Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

1976. november 27. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Iskola * Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedag ógu s SZÜLŐK FÓRUHA Megadjunk-e mindent? M ég akkor sem, ha módunkba áll csemeténk egy­re növekvő vágyait kielégíteni. Hát még ha ma­gunktól kell elvonni rá a pénzt! Dicséretre méltó, ha azt szeretnénk, hogy boldogabb gyermekkora legyen fiúnknak, leányunknak, mint ma­gunknak volt. Felötlik bennünk, mennyire vágyódtunk egy kerékpárra, mennyire kívántuk sokszor a csokolá­dét, s anyánk elhessentett: most másra kell a pénz. Ne érezze a hasztalan megkívánás kínjait, gondoljuk ma­gunkban. Hisz szerencsére nekünk már módunkban áll mindent megadni neki. Valóban, hadd száguldjon a kerékpáron, járjon szép ruhában, csörögjön elegendő pénz a zsebében. Legyen külön szobája, magnója, vigyük külföldi utazásra. Csak egyet ne várjunk el mindezért, valamiféle viszonzást cserébe. A gyerek bármit kap, az természetes számára. Eszébe sem jut, hogy hálás legyen érte. Gyakori a szülői tévedés, hogy az ajándékoktól vár­ják a tanulmányi eredmény javulását vagy a magatar­tási problémák megszűnését. Pedig nem valószínű, hogy a mindenfélével való elhalmozás jobb belátásra bírná a gyereket. S most jön, ami végképp megvadítja csemeténket: a szemrehányás. Ha én külön szobában, saját íróaszta­lomnál tanulhattam volna, ha nekem ezt meg azt vettek volna a szüleim, én bizony kezem-lábam törtem volna az igyekezettől. Apa és anya mondja a magáét, és cso­dálkozva tapasztalják, hogy ez egyáltalán nem hatja meg a gyereket, ö nem is tudhat különbséget tenni, hisz ebbe, a mostani helyzetbe született bele, neki ez a természetes, hogyan hasonlíthatná mindezt egy sosem látott állapothoz. A szülő különmunkát vállal, lót-fut reggeltől estig, mert csak így tudja kielégíteni az egyre nagyobb igé­nyeket. S mikor felnő a gyerek, a maga lábára áll, szo­morúan tapasztalja a szülő, hogy alig jelent valamit is agyon ajnározott csemetéjének. Az nem törődik szülei­vel, majdnem közömbös irántuk. Az újabb szemrehányá­sokra kibukik a dacos ellenérv: ki kérte, hogy reggeltől estig dolgozzatok'rám? Más gyerekkel mindig együtt voltak a szülei, én meg magamra maradtam egész nap. Inkább ne vettetek volna drága cuccokat, csak lettetek volna velem. Az elhidegülésnek valójában ez az oka. A nagy hajszában nem maradt idő a gyerekre, úgy nőtt fel, hogy nem is ismerték igazán, problémáival magára maradt, nem alakult ki közöttük kötődés, sokszálú em­beri kapcsolat. Mivel lehet ezt felnőtt korban orvosol­ni? Üjabb ajándékkal még végső erőfeszítésként? Mond­juk, venni a gyereknek egy kocsit, hátha így gyakrab­ban meglátogatja a szüleit? Ne adjunk meg mindent. De mi a helyes mérték? Általában, amit a többi gyereknek is megadnak. Leg­feljebb egy kicsivel több, ha nagyon rászolgál, ha na­gyon elégedettek vagyunk csemeténkkel, s ha úgy ta­láljuk, nem okoztunk még benne csömört, tudja érté­kelni ajándékainkat. . z sem árt, ha egy-egy vágyott dolog megszerzé- Jy sébe ő maga is belesegít. Például a nyári kere­setével vagy a zsebpénzéből megtakarított ösz- szeggel. Ki is köthetjük: megkapod a kerékpárt, az ára 1200 forint, de gyüjts házzá háromszáz forintot — mondjuk a 12—14 évesnek, aki még nem tud nyáron keresethez jutni. Ha nem hull minden az ölébe, ahogy kívánságát elrebegte, ha hagyjuk vágyakozni kicsit, sőt ő maga is besegít, jobban megbecsüli, sokkal többre ér­tékeli ajándékunkat. Ä. L. Tóth Árpád: LÁNG Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyúlánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág. Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én. A kis varrónő yere elő, olló, cérna, ba- baruhát varrók én ma. Halló, hol a centiméter, tán a cica tépte széjjel? Itt van! Gyere Kati baba, neked készül az új ruha. Egyenesen tartsad magad, hadd mérjem meg derekadat. Úgy állj, Kati, mint a cövek, nem vagy te még hétrét öreg. Be a hassal, ki a mellel, a ruhát így veheted fel. Meglátod majd Kati édes, a szép ruha még szebbé tesz. Mélyen tisztelt kisasszonyka, ilyen hosszú lesz a szoknya. Megfelelő ez a nagyság? El­készítem most a rajzát, de először csak papírra. Meg kell adni, a rajz tiszta. Most a hosszabb szoknya járja, tér­den alul, Kati drága. Most rajzolom a selyemre, amely, mint a felhő, lengne. Hóna t I 1 • • • • 1 Tücsök íí szí szél cibálta a szomo- rú kertet, tücsök koma kint a kertben fázott és didergett. Nem volt szegény­kének bundája jó, meleg, ma­gára vett paplannak egy lyu­kas falevelet, de még így is fázott, borzongott a háta, könnyek között emlékezett a kánikulára, amikor a mezőn halkan citerázott, s a bogarak a zenéjére járták a friss tán­cot. Hát ahogy vacogva belefútt körmébe, egyszerre csak bölcs gondolat ötlött az eszébe. Ö bizony sokáig nem fagyosko- dik itt, hiszen lefagy a két csápja talán áprilisig. Elmegy a pékhez s szépen megköveti, amíg tart a szigorú tél, adjon szállást neki. El is indult menten s megállt a küszöbön. alatt is megmérem, most ki­szabom, kérem szépen. Csak türelem, csak türelem, mert ez csodás ruhát terem. Most megvarrom, gyere gyűszű, ne lustákodj, mozogj kis tű. Ügyeskedj csak, fürge jószág! Most megtartom a főpróbát. Ugye, drága kis asszonyka, milyen csodásán áll a szok­nya, minha ráöntötték volna. Meglátja, hogy nem lesz hiba, itt fodor lesz, ott pántlika. Ül­jön még le, szép kisasszony­ka, míg a ruhát tovább var­rom. Most készül a fő-fő munka, a nagy kerek sonka- ujja. így, készen van az öl­tözet, jaj de csinos, jaj de re­mek, bodros, fodros, gyönyö­rűszép, ránézni is gyönyörű­ség. Kati baba, drága, drága, elmehet a tollas bálba. koma — Csés jó napot, mester uram, illendően köszönt. S elmondta zokogva rette­netes búját. Megsodorta a pékmester erre a bajuszát. — No, csak kotródj beljebb, jó meleg a műhely, legalább majd felvidítasz zengő hege­dűddel. Beljebb is kotródott, fel is vidította, a műhelyből csak úgy hangzott a csárdás, a polka. Mikor a hegedű négy húrja nyekergett, még a ke­nyerek is ej-haj, táncra kere­kedtek. A pék a bokáját sok­szor összecsapta. De egyszer- csak, jaj mi történt, elfogyott a gyanta. Ha akkor a gyanta el nem fogyott volna, akkor most az én mesém is hosz- szabbra nyúlt volna. Ölbey Irén TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kis ... község, Fehérgyarmattól északra. 7. Mesterember, akinek egyik fő szerszáma a - szekerce. 8. Cégtábla rövidí­tése. 9. Ezerjó boráról híres dunántúli község. 11. Du­nántúli csatornafolyó. 12. Pozitív elektród. 14. Névelős fúvóshangszer. 16. Rögtön. 18. Szibériai folyam. 20. Fo­nott edény. 21. Vízsodor. 22. Égitest. 24. Járom. 25. Csali ici-picit. 27. Téli fogatos jár. mű. 28. Csónakkikötő. 29. Férfinév. Függőleges: 1. Királyi szék. 2. Morze­jel. 3. Ilona beceneve. 4. Kétjegyű mássalhangzó. 5. Római 202. 6. Megfejtendő. 10. Omladék. 11. Azonos mássalhangzók. 13. A mai Románia területén élt nép a római birodalom korában. 14. Zenei félhang. 15. Meg­fejtendő. 17. Fogoly. 19. ... .-Orient expressz. 21. Uszít. 23. Hajtás ruhán, ide­gen szóval. 24. Gondolat- pótló szócska. 26. Azonos mássalhangzó. 27. Kén, bőr vegyjele. Megfejtendő: Dél-Amerika legnagyobb tava (vízszintes 1) és két legnagyobb folyója (függő­leges 6, 15). Múlt heti megfejtés: HURON — ERIE — MIC­HIGAN. Könyvjutalom: Borsos Etelka Rakamaz, Paksz László Vásárosna- mény, Toldi Kálmán Jánd, ált. isk. napközis csoport Tiszaeszlár, Agárdy József Oros és Horváth Béla Nyír­egyháza. Tisza Szellő hotel a mezőről lágy virágillatot. Kanyarog az öreg Tisza, lustán kanyarog. Nyírfa magát benne és kökénybokor. Ezüst habja falevelet s virágot sodor. Hegyek között születtél te álmodó folyó s az Alföldön zúgó vized szőkén áradó. Hűs habodban karcsú nyírfák nézik magukat, tündökölve hömpölyögsz mély kéklő ég alatt. Búzatermő Alföldünket, kanyargó Tisza, te átkötöd, mint egy ezüst fénylő pántlika. Dunaparti fűzfák Dunaparti fűzfák bólogatnak lágyan s bámulják magukat az ezüst Dunában. Mit üzennek a kék álmodó nagy hegyek, mit üzen a sok-sok szamócás rengeteg? S kérdik a Dunától, a Duna habjától: Zúgó öreg Duna, mit üzen a távol. Selymes suttogás zsong az ezüst habokban. Hallgatják a fűzfák integetve, hosszan. Smaragd-zöld lombjukat cirógatja a nap, lecsüngő águkat csókolgatja a hab. Ö. I. BESZE IMRE: Tavasz Alszik a föld, még alszik a mag, lombot vet a tölgy, lombot kap a fagy, napfényes a völgy s a zivatar-harag korbács-folyókát csapkod a földre. Rebben a szél és fél a didergő, sokszínű, májusi cserebogár, Reggel a tél még tél s a csicsergő, százfényű madárhad ablakon át irigyel jószagú, nászi-szobát. Délben a párás földre lefekszik, lomha ölével a vas-fegyelem. Este a szirmok ásítva térnek kehely be. A hold jelt ad az ejnek: neszez a májusi szép szerelem. Bélyeg­gyűjtés ERDŐSÍTÉS A Magyar Posta rövidesen 1 Ft névértékű bélyeggel emlékezik meg az egymilliomodik hektár erdősítéséről. A kedves rajzú, szép kivitelű újdonság a Pénz­jegynyomdában készül négyszínű ofszetnyomással. Vertei József grafikusművész tervezte az új kiadványt, amelynek középpont­jában a rezgőnyár, a tölgy és az erdei fenyő levelei láthatók. A háttér hazánk térképét ábrázolja, megjelölve a már erdősített terü­leteket. A környezetvédelemben oly fontos szerepet játszó erdők bényege 4 és egynegyed millió példányban kerül forgalomba, a különlegességek kedvelői 4 ezer vágott példányból is vásárolhat­nak. Hazánk nem bővelkedik fá­ban (ezért népszerűsítik az új er­dők telepítését), de csekély szá- múak a témához kapcsolódó bé­lyegek is. 1963-ban egy szép er­dei tisztás bemutatásával köszön­tötte a bélyeg az Országos Erdé­szeti Egyesület vándorgyűlését, 3 év múlva a posta megemlékezett az egyesület centenáriumáról. ÁRVERÉS Van és lesz is értéke a bélyeg­nek — állapította meg a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövet­sége székházában összezsúfoló­dott sereg, amely november 14- én figyelte az őszi különleges gyorscserét. Az első tétel 190 fo­rintért kelt el, aztán ezrek kö­Egymiilioniodlk hektár erdősítése vetkeztek, végül két óra alatt majd 200 ezer forint értékben ad­tak el magyar bélyegeket. Az 1950. évi UPU-blokkot levélen 2500-ról 3100 forintra verték fel. Ezt, majd a LEHE-blokkot (960 Ft), a Zeppelint (920 Ft) valamivel az árjegyzéki ár alatt vették meg, de a Lánchíd III. blokk (2600 Ft) és az I. Tervsorozat (1700 Ft) már a hivatalos ár felett cserélt gazdát. A filatelisták álma, az el­ső magyar sorozat, az 1871. évi kőnyomatos, pecsételten 15 ezer forintért talált vevőre. Vidéki gyűjtő előzetes írásbeli ajánlata alapján 42 ezer forintért vásárolta meg azt az 1913—1961. közötti bélyegekből álló, szinte teljes gyűjteményt, amelynek ár­jegyzéki értéke 54 ezer forintot tesz ki. Az árverés hangulatára jellemző, hogy számos tételt az eredeti kikiáltási ár 4—5-szörösé- re vertek fel. ÚJDONSÁGOK Brazília az ország művészeti fejlődését négy bélyegen a XVII— XX. századból kiválasztott egy- egy különleges szobrászati alko­tással reprezentálja. Egy másik újdonság a Banco do Brasil ezre­dik fiókja megnyitása alkalmából egy korábbi bankjegy másával örvendezteti meg a gyűjtőket. — A spanyol fesztészet kiválóságai­nak alkotásai folyamatosan ke­rülnek bélyegre. Most nyolcérté­kű sorozaton Luis Menéndez gyümölcscsendéleteiben gyönyör­ködhetünk. A művész a minden­napi élet jeleneteit ábrázolja ap­rólékos hűséggel. — Svájc ha­gyományos, decemberi sorozata gyermekintézmények fenntartá­sát segíti. Az utóbbi években ezt a sorozatot erdei gyümölcsök dí­szítették. Az idei Pro Juventute kiadáson a hazánkban is honos borbolya, hárs, bodza és tüdőfű virágában, illetve termésében evönyörködhetünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom