Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

8 KELET-MAGYARORSZÄG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. október 24 Hároméves a népesedéspolitikai határozat Kedvezmények — asszonyoknak 1 973 októberében kelt az a határozat, amely az évek során „népese­déspolitikai határozat” néven vált közismertté. Államunk azelőtt is komoly részt vál­lalt a családok gondjaiból, a népesedéspolitikai határo- rozat azonban még sokolda­lúbb támogatást adott az utódneveléshez. Felemelték a gyermekgondozási segélyt, és a két gyermek után járó családi pótlékot, s az egysze­ri anyasági segélyt. A baba- kelengye-juttatást 2500 fo­rintra emelték. A gyermekes anyák évenként több fizetett szabadnapot kapnak, — a több gyermekes anyákat meg illető jutalomszabadságon felül; kiterjesztették a beteg gyermeket ápoló szülők táp­pénzjogosultságát. Ezek valójában szociálpo­litikai intézkedések, de tulaj­donképpen rendszerünk lé­nyegéből eredő elhatározások: a gyermek ápolása és nevelése egyre inkább közüggyé válik. Gondoljunk csak az óvodák és bölcsődék fejlesztésére irá­nyuló társadalmi megmozdu, lásokra, erőfeszítésekre. Ha a helyek száma az igényekhez képest még kevés is. de az előrelépés jelentős. Megyénk­ben például az utóbbi három évben 369 bölcsődei helyet építettek, a negyedik ötéves tervben 7200-zal gyarapodott az óvodai helyek száma. Az utóbbinak a fele üzemek, vállalatok, szövetkezetek tá­mogatásának és a lakosság társadalmi munkavállalásá­nak köszönhető. Például me­gyénk három kereskedelmi vállalata (iparcikk, élelmi­szer és vendéglátóipari) kö­zel 500 ezer forintot adott fejlesztési alapjából erre a célra, és mintegy 200 ezerfo. Ma mar az autósiskolába járók fele nő, s a gépkocsi varázsa egyre többüket csá­bítja a jogosítvány megszer­zésére. Újoncok ezen a téren: néhány éve még csodaszám­ba ment egy volán mellett ülő nő. Milyen vezetőnek tartják a „szebbik nemet” a férfiak, az oktatók, s milyen, nek látják magukat a nők — ezekre a kérdésekre keres­tünk választ. Először az Au­tóközlekedési Tanintézet né­hány oktatóját — Rinyú Lászlót, Németh Istvánt és Gunyecz Györgyöt — kérdez, tűk meg. Hol a fék? — Az elméleti részt általá­ban a férfiaknál jobban tud­ják, vezetni azonban nehe­zen tanulnak meg — mond­ják. — Ennek elsősorban az az oka, hogy korábban so­kuknak egyáltalán nem volt számottevő technikai isme­rete, s így a gyakorlat meg­kezdésekor a sok. egymást gyorsan követő moz­dulat végrehajtása — az eddig általában is­meretlen szerepű műszerek­kel — nagy feladat elé állít­ja őket. Érdekes, hogy az évek óta kocsitulajdonos, de jogosítvánnyal nem rendel­kező nők többsége sem tud­ja, hogy az autó különböző műszerei milyen célt szolgál­nak. mindent itt kell megta­rint értékű szakipari munkát végeztek társadalmi munká­ban. A kereskedelem — a né­pesedéspolitikai ha­tározatot követően — intézkedési tervet készített és ennek eredménye: me­gyénk üzleteiben a korábbi­nál rangosabb helyet kaptak a gyermekápolási — és ne­velési célokat szolgáló cikkek: kilenc boltban árusítanak szabottáras gyermekruházati cikkeket; a kockázati alap terhére például a gyermek­nap előtt játékot, máskor gyermekruhákat árusítanak olcsóbban. Nyíregyházán bé_ bi-szaküzletet nyitott az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­lat. Az utóbbi években a lakás- kiutalásnál és az intézményes lakáscserénél előnyben része­sülnek a három- és több gyer­mekes családok. A vállalatok megkülönböztetett figye­lemmel kísérik a nagycsalá­dos dolgozóikat. Az iskolai év kezdetén segélyt adnak, hogy ezzel is átvállaljanak gondja­nulniuk. Vezetésüket a fér­fiakénál erősebben befolyá­solják a családi problémáit, a gyermek betegsége, vagy, az, hogy esetenként az oktatás ideje alatt gyermeküket fel­ügyelet nélkül kell hagyni­uk. — Hogyan változik mindez a gyakorlat megszerzése után? — kérdeztük. — A nők nagyon jó közle­kedési partnerek: fegyelme­zettek, óvatosak, alkoholt szinte nem fogyasztanak, s dúrva közlekedési hibákat sem követnek el. — dicsérik volt tanítványaikat az okta­tók. — Probléma csak akkor szokott előfordulni — mond­ják, — ha hosszabb ideig nem ülnek volánnál, mert a férjek olykor „babérjaikat” féltve nem szívesen adják oda a kocsit. Ilyenkor az len­ne jó, ha a begyakorlásig ok­tató felügyelete mellett ve­zetnének néhány órát, mert az újratanulás ára igen nagy lehet. Gyakorlat teszi a mestert Egy „új” Zsiguliban beszél­gettünk Bányai Györgynével, aki pénzügyi előadó a Nyír­egyházi ÁFÉSZ-nél. Három­éves a jogosítványa, s kisebb karcolás sem érte ezalatt a kocsit. A férje át szokta ad­ikból. A gyermekgondozási se­gélyen lévő kismamákkal a legtöbb munkahely állandó kapcsolatot tart — többek között — a kismama-találko­zók révén. De szép példája ennek, hogy a közelmúltban tartott ifjúsági parlamentek­re is sok helyen meghívják a gyesen lévő fiatalasszonyo­kat. S, hogy az otthonmara­dás ne okozzon túlságosan nagy szakmai kiesést szá­mukra, a munkahelyek egy részén gondoskodnak to­vábbképzésükről is. Távollé­tük alatt, illetve amikor új­ra munkába állnak, emelik fizetésüket — ezt törvény ír­ja elő. Megyénkben sem ismeret­len fogalom a kismamák klubja. Népszerű rendezvé. nyein gyermeknevelési és egészségügyi kérdésekben hasznos tanácsot ad az orvos és a pszichológus. Ezen túl pedig a közösségtől egy idő­re távollévő asszonyok társa­ságra lelnek, amelyben a kö­zös téma- a család és a gyer­meknevelés. A népesedéspolitikai hatá­rozat óta nagy lépést tett me­gyénk a szocialista egészség­ügy terén is. A három év alatt megyénkben jelentős mértékben nőtt az élveszüle- tések száma. A nők szinte ki­vétel nélkül megfelelő orvo­si ellátás mellett, intézetben hozzák világra gyermekei­ket, A családvédelmet szolgál­ja a házasság előtti kötelező tanácsadás, a családi és a nő­védelmi tanácsadás, amely­nek hálózata az utóbbi évek­ben megyénkben jelentősen fejlődött. M indezek jelzik: az em­ber, a család legsze­mélyesebb ügye tár­sadalmi üggyé válik. Soltész Ágnes ni neki a volánt, bár lakott területen inkább ő vezet, mert túl óvatosnak tartja a feleségét. Ez abból adódik, hogy Bányainé keveset vezet, kisebb a rutinja, pedig úgy érzi, jó vezető, s nagyobb gya­korlattal még jobb lenne. Szinte szó szerint ugyan­ezt hallottuk Balogh Lajosáé­tól is, aki a Nyírfa Áruház osztályvezető-helyettese, s már 9 éve vezet balesetmen­tesen. Gépkocsivezető Andrejkovics Istvánné, az 5-ös Volán gépkocsivezetője. 1970-ben ő volt a vállalat el­ső női vezetője. Kezdetben sokan furcsának találták, hogy nő létére ezt a szakmát választotta, de ma már meg­szokták. Kicsi kora óta von­zották az autók, s mikor ol­vasta a hirdetést, hogy a Vo­lán női gépkocsivezetőt is fel­vesz, örömmel jelentkezett, s választását azóta se bánta meg. Szeretett volna autóbuszt ve­zetni, — férjének is ez a fog­lalkozása — de nem engedé­lyezték, ahogyan azt sem, hogy nő 2,5 tonnán felüli ko­csit vezessen, pedig Pesten már dolgoznak nők ilyen járművökön is... Kántor Éva Nők a volánnál Gondok és tervek Nagykállóban A fonoda tempója „Minden probléma a fonodából indul ki. Ha nincs megfelelő mennyiségű és minősé­gű fonal, akkor a többi üzemrész is kényte­len lassúbb tempóban dolgozni. S nemcsak ez a gondunk. Nagyon sok géphez, elsősor­ban a kártolthoz nincsenek jó szakembere­ink, akik azonnal meg tudnák javítani a gé­pet. Látják, hogy rossz, de a hibát lassan ta­lálják meg. Előfordul két-három napos gép­állás is, így kevesebb a fizetés. Aztán a mun­kásnők legtöbbjének ez az első munkahelye, nem érzi még mindenki kellően sajátjának a gyáregység gondjait. S ha már a nehézsé­geknél tartunk: vezető, művezető itt szerzi meg a szükséges szakmai gyakorlatot, így nyugodtan nevezhetnénk a Magyar Posztó­gyár nagykállói gyáregységét „tanulóüzem­nek” is. A beszélgetésre a két éve átadott modern üzemben került sor. A nagykállói járásban talán ez teremti a legjobb feltételeket a lá­nyoknak, asszonyoknak. Jöttek is ide még a szomszédos MEZŐGÉP-gyáregységből is, amikor az adminisztrátori munkát hagy­ták ott, a környékről pedig sokan a mezőgaz­daságból pártoltak át. De nem kevés azok száma sem, akik most váltottak először mun­kakönyvét. A 625 dolgozó közül 384 a nő. A tizennégy éves kislánytól a nyugdíjhoz közeledő asz- szonyig minden korosztály megtalálható. A munkát úgy osztják el, hogy könnyebb, ne­hezebb, órabéres és teljesítményes között választhatnak — ki-ki korára, lehetőségeire való tekintettel. Szilágyi Jánosnénak a napszám, az alma­szedés idénymunkái után ez az első állan­dó munkahelye. Nyugdíj előtt áll. Harsányi Béláné is csak most —, hogy a harmadik gye. rek is felnőtt — tudott munkát vállalni. Mindketten a csévélőrészlegben hüvelyválo­gatók. — Igaz, így 1400 forintot keresünk, de nem kell gép mellé állni, mi azt már nem bírnánk és minek feltartani a munkát, ha nem tu­dunk gyorsabban haladni — mondja Sziiá- gyiné. Két karikagyűrűt hord még egy évig Tor- dai Mihályné. A férje katona, az asszony­kának most kétszeresen is nehéz a helyze­te: gyermeket vár. — A MEZÖGÉP-től jöttünk ide a barát­nőmmel. Nem szerettem az egyhangú admi­nisztrációt. Pesten voltam egy előkészítő tanfolyamon a központi üzemben, itt alapo­san elmagyaráztak mindent. Nemrég kerül­tem a kivarróba, ezt kismamaüzemnek is ne­vezik. Itt igyekezettel lehet jól keresni. A múlt hónapban 2500-at vittem haza. Mi nem függünk géptől, anyagtól, a tű nem áll meg, rajtunk múlik, mennyit keresünk. Tordainé belépett a KISZ-alapszervezetbe, négy éve párttag. Az információs bizottság tagjává választották. Havonta jelentést ké­szít a dolgozók problémáiról, ötletek, javas­latok is szerepelnek ebben. Monori Istvánnét a napokban osztották egy műszakba. A kismamák 8-tól négyig dolgoz­nak. Az üzemi konyhán hat tízért ebédel na­Szilágyi Jánosné Molnár Éva Tordai Mihályné ponta. A fizetése volt már 2600 forint is, most kevesebbet tud elérni. — Nagyrészt befolyásolta a teljesítményt a gyakori gépállás. S ebben a szakmában na­gyobb gyakorlat kell a pontosabb, automa­tizált műveletek végzéséhez. S nem utolsó­sorban az akaraton is sok múlik — mond­ja. ­Molnár Éva gyakorlata egyidős a gyáregy­séggel. Az egyik legnehezebb szakmát, a szö­vést tanulta ki. Nyolc órát állni a gép mel­lett, éjszakázni, nem könnyű. Nem véletle­nül korkedvezményes állás ez, innen öt év­vel korábban mehetnek nyugdíjba a nők. 24 kilométerről jár be, oda nem megy munkás­busz. — Elég sok időt vesz el az ide-oda utaz­gatás, de 2000 forintos átlagfizetést mindig elérek. Jól összeszoktunt itt a munkatársak­kal, s lassan a szövés is többet hoz a konyhára. — Ahhoz, hogy dolgozóink szakmai mű­veltsége, munkásszemlélete kialakuljon, leg­alább 4—5 évnek kell még eltelni —, mond­ja Simon Mthály, a pártalapszervezet titká­ra. — A „berázódás” kell az üzemnek is, a dolgozóknak is. — A munkások csaknem mindegyike je­lentősen kötődik még a mezőgazdasághoz. Nem megy úgy a termelőmunka, ha előtte valaki délelőtt kapált, vagy a kukoricatö­rés miatt nem jött be a műszakba. Igen so­kan még gyárat sem láttak, mielőtt idejöttek, nemhogy a fonást, szövést ismerték volna. Az átállás nem megy simán. Mindannyiunk­nak gyakorlatot kell még szerezni — fog­lalta össze a fiatal üzem helyzetét Gödény Vince gyáregységvezető. Tóth Kornélia Fotók: Gaál Béla Harsányi Béláné

Next

/
Oldalképek
Tartalom