Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. november 25. L. Brezsnyev: Oltalmazzuk népeink békés alkaté munkáját (Folytatás az 1. oldalról) Beszédében Leonyid Brezs­nyev elöljáróban köszönetét mondott azért a fogadtatásért, amelyben Romániában része­sítették a szovjet nép, a szov­jet kommunisták küldötteit. A bukaresti tárgyalásokat hasznosnak és eredményes­nek minősítette. „Tárgyalása­ink — mondotta — növelték a kölcsönös megértést pártjaink között és ez nagyon fontos testvéri kapcsolataink továb­bi megszilárdításához. Sike­rült újabb lépéseket tennünk együttműködésünk elmélyíté­sére kulcsfontosságú kérdé­sekben.” Elmondotta, hogy a két or­szág kapcsolatai a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben foglaltak alapján fejlődnek. Ez a szerződés a jogegyenlő­ség, a függetlenség, a bel- úgyekbe való be nem avat­kozás elvitathatatlan elvein alapul, amelyek összekapcso­lódnak az elvtársi segítség- nyújtással és a proletár szo­cialista internacionalizmus­hoz való hűséggel. Méltatta a román népnek a kommunista párt vezetésével a szocialista építésben elért sikereit és ki­jelentette, hogy a román nép a fejlett szocialista társada­lom felépítésében mindig szá­míthat a szovjet kommunis­ták, a szovjet nép szolidari­tására. „A szocialista országok ba­rátsága mindenekelőtt politi­kai kategória” — jelentette ki ezek után Leonyid Brezs­nyev. „A szocialista országok kommunistái méltán büszkék arra, hogy a gyakorlatban mutattak példát a nemzeti önzéstől független államközi kapcsolatokra, amelyekben szem előtt tartják határon tú­li barátaik, a marxizmus—le- ninizmus eszméiért harcoló elvtársaik érdekeit. Ez a ba­rátság minden egyes szocia­lista ország nemzeti problé­máinak megoldását szolgálja, és egyúttal hatékonyan hoz­zájárul a világszocializmus pozícióinak erősítéséhez.” „Jól tudják ezt osztályel­lenségeink is” — folytatta Brezsnyev. „Éppen ezért igye­keznek oly buzgón kihasz­nálni a szocialista államok között jelentkező minden problémát. Ezért törekednek arra, hogy minden eszközzel új bonyodalmakat támassza­nak, kétkedést és kölcsönös bizalmatlanságot szítsanak közöttük, hogy rágalmazzák országainkat, eltorzítsák poli­tikájukat és kapcsolataik lé­nyegét. E rosszindulatú pró­bálkozásokra a legjobb vá­lasz az, hogy megsokszoroz­zuk a szocialista országok összeforrottságának megszi­lárdítását célzó erőfeszítése­inket, a marxizmus—leniniz- mus és a proletár internacio­nalizmus elvei alapján és el­mélyítjük együttműködésün­ket a szocializmus és a kom­munizmus építése fő kérdé­seinek megoldásában. Mi, elvtársak, pontosan ezt tesz- szük. A szocialista országokban folyó építőmunka nemzetközi feltételeinek biztosítását cé­lozza külpolitikájuk — foly­tatta Leonyid Brezsnyev. — Tudjuk, hogy a szocializmus­nak sok ellensége van. A ki­zsákmányoló osztályok sehol sem mondanak le önként po­zícióikról. Ezért megőrizzük éberségünket és arra kény­szerülünk, hogy erősítsük vé­delmünket, hogy oltalmazzuk népeink békés alkotó munká­ját, megvédelmezzük a szo­cializmust. A Varsói Szerző­dés tagországainak közös erő­feszítéseivel olyan védelmi potenciált hozunk létre, amely eleve kudarcra ítéli az imperializmusnak minden olyan kísérletét, hogy fegyve­res erővel számoljon le a szo­cializmussal.” Az enyhülés kérdéseit érintve Brezsnyev kiemelte a szocialista országok kezdemé­nyezéseinek jelentőségét, hangoztatta, hogy a jövőben is az eltérő társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének politikáját folytatják. Beszédének befejező részé­ben Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy tíz éve Bukarest­ben fogadták el a Varsói Szer­ződésben tömörült országok az európai biztonság megszi­lárdításáról szóló nyilatkoza­tot. A benne foglalt eszmék egy része már megvalósult a gyakorlatban — mondotta Brezsnyev, majd kijelentette: a közeli napokban Bukarest­ben tartja rendes ülésszakát a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé. „Hiszek abban — jelentette ki Brezs­nyev —, hogy a román fővá­rosban hozandó határozatok ezúttal is jól szolgálják majd Európa és az egész világ bé­kés jövőjének biztosítását.” N. Ceausescu: Új távlatok az együttműködés fejlesztése előtt Beszédének bevezető ré­szében Nicolae Ceausescu, a román és a szovjet nép ha­gyományos barátságáról, a két ország kapcsolatainak alakulásáról szólt. Az RKP és az SZKP közötti kapcso­latokat érintve emlékeztetett a Leonyid Brezsnyevvel ez év nyarán a Krim-félszige- ten létrejött találkozójára és hangoztatta tárgyalásaik je­lentőségét. Az SZKP KB főtitkárának mostani bukaresti látogatá­sára áttérve elmondotta, hogy széles körű eszmecserét folytattak az együttműködés bővítésének lehetőségeiről és módozatairól, mind a kétol­dalú kapcsolatok vonatkozá­sában, mind nemzetközi sí­kon. A tárgyalásokon köl­csönösen tájékoztatták egy­mást a szocializmus, illetve a kommunizmus építésének jelenlegi állásáról. A barát­sági nagygyűlés előtt, szer­dán reggel aláírt közös nyi­latkozat — hangoztatta az RKP főtitkára — új, nagy távlatokat nyit a két ország, nép és párt közötti együtt­működés fejlesztése előtt. Ceausescu ezek után rész­letesen beszélt a román nép munkasikereiről, az új ötéves terv első évében elért ered­ményekről. Többek között megemlítette, hogy a mező- gazdaság Románia történeté­nek leggazdagabb gabona- termését takarította be. Ro­mánia külkapcsolataira át­térve kijelentette, hogy a KGST keretein belül aktívan részt vesz a szocialista or­szágok gazdasági együttmű­ködésének fokozásában, a komplex programban kitű­zött célok megvalósításában. A Varsói Szerződés tagja­ként Románia erősíti kapcso­latait a tagországok hadsere­geivel. Ceausescu a továbbiakban nemzetközi kérdésekről szólt. A feszültség enyhítésében el­ért pozitív eredmények tag­lalásakor hangoztatta, hogy ebben fontos szerepet ját­szott és játszik a szocialista országok béke- és együttmű­ködési politikája. Ceausescu ezzel kapcsolatban hangsú­lyozottan méltatta a Szovjet­unió nemzetközi tevékenysé gének jelentőségét. Az RKP főtitkára az európai bizton­sági értekezlettel foglalkozva szorgalmazta, hogy a helsin­ki záródokumentumot alá írt minden állam tegyen fo­kozott erőfeszítéseket az ab ban foglaltak gyakorlati meg valósítására. A kérdés kap­csán Ceausescu kitért a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületé Bukarest ben csütörtökön megnyíló ülésszakára. Kijelentette: „A tanácskozás, amelyen a hel­sinki dokumentumok megva­lósításával kapcsolatos kér­déseket fogják megvitatni kétségtelenül új lendületet ad majd az európai enyhülésért, együttműködésért és békéért folyó harcnak”. Hz SZKP főtitkárának kitüntetése Romániai látogatása végén, szerdán délután kitüntették Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát. Leonyid Brezsnyevnek Ni­colae Ceausescu nyújtotta át a Román Szocialista Köztár­saság Csillaga Érdemrend el­Nyilatknzat a román—szovjet tárgyalásokról Szerdán Bukarestben Leo­nyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu nyilatkozatot írt alá az SZKP és a Román KP, valamint a Szovjetunió és Románia közötti együttműkö­dés és testvéri barátság to­vábbi fejlesztéséről. Leonyid Brezsnyev és Ni­colae Ceausescu a meleg ba­rátság és a szívélyes, kölcsö­nös megértés légkörében tár­gyalásokat folytatott. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy az 1970. július 7-i kétoldalú barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződés alapján az egyenjogúság, a független­ség, a szuverenitás és a bel- ügyekbe való be nem avat­kozás, az elvtársi kölcsönös segítségnyújtás elveinek szi­gorú tiszteletben tartásával fejlődő sokrétűbbé válik. Le­szögezték: a szovjet—román kapcsolatok egyetemleges fej­lődésében döntő szerepe van az SZKP és a Román KP kö­zötti együttműködés bővülé­sének és szolidaritásuk szilár- dulásának, az SZKP KB fő­titkára és a Román KP fő­titkára találkozóinak. A két vezető külön figyel­met fordított az európai bé­ke, biztonság és együttműkö­dés jelenlegi helyzetére és távlataira. Hozzáfűzték: a politikai enyhülést az európai katonai konfrontáció veszélyének csökkentésére és az európai leszerelésre irányuló konkrét intézkedésekkel kell kiegészí­teni és megerősíteni. A két párt vezetője kije­lentette, hogy feltétlenül egyesíteni kell a haladó erő­ket és aktívabbá kell tenni azt a harcot, amelyet a né­pek az enyhülés és az együtt­működés irányzatának erősí­téséért, az imperialista, a ko- lonialista és a neokolonialista politika felszámolásáért, va­lamint azért folytatnak, hogy az enyhülés és az együttmű­ködés irányzata visszafordít­hatatlanná váljék. A szuverén és egyenrangú szocialista or­szágok közötti — az interna­cionalista szolidaritás elvein alapuló — kapcsolatok szaka­datlan tökéletesítése, az új tí­pusú nemzetközi kapcsolatok kialakítása különösen fontos a jelenlegi viszonyok között, amikor egyre több nép sür­geti az új társadalmi rendszer felépítését. Az okmány leszögezi: a Szovjetunió és Románia úgy véli, hogy a béke és a nem­zetközi biztonság megerősíté­se érdekében fokozni kell mindazokat az erőfeszítése­ket, amelyek egyrészt a fegy­verkezési hajsza megszünte­tésére, másrészt a háború anyagi előkészítése egész me­chanizmusának felszámolásá­ra hivatott. A megbízható és tartós béke csakis úgy érhető el, ha hatékony intézkedések .születnek az általános és tel­jes leszerelés terén, beleért­ve a nukleáris leszerelést. A felek véleménye szerint fontos lenne olyan kiegészítő intézkedéseket hozni, amelyek elősegítenék, hogy a vitás kérdések megoldásánál — az államközi kapcsolatok meg­dönthetetlen törvényeként — az erőszak, illetve az erőszak­kal való fenyegetés elutasítá­sának elve érvényesüljön. Ezt a célt szolgálná az egész vi­lágra kiterjedő szerződés meg­kötése, amely kiiktatná az ső fokozatát, amelyet az RKP és az SZKP, a román és szovjet nép közötti barátság és együttműködés elmélyíté­sében szerzett érdemeiért közelgő 70. születésnapja al­kalmából adományoztak az SZKP KB főtitkárának. (MTI) erőszakot a nemzetközi kap csőlátókból. Az SZKP és a Román KP leszögezi: mindenképpen igyekszik előmozdítani, hogy a marxizmus—leninizmus és az internacionalista szolidari­tás elvei alapján minden egyes testvérpárt egyenjogúsága és önállósága, a belügyeikbe va­ló be nem avatkozás mara­déktalan tiszteletben tartása mellett tovább szilárduljon a kommunista és munkáspártok egysége. A két párt vezetője a kom­munista és munkáspártok berlini konferenciáját a kon­tinens, valamint az európai kommunista és munkásmoz­galom kiemelkedő eseménye­ként értékelte. A szovjet és a román fél kifejezte teljes elé­gedettségét a látogatás ered ményeivei — húzza alá vége­zetül a nyilatkozat. Amerikai levelünk Az írség vállás Á lármás választási kampány hirtelen elült. A hó­napokon át tartó fülsiketítő propaganda zene­bonájának elnémulása után olyannak tűnik az ország, mint egy némafilm. De ez szemmel láthatóan tetszik az embereknek, legalábbis túlnyomó részüknek. Hogy Ford elnöknek nem kedvére való, az érhető. Lát­szott is rajta a választások másnapján, mikor családja kíséretében megjelent a Fehér Ház sajtószobájában, hogy illőképpen elismerje ellenfele győzelmét. Csak néhány szót szólt, azt se igen lehetett érteni, mert a vad korteskedés utolsó rohamában elvesztette a hang­ját — az elnökségével együtt. Feleségét kérte meg, hogy olvassa fel helyette a győztes Carterhez küldött „Kedves Jimmy” kezdetű tá­viratot. S míg felesége, Betty sírástól el-elcsukló han­gon olvasta a szöveget, a mögötte álló családtagok, be­leértve a családfőt is, könnyektől csillogó szemmel igen borús hangulatban néztek maguk elé. Az éppen jelen lévő fehér házi tudósítók a kiala­kult — meglehetősen szokatlan — helyzetnek megfele­lően igyekeztünk viselkedni. A fotósoknak volt a leg­egyszerűbb, mert gépeik gyorsabb kattogtatásával túl­tették magukat zavarukon. De azért a többiek is ed­zetteknek bizonyultak, amit a japán kolléga halk meg­jegyzése is bizonyított: „Ez az évszázad meglepetése” — mondta, emlékeztetve arra, hogy Ford a kampány utolsó szakaszában, amikor nagyon kiegyenlítődtek a győzelmi esélyek, naponta elmondta: „November máso­dikén a győzelmem az évszázad meglepetése lesz”. Ez­zel arra utalt, hogy a nyáron még Carter fölényes győ­zelmét jósolták, s lám ő behozta a nagy hátrányt és győzni fog. De az évszázad ilyen jellegű meglepetése elmaradt, így — mint olvasóink emlékezhetnek rá Johnny Car- son komikust igazolta az élet, aki a republikánusok el­nökjelöltségéért egymással versengő Ford és Reagan küzdelmét elemezve a nyáron azt mondta: „Miért kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. Az egyik most vészit, a másik később...” Ez történt. Jó lesz komolyabban venni a komiku­sokat. Az elnökválasztás eredménye Plainsben, Carter fa­lujában természetesen örömkönnyeket fakasztott. Állt a népes Carter család az emelvényen a. mikrofon- és kameraerdő előtt és könnyezett. A hatalomátadás, illetve átvétel első perceinek a fehér házi és a plainsi könnyes jelenetét látva egy g'uatemalai kolléga mondta: „Még mindig jobb a hely­zet, mint Latin-Amerikában, ahol a hatalomátvétel mindig lövöldözéssel kezdődik s csak azután következ­nek a könnyek. Igaz, akkor tengernyi könny — és vér”... A hatalom csúcsain történő változás első óráiban még sok más komikus dolog is történt. A Fehér Ház sajtóosztályának egyik munkatársa számolt be róla, hogy a vereség éjszakáján 956 táviratot küldtek Ford- nak. Ezek nagy része együttérzést és bátorítást fejezett ki, az ország különböző részeiből érkező 36 viszont ezt a szöveget tartalmazta: „Örülünk, hogy megszabadul­tunk tőled”. Ebből kitűnik, hogy vannak még hálátlan emberek. Abból viszont ami a külügyminisztérium garázsában a választások éjszakáján történt, arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a hatalomba történő vezetéscsere ide­jén kenyérprobléma is van és az állás biztosítása gyors cselekvést követel: a kocsikra ragasztott Ford válasz­tási címkéit az éjszaka folyamán Carter címkékre cserél­ték ki. így mindenki láthatta — aki előzőleg nem látta a kocsit —, hogy gazdája már rég Carter híve. Ford elnök, akit tényleg a véletlenek sorozata jut­tatott a Fehér Házba (Agnew alelnök lemondása után Nixon emelte alelnöké, Nixon lemondása után pedig ő örökölte az elnökséget), nem válhatott az Egyesült Ál­lamok választott elnökévé. Pedig nagyon akart. El­nökségének két és fél évét — és az adófizetők sokmil­lió dollárját — arra áldozta. Nem rég derült fény rá, hogy vereségének estéjén telefonon felhívta elődjét, Nixont, akinek rövid elnökségét köszönhette. A beszél­getés 5 percig tartott. Az újságírók kérdezték Fordtól, miről beszélgettek. — Csak egy „halló”-val köszöntöt­tem — válaszolta. — Semmi másról. S zemély szerint kételkedem. Tudomásom szerint ennyi idő alatt, ilyen tömören, „gazdagon”, gyorsan pergőén, csak az egykori hortobágyi ju­hászok tudtak társalogni. Ha Ford a beszélni rendkívül szerető Nixonnal 5 perc alatt nem jutott tovább egy „hallónál’’, az tényleg az évszázad amerikai csodája len­ne. New York, 1976. november. DCnnóju Qtinón. Szeberényi Lehel 1A rém REGÉNY 79. Közben egészen friss kele­tű bicskák is meglettek: a vén Jankóé, a dilinósé, a víz- hordó legénykéé, kit a ta­nácsházán faggattak, de még a Lacóé is — a figyelemre méltó körülmény megrezzen- tette Maigret pipáját: tehát a lány eltűnése előtt egy órá­val elragadott kés is itt van már a kupacban. Az efféle tulajdonosok társaságában a köztiszteletben álló tekinté­lyek dőlése siralmas dolog volt. Szorult a hurok Zsabka körül, Maigret szemének hur­ka: „Bolondot űztél, fiam, a fél faluból, meg is érdemlik az ostobaságukért. De a vé­gét azt csúnyán elhibáztad”. A pipa a fogak zugolyába ugrott, a pók kilépett a háló sarkából, ahonnan eddig ébe­ren figyelt. Az atyafiak elé lépett. — Ezek szerint maguk csaknem mindannyian talál­koztak már a katonával. — Pöffentett egy füstöcskét. — Jól ■ titokban tartották, még egymás előtt is. Nem hason­lított rá? A pipás fő odabökkintett Zsabkára. A bölcs gúny széles nyu­galma csak egy szemöldök- eltolódást mutatott a homlo­kon, midőn a válasz megér­kezett. „Nem” — volt a válasz, a bizonytalan fejrázások össze­ge. — Szóval nem — dünnyö- gött Maigret. Látszott, kellő értékére szállítja le a vá­laszt, megbízhatóságát, s en­nélfogva használhatóságát te­kintve. Nem illett a koncep­ciójába, melynek hiányzó pillére már nem volt, legföl­jebb eléggé át nem gondolt, ami bizonyos időbeliségeket illet. Bizonyos alibiket kell még tüzetesebben megvizs­gálni. S míg így szólt magá­ban Maigret, máris jött egy időbeli bukfenc. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom