Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-11 / 267. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. november 11. Ma kezdődik a Portugál KP kongresszusa Cunhal sajtóértekezlete Szolidaritási üzenet Angolába A Scinteia a román—szovjet kapcsolatokról pontjáról, nem enged sem a reakciós nyomásnak vagy zsarolásnak, sem a szociálde­mokrata demagógiának. „Szo­ros szövetségben állunk a vi­lág valamennyi testvérpárt­jával és összes haladó erői­vel, amelyek az imperializ­mus ellen harcolnak”. Cun­hal hozzáfűzte, hogy a párt figyelmesen tanulmányozza mindazon testvérpártok ta­pasztalatait, amelyek orszá­gaikban a szocializmus fel­építése révén alapvető társa­dalmi változásokat valósítot­tak meg. a szolidaritási bizottság, a magyar nép meggyőződése, hogy a hős angolai nép, amely másfél évtizedes fegy­veres harcban vívta ki füg­getlenségét, a szocialista or­szágok, köztük hazánk, s a haladó erők támogatásával, meghiúsítja a külső és belső ellenség terveit, úrrá lesz a nehézségeken, következetesen és magabiztosan építi tovább szabad, független államát. Biztosítjuk önöket a békesze­rető magyar nép további szo­lidaritásáról, cselekvő támo­gatásáról — hangzik az üze­net. A genfi kísérlet Ivor Richard, a genfi Rho- desia-konferencia brit elnöke sz_rdán isimét tárgyalt a konferencia résztvevőivel: el­sőnek Ndabadingi- Sithole- val, mad utána több afrikai küldöttel, Abel Ruzorevával, Rober Mugabéval és Johsua Nkomóval. Ezt követően megbeszélést folytatott Pieter van der Byl, rhodesiai kül­ügyminiszterrel a fehér tele­pes kormány küldöttségének jelenlegi vezetőjével. A felszabadító mozgalmak képviselői továbbra is ra­gaszkodtak a függetlenség 12 hónapon belül történő kikiál­tásához. * A genfi nemzetek palotájá­ban van egy különleges kor­szerűséggel hangszigetelt fo­lyosó. Mivel elnyeli a lépések zaját, az elveszett lépések fo­lyosójának nevezik. Ez vezet a most folyó Rhodesia-konfe- rencia egyik tárgyalótermé­hez. A Géniből érkező hírek nyomán elképzelhető, hogy ezt a termet az elveszett lehető­ségek termének nevezik majd. Az ugyanis, ami ezen a ta­nácskozáson történik, kimerí­ti a holtpont fogalmát. Mint a hírügynökségek jelentették, Pieter van der Byl, a rhode­siai telepesrezsim külügymi­nisztere újra mereven elzár­kózott minden kompromisz- szumtól. Márpedig engedmé­nyek nélkül néha még annak sem lehet tárgyalni, akinek a helyzete nem tarthatatlan. A rhodesiai rezsimé pedig min­den vonatkozásban az. A jelenlegi holtpont előz­ményei dióhéjban a követke­zők: Ian Smith, a törvénytelen telepeskormány feje 1976. szeptember végén Pretoriában találkozott az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterével és elfogadta a rendezés alapjául az úgynevezett Kissinger- tervet. Eszerint a fehér tele­pesek amerikai pénzalapból nagy anyagi kártérítést kap­nak elvesztett paradicsomu­kért, ennek fejében ők két éven belül átadják a hatal­mat a hatmilliós fekete több­ségnek (a fehérek száma 273 ezer). A két éven belül kifejezés jellegénél fogva végső határ­időt jelent. Mint várható volt, az afrikai mozgalmak küldöttei Genf ben ellen ja­vaslattal éltek: egy évre akarják korlátozni az átme­neti időt. Mikor ezt Ian Smith meghallotta, úgy tett, mint aki meglepődik. Látványosan hazautazott Géniből. Szinte indulása perceiben a rhode­siai hadsereg „gerillákat ke­resve” megtámadta Mozam- bikot és dúlva nyomult elő­re az ország Tete és Gaza tar­tományaiban. Az akció nyil­vánvalóan Genfnek szólt: lám, ilyen erősek vagyunk. Közben a mozambiki hadse­reg és milicia kiverte a be­tolakodókat, de Smith meg­bízottja továbbra is kizárólag két évről akar hallani. Az ok nyilvánvaló: addig szeretnék megpróbálni átjátszani a ha­talmat a nekik engedelmes­kedő törzsfők kezébe. Ez még Ivor Richardnak, a konferencia brit elnökének is sok volt és jó üzletember­ként javasolta: a felek „felez­zék meg a különbséget”, ki­áltsák ki a függetlenséget 1978. márciusában. Smithék ezt is elutasították, ez a holt­pont fő oka. Salisburyban még mindig nem értik, hogy az idő ellenük dolgozik. Nincs az a manőver, ami változtat­na azon az alapvető tényen, hogy a rezsim homokóráján villámgyorsan peregnek a szemek. Alvaro Cunhal, a PKP fő­titkára, keddi sajtóértekezle­tén hangsúlyozta, hogy a párt ma kezdődő VIII. kong­resszusa rendkívüli jelentősé­gű az ország további politi­kai fejlődése szempontjából. „Kongresszusunk nemcsak a kommunisták, hanem minden demokrata, valamennyi dol­gozó számára rendkívül fon­tos. Elsőrendű törekvésünk népünk és hazánk szolgálata” — mondotta. A főtitkár leszögezte: a párt nem hagyja magát elté­ríteni internacionalista állás­Az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizott­ság a függetlenség kikiáltásá­nak, a népi állam megterem­tésének első évfordulóján an­golai partnerszervezeteinek szolidaritási üzenetet küldött. Az üzenet hangsúlyozza: nagyra értékeljük azt a ha­talmas és áldozatos munkát, amit Angola népe forradalmi élcsapatának, az MPLA-nak a vezetésével végez az impe­rialista intervenció által le­rombolt ország újjáépítése, a nemzetgazdaság helyreállítá­sa és fejlesztése terén. Az Országos Béketanács és Lerázva a tőke igáját, meg­teremtve a dolgozók hatalmát a föld egyhatodán, a szovjet nép hatalmas rést ütött az imperializmus rendszerén, új történelmi korszakot, a prole­tár forradalmaknak, az új szocialista társadalom megte­remtésének korát nyitotta meg — írja a Scinteia, a Ro­mán Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának lapja. Et­től kezdve a Szovjetunió mind fontosabb és fontosabb szere­pet játszik a nemzetközi életben. A Scinteia a továbbiakban kiemeli, hogy a román kom­munisták meleg, baráti ér­zéssel és internacionalista lel- külettel az egész román nép mély megelégedéssel követi a szovjet emberek grandiózus alkotó tevékenységét, támo­gatja a Szovjetunió békesze­rető politikáját. A román népet és a Szov­jetunió népeit összekötő ba­rátság és internacionalista szolidaritás testvéri kapcso­latainak gazdag hagyományai és mély történelmi gyökerei Szeberényi Lehel |4 fém REGÉNY 70. — Még akkor se volt ma­gának gyanús — mondták az arcába —, mikor látta, hogy ez a zsivány is eltűnt?!... Még akkor is késlekedtek. Legalább magának lett vol­na esze! — Nem beszélve, hogy a bejelentéssel is bűnösen kés­lekedtek — morgott az öreg; pont olyan rövid pipa ké­ménylett a foga közt, mint Maigret felügyelőnek a té­vében. Buda tanító csak makogni tudott. Egyetlen mentsége volt, hogy nem ültek ölbe tett kézzel. — Még szép — mondta az öreg. S úgy találta, kár to­vább az időt vesztegetni egy vannak — mutat rá a Scin­teia. A román—szovjet kapcso­latok ma szélesek és sokol­dalúak és állandóan gazda­godnak annak a közös kíván­ságnak az alapján, hogy ki­szélesítsék és elmélyítsék az együttműködést a legkülön­bözőbb területeken. Mint az élet bizonyítja, e konstruktív irányvonal meg­határozásában fő tényező az RKP és az SZKP közötti elv­társi együttműködés kapcso­latainak megszilárdítása, a párt- és állami vezetőink — mindenekelőtt Nicolae Ceau- sescu és Leonyid Brezsnyev elvtársak — közvetlen kap­csolatai és tárgyalásai. Az 1976 augusztusában tartott legfelsőbb szintű krim-félszi- geti találkozó megkülönböz­tetett jelentőségű esemény volt — a Román Kommunis­ta Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, Romá­nia és a Szovjetunió, a két ország népei közötti barátság és együttműködés kapcsola­tainak fejlődésében — írja az RKP KB központi lapja. helyben topogással. Kinézett gyűlekeznek-e már a parasz­tok. A hivatalsegéd házról- házra járt, hogy aki férfi­ember odahaza van, a ta­nácsháza előtt köteles meg­jelenni. —öregek is? — kérdezte a reszketeg vén Janó. — Azok is — mondta fon­tosán a hivatalsegéd. — Ha­csak nem ágyban fekvő. Nem volt kibúvó. A vén Janónak görcsös botjára tá­maszkodva ki kellett sánti- kálnia a térre. A lépcső alatt gyülekez­tek már, elég sokan. Eljöt­tek a házak mélyéről, mint­hogy inkább ott voltak el­bújva, senkit se kellett a ha­tárból hazacitálni. Szótlanul, zárkozóttan vá­rakoztak, tisztességes, ünep- lőre való ruhákban. Bár­sonykalap, bársonyzakó, bár­sonypantalló. Ősi illem sze­rint, mely kötelező, ha hívat­ják az embert — urasághoz, magas hivatalhoz. Az ünne­TELEX... MOSZKVA Moszkvában közzétették a Kínai Népköztársaság orszá­gos népi gyűlése állandó bi­zottságának és a Kínai Nép köztársaság államtanácsának a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnökségéhez és a Szovjetunió minisztertanácsá­hoz küldött táviratát, amely­ben köszönetüket fejezik ki a Kínai Népköztársaság meg­alakításának 27. évfordulója kapcsán küldött üdvözletért. MOSZKVA Az enyhülés az egyetlen al­ternativa az emberiség szá­mára — mondta Barend W. Biesheuvel volt holland mi niszterelnök, a Lityeraturna- ja Gazeta tudósítójával Moszkvában folytatott be­szélgetésében. A politikus az európai biztonságért és együttműködésért küzdő szovjet bizottság meghívásé ra tíz napot töltött a Szov jetunióban. WASHINGTON A washingtoni bíróság kö­zölte : a néhány nappal ez­előtt letartóztatott Jósé Mitchell beismerte, hogy bű­nös Sz. V. Styepanovnak, a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége tanácsosának meggyilkolásában. Sztyepa- nov, aki ellen fegyveres tá­madást intéztek és súlyos lőtt sebet kapott, október 25- én meghalt. Washington D. C. szövet­ségi kerületi rendőrsége kö­zölte továbbá, hogy letartóz­tatták Kenneth Morset, aki ugyancsak részt vett a Sztye- panov ellen elkövetett ban­ditatámadásban. LUANDA Az Angolai Népi Felszaba- dítási Szervezet (MPLA) nyi­latkozatot tett közzé, amely­ben felhívja a figyelmet ar­ra, hogy imperialista körök katonai támogatást nyújta­nak belső reakciós bandák­nak. Az imperialisták — mutat rá egyebek között a dokumentum — bandákat ké­peznek ki és dobnak át An­golába, amelyek azután uta­kat aknáznak alá és más di- verzáns cselekményeket haj­tanak végre. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Angola népe és fegyveres erői hatá­rozottan visszaverik az impe­rialisták és szövetségeseik ilyen irányú kísérleteit. WASHINGTON Gerhard Beilnek, az NDK külkereskedelmi államtitká­rának vezetésével kormány- küldötség tartózkodik az Egyesült Államok fővárosá­ban, hogy a két ország kö­zötti kereskedelmi kapcsola­tok bővítéséről tárgyaljon. A delegációt kedden Washing­tonban fogadta John Knebel amerikai mezőgazdasági mi­niszter és Elliot Richardson kereskedelmi miniszter. pélyes arcok tisztességtudó alázata és méltóságteljes rezzenetlensége is ily ősi maszk; mögötte feszeng a lé­lek, morzsolja a maga mal­mát az ideg, pattogva rezeg­nek a belső húrok a megfe­szített éberségtől, a lapuló gyanakvástól: mi jön, mi következik, mi les ránk, mi­féle kifürkészhetetlen vesze­delem onnan a magasból, ahol minden titokzatosságba burkolózik? Egy ember volt, aki fity- tyet hányt az ősi illemre, minthogy nemis volt gyökere e földön, és iskolája is volt valamennyi, a lelkét tán ezért nem engedte gúzsba kötni sem ördögnek, sem más Hatalmaknak, és mert a szün­telen kíváncsi keresés volt az öröme, a nyugtalan nyüzs­gés az életeleme. Minél fog­va jólértesült volt. Persze a csorba telefon is kézhez állt neki. (Folytatjuk) t Nemzeti és nemzetközi érdekek A jelenkor ideológiai életének egyik leg­bonyolultabb és leg­összetettebb jelensége a nemzeti kapcsolatok terüle­te az internacionalizmus és a burzsoá nacionalizmus té­maköre. E kérdéscsoport megértéséhez feltétlenül szükséges, hogy osztályala­pon közelítsük meg és dia­lektikusán szemléljük, fi­gyelembe véve és konkré­tan elemezve a nemzetközi élet új jelenségeit, s azokat a problémákat is, amelye­ket a napjainkban különö­sen éles ideológiai küzde­lem vet fel. Ami az internacionaliz­must illeti, ez kezdettől a munkásosztály — a jelen társadalom legkövetkezete­sebb, legforradalmibb osztá­lya — érdekközösségének ideológiája. Ehhez azonban hozzá kell tennünk még va­lamit. Ami a proletár inter­nacionalizmust illeti, ez eleve határozott szembeál­lást fejezett ki a nemzetkö­zi burzsoáziával, a naciona­lizmussal és a sovinizmus­sal. Mágiától értedőtik, hogy a munkásosztály interna­cionalizmusának eszméi — amelyeket oly sokat mon- dóan fejez ki a jelszó: „Vi­lág proletárjai, egyesülje­tek!” — mind nagyobb ha­tást fejtettek ki és tartal­muk is állandóan gazdago­dott. Kádár János részlete­sen szólt erről abban a be­szédében, amelyet az euró­pai kommunista és mun­káspártok tanácskozáson mondott el az NDK főváro­sában: „Ma, amikor a kom­munista világmozgalomnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpár­tok önállóan határozzák meg taktikájukat és stra­tégiájukat, különös jelentő­ségű a marxista—leninista elmélet tisztaságának meg­őrzése, a gyakorlat tapasz­talatainak elméleti haszno­sítása és a proletár inter­nacionalizmus elvének ér­vényesülése ... A proletár internacionalizmus eszmé­je megítélésünk szerint ma­gába foglalja a nemzeti és a nemzetközi érdekek össz­hangját, mert az egyes pár­tok eredményei erősítik nemzetközi mozgalmunkat, és a nemzetközi kommunis­ta mozgalom erősödése se­gíti az egyes pártokat”. Az említett érdekek össz­hangjának biztosítása ma­gától értetődően bonyolult feladat, amely elvi megkö­zelítést,' világos állásfogla­lást, az adott helyet józan tényeken alapuló elemzé­sét követeli meg. Az inter­nacionalizmus követelmé­nyei számunkra elválasztha­tatlanok attól, hogy min­den lehető módon segítsük a szocialista építés sikerét saját országunkban, s ehhez felhasználjuk a szocialista országok együttműködésé­ben — egyeztetett politikai és védelmi erőfeszítéseikben gazdasági terveik koordiná­lásában, ideológiai tevé­kenységük összehangolásá­ban — rejlő valamennyi le­hetőséget. A szocializmus országai­nak testvéri együttműködé­se olyan tényező, amelyről joggal állapította meg Leo­nyid Brezsnyev a berlini tanácskozáson: megsokszo­rozza erőnket. És hozzátet­te, hogy ezt az együttmű­ködést nem lehet olyan fo­lyamatnak felfogni, amely csak a „csúcsokat” foglal­ja mogába: „A pártok, az állami szervek, a vállala­tok és tudományos intéz­mények kollektívái, a tár­sadalmi szervezetek, az ál­lampolgárok milliói és mil­liói között mély, szerves és szakadatlanul növekvő ba­ráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőző­dések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szö­vetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pár­tok harci közössége”. Aligha véletlen tehát, hogy a vezető tőkés hatal­mak egész propagandagépe­zete a fő tüzet a szocialista országok együttműködésé­re, a tartalmában gazdago­dó együttműködésre össz­pontosítja. Sajátos és csak látszatra paradox jelenség tanúi lehetünk: a vezető tő­kés hatalmak felismerik, hogy a nemzetközi munka- megosztás követelménye és a két világrendszer küzdel­me az ő számukra is el­engedhetetlenné teszi az integráció meghatározott formáinak és szervezeti ke­reteinek megteremtését. Ugyanakkor a szocialista országok felé irányuló pro­pagandájuk —, amely az utóbbi hónapokban felerő­södött — nem utolsósorban a nacionalizmusra teszi tét­jét, a „teljes szuverenitás védelmének” jelszavával operál, mint olyannal, ami állítólag ellentmond a szo­cialista államok összefogá­sának. Valójában épp a szo­cialista rend és közös vé­delme biztosítja a szuvere­nitás lényegének kibontako­zását, vagyis a népek, a szo­cialista nemzetek jogainak biztosítását, hogy sorsukkal szabadon rendelkezzenek. A nemzetköziség másik oldala, amelyről az európai kommunista- és munkás­pártok tanácskozásán ért­hetően sok szó esett, a szo­cialista és a tőkésországok kommunista pártjainak együttműködése, cselekvő szolidaritása. A kölcsönös erkölcsi és politikai támo­gatás szükségességét, és változatlan, sőt növekvő je­lentőségű időszerűségét nem homályosíthatja el a feltételek, a körülmények különbözősége. Mi őszinte örömmel vesszük tudomá­sul azokat a sikereket, amelyeket a földrész nyu­gati részében, a tőkés álla­mokban működő kommu­nista és munkáspártok ér­nek el. I^fcggyőződésünk, hogy I szocialista építő­munkánk sikerei, létbiztonságunk, életfor­mánk szocialista vonásai­nak erősítése, az állampol­gárok részére biztosított jo­gok csakúgy, mint más szocialista országokkal ki­épített kapcsolatrendsze­rünk, mindez együttvéve szintén hozzájárul a társa­dalmi haladás, s a szocia­lizmus pozícióinak erősíté­séhez a tőkés Európában. Vajda Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom