Kelet-Magyarország, 1976. november (33. évfolyam, 260-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. november 18. Urho Kekkonen Budapesten Hazaérkezett Iránból a ma­gyar parlamenti küldöttség (Folytatás az 1. oldalról) csokrokat nyújtottak át a vendégeknek, akik ezután üdvözölték a fogadtatásukra megjelent magyar vezető sze­mélyiségeket, majd a diplo­máciai képviseletek vezetőit és tagjait. Urho Kekkonen Kádár Já­nossal együtt elhaladt a fo-; gadtatásra eljött fővárosi dolgozók hosszú sorai előtt, s barátságosan integetve kö­szöntötte őket. A budapestiek finn és magyar zászlócskák­kal, éljenezve, meleg szere­tettel köszöntötték a finn ál­lamelnököt, az ünnepélyes fo­gadtatás a katonai díszegység díszmenetével zárult, majd a vendégek gépkocsikbja száll­tak és a magyar államférfiak társaságában — díszmotoro­sok kíséretében — szállásuk­ra hajtattak. A főváros fello­bogózott utcáin a budapestiek köszöntötték a Finn Köztár­saság elnökét. Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szerdán a KÁDÁR JÁNOS: Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök emlékművét. A koszorúzásnál jelent volt dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Czinege Lajos vezérez­redes, honvédelmi miniszter, Szépvölgyi Zoltán, a Főváro­si Tanács elnöke. Nagy János külügyminiszter-helyettes, dr. Matusek Tivadar, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövete, Nárai István ve- zérőrnagy, Farkas Mihály ez­redes, a budapesti helyőrség parancsnoka, s a Külügymi­nisztérium több vezető mun­katársa. Jelen voltak a ko­szorúzáson Urho Kekkonen kíséretének tagjai is. Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szerda délután látogatást tett Lo- sonczi Pálnál, az Elnöki Ta­nács elnökénél az Országház­ban. A szívélyes, baráti találko­zón jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Matusek Tivadar, a Magyar Népköz- társaság helsinki nagykövete, valamint Keijo Korhonen, a Finn Köztársaság külügymi­nisztere, Paul Jyrkänkallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete és Jaakko Ilo- niemi, a külügyminisztérium politikai főosztályának veze­tője. * Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke szerda délután látogatást tett Kádár Jánosnál, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkáránál. A Központi Bizottság szék­házában lezajlott találkozón szívélyes, baráti légkörben eszmecserét folytattak. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa szerdán vacsorát adott Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke tiszteleté­re az Országház vadászter­mében. A vacsorán Kádár János és Urho Kekkonen pohárköszön­tőt mondott. Országaink együtt küzdenek a nemzetközi enyhülésért Tisztelt Elnök Űr! Kedves Vendégeink! Nagy örömömre szolgál, hogy a Magyar Népköztársa­ság vezető testületéi nevé­ben őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel üdvözöl­hetem körünkben önt, El­nök Ür. a testvéri finn nép képviselőjét, igaz barátunkat, kíséretének valamennyi tag­ját, minden kedves vendé­günket. Megtiszteltetés számunkra, hogy meghívásunknak eleget tett és ellátogatott hazánkba. Az ön mostani látogatása ki­emelkedő állomása kapcsola­tainknak. Már jól bevált gya­korlatunk, hogy országaink vezetői, népeink társadalmi képviselői rendszeresen talál­koznak. Magam is jóleső ér­zéssel gondolok vissza a há­rom évvel ezelőtt Finnország­ban tett látogatásomra, arra a baráti fogadtatásra, amely­ben a testvéri finn nép és személy szerint ön, Elnök Űr, részesített. seket teszünk, még előbbre juthatunk. Meggyőződésünk, hogy az ön mostani látogatá­sa újabb hozzájárulás kétol­dalú kapcsolataink bővítésé­hez politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt, s tovább mélyül barátságunk és együttműködésünk. Elnök Űr! Barátaink! Az utóbbi években mind­inkább tért hódít az enyhü­lés, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének po­litikája. Az európai helyzet­ben kedvező változások kö­vetkezték be, az enyhülés eredményei földrészünkön a legszámottevőbbek. A továb­bi előrehaladás nagymérték­ben függ attól, hogy a béke hívei leküzdjék azokat az URHO KEKKONEN: akadályokat, amelyekkel a visszahúzó erők az enyhülés politikáját igyekeznek fékez­ni. Hazánkban jól ismerik és nagyra becsülik a finn kor­mány és személy szerint az ön fáradozásait és nagy ér­demeit az enyhülés kibonta­koztatásában, az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet előkészítésében és si­keres lebonyolításában. Mind­ez hozzájárult Finnország nemzetközi tekintélyének nö­veléséhez és bizonyította bé­keszerető, aktív külpolitikájá­nak életerejét. A Magyar Népköztársaság a helsinki záróokmány szel­lemében őszintén törekszik az európai államok kapcsola­tainak fejlesztésére, gazdasá­gi, tudományos és kulturális együttműködésük bővítésére, az információcsere és az em­berek közötti kapcsolatok szélesítésére a kölcsönös elő­nyök alapján. A Magyar Nép- köztársaság minden olyan ja­vaslatot támogat, amely a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, a kölcsönö­sen előnyös nemzetközi kap­csolatok fejlesztésére irányul. Minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy a politikai eny­hülést katonai enyhülés kö­vesse. Ezért támogatjuk a Szovjetunió javaslatait a fegyverkezési verseny megfé­kezésére. Nagyra értékeljük a finn kormány kezdeménye­zését az észak-európai atom­fegyvermentes övezet létre­hozására. A béke és a háború kérdé­sében Európa és a világ sor­sa szorosan összefonódik. Ezért üdvözöljük azokat a kezdeményezéseket, amelyek szorgalmazzák a világ külön­böző térségeiben még meglé­vő feszültséggócok megszün­tetését. Szolidárisak vagyunk a függetlenségükért, a sza­badságukért és a társadalmi haladásért harcoló népek ügyével. Igen Tisztelt Elnök Űr! Kedves Finn Vendégeink! Örömmel állapítjuk meg, hogy országaink együtt küz­denek a nemzetközi enyhü­lésért, az európai béke és biz­tonság megszilárdításáért, a helsinki konferencia záróok­mányának maradéktalan vég­rehajtásáért. Meggyőződé­sünk, hogy ezzel a külpoliti­kával igaz ügyet, Európa és a világ népeinek jobb jövő­jét szolgáljuk. E gondolatok jegyében kí­vánok Önöknek kellemes ma­gyarországi tartózkodást. Bi­zonyos vagyok abban, hogy látogatásuk során tapasztalni fogják népünknek a rokon finn nép, a Finn Köztársa­ság vezetői és személy sze­riint Kekkonen elnök úr irán­ti őszinte tiszteletét és meg­becsülését. Emelem poharam Urho Ka­iévá Kekkonen elnök úr egészségére, valamennyi itt jelen lévő vendégünk egész­ségére, országaink és népeink barátságára és együttműkö­désére — fejezte be pohár­köszöntőjét Kádár János. A finn—magyar együttműködés új lendületet kapott Felejthetetlenek számunk­ra azok a történelmi napok, amelyeket mi, a magyar kül­döttség tagjai az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet alkalmából töltöt­tünk az önök szép fővárosá­ban, Helsinkiben. Minden kí­vánságunk az, hogy viszo­nozhassuk azt az irántunk ta-' núsított kitüntető figyelmet és vendégszeretetet, amelyben finn barátaink bennünket ré­szesítettek. • Kívánom, Elnök Űr, érezze jól magát nálunk, és remé­lem, hogy a rendelkezésre ál­ló rövid idő alatt is bepil­lanthat a magyar nép életébe, megismerkedhet a hazájukat gyarapító, a szocialista társa­dalmat építő munkások, szö­vetkezeti parasztok, értelmi­ségiek újabb eredményeivel. Tisztelt Elnök Űr! Barátaink! A magyar—finn kapcsola­tok az elmúlt években jelen­tősen fejlődtek, s napjaink követelményeihez igazodva, sok tekintetben gazdagodtak is. Népeink hagyományos kapcsolatait ápolva nem kis büszkeséggel mondhatjuk, hogy együttműködésünk a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok békés egymás mellett élésének jó példája, s egyben híven tük­rözi azokat a törekvéseket is, amelyeket a Finnlandia pa­lotában okmányba is foglal­tunk. Szerződésekben is ren­dezett együttműködésünk za­vartalan, jól szolgálja a két nép nemzeti érdekeit és azo­kon túlmenően a népek kö­zötti barátság általános ügyét. Azt is látnunk kell azonban, hogy lehetőségeinket még ko­rántsem használtuk ki telje­sen. Ha kölcsönös erőfeszíté­Első Titkár Űr! Elnök Űr! Kedves Hölgyeim és Ura­im! Nagy megelégedéssel és örömmel hallgattam Első Titkár Űr kedves szavait, amelyekben hazámról és sze­mélyesen rólam szólt. ön említést tett a népein­ket összefűző hagyományos kapcsolatokról és országa­ink egyre bővülő együttmű­ködéséről. Engedje meg, hogy ezekért a gondolato­kért — amelyek akár egy finn ember ajkáról is elhan­gozhattak volna — kifejez­zem őszinte köszönetemet. Szeretném már ez alkalom­mal is szívből megköszönni meghívásukat. Nem első ízben vagyok Magyarországon, de különös öröm tölt el, valahányszor a magyar barátaimmal való találkozásra, ennek a nagy múltú országnak a viszont­látására készülök. Országuk légköre az első pillanattól kezdve híven érzékelteti a magyar nép sajátos és erő­teljes jellemét. Örülök, hogy ismét sok ré­gi ismerőst üdvözölhetek. Amikor Magyarországra lá­togatok, utazásomnak soha­sem csupán az a célja, hogy a régi emlékeket felelevenít­sem. A legutóbbi évtizedek a gyors fejlődés korszakát jelentették mind Finnor­szágban és Magyarországon, mind pedig másutt Európá­ban. Abban a ma már nem létező régi Európában a fin­nek és a magyarok talán mindenekelőtt rokonokként találkoztak egymással, és fő­ként az ezen alapuló kapcso­lataikat ápolták. Ma már a korábbinál mindnyájan vi­lágosabban tudatában va­gyunk annak, hogy egy na­gyobb közösségnek, az euró­pai népek családjának tagjai vagyunk. Ez a tudat az utób­bi években egyre erősödött. Meggyőződésem, hogy a Hel­sinkiben több mint egy év­vel ezelőtt megtartott euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet igen szem­léletesen megmutatta ne­künk is és a többi európai népnek is, hogy e család tagjának lenni milyen nagy felelősség. Vonatkozik ez minden egyes állampolgárra, és természetesen különösen azokra, akik népük sorsát — annak bizalmából irányít­ják. A hidegháború legsúlyo­sabb időszakában sem volt nehéz fenntartani országa­ink kapcsolatait. Magyaror­szág és Finnország vezető személyiségei találkozásai­nak már komoly hagyomá­nyai vannak. Nagy örömmel emlékszem vissza magyaror­szági látogatásaimra és az ön finnországi látogatásaira, Első Titkár Űr, valamint Lo6onczi elnök úr emlékeze­tes látogatására. Ezek a ta­lálkozók, valamint széles kö­rű kormányszintű kapcsola­taink folyamatosan közelebb hozzák népeinket egymáshoz és fokozzák együttműködé­süket. Egyúttal hozzájárul­nak annak az Európának a felépítéséhez, amelyet a helsinki záróokmány elvei végső célnak nyilvánítottak. Első Titkár Űr! Amikor 1973 őszén Ön lá­togatást tett Finnországban, megállapítottam: a finnek gyakorlati politikájukkal már régóta igyekeznek bebi­zonyítani, hogy lehetséges és szükséges is az igen gyümöl­csöző együttműködés a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű országok között. Azt mondtam akkor, hogy a különbség nem akadály, inkább ösztönzés szá­munkra. Tudjuk, hogy Ma­gyarországon ezzel egyetér­tenek. Ennek szellemében már évek óta eredményes erőfeszítéseket tettünk együttműködésünk és kap­csolataink fejlesztésére. Kü­lönösen a gazdasági együtt­működésben sok még a ki­használatlan lehetőség. Nyilvánvaló, hogy árucsere­forgalmunkat valóban je­lentősen csak úgy fokozhat­juk, ha kihasználjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket az országaink közötti ipari, gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési megállapodás nyújt. Ismere­tes előttünk, hogy Magyar- ország ilyen téren sok or­szággal jó eredményeket ért el. Remélem, hogy nemsoká­ra megvalósul ez a finn— magyar gazdasági kapcsola­tokban is. A helsinki záróokmány új lendületet adott a finn—ma­gyar együttműködésnek is. A mai napon igen hasznos be­Apró Antal, az országgyű- ke, Garai Róbert külügymi- lés elnöke, aki parlamenti niszter-helyettes, valamint az küldöttség élén hivatalos Iá- országgyűlés több tisztségvi- togatáson Iránban tartózko- selője fogadta. Ott volt A. dott, szerdán délután hazaér- Moghtaderpur, az Iráni Csá- kezett. A delegációt a Feri- szárság budapesti nagykő- hegyi repülőtéren Ínokai Já- vétségének ideiglenes ügyvi- nos, az országgyűlés alelnö- vőjeis. Szovjet-nepáli tárgyalások Szerdán délután a moszkvai Kremlben megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Nyiko- laj Podgornij, a legfelsőbb tanács elnöke és Birendra nepáli király között, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának és a szovjet kor­mánynak a meghívására ked­den érkezett hivatalos látoga­tásra a Szovjetunióba. A ne­páli király felesége és a kísé­retében lévő személyiségek, köztük Krisna Radzs Arial külügyminiszter társaságában egy napot Taskentben, Üzbe­gisztán fővárosában töltött, s szerdán érkezett a szovjet fő­városba. A hivatalos szovjet—nepáli tárgyalások első fordulójáról kiadott közlemény szerint Podgornij és a nepáli uralko­dó baráti légkörben tárgyalt a két ország közötti kapcsola­tok és az együttműködés kü­lönféle kérdéseiről. A szerdai első megbeszélésen mindkét fél kifejezte azt a szándékát, hogy az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján fejlődő kapcsolatokat tovább bővítsék minden vonalon. A legfelsőbb tanács elnöke és a himalájai el nem kötele­zett állam uralkodója a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről is tárgyalt. (Folytatás az 1. oldalról) Jugoszláv részről jelen volt Edvard Kardelj, a JKSZ KB elnökség és a jugoszláv ál­lamelnökség tagja, Vidő je Zsarkovics, a JKSZ KB el­nökségének tagja, Jugoszlá­via államelnökségének alel- nöke, Sztane Dolanc, a JKSZ KB elnökség végrehajtó bi­zottságának titkára, Dzsemal Bijedics, a JKSZ KB elnök­ségének tagja, a kormány el­nöke, Alekszandar Grlicskov, a JKSZ KB elnökség végre­hajtó bizottságának reszort­titkára, Milos Minies, a JKSZ KB elnökségének tagja, a kormány alelnöke és külügy­minisztere, Jozse Szmole, a JKSZ KB elnökségének tag­ja, moszkvai nagykövet. A délelőtti zárómegbeszélé­seket követően Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito aláírta az SZKP KB főtitká­rának belgrádi látogatásáról és tárgyalásairól szóló közös közleményt. Röviddel ezután Tito el­nök, rezidenciája, a Beli Dvor előtt, ünnepélyes kere- I tek között elbúcsúzott magas rangú vendégétől és Leonyid ! Brezsnyev kíséretének tagjai­tól. Díszegység sorakozott fel, 21 ágyú sortüze dördült és a zenekar eljátszotta a két or­szág himnuszát. Brezsnyev és ; Tito forró öléssel búcsúzott. Az SZKP KB főtitkára és | kísérete ezt követően Sztame ! Dolanc, a JKSZ KB elnökség végrehajtó bizottság titkárá­nak és más jugoszláv szemé- ; lyiségeknek a társaságában a ; belgrádi repülőtérre hajta­tott, ahonnan a szovjet kül- ■ döttség a déli órákban eluta­zott Jugoszláviából. Leonyid Brezsnyev Jugo- , szlávia területét elhagyva táviratban mondott köszöne­I tet Joszip Broz Tito jugo­szláviai államfőnek, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­ge elnökének, valamint a JKSZ Központi Bizottságá­nak, Jugoszlávia testvéri né­pének az SZKP és a szovjet nép iránti kinyilvánított őszinte barátságért, azért a melegségért, vendégszerete­tért és szívélyességért, amely- lyel az SZKP KB főtitkárát és a kíséretében lévő szemé­lyeket jugoszláviai tartózko­dása idején körülvették. „Nagyra értékelem tárgya­lásaink eredményeit, amelyek újabb bizonyságot szolgáltat­tak mindkét fél eltökéltségé­ről, hogy országaink népei a szocializmus és a béke érde­kében következetesen to­vábbfejlesztik a baráti szov­jet—jugoszláv kapcsolatokat” — hangoztatja Leonyid Brezsnyev távirata. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, aki Jo­szip Broz Titónak, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége elnökének meghívá­sára november 15-től 17-ig baráti látogatást tett Jugo­szláviában, szerdán Belgrád- ból visszaérkezett Moszkvába. * Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára Jugoszlá­viából a Szovjetunióba visz- szatérőben a repülőgép fedél­zetéről a következő táviratot intézte Kádár Jánoshoz, az MSZMP KB első titkárához: „Hazatérve Jugoszláviából, a testvéri Magyarország fö­lött átrepülve forró üdvözle­temet küldöm önnek, kedves Kádár elvtárs, és az ön sze­mélyében az egész baráti ma­gyar népnek, és őszintén kí­vánok boldogulást, valamint további sikereket a szocialis­ta építésben, a XI. kongresz- szus határozatainak végrehaj­tásában.” szélgetést folytattam önnel, Első Titkár Űr. Ennek alap­ján és a helsinki értekezlet után országaink között létre­jött különböző szintű hivata­los érintkezések révén jól is­merem Magyarország állás­pontját. Nekünk is lehetősé­günk volt álláspontunk is­mertetésére. Magyarországi látogatásom kiváló alkalmat nyújt fontos tárgyalásokra és információ- cserére. Ennek nagy a jelen­tősége olyan időszakban, amikor Európa és az egész világ arra törekszik, hogy bé­ke és nyugalom legyen, hogy sok nagy, közös problémát megoldhassunk. Ma már egyetlen ország, s egyetlen kis ország sem élheti másoktól elzárkózva saját életét. Finnország és Magyaror­szág tevékenyen részt vesz a nemzetközi életben és a né­pek együttműködésében. Ez megköveteli, hogy szoros kapcsolatot tartsunk fenn or­szágaink között. Mostani láto­gatásom alkalmával bizonyá­ra új, személyes benyomáso­kat is szerzek arról az ered­ményes, gyors szellemi és anyagi építőmunkáról, ame­lyet a magyar nép az ön ve­zetésével, Első Titkár Űr, már hosszú ideje végez. Finnországban örömmel fo­gadják a magyar testvérnép eredményeit és szívből sok sikert kívánnak Magyaror­szágnak a mind gazdagabb jövő építésében kifejtett tö­rekvéseihez és erőfeszítései­hez. A fejlődés, amelyet ma országainkban tapasztalha­tunk, a jövőben — az egyre szélesebb együttműködés ré­vén — mindkét fél számára hasznos lesz. Első Titkár Űr! Elnök Ür! Engedjék meg, hogy az Önök egészségére, az egész magyar testvérnép boldogulá­sára és sikereire emeljem poharamat. Éljen a testvéri magyar nép! — fejezte be pohárköszöntőjét Kekkonen elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom