Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-23 / 251. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. október 23. Közeleg az amerikai elnökválasztás Foggal és körömmel „Vége a .kedves fickó’ pó­zának” — tartja az amerikai mondás az olyan esetekre, amikor a mosollyal már sem­mire sem lehet menni; ilyen­kor jönnek a „mélyütések”, a westemfilm cowboy a ma­ga is átveszi a rablók mód­szereit, a rendőr a gengszte­rét, és a politikus — megsér­tődik. Az első Carter—Ford- tévévitán a felettébb udva­rias elnökjelöltek inkább monologizáltak, mint szópár­bajt vívtak. A másodikon a demokrata jelölt — Fordot hallgatván — megengedett magának gúnyos fintorokat és kölcsönösen kellemetlen­kedtek egymásnak. Mivel az elnök belesétált ráadásul egy politikai csapdába is, a ke­délyek alaposan felbprzolód- tak az október 22-i harmadik tévévita előtt. Illem a sutban A két álelnökjelölt, Dole republikánus és Mondale de­mokrata szenátor 15-i vitrio- los hangú külön tévécsatája is fokozta a feszültséget, amely értelemszerűen amúgy- is növekedik, hiszen már csak néhány nap van hátra a választások napjáig. Az US News and World Report ezért jelenthette legfrissebb szá­mában, hogy mindkét fél sut­ba dobta az illemet, az elnök­jelöltek harmadik — és rá­adásul „bármi témát” érintő — kamerák előtti vitájában „foggal és körömmel esik majd egymásnak” Carter és Ford... Persze a külvilág eddig is aggódva tapasztalta, hogy az amerikai választási harcban ismét semmibe veszik a dip­lomáciai illemet. A minap a moszkvai Pravda kénytelen volt állást foglalni: továbbra sem egyik vagy másik jelölt mellett, hanem mindkettőt figyelmeztetve a szélsőséges megnyilatkozások tarthatat­lanságára. Az amerikai meg­figyelők nem győzik magya- rázgatni a külföldnek, hogy mindez csak november má­sodikéig tart, az utóbbiak él­nek a gyanúperrel, hátha maradandó sebeket kap a vi­lágpolitika ettől a „vagyok olyan legény, mint fe...” stílusú választási kampány­tól. Amint előre sejthető volt, a szavazás napjának köze­ledtével a hátrányban lévő jelölt „mindent” megpróbál. Sok érdemi politikai különb­ség azonban köztük nem lé­Szeberényi Lehel (4 vént REGÉNY 60. Buda tanító elől ment, s ők utána. Felhúzószkodtak a sziklatömbön. Gyökerekbe, silány bokrokba kapaszkod­tak, meg alkalmas, kiugró sziklafokokba. S kezüket nyújtották az utánuk jövő­nek. Dombaj Gyurka a csá­kányát vagdosta bele egy- egy sziklarésbe, s a nyelénél fogva feljebb és feljebb húz­ta magát. Végül már mind­annyian fenn voltak, ahol már meg lehetett állni, és ka­paszkodás nélkül is előreha­ladhattak. Azon csodálkoztak, hogy éppen olyan kultúrerdő tá­rult eléjük, mint amit ismer­tek. Szálfák levegős oszlopai, s fölöttük a zöld kupola. Az erdőben derengő templomho. mály. S ebben sarjnövény- zet alig tudott megélni. El­lenben száraz gallyak min­denütt a vastag harasztsző- nyegen. Mint valami szét- cibált drótakadály. És ahogy ropogott a talpuk alatt, zengett az egész erdő. A nép itt nem gyűjtött. És nemcsak a távolság miatt. S vén — mindketten az „erős vezető” nimbuszát szeretnék maguknak kisajátítani, rá­sütvén a másikra a csélcsap és a gyengekezű bélyegét. Kínos fordulatok Az idei amerikai választá­si harcban (amely már feb­ruár óta tart) számos kínos fordulat, meglepetés érte a politikusokat: az elnökjelölt­ség megszerzéséért folyó, majd az azt követő küzde­lemben mindig úgy tett szert vezetésre az egyik, hogy va­lamelyik akadályban elbotlott a másik. Augusztus végén Carter biztos győztesnek tűnt, majd kijelentései (a Play­boynak adott kínos interjú­ja) miatt előnye gyorsan fogyni kezdett, és Ford „fel­jött”. Ám ez a felzárkózás is megtorpant: az elnök koráb­bi pénzügyeinek utólagos vizsgálatai, a mezőgazdasági miniszter csúnya, négerelle­nes kiszólása (és lemondása), majd Ford „bakija” a tévé­vitában újfent módosította az állást. Azóta Fordot tisztáz­ták a pénzügyeiben, de neki is, Carternak is akad újabb meg újabb buktató az útjá­ban. Jellemző persze az egész küzdelem színvonalára, avagy inkább színvonaltalanságára, hogy ekkora szerepet kaphat­nak huszadrangú kiszólások, nyelvbotlások, a magánélet csip-csup ügyei. Még a világ sorskérdéseiről lezajlott po­litikai vitában is számított, „ki bakizik többet?”, s nem nyílt mód a leendő elnök várható vonalának felméré­sére. Az ingadozók kegyeiért Dehát mindkét oldalon úgy számolnak: a már biztosított szavazókhoz meg kell nyerni az ingadozókat, akik „közé­pen” vannak és nézeteik is vegyesek. S mivel a sok egy­kori politikai és — még ma sem szűnt — gazdasági baj miatt az amerikaiak milliói kedélytelenül, hangulatukat gyakran változtatva szemlé­lik a két párt és jelöltjei ve­télkedését, görcsös félelem­ben próbálnak megélni a po­litikusok a másik hibáiból. Avar János az erdészetnek se voltak húsz év távolában tervei. Ha­csak az nem, hogy meg kell hagyni a maga ősállapotá­ban, a turisztika gyönyörűsé­gére. A fákon itt-ott valóban láttak kopott turistajelzése­ket. S minthogy az útat még sejteni se igen lehetett, né­miképp ezek iránt tájékozód­tak. Beszélni nemigen beszél, tek, de lépteik ropogása két­szer is felriasztott gyanútlan őzcsapatot, s muflont is lát­tak. Esetlenül futott előlük, rókavörös hátát mutatva, s fehér ülepe alá kapkodva lá­bát. El is tűnt egy pillanat alatt a sűrűben. Mert ott, ahol a muflont látták, szik­lás és vad lett az erdő. és né­hol áthatolhatatlan sűrű. — Meddig megyünk? — kérdezte Králik Jozso. — Menjünk csak — mond­ta Buda tanító. Nem volt kétséges, Buda tanító hová akar eljutni. No­ha ő is csak térképen látta a helyet, s a napról tájékozó­dott, mely erőteljesen kezd­te mutatni a nyugati irányt. A nap most már sűrűn ki­bukkant 'a rendetlenül nőtt erdőből, melyet a sziklák is szétdobáltak a szeszélyes te­repen. Nem egyszer meg­csúsztak. és nadrágféken ju­tottak előre. A turistajelzé­seket végképp elvesztették. Eljutottak egy gyepes tisz­tásra. Kis lapos hely volt, egy csepp udvarnál nem na­gyobb, de valóságos enyhely VÁLASZTÁSOK CSEHSZLO­VÁKIÁBAN. Pénteken délután 2 órakor Csehszlovákiában mintegy IS ezer választási helyiség nyílt meg a több, mint 10 millió vá­lasztópolgár előtt, hogy az általá­nos, egyenlő és közvetlen válasz­tójog alapján titkos szavazással öt évre megválasszák a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság leg­felsőbb szerveként és törvényho­zó testületéként működő szövetsé­gi gyűlés két kamarájának, vala­mint a Cseh Szocialista Köztársa­ság, a Szlovák Szocialista Köztár­saság legfelsőbb államhatalma szerveinek képviselőit, és a kü­lönböző szintű nemzeti bizottsá­gok (tanácsok) tagjait. (Képűn­kön: Gustáv Husák, a CSKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök Prága 1. kerü­letének 1-es számú választókörze­te szavazóhelyiségében adta le szavazatát.) Szombaton reggel 7 órakor is­mét kinyitják a szavazóheiyisége- ket. Az urnákat délután 2 órakor pecsételik le, s ekkor kezdődik a szavazatok összeszámlálása. Koszigin— Jaroszewicz­találkozó Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnöke pénte­ken Moszkvában találkozott Piotr Jaroszewicz-csel, a LEMP KB Politikai Bizottsá­gának tagjával, a Lengyel Népköztársaság miniszterel­nökével, aki rövid látogatásra érkezett a szovjet fővárosba. A megbeszélésen áttekin­tették a Szovjetunió és Len­gyelország közötti sokoldalú kapcsolatok további fejlesz­tésével és erősítésével össze­függő kérdéseket. Megállapí­tották, hogy a szovjet—len­gyel testvéri együttműködés­nek jelentős szerepe van az SZKP XXV. és a LEMP VII. kongresszusa által kitűzött társadalmi-gazdasági felada­tok megoldásában. A találkozót szívélyes, elv­társi légkör jellemezte. Piotr Jaroszewicz pénteken este elutazott Moszkvából. a nyaktörős út után. Itt vár­ták be egymást, mert megle­hetősen szétszakadoztak. Míg kifújták magukat, kö­rülnéztek; eddig erre nem ju. tott. elég volt a lépteikre ügyelni. S ekkor látták, hogy a tisz­tásuk egy sziklaterasz. Lábuk alatt feneketlen mélység tá­tongott, s a túloldalon szik- laszömyetegek nyúltak fel az égre, és vakítottak a nap­ba, noha már csak oldaliról kapta el őket a fény. s hatal­mas árnyékuk, mintha suhogó fekete uszályt viselnéneK, be_ leomlott a mélységbe. Dermedten álltak, a lát­ványba feledkezve. Ámbátor tekintetük visz- sza-visszahúzódott, hogy megkapaszkodjék egy közeli sajmeggybokorban. vagy csak egy kásafűcsomóban, mely is­merősen rájuk mosolygott • Kosznovszki Feró szédült, s mintha percekre elvesztette volna magát. A vakító fény­től van — talált rá okot. Meg kellett reszelnie a tor­kát, mert nem akart a hang kijönni. Aztán mégis Kijött, némileg fúltan. elrekedten: — Mikor érünk oda vajon? — Hova? — nézett rá Bu­da tanító, mint aki furcsállja a kérdést. — Ahova megyünk ... A szurdokhoz. — Ott vagyunk. Hallgattak. (Folytatjuk) Túl a „csizma" orrán (2.) Á szereplők felvonulása Palermo, csupa vibrálás, csupa nyugtalanság. Sehol sem gazdagabb, csillogóbb, dúsabb, szertelenebb a ba­rokk, mint itt, Szicília fővá­rosában. Sehol sem szágulda­nak olyan iramban az au­tók, a motorok, mint itt. Se­hol sem olyan hangosak, nem olyan túlfűtöttek az emberek, mint Palermóban. Az arab, normann, német, francia, spanyol uralom nyo­mait viseli magán a város. Gyönyörű normann katedrá- lisa, piros kupolás, keleties hangulatú templomai, kora­reneszánsz palotái, későgóti­kus kapujai, barokk terei, kútjai, mégis harmonikus egységbe olvadnak. Az utcák, a terek, — meg­annyi színpad. A puttókkal, barokk angyalokkal, allego­rikus szobrokkal telezsúfolt oszlopos, árkádos épületek, a szökőkutak, a díszkertek. A balkonokat szörnyek, sziré­nek, széles vállú atlaszok tartják. A harmonikusan ki­képzett tereken, olykor igazi drámák játszódtak. Leülök egy lépcsőfokra és figyelem a „szereplők” felvonulását. Elegáns, középkorú pár, egy csomó fiatal, tetőtől-talpig farmerben, anya, öt apró gye­rekével. Aztán egy hosszú hajú szépség — pillanatok alatt leszólítják. Turisták, rossz arcú suhancok. Az ék­szerbolt ajtaján biztonsági zár. Az ajtó csak csengetésre nyílik és minden vevő után gondosan bezárják. A cukrász unottan kínálja a világ leg­jobb édességeit, fagylaltjait. Az utcára rakott ruhák, pu­lóverek mindegyike odaerő­sítve a rúdhoz, amelyen függnek. Éjjel sűrű rács vé­di a kirakatokat, s az „elő­fizetett” rendőr minden jobb üzletbe (sőt, a lakásokba is) bedobja a névjegyét — bizo­nyítva ezzel, hogy ott járt, és mindent rendben talált. Némiképpen biztonságot nyújtva a tulajdonosnak. Szűk sikátorokból vissz­hangzik az alku, a vásár zűr­zavaros zaja. Az árut emelt hangon dicséri az árus, és ócsárolja a vevő. Egész he­gyek farmernadrágokból, tás­kákból, ruhákból, intim fe­hérneműkből. Csipke, selyem, bársony, óriási végekben. Ci­pők, papucsok, övék, lámpa­ernyők. S egyre-másra fagy­laltot, édességet és sült-főtt húsokat, halakat árusító bó­dék. A vásár boltjai itt-ott csak egy asztalból, tolható, felál­lítható kocsilapból állnak. A tehetősebbeknek üzletük is van, kétszer kétméteres zsú­folt fülkék, ami elé kiöntik, kihalmozzák az árut. Mások egész udvarokat bérelnek. Hosszú asztalsorra, pultra rakodnak. S az ütött-kopott utcasorban itt-ott míves hom­lokzat, faragott kapualj, mál­ladozó címer, reneszánsz ab­lakkeret utal a hajdanvolt gazdagságra. A piac és a belváros üz­leteiben igen sok helyen gye­A Capelia Palatina, a királyi várkápolna. A barokk Palermo — put­tók díszítik az épületeket. rek az árus. Alig 8—10 éves, koravén apróságok. Alku­doznak, rábeszélnek, az üz­letbe csalogatnak. Imi, ol­vasni alig, számolni annál jobban tudnak. Ilyen ötlet is csak Szicíliá­ban támadhat, hogy egy meg­lévő, mozaiktól aranyló templomnak felépítsék a sok­szorosra nagyított mását. Ba- lermóban a 12. századi Ca- pella Palatinát, a királyi vár­kápolnát vették alapul, hogy a várostól alig 8 kilométer­re még ugyanabban a szá­zadban felépítsék a monre- ale-i dómot. S csaknem szó- ról-szóra lemásolták a kápol­nát. Ugyanolyan beosztású, háromhajós templomot épí­tettek, ugyanolyan arckifeje- zésű Krisztust illesztettek a főoltár fölé. S az egyik temp­lom szebb, mint a másik. Az antik, római márványoszlo­pok, a falat a mennyezettől az oszlopfőkig borító mozai­kok sora, a gazdag díszítésű szentély, a márványberakású padozat, a festett-faragott cédrusmennyezet! Azt mondják, a monreale-i Szicília, sőt, egész Olaszor­szág legremekebb, leggaz­dagabb mozaikja. Az arany­alapú üvegmozaikok ezernyi fényben csillognak. Ó- és új- testamentumi történeteket megjelenítve. A bizánci, az arab, a római stílus jegyeit magán viselő dóm, minden szöglete külön tanulmányt érdemelne. S ennyi szépség után még fokozzuk a látvány okozta kábulatot! Menjünk fel a templom tornyába, ahonnan pompás kilátás nyí­lik az alattunk elterülő má­sik monreale-i nevezetesség­re, a Benedek rendiek kolos­torára. 228 mozaikberakásos csavart, faragott páros osz­loptörzs, korinthoszi oszlopfő tartja a félköríves árkádsort. A kerengő egyik szegletében pálmafát mintázó szökőkút. A nap sugarai megtörnek, s aztán százszorosra, ezersze­resre erősödve ragyognák vissza az arany-ezüst-már- vány oszloperdőben. Kádár Márta A monreale-i Benedek-rendi kolostor udvara;

Next

/
Oldalképek
Tartalom