Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

1976. november 28. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Szólni A legutolsó sorban felemelte a ke­zét egy ötven körüli munkás: „Már ne tessék haragudni, lehet, hogy én hallottam rosszul, de valami nem stimmel, ön azt mondta, hogy 13 milliót termel egy évben megyénk ipa­ra. Nem lemaradt itt egy néhány nulla? Egyszer hallottam, hogy csak a mi üze­münk 32 milliót hoz egy év alatt.” Úgy meséli az esetet ismerősöm, egy politikai vitakör vezetője, mintha va­lamilyen győzelemről számolna be röp- deső örömmel. Az előzményhez tartozik: már vagy az ötödik foglalkozást tartot­ta, s feltűnt neki, hogy mindig ugyan­azok az emberek vesznek részt a vitá­ban, míg a hátsó sorokban ülnek az „ügyeletes hallgatók.” Megpróbálkozott ő már sok mindennel, még azzal is, hogy személy szerint szólított fel vala­kit, hogy mit gondol ő például az árak alakulásáról. Az illető felállt, s csak annyit mondott: „Az a terméstől függ, meg hogy erről úgyis másutt döntenek.” Gondolt egyet, s trükkhöz folya­modott. „Elhatároztam, hogy szándéko­san tévedni fogok. Éppen az iparfejlesz­tés szerepelt a foglalkozáson, s én a leg­természetesebb módon mondtam, hogy milyen nagyszerű eredmény az évi 13 milliós ipari termelés megyénkben. Per­sze, hogy jól tudtam, már tavaly túlha­ladtuk a 13 milliárdot, meg hogy az ipar termelése már jóval több megyénk­ben is, mint a mezőgazdaságé. Aztán vártam a hatást.” A hátsó sorokban ülő munkásember, talán életében először szót kért. A vita- körvezető elleplezte a szándékos tévedés leleplezése feletti örömét, úgy tett, mint­ha zavarban volna. Aztán illendően megköszönte a munkásembemek a fi­gyelmeztetést. Más. Mátészalkán a hipermodern bútor­gyárban mesélte egy asztalosmester: Lejött hozzánk a főmérnök elvtárs és csak ennyit mondott: „Emberek, úgy áll a helyzetünk, mint a vízen a bubo­rék. Sok a selejt, nem tudjuk tartani a határidőt. Ha így megy, belebukunk, le­járatjuk magunkat az egész ország előtt.” — Tetszett nekem ez az egyenes beszéd. Nem mondott ö százalékokat, meg viszonyszámokat, nem papolt órák hosszáig a termelékenységről meg ilye­nekről. De akik ott voltunk, valameny- nyiünket kivert a veríték. Aztán neki­lendültünk, néhány hét alatt én is lead­tam vagy 15 kilót, de rendbeszedtük a gyár dolgait.” Talán nem kell rendkívüli képesség a két eset közös jegyeinek felderítéséhez. Jelentések, beszámolók, tanulmányok szólnak mostanában a munkahelyi de­mokráciáról; arról, hogy milyen fontos szerepe van a napi feladatok végzésé­ben annak, ha a döntések az egész kol­lektíva véleményét sűrítik. Különösen izgalmas téma ez azokban a fiatal sza­bolcsi üzemekben, ahol az új munká­sok száz- és ezerszámra félszegen áll­nak a gépek, a berendezések mellé; ahol még az üzemi étkeztetés mellett is agi­tálni kell, mert sokaknak jobban esik a táskában hozott hideg élelem, vagy egy­szerűen nem tudják, hogy az önkiszol­gáló étteremben a tálca melyik oldalá­ra kell tenni a kést, s melyikre a kana­lat. Ezekben az üzemekben még sokan elkerülik műszak végén a fekete-fehér zuhanyzókat, s ha egy tanácskozásra hívják össze őket, szorulnak a hátsó so­rokban, miközben az emelvény közelé­ben üres székek vannak. Találóan fogalmazott a közelmúltban egy üzemszociológus, amikor azt mond­ta, a munkahelyi demokrácia legna­gyobb fékezője az emberek gátlásossá­ga. Feloldani azt a gátlást, legalább olyan lényeges dolog, mint a szakma fo­gásaira betanítani az embereket. A példaként felhozott vitakörvezető azt is elmondta, hogy az őt helyesbítő munkásember a következő foglalkozá­son már nemcsak kérdezett, hanem el­mondta azt is, nem tetszik neki, hogy a szakszervezeti beutalók közül a főidény­re szólót mindig az irodisták kapják, pe­dig ő is szívesen menne a Balatonra. Nincs abban semmi különös, hogy egyéni vágyát tárta fel ez a munkásem­ber. Aki ma még csak kérdez, holnap kér, holnapután talán már javasol is. Közben egyre kevésbé remeg a hangja, mind magabiztosabban szól kisebb vagy nagyobb kollektíva előtt, mert feloldód­nak benne a gátlás görcsei. A beszéddel gondolatainkat közöljük. Aki szól, az esetek többségében gondja­it, gondolatait akarja megosztani má­sokkal. Tanítsuk hát egymást a szólásra. ^Nagy Mihállyal, ; v a TIT megyei titkárával Áz ismeretterjesztés megújhodásáról A Néhány éve sokan úgy vélekedtek, válságban van az élőszavas ismeretter­jesztés. Ma viszont úgy tapasztaljuk, egyfajta reneszánszát éli. Minek tulajdo­nítható ez? — Annak csak örülünk, hogy az utóbbi időben a tv és rádió ismeretterjesztő tevé­kenysége fokozódott, mert ez nem csökken­ti, sőt további igényeket támaszt a szóbeli is­meretterjesztésre. Megyénk statisztikái is ezt mutatják: az utóbbi öt év alatt megyei szer­vezetünk rendezvényeinek, tanfolyamainak száma csaknem megkétszereződött. Az egyéb előadó és közönsége között. Valóban beszélhetünk az ismeretterjesztés megújhodásáról, a VI. küldöttgyűlés, a TIT országos vezetőtestületei a XI. kongresszus, a közművelődéspolitikai vb-határozatok nyomán életközeibe hozták a társulat mun­káját. A Az ismeretterjesztés néhány koncep- ^ cióját is felül kellett vizsgálni az utóbbi években? — Egyre inkább azon munkálkodunk, hogy rendezvényeink formáit, tematikáit változa­tosabbá és a szocializmust építő ember szá­mára fontossá tegyük. A hallgatóságot leg­inkább azok a kérdések érdeklik, amelyek a mindennapi életükben előforduló gondjaikra, a fejlődésre adnak választ. Ezt szolgálják a jól szerkesztett komplexsorozatok (Tudo­mány, Élet társadalom, Szocialista életmód kérdései). Előtérbe kerültek a dolgozók poli­tikai, ideológiai, világnézeti nevelésének kér­dései, lépéseket tettünk és komoly eredmé­nyeket értünk el a termelést segítő rendez­vényeinkkel; üzemi tanfolyamok, műszaki rajztanfolyam, titkárnőképző, stb. tanfolya­mok). Ez koncepcióváltozást is jelent, mert korábban abszolút túlsúlyban voltak a hu­mán tudományok, ma viszont a kívánatos arányban szerepelnek tevékenységünkben a társadalom- és természettudományok. A Milyennek ítéli meg a közönség érdek- w lődését? — A közönség érdeklődése minőségében változott. Míg korábban igen gyakori volt az előadásonkénti nagy létszámú közönség, ma inkább kisebb, de szorosan együvé tartozó kollektívák alkotják a hallgatóságot. Ezek­nél a közösségeknél sokkal jobban biztosí­tott az aktivitás. Azonos az érdeklődés, en­nek megfelelő a témák meghallgatása, a vi­ta és a visszakérdezés. Az információs elmé­lyítéseknek lehetősége e formában adott. Egyébként 1975-ben 6327 előadásunk volt, amit 255 661 fő látogatott. Ebből 3015 elő­adást 114 556 fizikai dolgozó hallgatott. A Milyen módszerbeli és egyéb változta­tást kíván ez a TIT-előadóktól? — Megyénk gazdaságának dinamikus fej­lődése eredményeként sok az új, fiatal üzem. Ezekben a munkások átlagéletkora sokszor alig gri el a 30 évet, sőt például a MOM má­tészalkai gyáregységében, ettől alacsonyabb, így az üzemi hallgatóság is jelentősen fiata­lodott. Másik jelentősége, hogy ezeknek a középfokú végzettségű és jól képzett fiatal szakmunkásoknak a tudományokat már nem kell alapozni, bátran építhetünk az iskolák­ban szerzett ismeretekre. Természetesen tö­rődnünk kell a társulat jövőbeni előadóival, közönségével is. Igen sok olyan új forma honosodott meg tevékenységünkben, amelyek kifejezetten a tanulóifjúságnak szólnak. Nagy a népszerű­sége a kis matematikusok baráti köre moz­galomnak. (A kis fizikusok baráti köre 1976- ban kezdte működését. Nagy az érdeklődés a fizikai kísérleti délutánok iránt.) A megye 29 középiskolájából évről évre 450-500 jelent­kező van. — Több évi szüneteltetés után ismét meg­rendezzük a biológiai kisérleti délutánok elő­adásait (középiskolai, főiskolai hallgatók, szakemberek részére.) A Lejárt a minden témához értő, poli- w hisztor előadók kora, szakemberek köz­érthető, de igényes előadásait várják az érdeklődők. — Az ismeretterjesztő előadások komoly­sága, mélysége, a közönség elvárása megkö­veteli, hogy előadóink témájukban alaposan felkészültek és széleskörűen tájékozottak le­gyenek. Mindent megteszünk annak érdeké­ben, hogy felkészültségüket segítsük. Elő­adóink a megye neves szakemberei. Megta­lálható közöttük a műszaki, mezőgazdasági, a közgazdasági és a humán tudományok sok neves művelője és képviselője. Szakosztályaink vezetőségei a legfontosabb témákból előadói konferenciákat szerveznek, s a választmányi füzetekben rendszeresen kapnak segítséget a továbbképzésükhöz. A központi természet, technika, társadalom komplexsorozatok előadóinak minden járá­si székhelyen „Delta stúdió” címmel mutat­juk be a felhasználható, kölcsönözhető audio­vizuális segédanyagainkat, módszerbeli is­mereteket adunk. A Milyenek a technikai feltételek? — Szemléltetőeszközeinket évről évre gya- fapítjuk, felújítjuk. A komplex sorozatokhoz a TIT-központ dia- és audiovizuális soroza­tokat készített, amelyek rendelkezésünkre állnak. 1975-ben a 30. évfordulóval kapcsola­tos rendezvényekhez 250 diából álló soroza­tot kaptunk, ezzel az anyaggal minden já­rási-városi szervezetet elláttunk. Sajnos, elő­adóink egy része a modern szemléltetőesz­közök kezelését nem ismeri. Megyei szerve­zetünknek nincs olyan műszaki apparátusa, amelyik a technikai eszközök kezelését ellát­hatná. Ezeknek az eszközöknek a szállítása, mozgatása is nagy feladat. Ennek ellenére az előadások túlnyomó többsége valamilyen for­mában szemléltetett. A Milyen a kapcsolatuk az üzemekkel? — Az új üzemek létesülése új területeket biztosít az ismeretterjesztés számára. Bár a kapcsolatok kialakítása nagy erőfeszítést kí­ván, rendezvényeinkkel segíteni kívánjuk a munkássá válás folyamatának gyorsítását. Jó közösségeket biztosítanak az ismeretterjesztő rendezvényekhez a szocialista brigádok és más munkahelyi közösségek. Az „Igaz ez a szép” brigádvetélkedőre Nyíregyháza üze­meiből 204 szocialista brigád nevezett. A fel­készüléshez városi szervezetünk biztosítja az előadókat. A TIT-nek az üzemekkel való kapcsolatá­ban már hagyományai vannak a Taurus gumigyárban, a nyírbátori növényolajipari gyárban, a konzervgyárban, a TITÁSZ-nál, a SZAVICSAV-nál folyó rendezvényeknek. A Taurusban és a SZAVICSAV-nál TIT- csoport működik. Sok üzemi nyelvtanfolyam indul évről év­re. Több üzemijen a szakmai továbbképző és a képesítést adó tanfolyamokat is a TIT se­gítségével bonyolítják le. Évről évre nő a fi­zikai dolgozók között végzett tematikus te­vékenységünk aránya. (1975-ben a rendez­vények 47,6 százaléka). Az üzemekkel való kapcsolat kialakításá­hoz sok út vezet. Mégis kiemelném, hogy az utóbbi időben kötöttünk együttműködési szerződést az SZMT-vel, az MTESZ-szel, amelyek ezt a célt is szolgálják. A Mit tesznek a magasabb politikai mű- ^ veltség terjesztéséért? A TIT megyei szervezete is alapvető fel­adatának tekinti, hogy megyénk munkássá­ga marxista—leninista műveltségét fejlessze, segítse azoknak a tudat, életmód és magatar­tásformáknak a gyors és hatékony terjeszté­sét, amelyek a szocializmust építő munkás- osztályra jellemzőek, hogy a lakosság min­den rétegénél ez legyen a gondolkodás, a cselekvés, a munkához, a társadalom kérdé­seihez való viszony alapja. Szakosztályaink ennek szellemében készítik tematikai javas­lataikat, így tartanak előadói konferenciá­kat, előadásokat, legyen az bármely tudo­mányágból. Az e munka végzésére hivatot­tak elsősorban a filozófiai, a nemzetközi po­litikai, a hadtudományi, a pedagógiai, a tör­ténelmi szakosztályok tagsága. Az együtt­működés a megyei elnökség határozata sze­rint is követelmény a természettudományi szakosztályokkal, hiszen szocialista világné­zetünk természettudományos megalapozás nélkül elképzelhetetlen. Kiemelném azt a közelmúltban indított programot, amelynek keretében a nemzetkö­zi politikai és a filozófiai szakosztály a szak­munkásképző és középiskolai kollégiumok­ban megye szerte végez az aktuális világpo­litikai kérdések megismertetésére. A Köztudott, hogy az ismeretterjesztés ^ az egyik legpénzigényesebb közművelő­dési tevékenység. Milyen anyagi támo­gatást kapnak a gazdasági szervektől? — Igaz. De nem ezen kell mérni. Ha egy rendezvénysorozatunk elérte tartalmi célját, a költség — bizonyos határokon belül — nem lehet sem feloldó, sem megkötő tényező. Egy rendezvény, legyen az TIT, könyvtári, múzeumi vagy bármely más közművelődési, akkor drága, ha vélt — de kimondom úgy, ahogyan gondoltam — sznob igényeket szol­gál. A pénzigényre példaként elmondom, hogy a biológiai kísérleti délutánok egyik előadója — neves debreceni professzor — igen eszközigényesen, korszerűen mutatta be a kért témát. (Telerecordmg — élőállat-kísér­let, stb.). De, mert ez drágább más, hagyo­mányos előadástípusnál, mondjunk le róla? Azt hiszem helytelen lenne. Ezt tudják a TIT-et anyagilag támogató szervek, minde­nekelőtt a megyei tanács, s az egyeztetett, a művelődéspolitikai célokat szolgáló rendez­vényeinkhez szívesen adnak anyagi támoga­tást. Miért foglalkoznak olyan praktikus igények kielégítésével is, mint a titkár­nőképző, hűtőgépszerelői tanfolyam stb? — Iparosodó megyénknek fokozottan szük­sége van a művelt adminisztratív és műsza­ki középkáder munkaerőre. Szükséges, hogy fiatal üzemeinket