Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-20 / 248. szám

1976. október 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 KÉT KONGRESSZUS KÖZÖTT Szövetkezeti ipar Szabolcsban G AZDASÁGI CÉLJAINK megvalósí­tásában jelentős feladatok hárul­nak a szövetkezeti iparra — ol­vashatjuk az MSZMP XI. kongresszusának határozatában. Az ipari szövetkezetek alap­vető feladata dinamikusan fejleszteni szol­gáltató tevékenységüket, mind jobban részt venni a lakosság szükségleteinek kielégíté­sében. Fontos, hogy legyenek kezdeménye­zők a hiányzó cikkek körének szűkítésé­ben ; az állami vállalatok termelésének hasz­nos kiegészítésében; az itthon és külföldön is keresett termékek gyártásában. Pártunk, kormányunk támogatja, hogy az ipari szö­vetkezetek rendeltetésüknek megfelelően hozzájáruljanak a gazdasági, társadalmi fel­adatok megoldásához, tevékenységükben erősödjenek a szocialista vonások. Megyénk szövetkezeti mozgalma ma ar­ról adhat számot, hogy a IV. ötéves terv időszakában dinamikusan fejlődött, a reá bízott feladatoknak becsülettel eleget tett. Az ipari szövetkezetek számadása is ezt példázza. 1975-ben például 66 százalékkal termeltek többet, mint 1970-ben. Ezen belül a késztermék'és szolgáltatás 79,1, az építő- x ipari termelés 48,5, a lakosság részére vég­zett munka 46,9 százalékkal nőtt. Az export termelése a két kongresszus között 206,8 szá­zalékkal emelkedett. Kedvezően változott a termelésszerkezet, tartós kooperációs tevé­kenység fejlődött ki a nagyiparral a gépipari és a faipari ágazatokban, jelentősen növe­kedett a tőkés bérmunka a textilruházati iparban. n Z OKISZ VII. KONGRESSZUSÁNAK (október 27—28) joggal jelenthetik majd a szabolcsi küldöttek: az ipari szövetkezetek aktív szerepet vállaltak a nép- gazdasági feladatok megvalósításában, része­sei Szabolcs-Szatmárban a sokrétű és sok irányú társadalmi, gazdasági eredmények­nek. Jelenleg 43 ipari, két háziipari és néhány megyén kívüli ipari szövetkezet üzeme mű­ködik Szabolcsban. 1975-ben 1,7 milliárd fo­rint termelési értéket értek el, a foglalkoz­tatottak száma meghaladta a 15 ezret. Ter­melő tevékenységük csaknem minden ipar­ágra kiterjed, rendkívül sokrétű. A cipőipar, a textilruházat exporttevé­kenysége különösen figyelemre méltó. 1975- ben az export -volumene elérte az 500 mil­liót: Jellemző, hogy a rhegye könnyűipari ágazatán bélül a külkereskedelmi árbevétel 68 százalékát az ipari szövetkezetek adták. A világpiacon keresett termék a nyíregyhá­zi, a gávavencsellői, a nagykállóí, a raka- mazi férfi- és női cipő, csizma. Európa szin­te minden országába elismert női és gyer­mekruházati terméket szállít a Nyírség Ru­házati Szövetkezet. Az ipari szövetkezetek számadásából nem hiányoznak a fejlődést szolgáló beruházá­sok: a munkavédelmi és szociális teljesítmé­nyek az új szolgáltatóházak. Az elmúlt terv­időszak alatt 5500 dolgozó különböző szintű oktatására, képzésére mintegy 6 milliót fordí­tottak; hogy öt év alatt 16 szövetkezet kapta meg az ágazat „Kiváló szövetkezet” címet. A szövetkezetekben 399 szocialista brigád dol­gozik 4410 taggal. A dolgozók bérszínvonala átlagosan évenként 4,4 százalékkal növeke­dett. A SZABOLCSI KÜLDÖTTEK EL­MONDHATJÁK a kongresszuson, hogy az V. ötéves terv első évének kilenc hó­napjára előirányzott 9 százalék helyett a termelés 15,2 százalékkal nőtt; hogy a tőkés export a bázishoz viszonyítva 20 százalékkal magasabb; hogy 240 lakást adtak át. Az ipa­ri szövetkezetek dinamikus fejlődését bizo­nyítja: ebben az évben a tervezettnél 230 millióval termeltek többet. (1960-ban az egész évi termelésük 200 millió forint volt!) Az elért eredmények azonban további helytállásra köteleznek. Mint a kongresszusi irányelvekben is megfogalmazódott: további feladat a lakossági árualapok választékának növelése; a szolgáltatás bővítése, a tőkés ex­port jelentős fokozása, az állami nagyipart gazdaságosan kiegészítő termelés dinamikus fejlesztése, a lakásépítés növelése. Fontos feladat, hogy erősödjenek a szövetkezetek szocialista vonásai, gyarapodjék az oszthatat­lan szövetkezeti tulajdon, érvényesüljön a szocialista elosztás elve és valósuljon meg a társadalmi tulajdon fokozott védelme. Fejleszteni szükséges a szövetkezeti de­mokráciát, erősíteni a szövetkezeti tagok szo­cialista tudatát, a gazdálkodás hatékonysá­gát. El kell érni, hogy érvényesüljön a szö­vetkezetek munkájában az érdekek össz­hangja, a társadalmi érdekek elsődlegessége mellett. K ongresszusra készül a szabol­csi szövetkezeti mozgalom. Ezúttal az ipari szövetkezetek felkészülésével, munkájával foglalkoztunk. Róluk szóltunk, azokról a szövetkezetekről, akik 1947-ben alapították megyénkben az első szövetkeze­teket; az ipari szövetkezetekről, amelyek ma már a szocialista nagyipar egyenrangú part­nerei. Az V. ötéves tervidőszakban várható­an további sikereket érnek el a társadalmi, gazdasági munkában, a mozgalmi feladatok végrehajtásában. Dragos Gyula ny'omá-Nj / •' Mityja Maszov igazi csoda­gyerek volt. Hároméves ko­rában kezdett olvasni. Négy­ben már írt. ötéves volt, amikor a memoriterhez kez­dett. — Ki tudhatja, mi várható még ezektől a csodagyere­kektől! — panaszkodott az apja. Hatéves korában már a második osztályt fejezte be, hetet töltötte 3. osztályos ko­rában, nyolcat a negyedik­ben. Túlzás nélkül mondhat­juk, hogy az iskolai tanulás Mityjának olyan könnyen ment, akárcsak az ismert gyermekjáték, az iskolásdi... Tizennégy évesen Mityja aranyéremmel fejezte be a középiskolát. Hamarosan egyetemi hallgató lett, és sa­ját elhatározásából borotvál­kozni kezdett. Erre az időre hozható nézeteinek megváltozása, mely figyelmét azokra a lé­nyekre irányította, akiknek iskolában a copfját huzigál­ják, de az egyetemen már nem, mert ott véglegesen el­tűnik a copf. Nagyon könnyen magya­rázható Mityja azon könnyű viselkedése is, amikor egy­szer vizsgára sietve egy ara­nyos copfos kislányt vett ész­re, amint izgatottan állt az egyik ablaknál. Ahelyett, hogy a hátramaradt perceket kihasználva átnézte volna a kibernetikus motorok műkö­dési alapelveit, Mityja bemu­tatkozott a copfoknak, és azon munkálkodott, hogy ki­derítse a copfok viselőjének a nevét. — Nem tud egyszerűbbet k: dezni? — mondta zavar- t a kislány. — A mi egyetemünkre jár? — kérdezte kicsit gőgö­sen, önkéntelenül is hangsú­lyozva a „mi” szót. — Nem — mosolyodott el a kislány. — És maga már hallgató? Azt gondoltam, in­nen a szomszédos iskolából jött át. — Még mit nem! — vála­szolta Mityja. Már harmad­éves vagyok. Most egy igen nehéz vizsga előtt állok. — Én is — lélegzett fel a kislány. — És mit csinál itt? — cso­dálkozott a fiú. — Remegek a félelemtől — ismerte be őszintén a copfos. — És maga? — Még csak az hiányzik! — húzta ki, büszkén magát Mityja. — Egy szemernyit f!Hzsqán Hárman mentünk be a te­rembe. A vizsgáztató hosszú sovány ujjával, ami a logar­léc tolókájára emlékeztetett, Misára bökött. — Milyen tankönyvből ké­szült? Az enyémből vagy a Petrusenyko féléből? Misa Vovára nézett, Vova . rám, aztán mindhárman a professzora. — Tényleg, melyikből? — Természetesen az öné­ből — mondta széles mosoly- lyal Misa. — Ejmehet — szakította félbe a professzor, és Vovká- hoz fordult. — No és ön? — Az csak érthető, hogy a Petrus'' sem félek, bár nem volt időm, hogy jó alaposan át­nézzem a kibernetikus gépek működési alapelveit. De az annyira egyszerű, hogy nem fogják kérdezni, meggyőző­désem. Tíz perc múlva Mityja át­lépte a terem küszöbét. Az első, amit meglátott a vizsgáztató asztalnál, az is­merős copfok. — Gyerevjanszkij profesz- szor úr megkért, hogy vizs­gáztassak egy darabig, amíg ő nem tud itt lenni — ma­gyarázta félénken a kislány. — Nemrégen fejeztem be az aspirantúrát... Nem, ne húz­zon tételt! Beszéljen nekem a kibernetikus gépek műkö­dési elveiről. Á vörös és izgatott Mityja Maszov kijött a teremből éle­te első és egyetlen hármasá­val és elpanaszolta bánatát az első útjába kerülő isme­retlennek: — Ki tudhatja, mi várható még ezektől a csodagyere­kektől! •(KUíU.JÁXUS/íKÍJ — Kifelé! — vörösödött be­le a professzor. — És ön mit mond, fiatal­ember? Az enyém vagy a Petruseny kőé ? Laposat pillantottam, az én találékonyságom már szinte a főiskola büszkesége. — Az önéből... A professzor felemelkedett. — ... és a Petrusenykoé- ból — fontam körül büszke pillantásommal. — Azonnal hagyja el a termet! — lendítette meg karját a professzor. Kijöttem. — Szélhámosok!!! — kiál­tott utánam. Ebből a tárgy­ból egyáltalán nincs is tan­könyv. Fordította: Laczik Mária A spirálüzem nagycsarnokában 170 fő dolgozik. Izzógyár Kis»ár dán Két évvel ezelőtt még a MEZŐGÉP kisvárdai gyára volt, most az Egyesült Izzó kisvárdai gyáregysége. így nevezik azt a helyet, ahol a rövid idő alatt nemcsak névváltozás történt, hanem több, mint ezer dolgozónak teremtettek jó munkalehe­tőséget. A munkába állók nagy többsége fiatalasszony és lány. Korábban háztar­tásban, vagy a mezőgazda­ságban dolgoztak. Rövid be­tanulás után — amelyet Bu­dapesten, illetve a hajdúbö­szörményi gyárban végeztek — ma már az autőlámpák spiráltekercseit, valamint komplett törpelámpákat ké­szítik. Ezeket az izzókat a Trabant gépkocsitól a szu­perszonikus repülőgépekig mindenütt használják ellen­őrző, vagy segédvilágító­ként. Elek Emil képriportja A meóból kifogásolt lámpák próbaégetését vég­zi Gomba Margit. A törpelámpák meós brigádja műszakonként 20 ezer égőt vizsgál át. Éles Margit és Strankula Margit egy éve végzik a nagy figyelmet igénylő spiráltekercselést. KONZERVGYÁR: Megkezdték az alma feldolgozását Megkezdődött hétfőn az alma feldolgozása a Nyíregy­házi Konzervgyárban. A fo­lyamatosan érkező friss gyü­mölcsből többféle készít­ményt; pudingalmát (angol megrendelésre), almasűrít­ményt, natúr és különböző kiszerelésű alma-, illetve más gyümölcsök felhasználásával vegyes befőttet gyártanak részben hazai, részben kül­földi megrendelésekre. A gyárban hét végéig terv sze­rint 1500 vagon almakészít­mény hagyja el az üzemet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom