Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. október 15. GYŐRI IMRE: A munkásművelődés politikai kérdés (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt országgyűlés, ked­ves elvtársak! Voltak értékes kezdemé­nyezések a közművelődési jogalkotás területén már korábban is, de most — a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának 1974. márciusi határozata és XI. kongresszusának állás- foglalása nyomán — vált időszerűvé mindannak rész. letesebb kifejtése, külön tör­vénybe iktatása, ami alkotmá­nyunk a közművelődésről le­szögezett. Időszerűségén azt értem: eredményeink most tették lehetővé, feladatunk pedig szükségessé, hogy a közművelődés ügyét legfel­sőbb államhatalmi szervünk, a tisztelt országgyűlés tör­vény megalkotásával is se­gítse. A közművelődés ügyének előtérbe kerülésében társa­dalmunknak — s általában a szocialista társadalomnak — egy mélyebb, általánosabb törvényszerűsége jut kifeje­zésre. Az a felismerés tükrö­ződik benne, hogy a szocializ­mus felépítésének egész tör­téneti folyamata elválasztha­tatlan a lenini kulturális for­radalomtól. Népünk kulturá­lis színvonalának emelése po­litikai, gazdasági, társadalmi céljaink megvalósításának eddig is szerves, nélkülözhe­tetlen része volt. A kulturális forradalom további kibonta­koztatása még fokozottabb jelentőségre tesz szert a fej­lett szocialista társadalom építésében, népünk nagy hosszú távú nemzeti program­jának valóra váltásában. Társadalmi fejlődésünk eredményeként joggal álla­píthatta meg a párt XI. kong­resszusán elfogadott prog­ramnyilatkozat. hogy „a szo­cialista állam feladatai közül előtérbe került a gaz­dasági szervező és irá­nyító, valamint a kulturá­lis és nevelő tevékenység”. Az előttünk fekvő törvényjavas­lat amely megszabja a köz- művelődésnek, ennek a sok­rétű és társadalmunk egészé­re kiható tevékenységnek tartalmát és kereteit, egyben méltóképpen kifejezésre jut­tatja, hogy szocialista álla­munk betölti kulturális és nevelő funkcióját is. A szocialista kulturális po­litika egységesen szemléli a sokrétű emberi tevékenységet, s egyre bővülő lehetőségeket teremt a személyiség sokolda­lú fejlődéséhez. A szocialista társadalom és a kultúra e törvényszerű vi­szonyát Lenin fogalmazta meg. Az ő koncepciójára épült és épül ma is a hata­lomra került munkásosztály pártjainak, államainak — köztük a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság — kulturális po­litikája. Amikor azonban — tisztelt országgyűlés — egy. a szoci­alista kulturális forradalom­mal összefüggő törvény elfo­gadásáról van szó. — azono­sulva a törvényjavaslattal és egyetértve a törvényjavaslat előterjesztőjével — azokra is emlékeztetnünk kell. akik a maguk történelmi feltételei közt kapcsolták össze a tár­sadalmi haladás és a magyar nép művelésének ügyét. A szocializmus alapjainak megteremtését követő politi­kai, társadalmi,, gazdasági fej­lődés, az életszínvonal-emel­kedés jelentősen javították a művelődés és a művelődök anyagi feltételeit. A . népgaz­daság intenziv fejlesztése az általános és szakmai művelt­ség magasabb követelményei, vei járt és jár együtt. A la­kásviszonyok javulása, a jö­vedelemnövekedés. a fogyasz. tásbővülés, a szabadidő-növe­kedés számos új, a művelő­dést is közvetlenül érintő kér­dést vetett fel. Hogyan él­jünk az új lakásban, hogyan függ össze a kulturá­lis javak „fogyasztásá­val” és hogyan használ­juk ki tartalmasán a szabad időt. Hogyan fordítsunk na­gyobb gondot az egészséges életmódra, a testkultúrára — egyszóval a viszonylag jobb anyagi feltételekkel, hogyan éljünk értelmesen, szocialista emberhez méltóan. Szocialista társadalmunk közéletének és közösségi éle­tének fejlődése, meghozta egyszersmind a véleménynyil­vánításhoz szükséges művelt­ség, látókör, magatartás, ki­fejezőkészség kultúrájának növekvő igényét iS. Az örö­költ társadalmi egyenlőtlen­ség, a város és falu, a fizikai és a szellemi munka közt meglevő különbségek, ellent­mondások csökkentésének fo­lyamata segítette, de feltéte­lezte is a művelődést. A tár­sadalmi mobilitás lehetőséget nyitott a tanulásnak, de meg is követelte az erőfeszítést. A kultúra — annak fejlődése, fejlesztése — elengedhetet­len ahhoz, hogy a gazdaság, a termelőmunka, a szocialista társadalom élete, közösségi élete, közélete, demokratiz­musa, s mindennek révén ide­ológiai, politikai és nemzeti egysége fejlődhessen. Kedves elvtársak! Tisztelt országgyűlés! A közművelődés kategóriá­ja — és így szerepel ez az előttünk fekvő törvényterve­zetben is: összekapcsolja a kulturális élet különböző ol­dalait, egységbe foglalja a politikai, az ideológiai, a szak­mai és az általános művelt­séget. kiegészítőén és teljes joggal idekapcsolva a szocia­lista erkölcs, életmód, életfor­ma. a szocialista fogyasztás kultúráját is. Ezt összekap­csolja a termeléssel, a közös­ségi élettel, a közélettel, a szocialista demokratizmussal. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskér­dése és nélkülözhetetlen fel­tétele a tudati viszonyok gyor­sabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és élet­mód általánossá válása... a szocialista társadalom bővü­lő lehetőségeket teremt a sze­mélyiség sokoldalú fejlődésé­hez. A művelődés az egyén fejlődésének, közösségi kap­csolatainak nélkülözhetetlen tényezője, közösségteremtő erő. A fejlett szocialista tár­sadalom építése szükségessé teszi az egyes emberek és a közösségek sokoldalú tovább­képzését szolgáló közművelő­dési rendszer szervezeti és eszmei erősítését... el kell érni, hogy az önművelés, a kultúra öröme a társadalom minden tagjának személyes és állandó szükségletévé vál­jék”. Tisztelt országgyűlés! Ked­ves elvtársak! Egy ilyen törvény elfoga­dása sörán felelős mérlege­lésre van szükség. Az elmondottak alapján — meggyőződésem —, hogy ezt a törvényjavaslatot alátá­masztják eddigi eredménye­ink és elfogadását megkíván­ják holnapi feladataink. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kérem, engedjék meg, hogy a közművelődési tör­vénytervezet rendkívül szer­teágazó vonatkozásai közül a munkásművelődés — meg­győződésem szerint — köz­ponti jelentőségű kérdésére hívjam fel a figyelmet. A munkásművelődés ügye szo­rosan vett politikai kérdés is, összefügg a munkásosztály társadalmi vezető szerepével. A tudás: hatalom. Tudásra éppúgy elengedhetetlenül szüksége volt a munkásosz­tálynak a hatalom megszer­zéséért folytatott harcban, mint ma, a hatalom gyakor­lásához. Ha szemügyre vesz- szük a közművelődés ténye­zőit, a termeléssel, a politi- tikai, ideológiai, közösségi élettel, az erkölccsel össze­függő tényezőit — látnunk kell, hogy mindezek kibonta­koztatásában ma is elsősor­ban a munkásosztály érde­kelt. Ezt az érdeket napja­inkban is a munkásosztály legfejlettebb rétegei ismerik fel és képviselik a legöntuda- tosabban. Ez mindenekelőtt a munkásság 60 százalékát fel­ölelő szocialista brigádmoz­galomban, annak hármas jel­szavában és társadalmi mé­retű gyakorlatában fejeződik ki. Ez a mozgalom teszi kéz­zelfoghatóvá, hogy a műve­lődés a közösség — elsősor­ban a munkához kapcsolódó közösség — révén terjed ki a termelő, a tanuló, a közéletet élő, a szórakozó ember egész tevékenységére, mégpedig úgy, hogy egyben az adott közösséget is erősíti. S a szocialista brigádmozgalom egyben azt is kifejezi, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa, ereje maga a mun­kásosztály. A munkás­művelődés ügyét éppen ezért csakis vele együtt, kezdeményezéseire, igényei­re építve lehet előbbre vinni. (Mindemellett az, hogy a munkásosztály számszerűleg is a legnépesebb osztálya tár­sadalmunknak, ugyancsak nyilvánvalóvá teszi a mun­kásművelődés központi je­lentőségét.) Amit azonban — tisztelt országgyűlés — hangsúlyozni szeretnék, az, hogy a mun­kásosztály műveltsége meg­határozó érvénnyel bír kul­turális életünk, a közművelő­dés tartalmának egészére is. Ahogyan a munkásosztály­nak történelmi hivatása, hogy a többi dolgozó osztállyal, ré­teggel szövetségben az ő ér­dekeit is szolgáló szocialista társadalom felépítését vezes­se, ugyanúgy kultúrájának kibontakoztatása is az egész társadalom kulturális fejlődé­sének záloga. Éppen ezért a közművelődés egész tartalmát a munkásosztály ideológiai, erkölcsi értékeinek, a nagy­üzemi termeléssel összefüggő kollektív szellemének kell áthatnia, hogy társadalmunk­ban általánossá váljanak ezek a vonások, amelyek a munkásosztályt történelmi szerepének betöltésére teszik hivatottá. Ennek a történel­mi szerepnek marxista—leni­nista értelmezéséből követ­kezik, hogy a munkásosztály világnézete, a marxizmus— leninizmus, a munkásosztály érdekei, politikája egész tár­sadalmunk ideológiai, politi­kai egységének, ezzel egy­szersmind társadalmunk szo­cialista tartalmú nemzeti egy­ségének is alapja és legfőbb előmozdítója. A munkásosztály ideológiá­ja és kultúrája az egyetemes emberi kultúra több évez­redes eredményeinek kritikai elsajátításán alapszik. Ezért van az, hogy kulturális éle­tünket — hasonlóan más szocialista társadalmakéhoz — a klasszikus kulturális ér­tékek rendkívüli megbecsü­lése, közkinccsé válása jel­lemzi. Tisztelt országgyűlési Egy felszólalás, amelynek bevallott célja, hogy támo­gasson egy törvényjavasla­tot, az indoklás hevében könnyen egyoldalúvá válhat. Csak a törvénytervezet alá­támasztása volt szándékom­ban, de nem szeretném, ha ez azzal a látszattal járna, mintha el kívánnám hallgat­ni azokat a nehézségeket, szemléleti, anyagi, szervezeti problémákat, amelyekkel — mint minden más terület — a közművelődés is küszkö­dik. Ellenkezőleg, az a meggyőződésem, hogy ha az előttünk fekvő tervezetet a törvény rangjára emeljük, nem csak eredményeket rögzí­tünk, nem csak feladatokat jelölünk, de ezzel együtt jel- lentős támogatást is nyújtunk az e téren előttünk álló ne­hézségek leküzdéséhez. Nem mintha a javaslat törvény­erőre emelése automatikusan együttjáma az anyagi-szer­vezeti feltételek azonnali megjavításával, hanem mert erőteljesen hozzájárul annak társadalmi felismeréséhez, hogy a közművelődés: a kö­zösség művelődése és ezért közügy. Közművelődésünkben — ha a szűkebb értelemben vett közművelődési bázisnak megkülönböztetett szerepe is van — minden tömegszerve­zetnek — különösen a szak- szervezetnek és a KISZ-nek — az állami, tanácsi appará­tus egészének, a tudomány­nak, az oktatásnak, a művé­szeti életnek, a tömegközlési fórumoknak nélkülözhetetlen szerepe, része van, és szerepe van nemutolsósorban a párt­nak. A Központi Bizottság ha­tározata többek közt azért hangsúlyozta, hogy a kulturá­lis nevelőmunkának, a párt­munka szerves részévé kell válnia. Tisztelt országgyűlés! A közművelődési törvényja­vaslat megvitatása és megsza­vazása nagy felelősséggel jár. Olyan kérdésekről van szó', ami — közvetlenül vagy köz­vetetten, de szorosan össze­függ társadalmunk szocialis­ta jellegével, egyben történel­mi versenyével és győzelmé­vel. Olyan törvényről van szó amely népünk kulturális fel- emelkedésének, kultúrate­remtő erőinek kibontakozta­tását rögzíti és előbbre viszi, s amely egyszersmind elvileg juttatja kifejezésre, hogy az emberi fejlődés lehetőségei­nek melyik útját választottuk. Ezek nem nagy szavak, mert népünk munkájának eddigi eredményei, a szocializmus, a haladás erőinek világszerte, évtizedről évtizedre érzékel­hető térhódításai adják e sza­vak tényleges fedezetét. Tudom, hogy e törvény megszavazásával maradék­talan megvalósításának nem kis gondját is vállaljuk. Nyu­godtan állíthatom, ennek is megvan a fedezete, s van egy tényező — nem az illúziók — hanem a tudás, a meggyőző­dés, a hit, ami eddig i§ reális segítőnk volt. Munkásosztá­lyunk, parasztságunk, értel­miségünk, egész népünk hite, meggyőződése abban, hogy a szocialista társadalom nem csak a tegnapból a mába, de a mából a holnapba is bizto­san vezet. Mindezek alapján a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a benyújtott törvényterveze­tet elfogadom és a tisztelt or­szággyűlésnek elfogadásra ja­vaslom. Az országgyűlés ma a tör­vényjavaslat vitájával folytat­ja munkáját. Gulyás Emilné dr. szabolcsi képviselő felszólalása A csütörtök délutáni vitában felszólalt Gulyás Emilné dr. Töb­bek között a következőket mondotta: Szabolcs-Szatmár megye és választókerületem a szat­mári táj lakosságának mű­veltsége talán a legjobban,bi­zonyítja a törvénytervezetben rögzített eredményeket, s egy­ben a közművelődési tör­vény szükségességét. A törvénytervezet reálisan értékeli helyzetünket, az egyes területek, társadalmi rétegek, a falu és a város kö­zötti műveltségbeli különb­ségeket. Ahhoz, hogy a kul­túra áldásaiból mindenki egyenlően részesüljön, a mű­veltség megszerzése belső szükségletté váljon minden emberben, és a műveltség megszerzéséhez szükséges feltételek is közeledjenek, ezért hatékonyabban kell dolgozni mindnyájunknak. A közművelődés fontos fel­adata a dolgozók általános és .szakmai műveltsége meg­szerzésének segítése. N^ynk az általános iskolás korú gye­rekek közel 20 százaléka nem végzi el tanköteles korban a nyolc általános iskolát, amely nemcsak cigánykérdés, bár az is. Amellett, hogy hangsúlyoz, zuk a szülők, az iskola. az egész társadalom felelősségét az oktatási törvény végrehaj­tásáért, reménykedve fogad­juk a törvénytervezet intéz­kedéseit a felnőtt oktatás ja­vítására, szélesítésére. Képviselőcsoportunk öröm. mel üdvözli, hogy a törvény a munkahelyi vezetőket fele­lőssé teszi a dolgozók kép­zéséért és továbbképzéséért. Erre valóban szükség van. Szeretnénk hangsúlyozni azonban, hogy a művelődés, a kultúrált életmód minden­kinek alapvető érdeke. Haté­konyabban kell tudósítani az egész társadalomban, hogy a fejlett szocialista társadalom az emberért, az emberek bol­dogulásáért épül, a kiteljese­dett életet csak a művelt em­ber élhet. Űgylátjuk: a tanulás, az iskola tekintélyét jobban kell hangsúlyozni. Tudjuk, az ok­levél, a diploma önmagában nem biztosítja a szocialista életmódot, de alapja annak. Általános alapműveltség, ál­talános iskolai végzettség nél­kül nem lehet szakmai kép­zés sem, márpedig a korsze­rű termelés az ipari, a mező- gazdasági üzemekben egyre több szakmai hozzáértést kö­vetel. Jelenleg a mezőgazda­ságban dolgozók nincsenek megfelelően érdekeltté téve az általános iskola elvégzésé­ben, a szakmunkás-bizonyít­vány megszerzésében. Gyakran a szakmunkás ugyanannyi, esetenként még kevesebb anyagi juttatásban részesül, mint a képzettséggel nem rendelkező. A munka- szervezés rendszerében sem különítik el mindenhol a szakmunkát igénylő feladat­köröket, nincs ösztönző bére­zés. A lakosság egy része még mindig lebecsüli a mezőgaz­dasági munkát, nem tekinti szakmának. Ezek miatt az or­szágos átlagtól nagyobb gyer­mekszaporulat mellett sem tudjuk a mezőgazdasági szak­munkásképző iskolákat be­népesíteni. Nincs megoldva nálunk — valószínű az ország más ré­szeiben sem — a nők képzé­se, továbbképzése, pedig a női egyenjogúság megvalósí­tásának, aktívabb közéleti te­vékenységüknek is nélkülöz­hetetlen feltétele a művelt­ség. A mi megyénkben több nő vállalna munkát, kapcso­lódna be a termelőmunkába, ha volna munkahely és volna szakmai képzettségük — itt bizony elmaradtunk. A megye mezőgazdaságá­ban dolgozók közel fele nő, de csak két százalékuknak van szakmunkás végzettsége. Véleményünk szerint minden­kinek tenni kell, aki tenni tud. hogy ez a helyzet meg­változzék. Több biztatás, ösz­tönzés. segítés kell a család­tól, a munkahelytől, a társa­dalmi szervektől, az iskolától, az egész társadalomtól, hogy újra benépesüljenek a dolgo­zók iskolái, több felnőtt em­ber képezze magát. Jól beváltak, népszerűek az ipari és mezőgazdasági üze­mekben a dolgozók iskolájá­nak kihelyezett osztályai. El­ismerésre méltó munkát vé­geznek ezért a pedagógusok. Véleményünk szerint ez a felnőttek továbbtanulásának járható útja. Több termelőszövetkezet­ben — Tarpán, Kölesén és más helyen a termelőszövet­kezetek fedezik a költségeket. A törvény gyakorlati végre­hajtása során bizonyára álta­lánossá válik ez a gyakorlat. A közművelődésnek egyik legfőbb feladata az emberi fe­lelősségtudat erősítése. Hangsúlyozni szeretnénk az Olvasó népért mozgalom szélesítésében jelentkező fel­adatainkat. Az olvasóvá ne­velés ma sem vesztett idősze­rűségéből, az olvasó népért ma is dolgoznunk kell. Mi Szabolcs-Szatmár megyeiek különös felelősséget érzünk az akció további sorsáért, hi­szen nálunk tartották a moz­galom első országos konfe- ferenciát ahol a Hazafias Népfront-mozgalom átvette az írószövetségtől az akció szer­vezését. Vannak kezdeményezések megyénkben is az olvasóvá nevelés elősegítése érdeké­ben. Ifjúsági olvasótáborokat szervezünk, segítjük az Olva­só munkásért akciót, a most folyó őszi könyvnapok is a könyv szeretetére nevelnek, de ez még nem elég. Tegyünk hát többet az olvasó népért, hogy az olvasás több embert neveljen a szén; , a jóra, a boldogabb életre Nagy a felelőssége a kultú­ra munkásainak és vezetői­nek, a napilapok és folyóira­tok szerkesztőinek, a tömeg­kommunikációs eszközök dol­gozóinak, a vidékre látogató színházaknak. Szeretném elmondani, hogy a vidéken élő embereknek is van igényük. Meg tudják kü­lönböztetni a jót, az értékest, a színvonalasat a silányabb műsoroktól és áhítattal, tisz­telettel tekintenek a szocia­lista művészetek közvetítői­re. Érezzék hát ezért az ille­tékesek a felelősséget! A közművelődésre fordítha­tó pénzeszközök koordináció­ját egyértelműen örömmel fogadtuk. Szabolcs-szatmári tapasztalatok alapján állítjuk, hogy van elég pénz a közmű­velődésre különböző szervek­nél, szövetkezeteknél és má­soknál, csak szétfolyik. Min­den népműveléssel foglalkozó ember tudja — sajnos elné­zünk fölötte —, hogy a külön­böző kulturális alapok az a pénzforrás, amibe minden belefér, szendvicstől a fut­ballcsapat támogatásáig, a nőnapi hóvirágtól a Télapó- csomagig. Rendet kellene eb­ben is csinálni! Végre ér­vényt szerezni, hogy a kultu­rális alapot kulturális célra használják mindenhol!

Next

/
Oldalképek
Tartalom