Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-07 / 237. szám
1976. október 7. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Az évszázad végére — az előrejelzések szerint — az 1970-ben felhasznált energia- mennyiség négyszeresére les*, szükség a földön. Az atomerőművek világszerte mind nagyobb szerepet töltenek be az „energiaéhség” kielégítésében. A világon máris 167 atomerőmű termel áramot, 164 épül és 171-et most terveznek. Más oldalról megvilágítva a kérdést, az a helyzet, hogy jelenleg a világ vil- lamosenergia-fogyasztásá- nak csupán 3 százalékát adják nukleáris erőművek, ám ez az arány 1980-ra 15—20 százalékra növekszik, az ezredfordulóra pedig eléri a 4(5—50 százalékot. Az atomerőművek számát tekintve jelenleg az USA vezet, s őt a Szovjetunió követi. Rajtuk kívül Anglia, az NSZK és Japán rendelkezik még tekintélyes számú atomerőművel. A Szovjetunión kívüli többi szocialista ország közül az NDK 1967-ben lépett az atomenergia-termelők sorába, jelenleg megközelítően 1000 MW-ot állít elő ily módon, s nagyszabású további fejlesztést valósít meg. Csehszlovákia ugyancsak bővíti első atomerőművét, 1979-ben pedig üzembe helyezi második atomerőművének első egységét. Románia és Lengyelország — szovjet közreműködéssel — ugyancsak hozzákezdett atomenergia-programjának megvalósításához. Ismeretes, hogy épül már az első magyar energiatermelő atomerőmű is Pakson, amelynek első blokkja négy év múlva áll munkába és 440 MW lesz a villamos teljesítménye. Az első bolgár reaktorblokk 1974-ben kezdte meg a vil- lamosenergia-termelést. Ma már a negyedik energiatermelő egység építésénél tartanak — ez látható a képen — az észak-bulgáriai Kozloduj- ban. A Duna-parti hatalmas erőmű városában külön lakótelepek létesülnek az új létesítmény dolgozói számáéi Épül Bulgária atomerőmüvének negyedik egysége. Á szív segítője Űrhajós öltözethez hasonló védőruhát kaptak nemrég a moszkvai mentőszolgálat orvosai. A különleges ruhát többek között szívizominfarktusban szenvedőkre adják, hogy a ruhán belül áramló léghullámok elősegítsék a szív intenzívebb működését. így a betegnek már út közben, a mentőkocsiban is hatékony segítség nyújtható. A ruhához kapcsolt készülékek lehetőségei igen széleskörűek. Létrehozói szerint a különleges ruhát a hosszabb időn át mozdulatlanul dolgozó emberek is használhatják. Ilyenkor a szív segítőtársa a szükséges időben bekapcsolódik és ösztönzi a szív működését, pótolva a mozgáshiányt. Kazalban a gyapot Ma, a műanyagok, műszálak korszakában sem nélkülözhető a gyapot, mint textilipari anyag. A mályvafélékhez tartozó növénynek több mint ezer faja ismert Eredeti vad állapotában több éves cserje, amely a termesztés során alakult át dudva- szerű, egyéves növénnyé. Nagy virágai magányosak, sárga vagy vörös, színűek, amelyből kifejlődik az ötrekeszes toktermés. Magvain a növény terjedését szolgáló, tiszta cellulózból álló repítőszőrök találhatók, és ezek adják a textilipar alapanyagát. Termesztése főleg az északi szélesség 45. és a déli szélesség 34. foka között lehetséges. Legalább 6 fagymentes hónap szükséges a beéréshez, és ezalatt legalább 2000 napsütéses óra. Repítőszálai finomsága alapján hosszú, közép és rövid szálú fajtáit különböztetik meg, feldolgozásra természetesen a hosszú szálú a legértékesebb. A megérett gyapotot régebben kizárólag kézzel szedték Gépi szedésének megoldása a mezőgazdasági munkák közül szinte a legnehezebb feladat volt, mégis ma már inkább géppel végzik a szedést. A földeken összegyűjtött magvas gyapotot raktárakba szállítják, vagy a képen látható módon kazlakba rakják. A megszáradt magvakról választják le a repítőszálakat, majd bálákba préselik, és így hozzák forgalomba. A textilgyárban az elemi szálakat pamutnak nevezik. A magvakon visszamaradó rötöd szálakból vattát, műszálat, robbanóanyagot készítenek. A gyapotmagból olajat sajtolnak, a fennmaradó olajpogácsát takarmányozásra használják fel. A gyapottermesztés meghonosításával 1950—53 között hazánkban is kísérleteztek, ez azonban az éghajlati adottságok miatt nem járt sikerrel. A krizantém hervadása A kiültetett vagy üvegházban nevelt krizantémtüvek különösen az állomány besü- rűsödése után, gyakran károsodnak különféle gombabetegségektől. A krizantém legveszedelmesebb kórokozója a szklerotiniás hervadás (Sclerotinia sclerotiorum). A beteg növények levelei lankadnak, a virágok sziromlevelei szétesők, elvesztik tartásukat, a virágfejek puha tapintásúak. A lankadás egyre erősödik, míg végül a növények elhervadnak, a levelek szárazak, a száron maradnak, lefelé csüngenek. A növények szártövi részén nyálkás, vizenyős rothadás látható, amelyen fehér, vattaszerű gorhba- fonál-bevonat van. benne nagy, fekete, alaktalan képletekkel, szkleróciumokkal (gombafonál-tömörülések- kel). A szkleróciumok a szár többi részén is megjelennek, és a bőrszövet alatt növekedve azt kipuposítják, majd felszakítják. A szár belsejében, a bélszövetben is találhatunk szkle- róciumokat. A fertőzési forrás mindig a talajba hullott vagy elhalt növényi . maradványokon levő szklerocium. amely a környezeti tényezőkkel szemben nagyon ellenálló. A védekezés alapja a megelőzés, zöldséghajtatás után krizantémokat ne termesszünk! A növényeket lehetőleg friss talajban neveljük. A töveket szellősen ültessük és tartsuk szárazon, a gyakori túlöntözés elősegíti a betegség fellépését. A növényvédő szeres kezelések közül a 0,2%-os Fundazol 50 WP-vel történő beöntözés a legbiztonságosabb. Az étkezési szőlő eltartása A teljesen érett, lehetőleg száraz időben szüretelt szőlő alkalmas eltartásra. A gondosan szedett, sérülés- mentes, egészséges fürtöket 0,l°/u-os Fundazol 50 WP-t tartalmazó permedébe kell mártani, majd le kell csepegtetni, hogy így elpusztítsuk a kórokozók spóráit. Az étkezési szőlőtároiás legismertebb és egyik legalkalmasabb módszere a fel- aggatás. A kimeszelt helyiségben huzalos vagy lécvázas állványra. kifeszitett drótokra vagy ruhaszárító fregolira lehet a fürtöket felaggatni, felkötözni. Ehhez a gondosan megtisztított fürtökből kettőt a kocsá- nyuknál, vagy a csúcsi részüknél rafiával összekötünk. A tárolás megkezdése után közvetlenül, és a tárolás ideje alatt ajánlatos kénezni a helyiséget, légköbméterenként 1—2 g kén elégetésével. Kénezéskor a tárolóteret légmentesen zárva tartsuk, utána pedig 20— 25 perc múlva szellőztessünk, nehogy az esetleg képződő — s a fürtökre lecsapódó — kénsav megroncsolja a bogyókat. A romló, rothadó bogyók kicsipegetését a tárolás ideje alatt, szükség szerint célszerű ismételni, hogy a romlás ne terjedjen tovább. Aggatással a szőlő januárig, esetleg márciusig is eltartható. Széles Csaba mg. főiskola A könyvnyomtatás hazánkban aránylag korán indult meg, 1473- ban. Hess Andráson, a Budai krónika sokszorosítóján kívül még egy nyomdász működött 1477 és 1480 között, de ennek sem nevét, sem telephelyét nem ismerjük. Feltehetőleg csak kis vándornyomdája volt. A két műhely, melynek termékei közül összesen öt maradt korunkra, nem sokáig dolgozott. Tulajdonosaik sorsáról semmit sem tudunk, csak találgathatjuk, hogy vajon miért szüntették be tevékenységüket: meghaltak, foglalkozást változtattak, vagy pedig külföldre távoztak? Utódjuk soká nem akadt. Szakemberben nem lett volna hiány, hiszen külföldön már a XV. század utolsó évtizedeiben számos olyan nyomdász működött, akik — nevük bizonysága szerint — magyar földről származtak, mint Simon de Ungaria, Petrus Ungarus, Petrus de Bart- fa (Bártfai Péter), Thomas Septemcastrensis (Erdélyi Tamás). Valószínűbb, hogy nem fizetődött ki egy komoly tőkebefektetést igénylő budai műhely berendezése és fenntartása. Ugyanis a leginkább keresett egyházi szerkönyveket a nagy terjedelem, a bonyolult kétszínű, fekete-piros nyomás, a bennük levő fametszetek, hangjegyek miatt kisebb nyomda nem tudta előállítani. Egyéb munka pedig kevés akadt. A könyvszükséglet azonban megvolt. Elsősorban az egyházakat kellett misekönyvekkel és a papok mindennapi zsolozsmáit, imáit tartalmazó breviáriumokkal ellátni. Mátyás király 1479-ben rendeletet adott ki, hogy a birodalma egyházmegyéiben használt szerkönyveket nyomassák ki. Kézirataikat egyházi személyek állították össze és azután átadták a kiadói tevékenységet is folytató budai könyvkereskedőknek, akik a kiadást velencei, augsburgi, müncheni nyomdászoknál rendelték meg. 1480 és 1526 közt tizenhárom olyan budai kereskedőt ismerünk, aki kiadó is volt. A könyvek végén, a kolofon alatt megtaláljuk kiadói ° Budai könyvkiadók a mohácsi v&z előtt jelvényüket. A jelvényen néha csak monogram szerepel, néha teljes név, de mindig oda van írva: „librarius Bu- densis”, azaz budai könyvkereskedő. A nevek mellett különböző képeket is találunk, kettőskeresztet, országcímert és a leggyakrabban Szent Istvánnak, Szent Benedeknek, Szent Adalbertnek vagy más szentnek az alakját. A kiadók közt magyarok is voltak, mint Leonardus de Sassardia (Szekszárdi, Stefa- nus de Wardia (Várad). A legtöbb müvet Theobald Feger, Urbánus Kaym és Pap vagy Paep (neve kétféle formában is szerepel) János adta ki. Ez utóbbinak 1509-ben kelt végrendelete korunkra maradt. Ebben írta többek közt a következőket: „ ... adtam egy nyomdásznak, Nikolaus von Frankfurtnak Velencében 100 forintot könyv- nyomtatásért, az az akaratom, hogy nyomja ki ezeket a könyveket — a Misszáléról és a Breviáruimról van szó — és fizessék ki azt a maga idejében, küldjenek neki további 100 forintot, majd ismét 100 forintot, hogy a nyomtatás haladjon.” Jelentős külföldi összeköttetésre vall, hogy testamentumában még két nyomdászt és két bécsi könyvkereskedőt is megnevez, mint akinek adósa. Hunyadi János képe a Thu- róczy-krónika augsburgi kiadásában. 73 olyan kötetet ismerünk, amelyeket ezek a kiadók adtak ki. Ez a szám azonban a valóságban sokkal nagyobb, talán a többszöröse is az ismertnek. A régi nyomtatványoknál ugyanis nem mindig tették ki a kiadói jelvényt. Az esztergomi misekönyv a mohácsi vészig 21 kiadásban jelent meg, ezek közül 12 biztosan budai kiadás, de feltehető, hogy a többi 9 közül is néhány Feger, Kaym, vagy Pap megrendelésére került ki a külföldi sajtó alól. Mátyás király törvény- könyvének két kiadása készült Lipcsében. Noha egyikben sincs utalás arra, hogy magyar megbízásból nyomták, mégiscsak ezt kell feltételezni. Emellett számtalan olyan mű létezett, amelyből egyetlen példány sem maradt korunkra. Egyedül a nagyenyedi könyvtár 1848-as pusztulása alkalmából két olyan budai kiadó által rendelt könyv lett a lángok martaléka, amelyből egyetlen más példányt sem ismerünk. A 73 műnek nagyobb része, 51 könyv teológiai tárgyú, a misekönyveken, breviáriumokon kívül zsoltáros- könyv, magyar szentek legendái, a keresztelési szertartás szövege. A többi tankönyv, nagyobbára kezdők és haladók részére írt latin nyelvtan, de akad köztük didaktika és logika is. Az első, hazánkban nyomtatott könyv, a Budai krónika a magyar történelmet beszéli el, s ez — mint Hess írja az előszóban — „olyan munka, amely minden magyarnak kedves és örömére lesz”. Hogy csakugyan kedves volt, egyebek közt a korunkra maradt sok kéziratos másolat bizonyítja. 1488-ban újra megjelent egy magyar krónika, melyet Thuróczy írt. Brünnben adták ki, s olyan kelendőségnek örvendett, hogy Feger még abban az évben újra kinyomatta az augsburgi Ratdolt nyomdában. A z élelmes budai kereskedők máskor is megjelentettek magyar történelmet, fezt bizonyítja az egyetemi könyvtár 1690-ben készült katalógusának a következő .bejegyzése: „Hunga- rorum éronika. Typo Veteri. Venetiis, 1483” (Magyarok krónikája. ' Régi betűtípus. Velence, 1483). A bejegyzést sem Hess kiadványával, sem a Thuróczy-krónikával nem lehet azonosítani, s így híradás egy olyan műről, amely a háborús századok során megsemmisült. Vajon hány könyv pusztulhatott el, amelyikről még ennyit sem tudunk!? Vértesy Miklós ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK Egyre több atomerőmű
