Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. november 19. Magyar—szovjet kereskedelmi megállapodás (Folytatás as L oldalról) rendezéssel együtt Eredmé­nyes az OUTOKUMPU rész­vénytársaság kokkolai gyárá­val kialakult együttműködés 1& A kokkolai bánya erőmű­vének bővítéséhez például 52 megawattos gőzturbinát ge­nerátorral szállít a Láng Gépgyár a Ganz-Villamossá­gi Művekkel együtt. A ma­gyarok és a finn OUTO­KUMPU cég szakemberei el­határozták, hogy bővítik kap­csolataikat, és a két vállalat együtt exportál erőművi be­rendezéseket egy harmadik országba. A meleg, baráti hangulatú találkozón a vezérigazgató át­nyújtotta Kekkonen elnök­nek az Espoo városba szállí­tott 90 megawattos fűtőturbi­na makettjét. Ezt követően a finn köz- társasági elnök a vendéglá­tók társaságában két szere­lőcsarnokot tekintett meg. A kazán- és vegyigépgyár-egy- ségben elismeréssel szólt a dolgozók munkájáról, nagy érdeklődéssel szemlélte meg a paradicsomsűrítő berende­zés gyári, technológiai folya­matát. Megnézte azokat a turbinakondenzátor-edénye- ket is, amelyeket a Láng Gépgyár szállít Finnország­ba. Urho Kekkonen hossza­san időzött a turbina gyár­egységben, ahol a különböző, nagy átmérőjű tengelyek ké­szülnek. Szót váltott a gyár­egység több dolgozójával — elismerő szavait brigádnapló is megörökítette. A finn ál­lamfő — Horváth István szo­cialista brigádvezető kérésé­re — a „Kilián György” ne­vét viselő brigád könyvébe bejegyezte: „Első osztályú munkát végeznek”. Urho Kekkonen a meleg, baráti fogadtatást és vendég­látást megköszönve elmond­ta, hogy a két ország kö­zötti kapcsolat a kölcsönös bizalom és együttműködés jegyében alakul, erősítéséhez hozzájárulnak a finn és a ma­gyar gyárak jó kapcsolata is. Nagy jelentőségűnek minősí­tette — s mint mondta, tá­mogatja — azt a finn—ma­gyar közös vállalkozást, hogy az OUTOKUMPU cég és a Láng Gépgyár együtt expor­tál erőművi berendezéseket. Hangsúlyozta: a finn és a magyar ipar együttműködé­sével jelentős eredmények érhetők el, s ezt az együtt­működést a jövőben fejlesz­teni kell. Urho Kekkonen elnök — látogatásának emlékéül — lappföldi aranymosó tálat ajándékozott a gyár kollektí­vájának. * Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke csütörtö­kön szállásán vacsorát adott Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának és Losonczi Pálnak, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének tiszteletére. A szívélyes, baráti hangu­latú vacsorán Urho Kekko­nen és Losonczi Pál pohár­köszöntőt mondott. Szeberényi Lehel 14 fém REGÉNY 75. Halálsápadt volt. Himlő­helyei nagy viaszfoltokként összemosódtak, s a szürke tó­nusból, melyet a rendőrségi háttér nyújtott, élénken, bán­tón kivirítottak. A vízbeíúlt — adta volna e sárgának cí­mül a festő. A vértelen ajak megrángó ostorán kétségkí­vül a félelem habja remegett, a homlokon — odakapott idegesen, hogy letörölje — a félelem gyöngye. Napnál világosabb volt, hogy Zsabka a következő per­cekben lelepleződik. És fél­tek az elodázhatatlan talál­kozástól a szörnyűségessel. — Én biztos voltam benne — súgta Lonci, Ferónak, és (Folytatás az 1. oldalról) vő milliókat érint, szovjet részről ismét megvizsgálták a kérdést és végül sikerült megtalálni a módját a szál­lítások bővítésének. Hasonló­an a barátság és méltányos­ság, a kölcsönös előnyök alapján igyekeztek megolda­ni az előkészítés folyamán felmerült egyéb problémákat is. A Szovjetunió — hangoz­tatta végül Patolicsev — mindent megtesz annak ér­dekében, hogy becsülettel és méltó módon tegyen eleget a megállapodásból ráháruló kötelezettségeknek. Válaszbeszédében dr. Bíró József aláhúzta a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolata­ink meghatározó jellegét. Ennek az együttműködésnek különösen nagy jelentősége van a jelenlegi fejlődési sza­kaszban, amikor az MSZMP és az egész magyar nép fej­lett szocialista társadalom építésén fáradozik. Megállapította: Magyar­országnak még soha nem volt olyan gazdasági partnere, akivel árustruktúra tekinte­tében ilyen kedvező feltéte­lek mellett kereskedhetett volna, mint a Szovjetunió­val. Dr. Bíró József az MTI moszkvai irodájának adott nyilatkozatában elmondot­ta: exportszállításaink több mint felét alkotják a gépek és berendezések, importunk­ban viszont rendkívüli fon­tossága van az energiahor­dozóknak. A Szovjetunióban jól ismert és egyre inkább kedvelt Ikarus autóbuszok­ból 1977-ben több mint 6000 darabot exportálunk. Foly­tatjuk az autóipari kooperá­ciót. Hazánk változatlanul a Szovjetunió legnagyobb gyógyszerszállítója. A gyógy­szerszállítások értéke jövőre meghaladja a 100 millió ru­belt, a könnyűipari és ruhá­zati cikkek exportja pedig 300 millió rubelhez közele­dik. Az import egyik legfonto­sabb tétele jövőre is a nyers­olaj lesz. A Barátság olajve­zetéken 7,4 millió tonna nyersolaj érkezik, több, mint az idén. A szovjet olaj árát a KGST-ben érvényes árkép­zési elvek alapján szabták Csütörtökön hazaérkezett Lisszabonból a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely Nemes Dezsőnek, a Politikai Bizottság tagjának vezetésével részt vett a Por­tugál Kommunista Pártnyol­suttogásában kalapáló szive vergődött. Feró bólintott. — Most már én is. — Ma­ga elé tekintett hosszan, me­reven. — Pedig voltak pilla­nataim, amikor azt hittem, rossz nyomon vagyunk. Tudták, minden érzékszer­vükkel érezték, hogy itt... itt valahol a közeli bozótban várja őket a borzalmak bor­zalma: a hulla. A kis ember már a függé­lyes sziklákon kapaszkodott, vakmerő zergeugrásokkal ha­tolván fel a tetőre. A pipás Maigret közvetlen a nyomá­ban lihegett. Odafenn leültek a köves laposon, a vékonyka humu­szon tenyésző zúzmó bárso­nyára. Megvárták, míg min­denki felcihelődik. Sandi kénytelen volt ebben a vára­kozásban a tekintélyes Maig- rethez igazodni, és csak a fe­jét forgatta körbe-körbe, nyugtalanul, pásztázva a sat­nya bozótot. Végül mindenki fenn volt. Talpig bársonyban Králik Franyóék is felértek. mert nem tehettek mást. Utolsók lettek, de felértek, s mindjárt behúzódtak az első bükk alá. meg, s ezek az árak lénye­gesen alacsonyabbak a vi­lágpiaciakénál. Valamelyest emelkedik a szovjet villa­mos energia és a koksz be­hozatala, azonos lesz az idei mennyiséggel a földgáz és a szén behozatala. A mezőgaz­daságunk fejlesztése szem­pontjából elsőrendű fontos­ságú szovjet traktorok és kombájnok importja is to­vább bővül. A magyar la­kosság körében mind nép­szerűbb Zsiguli személygép­kocsiból jövőre 30 ezret im­portálunk és megkezdődik a legújabb típusú Moszkvicsok behozatala. A külkereskedelmi minisz­ter végezetül hangoztatta: a magyar fél a tárgyalások eredményeivel mind a ki­alakított volumenek, mind pedig az áruösszetétel szem­pontjából elégedett. Most szívós, hétköznapi munka következik a jövő évi szállí­tási feladatok maradéktalan teljesítése érdekében. A moszkvai Kremlben csü­törtökön megnyílt az Orosz Föderáció Legfelsőbb Taná­csának ülésszaka. A napiren­den a köztársaság népgazda­sági tervével és a jövő évre szóló költségvetéssel kapcso­latos kérdések szerepelnek. (Kelet-Magyarország telefotó) cadik kongresszusán. A dele­gáció tagja volt Horn Gyula, a KB külügyi osztályának he­lyettes vezetője. A küldöttsé­get a Ferihegyi repülőtéren Borbély Sándor, a Központi Bizottság titkára fogadta. összebújtak ott, mint vala­mi szárny ókban, a megfélem­lített juhok. Minden szavuk elfogyott, s hogy cselekedje­nek valamit, pantallójuk szá­rát parolgatták. és a tövist csipkedték belőle. Óvatosan tekingettek körül csak — mint a strucc félve kinéz a homokból, szemében bujkáló riadtság: honnan csap le a veszedelem? A Fekete Ür egyelőre nem mutatta magát. Hacsak ez a sötét fel leg kö­zeledtének nem tekinthető, amely a koporsóhegy mögül váratlanul előgombolygott. s a szél. mely hirtelen a hajak­ba és kalapokba kapott. — A végén itt ér a vihár — mondta valaki a gyáriak közül. Míg a parasztok egyet se szóltak, csak oda-odalese- gettek a felhőre. Mintha re­ménylettek volna tőle vala­mit Buda tanító pedig odalépett az öreg Maigrethez, s fülé­be súgott Maigret ékkor Zsabkára nézett, és nagyon kezdte rág­ni a pipáját. Mindjárt fel is állt. Szemé­nek kurta vUlantásával uta­sította a két rendőrt embe­rük szorosabb fogására, ébe­Ugyan ki tudná például el­választani, hogy Chilében az Allende-kormány megdönté­sére tett lépésekben hol vég­ződött az amerikai szervek — a diplomácia és a Cl A — szerepe, s hol kezdődött az ITT-é és a rézkartellé... Cikkünkben természetesen e rendkívül bonyolult és szer­teágazó témának csak néhány legidőszerűbb vonatkozásá­val, csupán egy-két összefüg­gésével tudunk foglalkozni. Ami az Egyesült Államok lehetőségeit illeti Latin-Ame- rikában, Afrikában és Ázsia fejlődő országaiban, ezeket elsősorban azok a vezető po­zíciók szabják meg, amelye­ket az amerikai tőke a szó­ban forgó országokban betölt. Az amerikai tőke Afrikában A gyarmatosítás szó sok­szor a formális gyarmattar­tással kapcsolódik össze az emberek tudatában. Az anti- kolonialista küzdelem azon­ban ma, különösen azóta, hogy megkondult az utolsó klasszikus gyarmatbirodalom, Portugália lélekharangja, mindenekelőtt az ellenőrizet­len tőkebehatolás, a termé­szeti kincsek eltulajdonítása elleni harcot jelenti azon or­szágok számára, amelyek for­málisan teljesen függetlenek. S ezeknek az államoknak konstatálniuk kell: az újgyar­matosításnak az Egyesült Ál­lamok ma éppoly vezető ha­talma, mint ahogy Anglia a klasszikus gyarmatbirodalmi központ volt. Vegyünk az egyszerűség kedvéért egy példát, fekete Afrikáét! Ezen a hatalmas te­rületen az amerikai tőkevál­lalatok, ültetvények százait ellenőrzi, mintegy 3 milliárd dollár értékben. A gazdag nyersanyagkészletek kiakná­zása a monopóliumok szá­mára kedvező feltételek mel­lett és olcsó helyi munkaerő­vel történik. Az Egyesült Ál­lamokba „visszaszivattyúzott’ tiszta bevétel évente 500-600 millió dollárt tesz ki. Ameri­kai közgazdászok számításai rebb ügyelésére, és szinte ugyanazzal a szemsuhintással helyet is keresett és talált ne­kik. a második bükkfa alatt, ahol a terepviszonyok szökés­re kevésbé kedveztek. A la­pos ott kiszélesedett kerek, csupasz térséggé. Aztán a rendőrszakasz­nak adott rövid utasítást. A szakasz kettévált, széthúzó­dott, civileket vegyített maga köré. Mire a lánc így felfej­lődött, a fennsík teljes szé­lességében. Maigret csaknem szétrágta a pipa szopókáját. Elégedett volt a csatárlánc­cal; kettős sorában nem volt foghíj. Az első sor másfél mé­ternyi közeit a második sor kitöltötte. — Na. most fésülünk — mondta Maigret, s arra gon­dolt, hogy nincs az a lyukas húszfilléres. ami fenn ne akadjon e fésű fogain. Elsőnek Sandi tábori ásó­ját találták meg. A fonoda segédmestere rik­kantva mutatta fel a méret­arányos holmit. — Egy gyanús tárgy! — Semmi — legyintett San­di. — Csak az enyém. Maigret csalódásában ki­vette a pipát a szájából, s az­szerint az Egyesült Államok­nak itteni vállalataiba eszkö­zölt befektetései általában ré- gesrég megtérültek és most a térségben lévő amerikai vál­lalkozások minden öt-hat év­ben akkora összeget tudnak „repatriálni”, amely megfelel a vállalkozások teljes értéké­nek. Az amerikai politika arra irányul, hogy az Egyesült Ál­lamoktól függő országok csu­pán egy-két ágazatot fej­lesszenek: hitelt is erre kap­nak csupán. Az eredmény: a kiszolgáltatottság eszkalációj a, az országok alárendelése azoknak a monopolista mani­pulációknak, amelyek messze­menően befolyásolják az ára­kat. így például a Nemzet­közi Valutaalap egyik leg­utóbbi számítása szerint Zaire egyetlen esztendő alatt a rézárak esése miatt 340 millió dollárt vesztett, s ez az állam veszteségét semmi­lyen eszközzel nem tudta ki­egyenlíteni. Élelmiszer-diplomácia Az amerikai diplomácia minden eddiginél messzeme­nőbben felhasználja a pénz­ügyi eszközöket és az élelmi­szerexportot, valamint a mű­szaki eljárások és licencek exportját („know-how”) az egyenlőtlen helyzetben lévő államokkal szemben a nyo­más gyakorlására, diplomá­ciai és katonapolitikai céljai elérésére. E három tényezőt érdemes külön is megvizsgálni. Ami a pénzügyi eszközöket illeti, Kissinger külügyminiszter legutóbb Nairobiban olyan nemzetközi bank felállítását javasolta, amely megvédené a nemzetközi nagyvállalato­kat az államosításoktól. A terv szerint a bank irányítá­sában azok a tőkés nemzet­közi pénzügyi szervek ját­szanék a főszerepet, ame­lyekben leplezetlen amerikai befolyás érvényesül. Ami az élelmiszer-diplomáciát illeti, ez viszonylag újkeletű kife­jezés: magyarán azt jelenti, hogy Afrika, Latin-Amerika, zal fenyegette a sorok előtt ugráló buzgalmas kis embert. Noha a helyzet komikus volt, senki se nevetett. Görcs­be rándulva doboltak a tor­kok. Maigret otthagyta a csatár­láncot, és Zsabkához lépett. „Sápadt vagy, fickó” — gon­dolta. A két rendőr kissé ol­dalt lépett hogy helyet adjon a nyomozónak. — Hol történt? — hajolt az öreg fiú arcába. Mereven a szeme közé nézett. Az állta. — Sehol. — S csak a foga koccant gyanúsan, a pimasz válasz hitelét csappancván. Csattant kis hiján pofon is érte, elöntvén a nyugalmából oly nehezen mozdítható öreg Maigret-t a paprikaméreg. De a meggondolatlan cselekedet­től megmentette egy várat­lan esemény. Keze félúton megállt, s úgy maradt némi­leg a levegőben. A csatárlánc épp csak elő­rehaladt. úgy nyolc-tíz lépést, nagy vigyázattal, semmit meg nem kerülve, tövisbozótokba is behatolva, ügyelve, hogy zsi­nórban maradjon — amikor a jobb szárnyon, a gyáriak frontján felordítottak. (Folytatjuk)1 az indiai szubkontinens kor­mányaira az élelmiszer-szál­lítmányok eljuttatásával vagy megtagadásával gya­koroljanak nyomást Az ame­rikai diplomácia egyik-má­sik vezető képviselője egé­szen nyíltan fogalmaz: az az afrikai, latin-amerikai állam, amely Washington ellen sza­vaz, ne számítson búzára. Azt a tanulmányt egyébként, amely e cinikus „diplomácia” alapelveit körvonalazza, jel­lemző módon a CIA dolgoz­ta ki. Kozmetikázott munkamegosztás Ami a harmadik tényezőt, a műszaki ismeretek export­ját illeti, mind markánsab­ban kirajzolódik, hogy az ígéretektől eltérően megta­gadják a legkorszerűbb eljá­rások átadását a fejlődő or­szágoknak. Az amerikai sé­ma: az inkább munkaigényes feldolgozó ipari ágazatokat (textilipar, tömegfogyasztási cikkek) áttelepíteni a fejlődő országokba, ahol nyersanyag, munkaerő egyaránt van, ugyanakkor az Egyesült Ál­lamokban a műszaki fejlődés élenjáró ágazataira koncent­rálni. Ily módon a fejlődő országok „munkamegosztás­nak” kikozmetikázott neo- kolonialista függésbe kerül­nének a fejlett országoktól, elsősorban az Egyesült Álla­moktól. Ilyen és hasonló nem „klasszikus” eszközöket is al­kalmaz napjainkban az ame­rikai diplomácia, nem is mindenütt eredménytelenül. Ehhez járulnak az eddiginél szélesebb körben és céltuda­tosabban alkalmazott mód­szerek, mint a haditechnika nagyméretű exportja olyan országokba, amelyek az olajjövedelmek megnöveke­déséből profitálnak, és ame­lyek az amerikai érdekek „regionális őrzőinek” szere­pét töltik be. A haditechni­ka exportja, mint a példák sora bizonyítja, együtt jár amerikai „tanácsadók” tö­meges odatelepítésével, s az­zal, hogy a tisztikar tekinté­lyes része hosszabb-rövidebb időre az Egyesült Államokba utazik, ahol céltudatosan „megdolgozzák” őket. Az egyenjogú kapcsolatokért Paradox módon épp a vélt vagy tényleges amerikai le­hetőségek maximális kihasz­nálása erősíti a felismerést: következetesen végig kell vinni a harcot a teljes nem­zeti függetlenségért, a gazda­sági függőség felszámolásáért is. A nemzeti felszabadító mozgalom erősödik azokban az országokban, amelyek az amerikai behatolás fő cél­pontjai, az ideológiai fejlődés is megindul, amit mutat, hogy marxista—leninista pár­tok jönnek létre még olyan államokban is, ahol a hazai munkásosztály roppant gyen­ge. S különösen nagy jelentő­sége van a fejlődő országok számára, hogy létezik és erő­södik a szocialista világrend- szer, amely érezteti hatását fekete Afrika vagy Latin- Amerika legtávolabbi pont­jain is. Ez a világrendszer egyrészt az egyenjogú kap­csolatok példáját nyújtja, másrészt — mint a vietnami és angolai szabadságharc si­kere bizonyítja — minden lehetséges eszközzel támogat­ja azokat, akik a gyarmato­sító uralom alól a teljes fel- szabadulásért küzdenek. A szocialista közösség léte ás aktivitása olyan objektív fo­lyamatot segít, amellyel az Egyesült Államok diplomáci­ája hosszú távon semmilyen „csodafegyvert” sem tud szembehelyezni. Vajda Péter Hazaérkezett Lisszabonból az MSZMP küldöttsége Az Egyesüli Államok és a harmadik világ A tőkés világ három fő erőközpontja — az Egye­sült Államok, Nyugat-Európa és Japán — között vál­tozatlanul az első a legfontosabb: a tőkés és a fejlődő világot behálózó monopóliumok mintegy háromnegye­de észak-amerikai. Ez a két tény önmagában is jelzi, hogy az Egyesült Államok politikájának a „harmadik világ” irányában szerepe van a gyarmatosításellenes harc egész dinamikája szempontjából. A második tény pedig — a monopóliumokra vonatkozó — egyben arra a szoros összefonódásra és munkamegosztásra figyel­meztet, amely az amerikai állami külpolitika és a mo­nopóliumok „saját” külpolitikája között fennáll.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom