Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)
1976-11-20 / 275. szám
1976. november 20. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Iskola -X- Pedagógus * Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus -X- Szülő -X- Gyerek -X- Iskola -X- Pedagógus SZÜLŐK FÓRUMA Á második gyerek A mai gyerekek mind tudják, hogy a kisbabát nem a gólya hozza. Beáta például — négyéves korában — így érvelt, amikor anyukája a „mémincs- nekemkistestvérem” aznapi, sokadik elhangzásakor „mert nem hoz a gólyanéni”-vel válaszolt: — Nem baj, akkor szüljél egyet te magad. És mégis, ha megérkezik a testvér, sok gyerek nem úgy viselkedik, ahogy szülei várták volna tőle. — Nem szereti a kicsit! — panaszkodik ilyenkor az anyuka. — Nem adja oda a játékait, belecsíp, meglöki, ha elfordulok. Mit csináljak ezzel a rossz kölyökkel? Valóban „rossz” az a gyerek, aki féltékeny a kisebbre — mert általában így igaz, és aligha fordítva —, vagy a szülők hibáztak valahol? Ez utóbbit tartjuk igaznak. És — szinte minden esetben — a tapasztalatlanság, a pedagógiai ismeretek hiánya a bajok forrása. Mert, próbáljuk meg elképzelni, mit érezhet az a néhány esztendős kisfiú vagy kislány, aki egyszer csak testvérkét kap? Eddig — vele kezdődtek és értek véget a napok. Kinyitotta a szemét, és anyut látta: s az utolsó kép, amit a szemhéjai mögé zárt, megint csak anyu volt, anyu a mesekönyvvel. Csak ő volt „a gyerek”. Kérdéseivel, kívánságaival, igényeivel. Akármilyen okosan is nevelték, akkor is csak egyedül az övé volt a szülők féltése, törődése, és ő volt szeretetük birtokosa is. — De hát ő akarta, hogy testvére legyen — mondják az érzelmeikben megbántott szülők. Persze, hogy akarta. Azt hitte ugyanis, hogy az is az övé lesz, úgy, mint eddig minden más. És mi történt? „Ne nyúlj hozzá, menj arrébb, föl ne ébreszd!” Akkor meg minek van? Még játszani sem lehet vele — gondolja magában az a gyerek, akit nem készítettek elő kellőképpen a testvér fogadására. De a szülő — ha nem sajnálja az időt és a fáradságot —, megteremtheti a testvérek jó kapcsolatának alapjait már akkor, amikor a második még meg sem született. Hogyan? Először is minél előbb meg kell mondani a gyereknek, hogy anyuka az ő testvérkéjét várja. Már csak azért is örülni fog, mert úgy gondolja, valaminek máris a részesévé vált, hiszen közölték vele, tud róla, tehát a dolog feltétlenül rá is tartozik. Azután ki kell kérni a véleményét: hova tegyük majd a baba ágyát? Mit gondolsz, a te szekrényedbe beleférnek az ő holmijai is? Melyik kocsit vegyük meg, a pirosat, vagy a kéket? És ha igazán nagy örömet akarunk szerezni nagyobbik gyerekünknek, engedjük meg, hogy ő válasszon nevet a kicsinek. Talán nem mindenki tudja, milyen fontos, hogy az elsőszülött otthon legyen, amikor anyukája hazajön a babával. Ott kell lennie azokban a pillanatokban, amikor négyszemélyessé válik az otthon. Szerepet kell kapnia: „Kislányom, kérlek, vedd csak el tőlem ezt a takarót; kisfiam, igazítsd meg a baba ágyában a lepedőt, szeretném őt lefektetni”. így valahogy. És el ne felejtsük megköszönni a legapróbb segítséget sem! Ne féltsük aztán túlságosan a nagytól a kicsit. Magyarázzuk meg inkább, hogy csak tiszta kézzel szabad a pólyást megérinteni, anyuka és gyereke akár egyszerre is moshatnak kezet. Legyenek a nagyob- biknak állandó feladatai. Mondjuk, ő nyissa és zárja a csapot, ha fürdővizet készítünk, ő hozza-vigye a hintőport, a kenőcsöt; s közben hangoztassuk, milyen értékes számunkra a segítsége, nélküle talán meg sem tudnánk mindent csinálni. A z pedig, hogy mindig egyformán jutalmazzunk és büntessünk, dicsérjünk, dorgáljunk, szeressünk — legyen a felnőtteknek olyan természetes, mint a kicsiknek a bontakozó, semmi mással nem helyettesíthető érzés — nevezzük testvéri szeretetnek —, ők már nem fogják egyedül érezni magukat, később sem, talán soha. (P.) Naponta háromszor — fogmosás. Egészség! (MTI fotó, Kovács Sándor felvétele) Költöző madár-e a feketerigó? Költöző, vagy állandó madár a feketerigó, ezen vitatkozott minap Jancsi és Pista hazafelé menet az utcán. Jancsi azt állította, biztosan tudja, hogy ősszel a feketerigó is elrepül a többi madárral együtt dél felé. Pista szokása szerint az ellenkezőjét bizonygatta. Egyik sem tudta meggyőzni a másikat. Mit gondoltok gyerekek, melyiküknek volt igaza? A válasz kissé furcsán hangzik. Mindkettőjüknek, vagy ha úgy tetszik, egyiküknek sem. A feketerigó ugyanis azok közé a madarak közé tartozik, melyek ilyen szempontból éppen most vannak átalakulóban. Valamikor régen, mint erdei madár, ősszel természetesen éppen úgy felkerekedett mint a többi és a fülemülével, vörösbeggyel, poszátákkal együtt megindult dél felé. Háta mögött hagyta a téli erdőt, mely nem nyújtott már táplálékot számára. A feketerigó életében a jelentős változás akkor következett be, amikor felismerte, hogy a városi kertekben, parkokban nagyon jó életfeltételeket talál és lassan, fokozatosan el is kezdett terjeszkedni ezeken a számára akkor még idegen helyeken. Először bizonyára az erdővel határos szélső kertekben telepedett meg, azután fokozatosan nyomult egyre beljebb és egy szép napon felbukkant a város szívében is. Az emberek nem bántották, sőt örültek jelenlétének, hiszen a hímek szép, flótázó éneke Zenés verstanulás a megyei könyvtár gyermekrészlegében. A megzenésített költeményeket Bálint Pál, a megyei könyvtár munkatársa tanítja, ismerteti meg a Nyíregyházi 15-ös Általános Iskola IV. osztályos tanulóival. (Gaál Béla felvétele) d ^ £ | mindenkinek sok gyönyörűséget okozott. Etetéssel is igyekeztek minél jobban magukhoz kötni őket. A feketerigó pedig hamar „kötélnek állt”, és miután táplálékban nem volt hiány, egyre többen és többen maradtak vissza a városi állományokból télire is. A feketerigó tehát lassanként igazi városi madár lett. Elvesztette természetes félénkségét az emberrel szemben, ott ugrál szinte a lábaink alatt és fészkét a fák és bokrok ágai mellett épületek alkalmas zugaiban is építi. Éneklőhelyül előszeretettel használja a háztetőket, a kémények sarkait, vagy a magas tv-antennákat. Télen pedig a cinegék és a verebek mellett a feketerigók is megjelennek az etetőkön, kotorásznak a kidobált hulladék között, így keresgélik össze a mindennapi táplálékukat. Ha pedig csak kicsit is jobbra fordul az idő, máris felhangzik a jól ismert rigóének, mely talán elsőnek jelzi a tavasz közeledését. Ezeket a rigókat tehát már nyugodtan állandó madaraknak nevezhetjük, e tekintetben Pistának volt Igaza. De hogy Jancsi állítása sem minden alap nélküli, azt bizonyítja, hogy az erdőben élő feketerigók ma is vonulnak és Európa déli tengerpartjai közelében töltik a téli hónapokat. Onnét érkeznek vissza minden tavasszal, hogy erdeinkben újra és újra felcsendülhessen a jól ismert feketerigó-ének. Schmidt Egon Úttörő Vidor Miklós: Utazás — Messze még a tornyos város? — Völgyön, erdőn, bércen át, — fülünkbe a szél kiáltoz, paripánk meg acéltáltos, — úgy érjük el még az este karcsú tornyok városát! — Messze még a habos tenger? — Nézd, a csúcson nap vakít, mire lehull s újra felkel, versenyt szállva négy elemmel, úgy érjük el holnap reggel a zöld tenger partjait! posta Érdekes beszámolót küldött a Nyíregyházi 5. számú Általános Iskola 4. b osztályának két tanulója, Tóth Géza és Rácz Gábor: az Indián őrs tagjai látogatást tettek a nyíregyházi állomáson. A MÁV Radnóti Miklós szocialista brigádjának két tagja kísérte a pajtásokat — megnézhették alaposan, kívülről és belülről is a mozdonyokat. Az érdekes látogatásról még ma is sok szó esik az Indián őrs foglalkozásain. Több helyről küldtek a krónikások levelet csapatuk terveiről, munkájáról. A nyíregyházi 2. számú iskola Váci Mihály Úttörőcsapatának tagjai például a faliújság mellett egy tarisznyát találtak: ebbe kell tenni ötleteiket, javaslataikat. A csapat úttörői részt vettek a SZÁÉV-nél egy jól sikerült találkozóm, melyen a vállalat kismamáit műsorral köszöntötték. Ugyancsak műsort adtak a pajtások az öreg katonáknak a színházban, amikor azok átvették az obsitot. Decemberben rendezik a csapat névadójának, Váci Mihálynak az életéről készült kiállítást. A nyíregyházi kettes iskola úttörői jó ötlettel rukkoltak ki nemrégiben: minden raj bélyegzőt készített magának, melyen az „Együtt egymásért” mozgalom jelszava látható. A csapatnál megalakították a törvényőrséget, melynek az a feladata, hogy rendszeresen ellenőrizze a próbák végrehajtását. Azt tervezik, iskolarádiót és iskolaújságot indítanak, hogy az iskola tanulói minél jobban tájékozódhassanak az iskola életéről. „Dobra verjük!” — írja a tornyospálcai úttörők immár másodszor megjelent híradója. Néhány „dobra vert” hír: a tsz vezetősége az almasze- dési munkák jutalmául egy elektromos zongorát ajándékoz az iskolának; Móré Csaba 5. b osztályos tanuló a Pajtás „aranytollas tudósítója” lett: a nyolcadikos pajtások részére pályaválasztási híradót készít az iskola. A csengeri pajtások (a Móra Ferenc raj kisdobosai) fényképet is mellékeltek levelükhöz — november 7-én az irodal- 1?ga,1'?1is ,versenyeket tartottak: különféle já- “atokat oldottak meg a kisdobosok. A fényképen wripnv '° az !zg£)JorT}’ amellyel a kisdobosok szurkoltak versenyző pajtásaiknak. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megpaskol. 6. Molibdén vegyjele. 7. Zenei félhang. 8. Helyrag. 9. Ismétlés, rövidítve. 11. Szilárd bizalom. 12. Szomszédos államban élő nép. 14. Köt, távirdai helyesírással. 16. Megfejtendő. 18. Vissza: személyes névmás. 20. Hasadék. 21. Személyem. 22. Kötszer. 24. Magyar Népköztársaság rövidítése. 25. Valaki férjének az apja. (—’) 27. A minőség- ellenőrzés. 28. A győzelem ókori istennője. 29. Divat, módi, ismert idegen szóval. FÜGGŐLEGES: 1. Tisztíts. 2. Libahang (—’). 3. Világifjúsági Találkozó ismert rövidítése. 4. Kiejtett mássalhangzó. 5. Megfejtendő. 6. Megfejtendő. 10. Szorgos rovar (—’). 11. Haza. 13. Hegedű fontos alkatrésze. 14. Hím állat. 15. Harckocsik. 17. Szarvasfajta. 19. Szaggatja. 21. Dal. 23. ... szó (panasz). 24. Római 2001. 26. Vissza: kötőszó. 27. Régi római aprópénz. Megfejtendő: Az Észak-amerikai öt tó közül 3 (vízszintes 16, függőleges 5, 6). Múlt heti megfejtés: ERSZÉNYESEK, DINGÓ, KÉK BÁLNA, DELFIN. Könyvjutalom: Kádas Beatrix Dombrád, Csurka Emőke Fehérgyarmat, Bertők \iktória Nyíregyháza, Ponkházi Zsuzsa Nagykálló, László Tibor De- mecser.
