Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. november 11. Ma kezdődik a Portugál KP kongresszusa Cunhal sajtóértekezlete Szolidaritási üzenet Angolába A Scinteia a román—szovjet kapcsolatokról pontjáról, nem enged sem a reakciós nyomásnak vagy zsarolásnak, sem a szociáldemokrata demagógiának. „Szoros szövetségben állunk a világ valamennyi testvérpártjával és összes haladó erőivel, amelyek az imperializmus ellen harcolnak”. Cunhal hozzáfűzte, hogy a párt figyelmesen tanulmányozza mindazon testvérpártok tapasztalatait, amelyek országaikban a szocializmus felépítése révén alapvető társadalmi változásokat valósítottak meg. a szolidaritási bizottság, a magyar nép meggyőződése, hogy a hős angolai nép, amely másfél évtizedes fegyveres harcban vívta ki függetlenségét, a szocialista országok, köztük hazánk, s a haladó erők támogatásával, meghiúsítja a külső és belső ellenség terveit, úrrá lesz a nehézségeken, következetesen és magabiztosan építi tovább szabad, független államát. Biztosítjuk önöket a békeszerető magyar nép további szolidaritásáról, cselekvő támogatásáról — hangzik az üzenet. A genfi kísérlet Ivor Richard, a genfi Rho- desia-konferencia brit elnöke sz_rdán isimét tárgyalt a konferencia résztvevőivel: elsőnek Ndabadingi- Sithole- val, mad utána több afrikai küldöttel, Abel Ruzorevával, Rober Mugabéval és Johsua Nkomóval. Ezt követően megbeszélést folytatott Pieter van der Byl, rhodesiai külügyminiszterrel a fehér telepes kormány küldöttségének jelenlegi vezetőjével. A felszabadító mozgalmak képviselői továbbra is ragaszkodtak a függetlenség 12 hónapon belül történő kikiáltásához. * A genfi nemzetek palotájában van egy különleges korszerűséggel hangszigetelt folyosó. Mivel elnyeli a lépések zaját, az elveszett lépések folyosójának nevezik. Ez vezet a most folyó Rhodesia-konfe- rencia egyik tárgyalóterméhez. A Géniből érkező hírek nyomán elképzelhető, hogy ezt a termet az elveszett lehetőségek termének nevezik majd. Az ugyanis, ami ezen a tanácskozáson történik, kimeríti a holtpont fogalmát. Mint a hírügynökségek jelentették, Pieter van der Byl, a rhodesiai telepesrezsim külügyminisztere újra mereven elzárkózott minden kompromisz- szumtól. Márpedig engedmények nélkül néha még annak sem lehet tárgyalni, akinek a helyzete nem tarthatatlan. A rhodesiai rezsimé pedig minden vonatkozásban az. A jelenlegi holtpont előzményei dióhéjban a következők: Ian Smith, a törvénytelen telepeskormány feje 1976. szeptember végén Pretoriában találkozott az Egyesült Államok külügyminiszterével és elfogadta a rendezés alapjául az úgynevezett Kissinger- tervet. Eszerint a fehér telepesek amerikai pénzalapból nagy anyagi kártérítést kapnak elvesztett paradicsomukért, ennek fejében ők két éven belül átadják a hatalmat a hatmilliós fekete többségnek (a fehérek száma 273 ezer). A két éven belül kifejezés jellegénél fogva végső határidőt jelent. Mint várható volt, az afrikai mozgalmak küldöttei Genf ben ellen javaslattal éltek: egy évre akarják korlátozni az átmeneti időt. Mikor ezt Ian Smith meghallotta, úgy tett, mint aki meglepődik. Látványosan hazautazott Géniből. Szinte indulása perceiben a rhodesiai hadsereg „gerillákat keresve” megtámadta Mozam- bikot és dúlva nyomult előre az ország Tete és Gaza tartományaiban. Az akció nyilvánvalóan Genfnek szólt: lám, ilyen erősek vagyunk. Közben a mozambiki hadsereg és milicia kiverte a betolakodókat, de Smith megbízottja továbbra is kizárólag két évről akar hallani. Az ok nyilvánvaló: addig szeretnék megpróbálni átjátszani a hatalmat a nekik engedelmeskedő törzsfők kezébe. Ez még Ivor Richardnak, a konferencia brit elnökének is sok volt és jó üzletemberként javasolta: a felek „felezzék meg a különbséget”, kiáltsák ki a függetlenséget 1978. márciusában. Smithék ezt is elutasították, ez a holtpont fő oka. Salisburyban még mindig nem értik, hogy az idő ellenük dolgozik. Nincs az a manőver, ami változtatna azon az alapvető tényen, hogy a rezsim homokóráján villámgyorsan peregnek a szemek. Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára, keddi sajtóértekezletén hangsúlyozta, hogy a párt ma kezdődő VIII. kongresszusa rendkívüli jelentőségű az ország további politikai fejlődése szempontjából. „Kongresszusunk nemcsak a kommunisták, hanem minden demokrata, valamennyi dolgozó számára rendkívül fontos. Elsőrendű törekvésünk népünk és hazánk szolgálata” — mondotta. A főtitkár leszögezte: a párt nem hagyja magát eltéríteni internacionalista állásAz Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság a függetlenség kikiáltásának, a népi állam megteremtésének első évfordulóján angolai partnerszervezeteinek szolidaritási üzenetet küldött. Az üzenet hangsúlyozza: nagyra értékeljük azt a hatalmas és áldozatos munkát, amit Angola népe forradalmi élcsapatának, az MPLA-nak a vezetésével végez az imperialista intervenció által lerombolt ország újjáépítése, a nemzetgazdaság helyreállítása és fejlesztése terén. Az Országos Béketanács és Lerázva a tőke igáját, megteremtve a dolgozók hatalmát a föld egyhatodán, a szovjet nép hatalmas rést ütött az imperializmus rendszerén, új történelmi korszakot, a proletár forradalmaknak, az új szocialista társadalom megteremtésének korát nyitotta meg — írja a Scinteia, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja. Ettől kezdve a Szovjetunió mind fontosabb és fontosabb szerepet játszik a nemzetközi életben. A Scinteia a továbbiakban kiemeli, hogy a román kommunisták meleg, baráti érzéssel és internacionalista lel- külettel az egész román nép mély megelégedéssel követi a szovjet emberek grandiózus alkotó tevékenységét, támogatja a Szovjetunió békeszerető politikáját. A román népet és a Szovjetunió népeit összekötő barátság és internacionalista szolidaritás testvéri kapcsolatainak gazdag hagyományai és mély történelmi gyökerei Szeberényi Lehel |4 fém REGÉNY 70. — Még akkor se volt magának gyanús — mondták az arcába —, mikor látta, hogy ez a zsivány is eltűnt?!... Még akkor is késlekedtek. Legalább magának lett volna esze! — Nem beszélve, hogy a bejelentéssel is bűnösen késlekedtek — morgott az öreg; pont olyan rövid pipa kéménylett a foga közt, mint Maigret felügyelőnek a tévében. Buda tanító csak makogni tudott. Egyetlen mentsége volt, hogy nem ültek ölbe tett kézzel. — Még szép — mondta az öreg. S úgy találta, kár tovább az időt vesztegetni egy vannak — mutat rá a Scinteia. A román—szovjet kapcsolatok ma szélesek és sokoldalúak és állandóan gazdagodnak annak a közös kívánságnak az alapján, hogy kiszélesítsék és elmélyítsék az együttműködést a legkülönbözőbb területeken. Mint az élet bizonyítja, e konstruktív irányvonal meghatározásában fő tényező az RKP és az SZKP közötti elvtársi együttműködés kapcsolatainak megszilárdítása, a párt- és állami vezetőink — mindenekelőtt Nicolae Ceau- sescu és Leonyid Brezsnyev elvtársak — közvetlen kapcsolatai és tárgyalásai. Az 1976 augusztusában tartott legfelsőbb szintű krim-félszi- geti találkozó megkülönböztetett jelentőségű esemény volt — a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, Románia és a Szovjetunió, a két ország népei közötti barátság és együttműködés kapcsolatainak fejlődésében — írja az RKP KB központi lapja. helyben topogással. Kinézett gyűlekeznek-e már a parasztok. A hivatalsegéd házról- házra járt, hogy aki férfiember odahaza van, a tanácsháza előtt köteles megjelenni. —öregek is? — kérdezte a reszketeg vén Janó. — Azok is — mondta fontosán a hivatalsegéd. — Hacsak nem ágyban fekvő. Nem volt kibúvó. A vén Janónak görcsös botjára támaszkodva ki kellett sánti- kálnia a térre. A lépcső alatt gyülekeztek már, elég sokan. Eljöttek a házak mélyéről, minthogy inkább ott voltak elbújva, senkit se kellett a határból hazacitálni. Szótlanul, zárkozóttan várakoztak, tisztességes, ünep- lőre való ruhákban. Bársonykalap, bársonyzakó, bársonypantalló. Ősi illem szerint, mely kötelező, ha hívatják az embert — urasághoz, magas hivatalhoz. Az ünneTELEX... MOSZKVA Moszkvában közzétették a Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése állandó bizottságának és a Kínai Nép köztársaság államtanácsának a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökségéhez és a Szovjetunió minisztertanácsához küldött táviratát, amelyben köszönetüket fejezik ki a Kínai Népköztársaság megalakításának 27. évfordulója kapcsán küldött üdvözletért. MOSZKVA Az enyhülés az egyetlen alternativa az emberiség számára — mondta Barend W. Biesheuvel volt holland mi niszterelnök, a Lityeraturna- ja Gazeta tudósítójával Moszkvában folytatott beszélgetésében. A politikus az európai biztonságért és együttműködésért küzdő szovjet bizottság meghívásé ra tíz napot töltött a Szov jetunióban. WASHINGTON A washingtoni bíróság közölte : a néhány nappal ezelőtt letartóztatott Jósé Mitchell beismerte, hogy bűnös Sz. V. Styepanovnak, a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége tanácsosának meggyilkolásában. Sztyepa- nov, aki ellen fegyveres támadást intéztek és súlyos lőtt sebet kapott, október 25- én meghalt. Washington D. C. szövetségi kerületi rendőrsége közölte továbbá, hogy letartóztatták Kenneth Morset, aki ugyancsak részt vett a Sztye- panov ellen elkövetett banditatámadásban. LUANDA Az Angolai Népi Felszaba- dítási Szervezet (MPLA) nyilatkozatot tett közzé, amelyben felhívja a figyelmet arra, hogy imperialista körök katonai támogatást nyújtanak belső reakciós bandáknak. Az imperialisták — mutat rá egyebek között a dokumentum — bandákat képeznek ki és dobnak át Angolába, amelyek azután utakat aknáznak alá és más di- verzáns cselekményeket hajtanak végre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Angola népe és fegyveres erői határozottan visszaverik az imperialisták és szövetségeseik ilyen irányú kísérleteit. WASHINGTON Gerhard Beilnek, az NDK külkereskedelmi államtitkárának vezetésével kormány- küldötség tartózkodik az Egyesült Államok fővárosában, hogy a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok bővítéséről tárgyaljon. A delegációt kedden Washingtonban fogadta John Knebel amerikai mezőgazdasági miniszter és Elliot Richardson kereskedelmi miniszter. pélyes arcok tisztességtudó alázata és méltóságteljes rezzenetlensége is ily ősi maszk; mögötte feszeng a lélek, morzsolja a maga malmát az ideg, pattogva rezegnek a belső húrok a megfeszített éberségtől, a lapuló gyanakvástól: mi jön, mi következik, mi les ránk, miféle kifürkészhetetlen veszedelem onnan a magasból, ahol minden titokzatosságba burkolózik? Egy ember volt, aki fity- tyet hányt az ősi illemre, minthogy nemis volt gyökere e földön, és iskolája is volt valamennyi, a lelkét tán ezért nem engedte gúzsba kötni sem ördögnek, sem más Hatalmaknak, és mert a szüntelen kíváncsi keresés volt az öröme, a nyugtalan nyüzsgés az életeleme. Minél fogva jólértesült volt. Persze a csorba telefon is kézhez állt neki. (Folytatjuk) t Nemzeti és nemzetközi érdekek A jelenkor ideológiai életének egyik legbonyolultabb és legösszetettebb jelensége a nemzeti kapcsolatok területe az internacionalizmus és a burzsoá nacionalizmus témaköre. E kérdéscsoport megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy osztályalapon közelítsük meg és dialektikusán szemléljük, figyelembe véve és konkrétan elemezve a nemzetközi élet új jelenségeit, s azokat a problémákat is, amelyeket a napjainkban különösen éles ideológiai küzdelem vet fel. Ami az internacionalizmust illeti, ez kezdettől a munkásosztály — a jelen társadalom legkövetkezetesebb, legforradalmibb osztálya — érdekközösségének ideológiája. Ehhez azonban hozzá kell tennünk még valamit. Ami a proletár internacionalizmust illeti, ez eleve határozott szembeállást fejezett ki a nemzetközi burzsoáziával, a nacionalizmussal és a sovinizmussal. Mágiától értedőtik, hogy a munkásosztály internacionalizmusának eszméi — amelyeket oly sokat mon- dóan fejez ki a jelszó: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” — mind nagyobb hatást fejtettek ki és tartalmuk is állandóan gazdagodott. Kádár János részletesen szólt erről abban a beszédében, amelyet az európai kommunista és munkáspártok tanácskozáson mondott el az NDK fővárosában: „Ma, amikor a kommunista világmozgalomnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös jelentőségű a marxista—leninista elmélet tisztaságának megőrzése, a gyakorlat tapasztalatainak elméleti hasznosítása és a proletár internacionalizmus elvének érvényesülése ... A proletár internacionalizmus eszméje megítélésünk szerint magába foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzetközi mozgalmunkat, és a nemzetközi kommunista mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat”. Az említett érdekek összhangjának biztosítása magától értetődően bonyolult feladat, amely elvi megközelítést,' világos állásfoglalást, az adott helyet józan tényeken alapuló elemzését követeli meg. Az internacionalizmus követelményei számunkra elválaszthatatlanok attól, hogy minden lehető módon segítsük a szocialista építés sikerét saját országunkban, s ehhez felhasználjuk a szocialista országok együttműködésében — egyeztetett politikai és védelmi erőfeszítéseikben gazdasági terveik koordinálásában, ideológiai tevékenységük összehangolásában — rejlő valamennyi lehetőséget. A szocializmus országainak testvéri együttműködése olyan tényező, amelyről joggal állapította meg Leonyid Brezsnyev a berlini tanácskozáson: megsokszorozza erőnket. És hozzátette, hogy ezt az együttműködést nem lehet olyan folyamatnak felfogni, amely csak a „csúcsokat” foglalja mogába: „A pártok, az állami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szervezetek, az állampolgárok milliói és milliói között mély, szerves és szakadatlanul növekvő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pártok harci közössége”. Aligha véletlen tehát, hogy a vezető tőkés hatalmak egész propagandagépezete a fő tüzet a szocialista országok együttműködésére, a tartalmában gazdagodó együttműködésre összpontosítja. Sajátos és csak látszatra paradox jelenség tanúi lehetünk: a vezető tőkés hatalmak felismerik, hogy a nemzetközi munka- megosztás követelménye és a két világrendszer küzdelme az ő számukra is elengedhetetlenné teszi az integráció meghatározott formáinak és szervezeti kereteinek megteremtését. Ugyanakkor a szocialista országok felé irányuló propagandájuk —, amely az utóbbi hónapokban felerősödött — nem utolsósorban a nacionalizmusra teszi tétjét, a „teljes szuverenitás védelmének” jelszavával operál, mint olyannal, ami állítólag ellentmond a szocialista államok összefogásának. Valójában épp a szocialista rend és közös védelme biztosítja a szuverenitás lényegének kibontakozását, vagyis a népek, a szocialista nemzetek jogainak biztosítását, hogy sorsukkal szabadon rendelkezzenek. A nemzetköziség másik oldala, amelyről az európai kommunista- és munkáspártok tanácskozásán érthetően sok szó esett, a szocialista és a tőkésországok kommunista pártjainak együttműködése, cselekvő szolidaritása. A kölcsönös erkölcsi és politikai támogatás szükségességét, és változatlan, sőt növekvő jelentőségű időszerűségét nem homályosíthatja el a feltételek, a körülmények különbözősége. Mi őszinte örömmel vesszük tudomásul azokat a sikereket, amelyeket a földrész nyugati részében, a tőkés államokban működő kommunista és munkáspártok érnek el. I^fcggyőződésünk, hogy I szocialista építőmunkánk sikerei, létbiztonságunk, életformánk szocialista vonásainak erősítése, az állampolgárok részére biztosított jogok csakúgy, mint más szocialista országokkal kiépített kapcsolatrendszerünk, mindez együttvéve szintén hozzájárul a társadalmi haladás, s a szocializmus pozícióinak erősítéséhez a tőkés Európában. Vajda Péter
