Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-24 / 252. szám
/ 4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 24. A HÉT ESEMÉNYE A RI- JADI MEGÁLL APODÁS: Szaúd-Arábia királya, Kuvait emirje, Szadat egyiptomi, Asszad szíriai és Özárkisz libanoni elnök, valamint Arafat, a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet vezetője megegyezett abban, hogy egy újabb tűzszünet kihirdetése után tárgyalások kezdődjenek a libanoni szemben álló felek között az ország > jövőjéről. A palesztinok csakúgy, mint a libanoni jobboldali erők, visszavonulnak á tavaly áprilisi állásaikba. Az arab országok közös rend- fenntartó erőt vezényelnek Libanonba, mintegy 30 000 főnyi lesz a létszáma, ennek majdnem a felét a szír hadsereg adja. Csütörtökön reggel nagyjából el is hallgattak a fegyverek Libanonban. Az arab államférfiak, legyenek mégoly reakciósok, nem vállalhatták tovább az erkölcsi és politikai felelősséget azért a libanoni vérontásért, amely valójában az imperialisták érdekeit szolgálta. Az arab népek egyre türelmetlenebbül fogadták a libanoni testvérháború híreit, nem beszélve a palesztinokról, akik számos arab országban tömegesen élnek. (Kuvaitban például ma annyi palesztin él, mint amennyi húsz éve az egész kis állam összlakossága volt...) A rijadi megállapodás következtében sor került Da- maszkuszban Asszad szíriai elnöknek és Arafatnak, a PFSZ vezetőjének találkozására, ezzel egyidőben pedig bejelentették azt is, hogy Egyiptom és Szíria között helyreáll a diplomáciai kapcsolat. Emlékezetes, hogy amikor Szadat elnök belement a kissingeri „kis lépések” taktikája szerint az Izraellel való egymás utáni megegyezésekbe, Asszad igen keményen megbírálta. Szó szót követett, a végén még a diplomáciai kapcsolat is megszakadt a két ország között. Most a rijadi megállapodást Líbiában és Irakban illették bírálattal. A két ország vezetői nem is lesznek ott a jövő hétéin Kairóban sorra kerülő nyolcadik arab csúcstalálkozón, amely a rijadinak folytatása és szentesítése lenne. A Közel-Kelet után a Távol-Kelet: a kínai változások mind világosabbakká válnak. Hua Kuo-feng szerepe a párt élén mind egyértelműbbé lesz. Az ő támogatására vonultatták fel előbb Sanghajban, majd magában a fővárosban is a tömegeket. Érdekes megfigyelni, hogy a Mao halála után megsokasodott-találgatások most újra megfogyatkoztak. A legnagyobb „Kína-szakértők” is várakozó álláspontra helyezkednek. AZ események KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: megegyezés a rijadi „mini csúcsértekezleten”. — Összeült az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága. — Felértékelték a márkát. KEDD: Brezsnyev és Ceden- bal eszmecseréje Moszkvában az ázsiai biztonság kérdéseiről. — Egyiptom és Szíria közt helyreáll a diplomáciai kapcsolat. SZERDA: módosították a nyugatnémet választás végeredményét, tízmandátumos többsége van a kormánykoalíciónak. — Trudeau kanadai miniszterelnök látogatása Japánban. CSÜTÖRTÖK: Libanonban kisebb összetűzésektől eltekintve betartották a meghirdetett tűzszünetet. — Szovjet felszólalás a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. PÉNTEK: pekingi tüntetések Hua Kuo-feng támogatására és a „sanghaji csoport” elítélésére. — Ford és Carter utolsó tévévitája. SZOMBAT: parlamenti választások Csehszlovákiában. — A francia ifjúság követelési napja a Barre-terv elutasítására. THAIFÖLDÖN ÜJ JOBBOLDALI, de polgári kormány kezdte el a hét végén működését. Irányzata persze ugyanaz, mint amilyen a katonáké volt, akik a minap puccsal megdöntötték a liberális elképzelésekkel kacérkodó, vagy csak a baloldalnak, a fiataloknak engedményeket tevő korábbi kormányt. Amerikai parancsra a bangkoki kormánynak — a bankok kormányának kell lennie, külpolitikájában pedig a Vietnam és Laosz felől érkező hatásokkal szemben a reakciós ellenhatás kormányának. Thaiföld keleti határait ismét lezárták. Az amerikaiak pedig szivárognak vissza az országba ... Az Egyesült Államok az elnökválasztási kampány hajrájába érkezett. A szóözön most már végleg elborítja az amerikai polgárt, a nyilatkozatáradat a közvélemény-kutató intézetek jelentéseiből patakzó százalékszámokat próbálja befolyásolni. Vádak és ellenvádak, mosakodások és gyanúsítgatások, nem csoda, ha egyre több publicista figyelmeztet: az amerikai átlagpolgárnak kezd elege lenni az egészből! Különösen azt várják kíváncsian, hogyan alakul a szavazástól tartózkodók aránya, s egyáltalán, hányán lesznek, akik hátat fordítanak az urnáknak meg a szavazógépeknek. Ford a héten két sajtóértekezletet is tartott, agytrösztjének lélektani szakértői nyilván azt tanácsolták neki, minél többször lássa őt az amerikai választó az Egyesült Államok jelvényével ellátott szónoki pulpitus mögött. A VÁLASZTÁS EREDMÉNYE — meglehet — éppoly kiegyenlített lesz, mint volt az NSZK-ban, ahol csak kis különbséggel győzött a szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánykoalíció. Igaz, a héten a kis különbség egy hajszálnyival megnőtt: újraszámlálták egyes választókerületek eredményeit, s kiderült, hogy itt nem vettek figyelembe egész körzeteket, ott viszont kétszer is számoltak ... hol van az egykori német precizitás? Az újraszámlálás eredményeként egy mandátumot levontak a CDU—CSU-tól és az SPD— FDP-nek adták, így most már tíz képviselővel többen vannak a kormánypárti padsorokban a bonni Bundestagban. Az elmúlt vasárnap választás volt az NDK-ban: a német munkások és parasztok államában az urnák elé járulva milliók mondtak igent a szocializmus építésére, a békepolitikára. S talán nem fölösleges hangsúlyozni: ismét bebizonyosodott, hogy ez az NDK a történelem első ^német békeállama! Ez a választás különös jelentőségre tett szert a két héttel azelőtti, az NSZK-ban megrendezett választás után, hiszen az európai tíz- és százmilliók fülébe csenghetett a nyugatnémet választási kampány megannyi disszonáns hangja. A hét Európa keleti felén még egy választással ért véget: északi szomszédunkban megválasztották a szövetségi gyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Cseh Nemzeti Tanács és a nemzeti bizottságok tagjait. Csehszlovákiában szintén népszavazással ért fel a választás az eddigi politika igenlésére. NYUGAT-EURÓPÁBAN továbbra is ingoványhoz hasonlít a valuták világa: a frank, a font, a líra továbbra is süllyed, s a nyugatnémet márkába kapaszkodik bele a sokat emlegetett „valutakígyó”. A hét elején a márkát felértékelték a holland, a belga, vagy a svéd, a dán valutákhoz képest. Kérdés, hogy. a nyugati válságjelek nem sokasodnak-e az év hátralévő részében, hiszen máris előrevetíti árnyékát az olajárak újabb emelése. Már csak azon vitáznak, hogy milyen arányú legyen a drágulás: 10 vagy 20 »AöZaicívGs ? Pálfy József A BAH WWW* EPITOI Sínfektetés a Bajkál —Amúr vasúti fővonalon. Moszkvai építők egy csoportja megérkezett a BAM-ra. A BAM elkészült szakaszán már közlekednek a teherszállító vonatok. Nyija-Gruzinszkaja település egyik „utcája” a BAM-on. (Foto: APN— KS) Szeberényi Lehel 14 fém REGÉNY 61. Aztán Hornyák Marci átki. abált a sziklaszörnyetegeknek — nyilván, hogy bátorságot mutasson: — Hahó! Azok kísérteties kórusban visszafeleltek: — Hahóóó! S tovább álldogáltak, ott, Buda tanító és a fiúk; mintha tán nem is akarnának már továbbmenni; egyik se sürgette. Sőt Králik Jozso. mintha úticéljukról is elfeledkezett volna, szívdobogása múltával, melyet a vakmerő felfedezők emelkedett érzése keltett benne (hiszen ahová jutottak, nem tapodta ismerős emberláb), most egyszerre beszédes lett, mintha elodázni akarna valami egyebet — esetleg éppen a cselekvést. Mintha nem is lappangana ott mindannyiokban a továbbhaladás kínos kényszere. Mintha elegendő volna nem venni róla tudomást. Tájolósdit játszott merre esik a falu, merre az erdészet fűrésztelepe. — És mit gondoltok. a Kakukkrét merre van — kérdezte. — Arra — mutattak a fiúk némileg a nap iránt. — Szerintem idébb. És a Vaskapuszikla? Annak itt kell lenni, egészen közel. — Talán ott a nagy fejű bálvány mögött — kapcsolódott bele Buda tanító is, s az egyik sziklaóriásra mutatott. — Kicsit délkeletnek. Nem lehet nagyon messze. A fiúk megértették, hogy Buda tanító se bánja az elodázást. Lelkében alighanem alkudozik magával. A napot is nagyon nézegette. A távoli és kékesfekete színt öltött múmiahegy tetején ült már a nap, legurulni készült onnan. S ekkor Dombaj Gyurka felkiáltott: — Nézzétek! Mindnyájan odakapták a fejüket. Látták a nyomot a füvön. A sűrű. selymes szálak. mint a dőlt rend. úgy lapultak a talajhoz, embernyi helyen. Feró is oda nézett, de csak egy pillanatig hűlt meg tőle. — Eredjetek a fenébe! Hornyák Marci nyomtatta le az elébb. Fellélegeztek. Csakugyan Hornyák Marci leült az imént egy percre. Hornyák Marci némileg tűnődve nézte a saját nyomát. Ha nagynak találta is kicsit, de elfogadta. Különben is Králik Jozso véleménye látszott a legreálisabbnak. — Mi itt vacakolunk, ők meg már régen otthon vannak... Nem találtak a bányában, fogták magukat, hazamentek. — Hát gyerünk! — sóhajtott Buda tanító. Visszafordultak. Készségesebben, mint gondolná az ember. És szokatlanul frissen ennyi törődés után. Buda tanító pedig átölelte Lacót. — Azt hiszem, képzelődtél gyerek. Laco nem mert szólni, rös- tellte magát. Visszafelé is nézték a kannát. de nem találták. Nem is csoda, akkora sűrűségben. Mintha szél kapta volna hátba őket, úgy vitte a lábuk. Hiszen lejtett is az út hazáig. Csak itt-ott kapott fel kisebb emelkedőre, hogy utána még nagyobbat lódítson rajtuk. Maguk is szívesen hitték, hogy megiramodásuk csak az út lejtése miatt van. S tán az is, hogy egész út alatt alig szóltak. Králik Jozsó folytonos bi- zonygatása pedig már mindenkit idegesített. — No, ezek jól átráztak — harsogta. A biztos tudat hazugul harsány nevetése bosz- szantó volt. A félelem kiabálása az erdőn. S a rossz érzést, mely ott volt a hátukban, láthatatlan szélként egyáltalán nem oszlatta szét. Inkább felerősítette a bevallani se jót. — A kis hamisak! — harsogott Králik Jozso. — Direkt csinálták. — Hallgass már, a fenébe! Ki kérdezett? Dombaj Gyurka és Kis Pista nagyon is ingerlékenyek voltak. S különösképp kedvetlenek. Buda tanító elől haladt, s minden lépésnél — egy-egy zöttyenés — mellére hullott a feje. És senki se merte Buda tanítót a gondolataiban zavarni. Mikor pedig a torony kibukkant elől, a táj hullámaiból, s az erős szürkület pára. iból, szívük üteme felgyorsult. (Folytatjuk) fí iCviTTi r/ivív