igényeiknek megfelelően felkészített, műszaki műveltséggel és szak- képesítéssel rendelkező kisegítő személyzettel lehessen ellátni. Amit ebből a TIT vállalhat, vállalja?" Ezt a célt szolgálják a különböző szakmai továbbképző — és szakképesítést nyújtó tanfolyamaink. A TIT rendezvényeinek többsége be­lépődíjas. Nem jönnének többen, ha ezek ingyenesek lennének? Vannak olyan speciális rendezvényeink, tanfolyamaink, sorozataink, amelyek a résztvevők számára önköltségesek. Ilyenek a TIT nyelviskolájának tanfolyamai (me­gyénkben orosz, német, angol, francia nyel­vekből), a tudománybaráti körök (kis mate­matikusok baráti köre, kis fizikusok baráti köre), a már két ízben megrendezett honis­mereti nyári egyetem Nyíregyházán, az egye­temi és főiskolai felvételi vizsgára előkészí­tő tanfolyamaink, titkárnőképző, műszaki rajz és más közhasznú tanfolyamaink. Ezek — bár a felsorolásból talán soknak tűnik —, teljes tevékenységünknek csak egy részét te­szik ki. Viszont évi átlagban 4-5000 olyan előadá­sunk van, amelyek a résztvevők számára ingyenesek. Egyébként az ingyenes rendez­vények nem látogatottabbak a belépődíjasok­nál. «ínyen leneiosegeK vannak eivonaioe- li TIT-előadók meghívására? — Kiemelkedő tudósok, kutatók, szakem­berek meghívására, rendezvényeinken való közreműködésre lehetőségeink végtelenek, de nem határtalanok. Természetesen hely­telen lenne, ha csak velük tudnánk lebonyo­lítani programjainkat. Rájuk mindenekelőtt a megyének is rangot adó rendezvényeken, a megyei szakosztályok tagjainak továbbkép­zésében számítunk, s ezt a segítséget meg is kapjuk. A Magyar Tudományos Akadémia, Debre­cen, Szeged, Pécs, Budapest tudományegye­temeinek professzorai, tanárai, a különböző intézetek tudományos munkatársai szakosz­tályaink meghívásának szívesen tesznek ele­get. Milyen mértékben veszi ki részét a megye értelmisége a TIT munkájából? — A közművelődés magasabb követelmé­nyeinek teljesítése elképzelhetetlen jól felké­szült, politikánkat értő, helyeslő és cselekvő­én támogató értelmiség nélkül. Szabolcs- Szatmár megyében jelenleg 12 ezer értelmi­ségi tevékenykedik, legnagyobb számban pe­dagógusok, közel 2 ezer műszaki, mintegy ezer agrárértelmiségi, 700 orvos. Az utóbbi években jelentős mértékben nőtt a jogász és közgazdász értelmiségiek aránya. Megyei szervezetünk taglétszáma 12 ezres számhoz képest elég alacsony, (kb. 10 százalék.) Lel­kesedésükről, odaadó munkájukról, amit a társulatért s benne a párt közművelődéspo­litikai határozatának megvalósításáért tesz­nek, a legnagyobb elismeréssel kell szól­nunk, hiszen a megnövekedett feladatokban, célkitűzésekben társadalmi felelősségválla­lással és szabad idejük jelentős részének fel­áldozásával vesznek részt. Természetesen igényeljük azon értelmisé­giek tevékenységét — s ilyenek is nagy számban vannak — akik ehhez nem vállal­ják a társulati tagságot. 9 Mikortól kereshetjük a szervezetet az új helyiségében? — örömmel elmondhatom, hogy illetékes megyei és városi testületek döntöttek abban, hogy néhány év múlva — mai helyünkön korszerű körülmények között — az MTESZ- szel és a közgazdasági társasággal közösen, a Tudomány és Technika Házában fogadha­tunk és indíthatunk vállalt feladatainkhoz illő programot. Páll Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom