Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

1976. október 10. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Szemfülesek E gy vasutas észrevette, hogy a má­sod- és harmadosztályú almát tö­rötten és szabálytalanul rakják vagonba. A vagonok deszkái között egy­két napos ácsorgás után folyni kezd a cefre. Vedreket, fazekakat helyezett el a vagonok alatt, s főzte a pálinkát. Né­hány ősz alatt 300 ezer forint haszonra tett szert. Nem lehet egyértelműen azt mon­dani, hogy ennyivel károsította meg az államot. Védekezését részben el is fo­gadták: „Az almalevet a föld itta volna meg, miért nem az alma gazdája gyűj­tötte össze?” A vasutast a lopás gyanúja alól felmentették és „csak” adó- ás íi- nánciális ügyek miatt vonják felelősség­re. Nevezhető-e szemfülesnek a cefrés ember? Az értelmező szótár szerint szemfüles: „a mindenre felfigyelő, a kedvező lehetőségeket gyorsan felismerő és kihasználó személy”. Szemfülesnek, példaképnek lehetne mondani, ha a fel­fedezését a közösség javára hasznosította volna. Nemcsak joga, kötelessége intéz­kedni a társadalmi tulajdon védelmé­ben. Felhívhatta volna az illetékesek fi­gyelmét a szakszerű, kíméletesebb rako­dásra, javasolhatta volna, hogy a meg­lágyult almákat szállítsák speciális lá­dákban, vagy vagonokban. Azokban az években főzte ki tervét (és pálinkáját), amelyekben takarékossági intézkedése­ket vezettek be, s az almatermés átla­gos, vagy átlagon aluli volt. S vajon hány állomáson szippant magába száz­ezreket a föld? Az egyik szövetkezetben szintén szemfüleseknek mondhatók a középve­zetők. Kár, hogy ők is szépséghibát kö­vettek el. Kabátokat készítettek export­ra, s felfigyeltek arra, hogy a megren­delés és a divatlap szerint a kabátok alja túlságosan is fel volt szegve. Minek ez a nagy felhajtás? — mondták kétér­telműen. A kabátok felnőtt méretben készülnek, tehát viselőik nem fogják őket kinőni, s a divat előrejelzése sze­rint nem kell számítani a kabátok to­vábbi hosszabbodására. A gyártásnál kabátonként megspóroltak 8—10 centi anyagot, a széria legyártása végén több száz kabát elkészítéséhez elegendő anya­guk maradt. S könnyű kitalálni, hogy mit kezdtek a megmaradt anyaggal. Ab­ból is kabátokat készítettek. Az átvevő cég képviselői elégedettek voltak, nem érezték magukat megrövidítve. A szép­séghiba az volt, hogy a vezetők „talál­mányukat” és többletmunkájukat nem jelentették be. Ha valóban örömükben feledkeztek meg a bejelentési kötele­zettségről, nem bunda alatt gyártják a többletkabátokat, akkor szemfülességük elismerést érdemel. Szerencsére a szépséghiba nélküli szemfülesek vannak többségben. Azok, akik gondolkodó munkavégzésükkel te­remtenek újat, gazdaságosabbat. Meg azok, akik aprólékos figyelmességgel mentik a menthetőt. A VAGÉP Válla­latnál például észrevették, hogy a kise­lejtezett köszörűkorongok kisebb gépe­ken míg hónapokig hasznosíthatók. Az apró figyelmesség százezreket hoz a vállalat kasszájába. Szép számmal van­nak azok is, akik nem az újítási díj ösz- szegét, hanem az alkotás örömét tart­ják szem előtt. Szorosan vett munkakö­ri kötelességük mellett mindenre felfi­gyelnek, észreveszik a kedvező lehető­ségeket... Többfelé láthatók mostanában a betakarítás „felülvizsgálói”. Szatmárban tallózóknak, Szabolcsban mezgerélőknek nevezik őket. Szinte valamennyiőjüket nevezhetnénk szemfülesnek is. A fi­gyelmetlenségre, vagy a felületes beta­karításra apellálnak, s azt mondják, hogy inkább a zsákjuk nyelje el a kint maradt termést, mintsem a föld, vagy a hó. Igazuk van? Feltétlenül, hisz’ vég­ső soron azt akarják, hogy a megter­melt javakból .semmi se menjen ve­szendőbe. Tavaly ősszel Tiszavasvári és Nyíregyháza közt több mázsa csöves ku­korica hevert az út mentén, mert a Vo­lán gépkocsijait szabálytalanul pakolták meg a rakodók. Egy motorkerékpáros szólt a Volán illetékeseinek, akik intéz­kedtek a veszteségmentes szállítás érde­kében. Jó lenne, ha egyre több munkásra és mezőgazdasági dolgozóra illene a szó­tár megállapítása: mindenre felfigyel, a kedvező lehetőséget hasznosítja — a közössée iavára. Koncz Sándor főtanácsossal, a kereskedelmi felügyelőség vezetőjével a vásárlók érdekeinek védelméről A Nemrég,egy pincértől kérdeztem: mi az a három dolog, amitől munkája közben legjobban tart. Első helyen a kereske­delmi felügyelőség ellenőrzését említet­te. Valóban ilyen „félelmetes” emberek a felügyelők? — Nem hiszem, hogy ennyire félni kel­lene tőlünk. A mi feladatunk a fogyasztók érdekeinek fokozott védelme. Ez bővebben azt jelenti, hogy ellenőrző munkánk a párt és a kormáríy határozatainak, az állami ren­deletek végrehajtásának biztosítására irá­nyul. Ennek megfelelően a kereskedelmi (szövetkezeti) vállalatok központjában, azok kiskereskedelmi és vendéglátóhelyein vizs­gáljuk a lakosság áruellátását, a forgalom­ban lévő áruk minőségét, a hatósági és vál­lalati hatáskörben megállapított fogyasztói árak megtartását, a jogszabálynak megfele­lő haszonkulcsok alkalmazását, a társadalmi tulajdon védelmét, az áruk szakszerű táro­lását, az értékkezelők leltár szerinti elszá­molását, a kereskedelmi üzleti szabályzat stb. hatáskörébe tartozó jogszabályok végre­hajtását, a fogyasztók panaszainak intézé­sét. Csak annak kell félni, aki ezek közül valamelyiket megsérti. A Korábban Állami Kereskedelmi Fel- w ügyelőség néven dolgoztak, most a me­gyei tanács vb kereskedelmi osztályának csoportjaként. Segíti, vagy gátolja ez az önök munkáját? — Az Állami Kereskedelmi Felügyelő­ség 1952-ben kezdte meg működését. Fel­adatunkat akkor is, jelenleg is kormány- rendelet, illetve belkereskedelmi miniszte­ri rendeletek határozták meg. Az irányítás­ban, hovatartozásban 1970 januárjában tör­tént változás. A felügyelőség feladata, ha­tásköre lényegében nem változott meg. Az új szervezeti forma inkább segíti, mint gá­tolja a felügyelőség munkáját. A kereske­delmi osztály szerkezetében közvetlenül lát­juk az egész megye kereskedelmének fejlő­dését, az eredményeket és gondokat. Segí­tik munkánkat a tanácsi testületek határo­zatai, a társosztályokkal való jó együttmű­ködés, de az ágazati irányelvek rendszeres ismertetésével, országos jellegű vizsgálatok szervezésével segíti munkánk hatékonyságát az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség is. — Kiemelt feladat volt számunkra a hús és húskészítmények árrendezéséről in­tézkedő rendelet végrehajtásának ellenőrzé­se, a szabadkasszás rendszerben működő ál­lami, szövetkezeti kereskedelemre vonatko­zó rendelkezések végrehajtása, a szállodai szolgáltatások, besorolások vizsgálata, az építőanyagok értékesítési körülményeinek, minőségének vizsgálata. Azt is el kell mon­dani, hogy a kereskedelemben, a vendéglá­tóiparban összességében az árintézkedést, majd az új árakon való értékesítést megfe­lelően hajtották végre. Kirívó szabálytalan­ságot csak egy étteremben tapasztaltunk. — Az építőanyagok értékesítési körül­ményeinek vizsgálata szintén több problé­mát tárt fel. Az értékesítés sok kisforgalmú telepen, igen szűk választék mellett folyik, helyenként rossz árakat alkalmaztak a szö­vetkezeti telepek, s emiatt több helyen vá­sárlói megkárosítást, a falazóanyagoknál, nyílászáró szerkezeteknél, főként ipari ere­detű minőségi hibákat állapítottunk meg. A feltárt hiányosságok felszámolására, — a mulasztók felelősségre vonása mellett — in­tézkedtünk, a hatáskörünket meghaladó ügyekben pedig az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőséget tájékoztattuk, s kértük a szükséges intézkedések megtételét. A A felügyelőség létszáma mindössze négy. w Elég-e ennyi munkaerő feladatuk ellá­tásához? — Ha a megyében működő mintegy 2860 kereskedelmi egységet vészem figyelembe, nagyon kevés. Egy nagyobb létszámmal mű­ködő felügyelőség évente lényegesen több ellenőrzést tudna végezni. Bővülhetne a vizsgálat alá vont egységek száma, s ez ha­tékonyabbá tenné a vásárlók érdekvédelmét, a feltárás és megelőzés céljait egyaránt job­ban szolgálná. Mégis azt kell mondanom, hogy a felügyelőségi csoport feladatát évek óta eredményesen látja el. A vizsgálatokat rendszerint azokra a területekre irányítjuk, ahol a fogyasztók vagy a társadalmi tulaj­don fokozott védelme indokolja. A Nem zavarja-e munkájukat, hogy az el- w lenőröket a megye minden településén ismerik, s jelenlétükben minden bizony­nyal jobban vigyáznak a vásárlók érde­keire? A Milyen tapasztalatokat szereztek a ke­reskedelemben dolgozók munkájáról? — Alapvető változást eredményezett, hogy ahol új áruházak, korszerű vendéglá­tóhelyek épültek az előző ötéves tervek ide­jén, jelentős mértékben javultak a kereske­delmi dolgozók élet- és munkakörülményei. Ugyanakkor a megyében működő 2860 ke­reskedelmi és vendéglátóegység nagy több­sége régi, kis alapterületű, raktározási gon­dokkal küzdő bolt. Ezek a körülmények az amúgy is nehéz fizikai munka terhét növe­lik. A kereskedelmi dolgozók egyötöde szak- képzettség nélkül vesz részt az értékesítő munkában. Mindezek előre bocsátásával azt mondhatom: a szakmában dolgozók nagy többsége gondosan és becsületesen kezeli a rábízott vagyont, végzi a fogyasztók kiszol­gálását, megtartja az üzleti szabályzat elő­írásait. — Ha a kérdésben a hibák elkövetésére is gondolt, arra azt válaszolhatom, hogy ke­vés számban fordul elő az előre megfontolt, tudatos, egyéni haszonszerzésre való törek­vés, annál több a gondatlan, hanyag mun­kával előidézett cselekmény, a vásárlók megkárosítása, vagy azok bosszantása. Mi a tervszerűség az önök munkájában; vagy a beérkezett panaszok, bejelenté­sek adják a munka zömét? — A kereskedelmi osztály éves munka- és ellenőrzési terve szabja meg az elvégzen­dő feladatokat. Csakis a tervszerű munka tette lehetővé, hogy az elmúlt esztendőben a vállalatok, szövetkezetek és egyéb gazdál­kodó szervek központjaiban 60 vizsgálatot végeztünk, a hálózati egységekben 700 el­lenőrzésre került sor. Az ellenőrzések 13 országos és megyei téma vizsgálatát tartal­mazták. Ezen belül foglalkoztunk 125 lakos­sági bejelentéssel és más szervek jelzésében felvetett problémával. — Itt kell megjegyezni, hogy a panaszok kivizsgálása alapján az összes bejelentés há­romnegyed része volt alapos, míg negyedré­szét alaptalannak találtuk. Ezek vélt sérel­meken alapultak, amelyeket a kereskedelmi dolgozók megfelelő tájékoztatással eleve megelőzhettek volna. Egyébként az áruellá­tás kiegyensúlyozott színvonalára utal, hogy áruhiány miatt csupán 6 bejelentés érke­zett. A legtöbb panasz az áruk minőségé­vel, különösen a garanciális javítások elhú­zódásával, jogos esetekben is a csereutalvá­nyok kiadásának megtagadása miatt kelet­kezett. A Milyen fontosabb vizsgálatok voltak w idén? az — A felügyelőség dolgozói 5—10 éve, én pedig több mint 20 éve végzem e területen munkámat. Így természetes, hogy a szak­mában ugyancsak hosszú idő óta dolgozó boltvezetők, eladók és felszolgálók nagy többsége ismer bennünket. Ez a megállapí­tás a vállalatok és szövetkezetek központjai­ra is érvényes. Mivel munkánknak csak egy része a hibák és fogyatékosságok feltárása, így ellenőrzéseink során fő feladatnak a kereskedelmi munka segítését, a kereskedel­mi üzletszabályzat és egyéb jogszabályok egységes értelmezését és végrehajtását, a ke­reskedelempolitika érvényesülését nehezítő körülmények feltárását tekintjük. A szak­ma dolgozóinak döntő többsége megfelelően végzi munkáját, s ha ezen még javítanak jelenlétünkben, az egybeesik a vásárlók ér­dekeivel. Az ellenőrzés inkább azokat za­varja, akiknek esetleg van eltakarni valója. Hogyan segítik munkájukat a társadal­mi ellenőrök? — A megyében mintegy 600 választott és arcképes igazolvánnyal ellátott társadal­mi ellenőr van, ám a tényleges ellenőrző munkában ennél kisebb létszám vesz részt folyamatosan. Feladatuk elsősorban az alap­vető fogyasztói érdekvédelem ellenőrzése: a mérlegek, mérőeszközök hitelessége, pontos­sága, az élelmiszerek, ételadagok, italáruk pontos kimérése, a fogyasztói árak feltünte­tésére vonatkozó rendelkezések megtartása. Évente több mint kétezer ellenőrzéssel és számos jelzéssel segítik a boltok ellenőr­zését. A Milyen arányban találkoznak szabály- ^ szegéssel az ellenőrzések során? — A múlt évben a gazdálkodó szervek központjában s a hálózati egységekben 760 ellenőrzést végeztünk. Ez év első felében az ellenőrzések száma 370 volt. Az ellen­őrzések alapján elég sok esetben — 25 szá­zalék — kellett intézkedni, illetve felelős- ségrevonást alkalmazni. A másfél éves idő­szakban 22 vállalati fegyelmi eljárást kez­deményeztünk, 239 szabálysértési határoza­tot adtunk ki 257 ezer forint összegű bírság­gal. Ezen túlmenően több figyelmeztető ha­tározat kiadására került sor. Egyes vállala­toktól és szövetkezetektől 8 esetben 192 ezer forint meg nem engedett nyereség elvonását kezdeményeztük. — Az árukészletek minőségellenőrzése nyomán mintegy 807 ezer forint értékű kész­let árcsökkentésére intézkedtünk. Ennek alapján az eredeti fogyasztói árat kereken 80 ezer forinttal kellett az illetékeseknek csökkenteni. Az ismertetett adatok talán ön­magukban is jelzik, hogy a felügyelőség el­lenőrzései hatékonyak a fogyatékosságok feltárásában. Szabad legyen itt megjegyez­nem, hogy a vállalatok, szövetkezetek belső hálózati ellenőrei az általuk végzett ellen­őrzések számához viszonyítva legfeljebb 5 —8 százalék hibafeltárást tudnak kimutatni. A Hallhatnánk-e néhány példát a kirívó w esetek közül? — A Kisvárdai ÁFÉSZ büféjében az el­járó felügyelő 35 liter vegyes gyümölcspá­linkát talált, amelynek beszerzését a büfé vezetője nem tudta számlával igazolni. Ar­ra hivatkozott, hogy a szövetkezet egy má­sik vendéglátóipari egységétől vette át. A másik boltvezető írásban nyilatkozott arról, hogy sem cserében, sem más módon nem adott át vegyes gyümölcspálinkát. Miután ez a módszer nem vált be, néhány nap múl­va szállítólevelet mutatott fel, amely 50 li­ter vegyes gyümölcspálinka beszerzését iga­zolta. Á felügyelőség kiegészítő vizsgálatot folytatott és megállapította, hogy a beszer­zés egy héttel később történt, a pálinka az ellenőrzés idején nem lehetett a büfé kész­letében. Más módszereket alkalmazott a Ti­szavasvári ÁFÉSZ. 3. sz. italboltjának veze­tője. Az ételek készítését és értékesítését részben „maszek” alapon végezte. A.vizsgá­lat megállapítása szerint a különböző nyers­anyagokat számla nélkül szerezte be, de az ételkalkulációk is hamis adatokat tartalmaz­tak, amelyek miatt a kimutatható fogyasztói megkárosítás is számottevő volt. A felelős- ségrevonás nem maradt el: mindkét bolt­vezető 5000 forint bírságot fizet. Találkoztak-e munkájuk során olyan ügyekkel, amikor nem tudtak a pana­szoson segíteni? — Ritkán, de sajnos előfordul. Garan­ciális kötelezettség mellett megvásárolt hi­bás termék kicseréltetése végett több ízben keresnek meg bennünket. Ha a termék va­lóban hibás, vagy megjavításához nincs al­katrész, s a garanciális idő még nem járt le, a csereutalvány kiadását elő tudja segí­teni. A garanciális idő teljes lejárta után, sajnos, a vevő kártalanításában nem tu­dunk segíteni. Más eset, amikor hiánycikk beszerzése miatt keletkezik panasz. Ha egy boltnak pl. 10 darab árucikk érkezik, abból legfeljebb ugyanennyi vásárlását lehet ki­elégíteni. Ilyen esetben a 11. vásárló kiszol­gálását adott időpontban nem tudjuk bizto­sítani. Segíteni szándékozó szakemberként, vagy büntetéseket kiszabó ellenségként fogadják önöket az ellenőrzések színhe­lyén? — Már korábban is utaltam rá, hogy tapasztalataink szerint a boltok és vállalati központok többségében tudomásul veszik, hogy a mi feladatunk a hatósági ellenőr­zés. A gazdálkodó szervekkel szemben, de velünk szemben is fennállnak a jogszabály­ban megszabott követelmények. Mi ezt a munkát következetesen, de emberségesen is végezzük. Ezért én úgy ítélem meg, hogy a segítő, a hibákat megelőző szándékunkat látják a vizsgált szervek elsődlegesnek. (Csak zárójelben említem meg, hogy a kereskedel­mi dolgozók bizalmából immár 20 éve va­gyok a KPVDSZ megyei elnöke.) Persze, he­lyenként és esetenként, főként a személyes felelősség megállapítása után más vélemé­nyek is elhangzanak. Itt szeretném hangsú­lyozni, hogy munkánk során nem a felelős- ségrevonást, bírságolást tűzzük ki célul, ha­nem a vásárlók érdekvédelmének minél jobb érvényesülését. E cél elérésének egyik szük­ségszerű eszköze a felelősségrevonás. Amikor erre először alkalom nyílt, önt főtanácsossá nevezték ki. Minek tulaj­donítja e magas elismerést? — Munkám értékelése hivatali felette­seim dolga. De ha már megkérdezte, azt tu­dom mondani, hogy munkatársaimmal együtt több mint két évtizeden keresztül egyértelműen azon fáradoztunk, hogy a ke­reskedelmet érintő párt- és kormányhatáro­zatok, az ágazati és tanácsi rendeletek, ha­tározatok a legjobban megvalósuljanak. Eh­hez a munkához a megyei társszervekkel olyan kapcsolatot igyekeztünk teremteni, hogy az kölcsönös alapon segítse munkán­kat. Talán ezek alapján tartottak alkalmas­nak arra, hogy a megyei tanács főtanácsosá­vá kinevezzenek. Köszönöm az interjút. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom