Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 5. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a bolgár államtanács elnöke fogadta Andrej Gromikót, az SZKP Politikai Bizottsága tagját, szovjet külügyminisztert és megbeszélést folytatott vele a kétoldalú párt- és állami kapcsolatok fejlődéséről, valamint időszerű nemzetközi kérdésekről. (Telefoto — BTA — MTI — KS) Andrej Gromiko találkozott Iszmail Fahmival A genfi Rhodesia-tárgyalások Libanon Az utolsó pillanatban támadt váratlan nehézségek késleltetik az Arab Liga békefenntartó erőinek megérkezését és felfejlődését Libanonban — közölték az Arab Liga köreiben. Az eredeti tervek szerint az arabközi békefenntartó erők kontingenseinek szerdán a késő éjszakai, illetve csütörtökön a hajnali órákban kellett volna Libanonba érkezniük, hogy csatlakozzanak a tűzszünet betartásának ellenőrzésére hivatott arabközi haderő szíriai alakulataihoz. Ám mind az Arab Liga, mind a jobboldali és baloldali fegyveresek köreiben közölték, hogy a békefenntartó kontingensek a hét vége előtt valószínűleg nem érkeznek meg. Jobboldali milicista források szerint megérkezésüket részben e haderő összetételével kapcsolatban az utolsó pillanatban felmerült véleménykülönbségek késleltetik. Ezenkívül néhány arab állam, — amely kötelező ígéretet tett arra, hogy Libanonba irányítja egységeit, így Szaúd-Arábia — csapatai „még nem állnak útra készen”. A késedelem további oka „a bizonytalanság” a tekintetben, hogy ki legyen a harmincezer fős haderő parancsnoka. Miközben tart az arabközi békefenntartó erők kontingenseinek Libanonba irányításával kapcsolatos huzavona, a jobboldali és a baloldali fegyveresek között elsősorban Bejrutban és környékén folytatódnak a fegyveres összetűzések. Katonai források szerint szerdán éjjel Beirut keleti elővárosaiban négyórás csatározás folyt. A Palesztinái Népi Fel- szabadítási Front szerdán közleményben szögezte le: „A palesztin forradalom védelme megköveteli, hogy harcoljanak az október 18-án Libanonra vonatkozólag Rijadban hozott döntések ellen”. A dr. Georges Habbas vezette Palesztinái Népi Felszabadítási Front, amely a közel-keleti probléma mindennemű tárgyalásos megoldásával szembehelyezkedő palesztin „elutasítási front” legfontosabb szervezete, a továbbiakban rámutatott, hogy „a palesztin ellenállás és a libanoni haladó mozgalom ellen folyó imperialista-cionista és reakciós offenzíva nem fog véget érni a Rijadban elrendelt tűzszünettel”. Szófiában november 3-án és 4-én, az előzetes megállapodás értelmében, Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere találkozott Iszmail Fahmival, az Egyiptomi Arab Köztársaság miniszterelnökhelyettesével és külügyminiszterével. A találkozón a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatták meg. Át„Uj személyek, de a lényeg a régi” — így értékelik washingtoni megfigyelők a november 2-i amerikai kongresszusi választások eredményeit. A kongresszusban valóban nem változott meg a két legnagyobb polgári párt — a demokrata és a köztársasági párt — erőviszonya. Az elmúlt nyolc esztendő során éles pártviadal folyt a republikánus kormányzat és a demokraták által ellenőrzött kongresszus között. Egyes megfigyelők véleménye szerint az új elnök, a demokrata párti James Carter januári hivatalba lépésétekintették a Szovjetunió és az EAK közötti kétoldalú kapcsolatok kérdéseit is. A miniszterek kölcsönösen kifejtették kormányuk nézeteit a szovjet—egyiptomi kapcsolatok jelenlegi állásáról és fejlődésük távlatairól. Megállapodtak abban, hogy a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről folytatni fogják a vélemény- cserét. vei ez a pártviadal enyhülhet. A kongresszus ugyanakkor továbbra is a „gazdagok klubja” marad. A 16 új szenátor közül legalább 6 mil- limos vagy rendkívül jómódú. A néger választópolgárok számának növekedése ellenére az Egyesült Államok szenátusában mindössze egyetlen néger szenátor marad. A képviselőházban 435 kongresszusi tag közül továbbra is csak 17 a néger. A szenátusban a korábbiakhoz hasonlóan, most sem választottak be egyetlen nőt sem, a képviselőházban pedig számuk 18-ról 16-ra csökkent. Csütörtökön délelőtt Genfben találkoztak a rhodesiai hatalomátadásról tárgyaló afrikai és fehértelepes küldöttségek jogi szakértői. A megbeszélést szerdára tervezték, de elhalasztották. A szakértői indítványokat csütörtökön délután terjesztették a küldöttségvezetök elé, akik nem hivatalos kerekasztal- értekezleten találkoztak a Nemzetek Palotájában. sokat látott genfi konferenciaváros most meglehetősen szokatlan eszmecsere színhelye. Az Afrika délkeleti szögletében elterülő Rhodesia (népének nyelvén: Zimbabwe) forma szerint mindmáig brit gyarmat, ténylegesen azonban több mint egy évtizede független állam. A genfi tárgyalások témája mégis az, hogyan adják át a hatalmat az ország őslakosságának. Rhodesia negyedmillió fehértelepese — még 1965 novemberében — azért szakadt el a brit anyaországtól, hogy ne kelljen átadnia a kormányrudat a hatmillió afrikainak, amikor a gyarmat elkerülhetetlen felszabadulásának pillanatában bevonják az angol zászlót. Ezért mondják most igen logikusan az őslakosság Genfben tárgyaló képviselői, hogy nekik nem Smithékkel, nem a telepesekkel van tisztázni valójuk, az ő tárgyalópartnerük csak Anglia lehet. A tárgyalások másik különlegessége az, hogy a kerékasztalra amerikai csomagtervet tettek, amelyet Henry Kissinger külügyminiszter dolgozott ki. Az Egyesült Államok ugyanis tart tőle: a portugál gyarmatbirodalom összeomlását követően a nemzeti felszabadító mozgalom Angolában és Mozambikban diadalmasan végigsöpört hulláma átcsaphat a szomszédos Rhodesiára, sőt a Dél-afrikai Köztársaságra is. Ez egyszerre veszélyeztetné a tőkés világgazdaság szempontjából létfontosságú nyersanyagforásokat, s lényeges hadászati érdekeket — mindenekelőtt az Atlanti- és az Indiai-óceánt öszszekötő tengeri utak szárazföldi támaszponthálózatát. Washington diplomáciai közbelépése mögött az a törekvés húzódik meg, hogy megpróbálja az amerikai hatalmi és gazdasági érdekek szempontjából minél fájdalommentesebblé tenni — a felszabadító mozgalom nyomása közepette sokáig már el nem odázható — rhodesiai hatalomváltást. Lássuk tehát, mi van az amerikai „csomagban”! A pontokból álló tervezet (ezért is nevezik csomagtervnek) azzal számol, hogy a fehértelepesek kisebbsége kétéves átmeneti időszak alatt adná át az Ország irányítását az afrikai többségnek. Az átmenet idején formailag egyenlő összetételű, valójában telepes többségű testületek vezetnék az országot: egy államtanács és egy minisztertanács. Az államtanács felerészben fehér, felerészben afrikai politikusokból alakulna, de elnöke fehértelepes lenne; a posztra maga az államtanács dolgozná ki az új alkotmányt, s felügyelné a kormányt, sőt vétójoga lenne, ami azt jelenti, hogy megsemmisíthetné a minisztertanács döntéseit. A minisztertanács tehát annyira alárendelt szerepet játszana, hogy csak elméleti értéke van az elképzelésnek, amely szerint ebben a testületben a tagok többsége és az elnök afrikai lenne. A tényleges hatalom szempontjából kulcsfontosságú hadügyi és belügyi tárcát a fehértelepeseknek tartanák fenn. Á „csomagot” kibontva igazán nem volt váratlan, hogy Genfben az afrikai politikusok elutasítják a tervezetet, mert az sokkal inkább Smithék időnyerési lehetősége, semmint a tényleges hatalomátadás programja. Kivált, hogy azt is előirányozza: az átmeneti kormány megalakulásával fel kell oldani a Rhodesiával szemben meghirdetett nemzetközi gazdasági vesztegzárat és fel kell hagyni a fegyveres partizánharccal. Ez pedig egyértelmű lenne azzal, hogy a Smithék számára kiskaput nyitó kormányzati forma kialakítása közepette lemondanának azokról az eszközökről, amelyekkel. a telepeseket egyáltalán bármilyen megállapodás betartására lehet szorítani. USA erőviszonyok a választás után A Szeberényi Lehel 14 vétn REGÉNY 67. Rendelet jött a ruhára meg a fegyverre, ördög tudja, miért halasztódott eddig. Ond- rejnak már minden együtt volt hozzá, az erkölcsi bizonyítvány is megjött. Az elnök föl se nézett a telerakott asztalról. — Sürgős?... — No hallja! Maga nem tud, mi van? A Matejék lányával ... Az elnök felkapta a fejét. — Mi?! S ekkor értesült arról, amit a falu már egy napja tudott, de különös titokba burkolt. Már a konda is megjött, s vele elcsigázottan Buda tanítóék az erdőről. Elcsigázottan és eredménytelenül. S mikor eloszlottak. Hornyák Marciék az utcán mesélték, mit láttak. Lementek egészen a szurdok mélyébe, ahol egy kis patak csörgedez, s a víz szikláról sziklára ugrál, zu- hatagokat alkot. És a morajtól alig lehet egymás hangját hallani. És olyan sötét van lent, mintha mindig szürkület volna. És a sziklák a fejük fölött csüngtek, valósággal a levegőben lógtak. Rengeteg üreget, hasadékot láttak a sziklák közt. be is kukkantottak egyikbe-másikba. de az ördöggel nem találkoztak, s ha találkoztak volna, náluk is volt vasvilla. Kígyót azonban láttak. — No hiszen a sátán kígyó képében is jár! — figyelmez. tetett Martin, a borbély, igaz, csak félig komolyan, mert ő volt a hálás hallgatóság meg a kis ember, a trafik előtt álltak ugyanis, s a kíváncsiság majd megette őket. Különösen Sandinak vágott a dolog az érdeklődési körébe, s olyannyira fellelkesült, hogy az árnyékról is megfeledkezett, melyet Matejék gyásza terített nyomasztóan a falu fölé, és amely ráadásul mint végső okon, az ő lelkén szárad. Szeme csillogott, ajka nevetett izgalmában. És közben így sóhajtozott: — Hogy mért nem szóltatok nekem is?! — Otthan majd elverik rajtatok a port — mondta Martin. — Tudjátok, hogy soha senki se járt odalenn? Marci válat vont. — Hát akkor mi most jártunk. Martin azzal lépett be a kocsmába: — A fiúk a szurdokban voltak. Nézte a hatást, a halálsápadt arcokat. Holub Ciprián tért magához elsőnek, szétnyította ajkát összezárva majd újra megnyitva. — És visszajöttek? — Vissza — mondta Martin, mint képtelen és hihetetlen tettet. Ezt meg kellett emészteni az asztaloknál. Ez feje tetejére állított mindent. Végül Ondrej kivette a pipát a szájából, és csettintett. — A mindenit! Martin pedig olyasvalamit mondott komoly pofával, hogy már a pokol kapuja sem olyan patent, mint régen, nem zár jól. És Ondrej ekkor ballagot át a tanácshoz, és ekkor említette fel az elnöknek, ami már egy ideje rendeletben is megjött: a mezőőrnek esedések szolgálati ruházatot meg sörétes puskát. Ugyanazon éjjel a mozgósított boszorkányok megszállták Matejék házát, és nagy tivornyát rendeztek. Elfogyasztottak egy egész kényé. rét, megdézsmálták a szalonnát és kolbászt, sőt ruhadarabokat is eltüntettek. De máshová nem mentek el. Lonci az első busszal érkezett, reggel ötkor. Midőn leugrott róla. körül se nézett. Futva loholt végig a követutcán, amely a tér folytatása volt. Vállára vetett dzsekije, s hosszú fekete haja együtt lobogott, mintha úgy húzná maga után. Felrohant kuszán, bomlot- tan Matejék friss betonlépcsőjén. Karikás, gulladt. piros szemmel. — Az istenért, mi történt?! Teréz fejét ingatta és zokogott. Képtelen volt egyetlen épkézláb szóra. Lonci keserűen, feddőn csóválta fejét. — Mire. vártak? Miért nem jelentették azonnal? Teréz nem válaszolt. Rázta a zokogás. — Babicska hol van? — A templomban ... — volt az elcsukló válasz. Lonci csak nyelt, nyelt, csóválta loboncos fejét. Matejt nézte az ágyon. Ruhástól feküdt ott Matej, és túlvilági ragyogás ült a plafonnak szegezett borostái közt. S hogy Teréza elcsendesült, hallani lehetett a dünnyö- gését: — Lagzi kifut abból... Takarékba tízezer forint, parketta ráér... Lonci szomorú döbbenettel nézte Matejt. és ügyetlenül megsimogatta Teréza fejét, a puha. még alig törött haját, mely csaknem oly üde volt, mint lánykorában. — Minden jóra fordul — mondta, vigasztalta. — Most már itt vagyunk. És meg fogjuk őt találni... —Halottan — zokogta Teréza. — Mért kell mindjárt a legrosszabbra gondolni? Én egyáltalán nem hiszem ezt! — Szinte kiabálva mondta, mert félt. hogy remegni talál a hangja. Mutatta a nagy erőst. — Jönnek ám sokan a gyárból. Az egész fonoda, a festődé. .. Felgöngyölítjük az egész erdőt... — Istenem ... — nyögött Teréza. Rázta a fejét. nem hitte, hogy bármit érne mindez. — És még Pestről is jönnek rendőrök, egy egész szakasz ... Ezt Lonci hiteles forrásból tudta, magától a járási kapitánytól. miképp azt is. mily bosszúsak, hogy csak az este értesítették őket. Lehetetlen, nehéz nép. Loncit az elsők között hallgatták ki mint barátnőt és közvetlen munkatársat. S nagy szerencse, hogy Péter-Pálkor eljött — pedig csak bohó ötletből —, igazán értékes támpontokkal tudott szolgálni a nyomozásnak. Zsabkát máris elővezették. Sőt a másik kettőt is. a két társát. Lonci nagy erős szavaiban, bátorítón hunyorgó szemének bizakodó lobogásában benne volt a nyomozás gyors és nagy sikere, és. hogy az érdem szinte kizárólag az övé. Alig tudta féken tartani magában a diadalérzést, mintha máris a győzelmi tort ülhetnék. — Csak fel a fejjel! — mondta. S érezni kellett, milyen üres tud lenni a szó. Teréza vigasztalhatatlan volt. Keze aláhanyatlott. uj- jai csüngtek, az utolsó re. mény is elszállott azokból, és csüngésük á végső megadás alaköltése volt. Á rendőrökre csak annyit mondott: — Nem, kedves... — Gyönge hangja felpihegett a kebléből, és sokkal biztosabbat tudónak hallatszott a Lonciénál. — Földi ember oda megy hiába, akár ezer. Annyi, mint egy se. És Lonci hirtelen mindent érttett. Mindent, de mindent. (Folytatjuk)
