keresik mindenütt a kicsit is hozzáértőket. Hová lettek a végzettek, miért csak töredékük lelhető meg a képzettségüknek megfelelő helyen? Miért mentek el, hány gondolatukat zárta, zárja szekrény, asztalfiók? Vaktában kiválasztott terület, hasonló kérdőjeleket mindenütt másutt fölfedezhetünk. A „szekrényvizit” jelszavát néhány vállalatnál már kiadták, s meghökkenve látták, miféle kincsek oktalan kincstárnokai voltak! Sok minden kell a hatékonyabb ■ unkához a termelői közösségekben. Jobb érdekeltség, fejlesztési forrás, korszerű eszközök, szervezési intézkedések, nagyobb fegyelem, s így tovább. Sok minden kell. Olykor azonban annyi is elég lenne, ha kinyitnák a szekrényeket. M. le kell feküdni. Büszkén és önérzettel elmosolyogtam magam: szétbontottam jó Schöberlemet, levetkőztem és lefeküdtem. öt perc múlva fel kellett, ülnöm: egy csöppet sem voltam álmos. Brómot vettem be és Veronáit. Hiába. Egész éjszakámat az ágy szélén ülve töltöttem, lelógatva a lábamat, tehetetlenül és éberen. De állapotom nem javult. Éjszakáim álmatlanságban teltek el, nappal nem tudtam dolgozni, folyton aludtam. E gy hét múlva visszavittem a Schöberl-széket, miután úgysem használhattam semmire. A kereskedő, akinek elmondtam a betegségemet, hitetlenkedve csóválta a fejét — aztán hirtelen a homlokára csapott. Odarohant a székhez, belenyúlt, kifordította. Bedugta a fejét, kerekeket csavart rajta, rángatta. Aztán kivörösödve egyenesedett fel és a vállamra ütött. * — Uram, önnek kivételes peche van! Mióta a Schöberl- gyár fennáll, ilyen eset még nem történt. Nem önben van a hiba, hanem a székben, — ön egy hibás darabot kapott, amit valamelyik munkás elfuserált. Ez a Schöberl nappal ágy és éjjel szék — hagyja itt, majd eladjuk egy szállodai portásnak.
