Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-10 / 240. szám

1976. október 10. KELET-M AGYARORSZÁG 3 VEZETŐ POSZTON A part megyei végrehajtó bi­zottsága szeptember 29-én érté­kelte, hogy járásunkban miként sike­rült végrehajtani a KB 1973. november 28-i, és a megyei pártbizottság 1974. május 21-i határozatát. A kádermunka eredményesebb végzé­sére 1974-ben intézkedési tervben rögzítet­tük a konkrét járási feladatokat. Az egy­séges szemlélet és magatartás biztosítása, a hatékonyabb végrehajtás érdekében végre­hajtó bizottságunk 9 alkalommal tárgyalt kádermunkával összefüggő kérdéseket, amelyek jól kapcsolódtak a járás társadal­mi életében bekövetkezett változásokhoz. A pártirányítás hatékonyabbá vált, biz­tosította a káderpolitikai alapelvek, a hár­mas követelmény következetesebb megva­lósulását. Az intézkedések hatására tartal­masabbá, tervszerűbbé vált a káderekkel történő foglalkozás, amely kedvezően érez­teti hatását politikai, gazdasági és kulturá­lis életünkben. A fejlett szocialista társadalomért ön­zetlenül dolgozó, következetes, igazságos és emberséges vezetőket megbecsülés övezi, a munkát jó légkörben végezhetik. Ezt iga­zolja az is, hogy a káderek 53%-a 10 vagy annál hosszabb ideje, 23%-a 5—10 éve dol­gozik eredményesen beosztásában. Ez a stabilitás lehetővé teszi a vezetők hosszabb távú irányító munkájának kibontakozását, a körülöttük dolgozó kádertartalékok terv­szerű nevelését. A káderek képzése, továbbképzése ká­derfejlesztési és képzési terv alapján törté­nik. Az elmúlt 3 évben 68-an végeztek esti egyetemet és különböző szintű pártiskolát. Képzési és továbbképzési tervünkben fi­gyelemmel voltunk a növekvő politikai és szakmai követelményekre és a megfelelő kádertartalék képzésére is. A tervszerűbb munka eredményeképpen jelentős javulás történt a párt-, állami és tömegszervezeti vezetők politikai és szakmai felkészültsé­gében. A FEJLŐDÉS ELLENÉRE azonban a legnagyobb elmaradás a gazdaságve­zetők és a közművelődés területén dolgozó káderek politikai képzésénél ta­pasztalható. A főagronómusok és főkönyve­lők 66%-a, a művélödésiház-igazgatók 84%-a nem végzett politikai iskolát. Az utóbbiak 70%-a csupán középiskolai vég­zettséggel rendelkezik. Az elmaradás első­sorban szemléletbeni problémákkal, eseten­ként a beiskolázási lehetőségek hiányával van összefüggésben. A politikai és szakmai képzéssel pár­huzamosan növekedett az érdeklődés és tö­rekvés a vezetési ismeretek bővítésére. Há­rom év alatt 52-en végeztek egyéves spe­ciális tanfolyamon és 9-an vettek részt az oktatási igazgatóságon szervezett tovább­képzésen. A gyakorlat is igazolja; ahol a vezetők politikai, szakmai felkészültsége jó, megfelelő munkahelyi légkört tud ki­alakítani, jó a kapcsolat a dolgozókkal, ott a jelentkező nehézségeket is könnyebben leküzdik. Vannak viszont olyan tapasztalataink is, hogy a vezetők egy kis része — elsősor­ban a politikai felkészültség hiánya miatt — nem képes a növekvő feladatokkal lé­pést tartani. Mások viszont nem töreksze­nek kellően az új követelményekhez igazí­tani vezetési módszereiket. Néhány vezető­nél még mindig előfordul a szakmai egyol­dalúság, a politikamentesség, s az ebből eredő hibás vezetői magatartás; az öntelt­ség, a kollektíva lebecsülése, a szerénység hiánya, a parancsolgatás és durvaság. Ezek a problémák elsősorban a mező- gazdaság területén jelentkeznek. A vb két esetben foglalkozott a tsz-ek káderhelyze­tével, legutóbb a szanált tsz-ek vezetési gondjaival. Általános tapasztalat, hogy ilyen hibás vezetési módszerek miatt nem bontakozhat ki kellően a középvezetői gár­da, az utánpótlás, amelyben helyenként a funkcióféltés is szerepet játszik. Számszerűségében nem nagy, de poli­tikai kihatását tekintve jelentős probléma az italozás, az anyagiasság, az erkölcsi nor­mák különböző megsértése. Ezek ellen ha­tározottan fellépünk. Az elmúlt 3 évben 12 vezető ellen szabtunk ki pártfegyelmi bün­tetést és több helyen kezdeményeztük a funkcióból való leváltást is. így került sor a Szamos menti ÁG. volt igazgatójának, a botpaládi volt tsz-elnöknek leváltására. A végrehajtott változások kedvezően érezte­tik hatásukat, felszabadultabb a légkör, szervezettebben folyik a munka. P ÁRTSZERVEZETEINK ÉS ALAP­SZERVEZETEINK döntő többsége helyesen alkalmazza saját területén a káderpolitikai elveket. Erősödtek a de­mokratikus vonások. A káderek megítélé­sének alapja a közösség javára végzett munka. Csökkent a szubjektivizmus. Sze­mélyi kérdésekben általában a kollektív döntés érvényesül, amelyben a közvetlen munkahelyi környezet véleménye is érvé­nyesül. A járás területi elhelyezkedése, ked­vezőtlen adottságai miatt esetenként ká­dergondokkal is küzdünk. A szakemberek nem szívesen jönnek a járásba dolgozni. Jelenleg a felsőfokú képzettséghez kötött munkakörökből 63 ilyen hiányzik, amelyhez esetenként a fiatal szakemberekkel való nem kielégítő bánásmód is hozzájárul. A cégénydányádi tsz-ből emiatt például 1975- ben 5 szakember távozott el. Gondjaink megoldására elkészítettük káderképzési tervünket, amelyben 121-en szerepelnek. Ezenkívül 30 ösztöndíjas az iskola elvégzése után á járásban helyezke^ dik el. Tovább javult a nők, á fiatalok, a fizi­kai munkások bevonása a közéletbe. A párt-, a tanácsi és a társadalmi szervek vá­lasztott testületéiben számuk jelentősen nö­vekedett. Jelenleg 16 nő dolgozik első szá­mú vezető beosztásban. Ettől lényegesen jobb a helyzet a középvezetők körében. A kiválasztás általában jól sikerült, de a ve­lük való foglalkozás a közéletiségre való nevelés, a feladatok ellátására való felké­szítés még mindig nem elég tervszerű. ügy értékeljük, hogy jelentős előrelé­pés történt a személyzeti munkában is, de továbbra is probléma — főleg tsz-eimk egy részénél —, hogy a személyzetisek munká­ját csupán a nyilvántartásra, az adminiszt­rációra korlátozzák, vagy — a gazdasági vezetők hibás szemlélete miatt — a sze­mélyzeti munka teljesen rájuk hárul. Meg­oldatlan a személyzeti vezetők politikai, szakmai továbbképzése. A KÁDEREK MUNKÁJÁT, magatartá­sát jól szolgálja a kialakult minősí­tések rendszere. Többségük már tar­talmában is megfelel a követelményeknek. Hiányosság, hogy esetenként kampánysze­rűen készülnek és helyenként a sablonos­ság is jellemző. Nem tükrözik kellően a káderek munkáját, magatartását és — az esetleges viták elkerülése végett, kényel­mességből — főleg csak a pozitív tulaj­donságokat rögzítik. A megyei párt-vb összességében ered­ményesnek ítélte meg a fehérgyarmati já­rásban a kádermunkát. Állást foglalt ab­ban, hogy továbbra is a KB 1973-as és a megyei pártbizottság 1974-es határozata alapján még tervszerűbben és következe­tesebben kell végezni ezt a munkát, s ki­emelten foglalkozni a káderek képzésével, továbbképzésével, a kádertartalékok bizto­sításával. Tovább kell javítani a káderekkel tör­ténő foglalkozást, differenciáltan segíteni az új, fiatal vezetőket és biztosítani a kü­lönböző testületekbe megválasztott fizikai dolgozók, nők és fiatalok, agrárértelmisé­giek közéletbe illeszkedését. Csepelyi Tamás, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkára A tiszaberceli Besse­nyei Tsz-ben 870 hek­táros területen termel­nek kukoricát: ebből 600 hektár a KITE- rendszeren belül. A be­takarítást egy John Deere és két SZK—4- es kombájnnal végzik. (Elek Emil felv.) Évente 365 napos eseménysorozat a barátsági munka Záhonyban, a vasutasok között. Vannak csúcsai, ün­nepek. De az igazi tartalmat az adja; olyan természe­tes, hogy az lenne feltűnő, ha nem így történne. Húszmillió tonna bizonyság A kapcsolatok itt a záhonyi csomóponton és az átrakókörzet egész te­rületén végtelenül emberiek — egészíti ki a hallottakat Jakab Gyula, az MSZBT-tag- csoport elnöke. — Látható ez akkor is, amikor látvá­nyos nagy ünnepség van ná­lunk. Az érkezők között mindenki keresi és meg is találja barátját, munkatár­sát. A hivatalos keret így vá­lik baráti találkozóvá. — Bejön hozzám a kis szovjet masiniszta. Mondja: Kaput mozdony. Aztán mu­togatni kezdünk — folytatja Takács István. Előkerül a rajz. Mondom neki: gyere. A gépén rövidre zártam amit kellett, így aztán át tudott menni Csapra. Időben. És itt ez a lényeg. — Alig hogy átérek a ha­táron, leáll a gépem — me­séli Bázsa László. Felugrik a kiskatona, a szovjet határőr. Nézem is, mit keres a moz­donyon. Idényül, odaigazít valamit, aztán indít. Közben mondja, és úgy ahogy értet­tem, hogy civilben szerelő az egyik mozdonygyárban. S ha már így sikerült, hogy segí­teni kell, hát még örült is, hogy pár percre civil lett. — Éz a mutogatás külön­ben lassan kihal — veszi át a szót Ádám József moz­donyvezető. Mind többen jö­vünk, hogy . amit az iskolá­ban tanultunk, érdemes len­ne rendbe szedni. A nyelv­tudás szükséges, hiszen van mit megbeszélnünk, s nem­csak a munkáról. az, amit a következőkben Feskó Vera és Orosz Béla vonatmenesztők is hangsú­lyoznak. Az évek során va­gonok ezrei gurultak el előt­tük, s még ma is csodálkoz­va veszik számba, hogy akár hogyan is méregetik, a kap­csolat mérlege mindig a mi javunkra billen. Jakab Gyula, a tagcsoport elnöke. — Mi újság, tovaris? A Pevecz és Rákóczi. — Aki nem él itt, az ta­lán nem is tudja felmérni, hogy a mi hétköznapi kis ba­rátságaink mögött hogyan áll fedezetként a népeinket összekötő nemzetköziség — gondolkodik Vera. Barátosi László és Jakab Gyula a két elnökségi tag gyorsan számolni kezd: — Több mint ezer olyan folyó­irat, hetilap jár a dolgozók­nak, amely a Szovjetunió életéről ad számot. Ehhez jönnek az előbbi személyes élmények. így elmondható, hogy amikor a tagcsoport ba­rátsági munkájáról beszé­lünk, messze kilépünk a MÁV kereteiből. , Itt vannak a KISZ-esek — egészít ki Rákóczi. Téma itt is a népeink közötti kap­csolat. De az sem mellékes, az MSZBT elnökségében ott van a községi iskola, a falu, a tsz képviselője is. A hatás tehát eljut sokfelé. Á szakszervezet irodájába éppen akkor ér­kezünk, amikor egy beszélge­tés végére tesz pontot Verba Ferenc titkár. A művelődési házzal egyezett meg: meg­szervezik az orosz nyelvi klubot. — Igény van rá, mégpedig nagy. Nemcsak a munkához kell. Mondják az emberek: beszélgetünk kézzel-lábbal, de ez kevés. Márpedig jól is­merjük egymást a szovjet elvtársakkal, illene valamit tudni a nyelvükön. Igaz, a jó példával ők járnak elöl. Olyanok, akik az ország messzi tájáról kerültek Csap­szovjet kollégával beszélget ra, ugyancsak szorgalmasan tanulják a mi nyelvünket. Hogy ez mire jó? Hát jó tudni, hogy a záhonyi vas­utasokat az is érdekli, hogy él a kolléga, meggyógyult-e már a feleség, miként alakul az ellátás. És mégiscsak más, ha az ember, még akkor-is ha törve, de saját nyelvén tisz­teli meg a barátját. Hármasban maradunk Czirják Ferenccel és Jakab Gyulával. Valahogy nem jön­nek a nagy szavak. Inkább tényeket sorolnak summa­ként. Azt, hogy amikor ná­lunk volt a felszabadulási és kongresszusi munkaverseny, jöttek a csapiak: ők is be­szállnak a vállalásba, hadd sikerüljön itt minden jobban. S mi volt erre a válasz? A XXV. kongresszus előtt a zá­honyiak mentek: visszaadjuk a kölcsönt. Vagy ha elromlik egy gép, s alkatrész kell, kö­zelebb a túloldali partner, mint a messzi járműjavító. Hogy már olyan is volt: ré­gen szolgáló vasutast nyug­díjkor Záhonyon kívül Csap is búcsúztatta. — Ha valaki azt akarja, hogy az ötéves tagcsoport munkáját elsoroljuk, nem si­kerülne. Hiszen ki tud ötször 365, barátság jegyében zajló nap minden eseményét rend­szerbe szedni? Fejezi be Czirják Ferenc —. A barát­ság itt a szívekben él. Az agitációs érvet itt évi 20 millió tonnában mérik. Bürget Lajos neszt. Elmondható, hogy alig akad valaki, aki legalább ne látná, hogy mit jelent a ma­gyar—szovjet viszony a gya­korlatban. S ez önmagában is több, mint bármilyen szem­léltető agitáció. A kölcsönösség — A viszontlátásra, Csa­pon! (Gaál Béla felvételei) — Az előbb említette Ta­kács az időt, Jakab elvtárs meg a munkatársi kapcsola­tot. Ebben van a dolog egyik lényege — fűzi a gondolatot Rákóczi András, a vontatási főnökség művezetője. Nem érdemes sosem az elvont ba­rátságról beszélni. Itt ilyen nincs is. A munka során oly­annyira egymásra vagyunk utalva, hogy csak szigorú szakmai kapcsolat alapján nem lehetne bírni se az ira­mot, se a színvonalat. — A nálupk dolgozó öt­ezer embernek csaknem a fe­le naponként kapcsolatban van a szovjet munkatársak­kal. Kezdve azzal, hogy reg­gel a záhonyi és csapi állo­másfőnök telefonbeszélgeté­sével kezdődik a nap, majd a vágányok sokasága között folyik a szüntelen munka — fejtegeti Czirják Ferenc, a pártbizottság titkára. A má­sik nagy rész ott kerül kap­csolatba a szomszéddal, hogy rakja az árut. irányít, me-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom