Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-24 / 278. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1976. november 24. Két és fél millió közalkalmazott sztrájkja Olaszországban Spanyolországban pedagógusok szüntették be a munkát Angola az ENSZ gj tagállama M egszületett a világ- szervezet 146. tagállama, miután a Biztonsági Tanács úgy döntött, hogy javasolja az ENSZ közgyűlésének: vegye fel tagjai sorába az Angolai Népi Köztársaságot. A BT 13 szavazattal, ellenszavazat nélkül és két tartózkodással hozta meg e határozatát, amely az egy éve függetlenségét kivívott Angolának azt a kezdettől megillető jogát ismerte el, hogy hallassa szavát az államok legmagasabb fórumán. Hogy miért ekkora késéssel? Angola tagfelvételi kérelme már júniusban a BT elé került, de az Egyesült Államok akkor — vétójogával élve — megakadályozta, hogy a kérdés az ENSZ-közgyűlés elé kerüljön. Az USA most is tatózkodott a szavazástól, s furcsamód szolidaritást vállalt vele ebben a Kínai Népköztársaság képviselője is, aki távollétével fejezte ki egyet nem értését. Felmerül a kérdés, hogy a fiatal afrikai állam, amely több évszázados portugál gyarmati uralmat lerázva — hősies áldozatok árán — kivívta függetlenségét, mivel váltotta ki a két, egyébként annyira különböző nagyhatalom neheztelését? Az USA és Kína negatív magatartását ebben a kérdésben egyazon ok motiválja: az, hogy frissen megszerzett — és veszélybe került — függetlenségét Angola a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió segítségével védte meg. Erre pedig azért volt szükség, mert még portugál gyarmati uralom idején amerikai, angol, francia és más nyugati mammutvállalatok rátették kezüket Angola dús természeti kincseire, majd pedig veszélyben érezvén pozícióikat, a törzsi ellentétek felhasználásával polgárháborút robbantottak ki az országban a törvényes kormány megdöntésére. A nép többségét tömörítő fel- szabadítási mozgalom, az MPLA azonban bátran szembeszállt az imperialista diverzióval és a szocialista országok segítségére támaszkodva, visszaverte azt: teljessé tette függetlenségét. Azóta Angola népe, amely — államosítás útján — kezébe vette országa természeti kincseit, valamint sorsának irányítását, a szocialista út követése mellett kötelezte el magát. Washington ezt — némi joggal! — saját kudarcaként könyvelte el s efölötti haragját a júniusi vétójával vezette le. Idővel azonban, meggyőződvén, hogy ebben saját szövetségesei támogatását sem élvezi: beadta a derekát. Közrejátszhatott ebben az is, hogy az USA a múlt héten akadályozta meg vétójával a Vietnami Szocialista Köztársaság ENSZ-felvételét. A vétójog nyakló nélküli alkalmazása obstrukciós szerepre kárhoztatná Washingtont, mely elszigetelődéshez vezetne. Akárhogyan is van azonban, a fontos az, hogy Angolát immár ENSZ-tag- ként üdvözölhetjük. Olaszországban kedden zárva maradtak a minisztériumok, állami hivatalok, a helyi tanácsi hivatalok, az iskolák, egyetemek, nem működött a posta, a nemzetközi telefonközpont, szünetelt az ellátás (a legszükségesebbet kivéve) a közkórházakban a mintegy 2 és fél millió állami alkalmazott egynapos országos sztrájkja következtében. A hármas szak- szervezeti csúcsszövetség által meghirdetett munkabeszüntetés keretében az állami alkalmazottak kollektív szerződésük megújítását és az állami hivatalok rendjének átszervezését, megreformálását követelték. A sztrájk két órára érintette a közlekedést is (leálltak a vasútak, autóbuszok, repülőgépek) és egy órára csatlakozott hozzá szolidaríŰjabb fordulahoz érkezett kedden a nyugatnémet ellenzék két legnagyobb pártjának a CDU-nak és a CSU- nak viszálykodása: az ellenzéki pártszövetséget felbontó keresztényszociáiis unió elnöke Strauss és frakcióvezetője, Zimmermann levélben indokolta meg saját párttagságának a döntést. A 19 pontos levél élesen elítéli a volt szövetséges kereszténydemokratákat, amiért azok „hibás, politikailag megfontolatlan és káros” módon — felháborodottan reagáltak a CSU parlamenti képviselőcsoportjának különválására. Strauss és Zimmermann visszautasítja Helmut Kohl CDU-elnöknek azt a bejelentését, hogy önmaCarter, a hivatalba lépésre készülő új amerikai elnök, aki „a washingtoni bürokrácia” ellen folytatott sikeres választási kampányát, lényegében ugyanazokból a washingtoni körökből állította össze első kül- és katonapolitikai gárdáját, mint az előző kormányok. Legtöbb megbízottja, akik most a kül- és hadügyminisztériumban az ügyek átvételén dolgoznak, már korábban is tagjai voltak a kormánygépezetnek — jelentette kedden a Washington Post. Anthony Lake, Carter kül- ügyminisztériumi főmegbi- zottja. Lake Cabot Lodge, egykori saigoni amerikai nagykövet munkatársa volt. A kambodzsai amerikai beavatkozás után mondott le, s máig perli Kissingert, aki elrendelte telefonjának lehallgatását, Fred Bergsten, aki a nemzetközi gazdasági kapcsolatok felelőse az alakuló új adminisztrációban, Kissinger idejében a nemzetbiztonsági tanács vezető munkatársa volt. David Aaron, az amerikai SALT-küldöttség volt tanácsadója 1972-ben távozott a kormányapparátusból, majd — Mondale szenátor, az új alelnök munkatársaként — részt vett a hírszerzés ügyeit kivizsgáló kongresszusi bizottság tevékenységében. Aaron az átmeneti időszakban a nemzetbiztonsági tanács és a CIA ügyeinek felelőse. A Washington Post szerint az említett három, hartásból a termelő ágazatok mintegy 5 millió dolgozója is. * Hetvenezer általános iskolai tanító és tanár lépett sztrájkba kedden Spanyol- országban 30 százalékos fizetésemelést és kedvezőbb nyugdíjfeltételeket követelve. A sztrájkoló pedagógusok bejelentették, hogy mindaddig nem hajlandók folytatni a tanítást, amíg a kormány nem teljesíti jogos követeléseiket. A kormány illetékesei egyelőre csak mintegy 10—15 százalékos béremelésről hajlandók tárgyalni. Értesülések szerint a sztráj- kolókhoz még a nap folyamán országszerte további 40 ezer pedagógus csatlakozik. Spanyolországban 1939 óta ez az első pedagógussztrájk. gát tekinti az egész nyugatnémet ellenzék — választói megbízatással rendelkező — vezetőjének. A CSU állásfoglalása szerint Kohl kancellár- jelölti megbízatása október 3-ával, a választások napjával lejárt, és éppen választási kudarca tette szükségessé a két kereszténypárt szétválását. Strauss, aki a jelek szerint ráébredt, hogy akciójával saját pártjában és az ellenzéki szövetségesnél is túllőtt a célon, most a levél jelentős részében azt bizonygatja, hogy szó sincs a két kereszténypárt szakításáról, csupán egy, hatékonyabb, egyedül ésszerűnek tűnő „ellenzéki munkamódszerről”. mincas éveiben lévő szakemberre vezető tisztség vár a Carter-kormányban. A hadügyminisztériumi ügyek átvételét Richard Steadman New York-i bankár készíti elő. 0 1966 és 1969 között hadügyi államtitkárhelyettes volt, fő tevékenységi területként Vietnammal foglalkozott. Szeberényi Lehel |4 fém REGÉNY 78. Sandi nyögött a súly alatt, s magában dohogott, amiért az öreget csak kriminalisztikai szempontok érdeklik. Nem baj, fő, hogy a lyuk megvan, vissza lehet még ide térni. Azzal kilépett a napra, kioldozta a csomót, s a bátyú tartalmát a gyepre fordította. Ügy ömlesztve. Maigret oldalt állt, mint a pók a hálója sarkában, onnan leste a hatást. Kényelmesen. Dirigálnia se kellett a kis embert. A hatás korántsem volt egyforma. A városiak kíváncsian nézték a kupacot, és nem értettek az egészből semmit. A helyi lakosok arcán mélységes döbbenet ült. A bárEllenzéki viszálykodás az NSZK-ban Carter és gárdája a hatalom átvételére készül TELEX... ALGÍR Huari Bumedien, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsának elnöke aláírta az új alkotmány hatályba lépéséről szóló dekrétumot. Az ország új alaptörvénye, amelyet a november 19-én megtartott országos népszavazás fogadott el döntő szavazattöbbséggel, rögzíti, hogy az algériai forradalom a szocialista utat választja. Az alkotmány értelmében idén decemberben megválasztják a köztársasági elnököt, majd 1977 januárjában a nemzetgyűlést. DAR ES-SALAAM Dar es-Salaamban hétfőn megkezdte munkáját az Afrikai Egység Szervezet felsza- badítási bizottsága. Az öt napra tervezett tanácskozáson 21 afrikai állam, valamint felszabadítási szervezet képviselteti magát. A munka középpontjában a na- mibiai, a zimbabwei és a délafrikai felszabadítási mozgalmaknak nyújtandó fokozott anyagi támogatás kérdése áll. Az AESZ felszabadítási bizottsága konkrét határozat- tervezeteket dolgoz ki, amelyeket a szervezet miniszteri tanácsának 28. ülésszaka elé terjesztenek. Ezt az ülésszakot jövő év januárjában Lu- sakában tartják. RÓMA Csökkentett terjedelemben jelentek meg kedden a napilapok Olaszországban. A drasztikus terjedelemcsökkenés oka: a papírgyárak a növekvő importköltségekre hivatkozva ismét emelték a nyomdai papír árát. A lapkiadók, amelyek óriási deficittel küszködnek, viszont hiába sürgetik a kormánytól az újságok rögzített árának emelését. A terjedelemcsökkentéssel a lapkiadók nyomást kívánnak gyakorolni az újságárak emelése érdekében. Ha egy hét múlva nincs megoldás, négy oldalra csökkentik a lapok terjedelmét — közölték. KAIRÓ Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnöke hétfőn Kairóban Száj ed Mareivel, az egyiptomi parlament elnökével tárgyalt, majd Tripoliba repült, hogy folytassa az Egyiptom és Libia közti közvetítést — jelentik palesztin források. Arafat az utóbbi hetek során több ízben járt a két or szágban, azzal a céllal, hogy segítsen az 1973. óta megromlott kapcsolatok rendezésében. Megfigyelők szerint újabban csökkenni látszik az Egyiptom és Libia között folyó vita hevessége. Hol is vagyok? A z amerikai választási kampány több, mint egy évig tartott, így nem csoda, hogy mindenki — beleértve a jelölteket is — belefáradt, A kampány utolsó szakaszában már a nagytőkések napilapja, a Wall Street Journal cikkírója is így sóhajtozott: „— Ebben a rettenetes választási zenebonában már csak egy remény éltet, a győztes elnök jobb lesz, mint elnökjelölt — de legyen már vége a kampánynak.” De ki lesz jobb elnöknek, mint elnökjelöltnek? E sorok írásakor a választási kampány utolsó hetében még ez volt a nagy kérdés. A választópolgárok érdektelensége olyan nagy volt, a két nagy párt jelöltjének a programja és esélye annyira közel volt egymáshoz, hogy az egyébként magabiztos választási szakértők is teljesen elbizonytalankodtak és nyilatkozataikban olyan körmönfont módon nyilatkoztak: „Az új elnök, legyen az Ford vagy Carter...” De ezek a ravasz fogások nem tudták elrejteni a kilógó lólábat, illetve bizonytalanságukat. De a kampány alatt voltak ennél sokkal szebb példái a teljes bizonytalanságnak. Ezek közé tartoztak az elnökjelöltek „eltévedései”. Az elnökjelöltek igyekeztek eljutni a hatalmas kiterjedésű ország minden olyan városába, ahoi a jelentősebb mennyiségű szavazatszerzésre volt reményük, így aztán az ország keleti partjáról a nyugatiba, egyik városból a másikba röpködő jelöltek naponta 5-10 helyen is megfordultak. A meglátogatott hely választási súlyának megfelelően előre elkészített beszédet olvastak fel vagy rögtönöztek valamit a helyi szükséglet kielégítésére. Mert a jelöltek nem voltak szűkmarkúak, mindenki testre szabott választási Ígéretet kapott tőlük. E kortesfutás közben, mikor Ford az Iöwa állam egyetemének nagytermébe érkezett, barátságos integetéssel üdvözölte a megjelenteket, s így kezdte beszédét: „— örülök, hogy itt lehetek veletek az ohiói egyetemen.” Kitört a nevetés. Ford nem értette a helyzetet, így a nevetést barátságos nevetéssel viszonozva újra kezdte beszédét. Még nagyobb nevetés tört ki és valaki odakiáltott: — Két állammal arrébb! (Közben megsúgták Fordnak, hogy ez már az iowai egyetem.) Az elnök — mit tehetett mást — továbbra is humorosan fogta fel a dolgot, s közölte: „hosszú volt a mai nap” és megszólítás nélkül — nehogy ismét hibázzon — folytatta beszédét. A kampány tényleg nagyon megviselhette, mert néhány nappal később New Yorkban így kezdte szónoklatát: „— Mindig örömmel jövök vissza Philadelphiába.” Carternek is voltak hasonló bakijai még az előválasztások idején, de azokból tanulva, óvatossá vált. Később mindig így kezdte beszédét: „Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek veletek.” A helyszínt soha nem említette meg. Ami biztos, az biztos. Ezzel kapcsolatban mesélte Carter, hogy korteskör- útján mikor már mondta — és nem felolvasta — beszédét, néha megfeledkezett róla, hogy hol is van és mit mondtak neki a hallgatóság politikai összetételéről, amely döntően meghatározza, mit hogyan fejtsen ki. Ilyenkor igyekezett elkenni minden problémát és úgy beszélt, hogy senkit ne riasszon el, ellenkezőleg, híveket toborozzon. De ha a közönség reagálásából látta, hogy szükség lenne a közvetlenebb hangra, akkor szónoki fogással tapsot provokált, így közben volt ideje megkérdezni a mindig közelében tartózkodó embereitől: — Hol is vagyok? A z elnökválasztás után már aligha van szüksége segítségre ahhoz, hogy megállapítsa, hol is van: a Fehér Házon belül vagy kívül. New York, 1976. november. JCoodas Q-itjxájt sonykalapok karimája nem tudta árnyékba bújtatni a dermedt arcokat. Maigret agya őrölt: „Hát ez eddig valóság, korrigálnom kell a képzelgés dolgában”. Föl-le járt a pipa a foga közt. A szimat után most a logikát igyekezett elővenni, annak a lépesej én fokról fokra előrejutni. összehúzott szeméből a rendőrök megértették, hogy Zsabkával előbbre kell lépniök. Ide, onnan a fa alól. Zsabka sápadt volt és gyöngyös halántékú. „Szóval te játszottál — bólintott magában Maigret. Alig-alig vette le a fickóról a szemét. — Mégiscsak te játszottál ... Beszorul a király. Lépünk még kettőt, és matt”. így diskurált Maigret a gondolataival, szemének pórázán tartva Zsabkát. Sandi pedig tette a maga dolgát. Lenyúlt a kupacba. Na, uraim, kiárusítás! —S felmutatta az elsőt. — Kié ez a kés? Egymásra néztek, nem akadt gazdája. Aztán előrelökték Gyúrót, Marisa férjét, az övé volt. Lóhere volt a nyelébe vésve, négylevelű. Eleget vagdosta Gyúró a kocsmaasztalba, hogy mindenki ismerje, kihez tartozik. Gyúró irult-pirult, hogy tudomást szerzettek, miképp hagyta el a kését. — Franyo, ez a tied! Králik Franyo előbb feje rázásával tagadott: tévedés lesz. De mások is megismerték Franyo szalonnázókését, a sok élesítéstől kajsza pengéjét, de még inkább Lemberg városképével ékített csontnyelét, mert a kés még az első világháborúban szegődött Franyóhoz, odaki a galíciai fronton, s egy emberéleten át hűséggel szolgálta őt. Franyo vakargatta üstökét, vigyorogni próbált, mint akinek sikerült a tréfája. A megkerült békanyúzót gyorsan zsebre vágta. Ezután Ondrej késére ismertek rá, ki szintén világ- háborús hős, s kocsmai vitézkedésekben elöljáró, Franyó- val. Ondrej késének aztán éppenséggel nem volt bolti nyele. Teljes egészében maga faragta Ondrej, nagy mű- vészkedő kedvvel, kőrisfából kígyó formát, a csőszködés unalmát üzögetvén. Mindenki ismerte a kést, anélkül, hogy Ondrej rámondhatta volna, hogy az övé, minthogy nem volt jelen. így kimaradt a közszé- gyenülésből. Mert most aztán kiderült, kit támadott meg, s kit nem a „katona”. Hősi hírek omlottak össze a Vaskapu szikla platóján. Nagy megfutamodásokra s fegyver odahagyásokra derült fény. S ha a falu hitében (az erdei támadó földöntúli ereje) volt is a sorozatos vereségekre enyhítő körülmény, most valahogy a városiak előtt, a rendőrség józanító jelenlétében, a késkupac realitásának napvilágánál szánalmasnak és gyöngécskének érződtek a néphit érvei, csodák és sejtelmek szőtte éteri anyagukkal, a képzelet hús-vér lábaknak járhatatlan csapásaival. Sok kés gazdára talált, sok nem. Nagy volt a fülek pi- rossága, kínosak a lelepleződések. Sokan szerettek volna elsüllyedni, ha a kőhátú pokol a lábuk alatt most megnyílna, de hát azt is csak a fantázia teremtette. így a suta hallgatagság volt minden, amibe szégyenkezésükkel fejük búbjáig merülhettek. (Folytatjuk) i
