Kelet-Magyarország, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-02 / 233. szám
1976. október 2. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kapun belül A NÉPGAZDASÁG ES A VÁLLALAT ÉRDEKE sem esik automatikusan egybe, hasonló a helyzet a termelői közösség különböző csoportjainál. A baj tehát nem az, hogy léteznek er- dekellentétek, hanem ha hosszú j^őn át, megoldatlanok maradnak. Sajnos, ez sűrű eset. Persze, nehogy elfeledkezzünk egy fontos mozzanatról: vannak hasznos, fejlődést siettető érdekellentétek. Olyan helyzetben például, amikor az érintettek egyaránt a jobbat, a célszerűbbet kutatják — mint az új gyármány tervezésekor —, mást diktálhat a konstruktőrök, s mást a közgazdászok érdeke. Közös nevezőre jutni viszonylag egyszerű, mert mindkét fél akar valamit, ami a jövőt alakítja. A baj akkor van, amikor az érdek- ellentéteket lépni és maradni akarók vitája növeszti, amikor az „érdek” kényelmességet, közömbösséget sugall, a feladatok, a felelősség áthárítását tünteti fel célravezetőként. S még nagyobb a baj akkor, amikor a szervezet bizonyos csoportjai vélt érdekeiket igazságként, szükségszerű tényezőként akarják elfogadtatni. Ha ez sikerül, a tevékenység egészét megbénító zavarforrás épül be a gyári, vállalati irányítási mechanizmusba, kétségessé válik — esetleg eltűnik — az emberek előtt a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti választóvonal. SOK SASNAK EGY FÉSZKEN nehéz megalkudni — az ízes mondással mentette, magyarázta valaki a cégen belüli érdekellentéteket. Igenám, de a „sások” a fészekből kifelé igyekeztek, azon csatáztak, kinek sikerüljön ez előbb, gyorsabban! Azon bizonykodtak, miért nem lehet megtartani a határidőt a nagy sum- májú exportmegrendelés teljesítésénél. Az alkatrészüzem néhány szerszám hiányát hánytorgatta fel, holott valójában arról volt szó: nekik könnyebb a típus munkadarabok előállítása, egyszerűbb ezzel „hozni a tervet”. A szerelde viszont előbbre sorolta a külföldi megrendelést, mert számára ez az előnyösebb, ám eközben felrúgott több belföldi megállapodást, ami miatt az értékesítési osztály protestált.... Ma még ábránd, hogy akár az egyének, akár a közösségek habozás nélkül fölismerjék tényleges érdekeiket — mert hiszen előbbi példánkban az export- szállítás teljesítése valamennyi részleg javát szolgálná —, s ahhoz igazodva cselekedjenek. A kívánatosnál szűkebb látóhatár csupán intézkedésekkel nem tágítható. Elrendelni valamit nem azonos az érdek- ellentétek forrásainak fölszámolásával, mert a következményeket téveszti ösz- sze az okokkal. Mégis, az az általános, hogy vagy szép szavakkal, vagy rendelkezésekkel próbálnak rendet tenni a vállalati vezetők, holott más kínálja a megoldást. NEM SZABAD AZZAL ELINTÉZNI a vállalaton belüli érdekellentéteket, hogy „károsak, mert szemben állnak a vállalati érdekeltséggel”. A legtöbb helyen mégis csak eddig jutnak el. Tökéletes, mindenfajta súrlódástól mentes szervezet persze nincsen. Nem is ennek óhajáról van szó. Hanem arról a jogos kívánságról, hogy a kapun belüli csaták ne a kudarcok, a vereségek, a megfu- tamodások számát gyarapítsák, hanem a győzelmekét. M. O. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet új szigetelő- és gombolyítóüzemében Solymosi Károlyné és Gerlicz Júlia rézhuzalok több rétegű szigetelését végzik a gépek segítségével. (Elek Emil felvétele) Lecke a „Nyírségben” Ez az év sem úgy indult a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, ahogyan szíe- rették volna. A szövetkezet nyereségét hozó és a népgazdaság külkereskedelmi mérlegét javító tőkés export bérmunka teljesítésében elmaradtak az év első felében. Nem csak az ez évre tervezett 27 százalékos többletből nem sikerült valamennyit teljesíteni, hanem a múlt évi szinttől is elmaradtak 2,4 százalékkal. Ennek okait sok dologgal lehetne magyarázni. töpbek között a szövetkezet vezetésétől és gazdálkodásától független objektív okokkal, melyekről Csutkái László, elnök beszélt. — Az idén először kaptunk 36 ezer darabos megrendelést egy osztrák cégtől, örültünk ennek a munkának, mert a kis szériák mellett végre egy nagyobb gyártását is ránk bízták, amivel nincs annyi gond és jövedelmezőbb is. A kellékekre azonban hiába vártunk és az első félévi szállítások helyett csak december végére tudunk elkészülni a iáért mennyiséggel. A fennakadás érzékenyen érintette a szövetkezetét, hiszen rövid idő alatt új megrendelőt kellett keresnünk. A kínálatban nem válogathattunk, s elvállaltunk egy 4000 darabos gyermeksport-ruházati cikk gyártását. Exportmunka re a kemecsei telepünkön is „nyitunk” egy szabászrészleget, ahol .a szocialista országokba irányuló exportot gyártják. Kockázat és... Ezekkel az intézkedésekkel és az utolsó negyedévre ütemezett gyártással az év végére teljesíteni tudják az osztrák megrendelést és az év végére tervezett egyéb kiszállításokat is. A 70,6 százalékos lemaradásnak azonban csak részben ez az egyetlen nagytételű megrendelés az oka. A többi objektív körülménnyel azonban már nem magyarázható a nagy összegű teljesítményhiány. Hiszen azt a szövetkezét már indulása óta érzi, és tudja, mennyire kockázatos tőkés piacra gyártani. Hogy a távlati tervezés az évente kötött szerződések miatt nagyon nehéz, hogy az emelkedő minőségi követelmények következtében a munkaigényesség nő, a darabszám csökken. Be kell kalkulálniuk évente 100—130 gyermekgondozási segélyen lévő asszony termelésből való kiesését, a táppénzes napok magas számát a kisgyermekes mamák miatt. Ezek ismert okok és fel kell rájuk készülni, de egyáltalán nem akadályozzák meg azt, hogy alaposabban buktatókkal megvizsgálják munkamódszereiket, gazdálkodásukat. — Sokat gondolkodom azon, hogy nálunk a munkaidőmérleg szerint 51 ezer óra a havonkénti termelésre fordított idő, mégis csak 40—41 ezerre tudunk tervezni. Vajon miért? Tény, hogy a teljesítésben sok minden belejátszik. A hiányzások, a változó munkaigényesség, a fluktuáció, stb. Mégis, úgy érzem, erre a körülményre nem fordítunk elég figyelmet. Alakítani a törzsgárdát A személyzeti vezető Palkó Sándorné véleménye szerint, azök a dolgozók hagyják ott leggyakrabban a szövetkezetei, akik csak egy-két éve dolgoznak nálunk. Akik 3—5 éves gyakorlatot megszereztek, már meggondolják, változtassanak-e munkahelyet. Va'jon nem lehetne a tanuló szakmunkásokkal több éves szerződést kötni? Az ösztöndíjakra fordított összeg bizonyára sokat kamatozna a szövetkezetnek. Több feladat vár megoldásra a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, olyanok, amelyekre eddig kevés figyelmet fordítottak. A gazdálkodásuk hiányosságaira keresendő válaszok sürgetőek. Balogh Júlia LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi- tzöttsága 1974. decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja a legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat. Aki válaszol: Eördögh Sándor, a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalat Április 4. háromszoros aranykoszorús szocialista brigádjának a vezetője. — Azt is lehetne hinni, hogy egy háromszoros aranykoszorús brigád körül akkora a rend, hogy itt már semmit sem lehet fokozni, jobbítani. Ez nem egészen így van. Az én kilencfős brigádom keménykötésű rakodókból áll. A hozzánk felvett alkalmi munkásokkal most 21-en vagyunk. — 500 mázsa gyöngyözött — harmincöt kilós zsákokba rakott — száraz dohány gépkocsiról való lepakolása és eljuttatása a gépsorokig, a napi feladatunk. Munkánktól 250 ember, drága fermentáló gépsorok és a dohányt tovább feldolgozók munkája függ. De mi csak akkor tudunk folyamatosan dolgozni, ha a vállalat , szabolcs-szatmári, hajdú-bihari, borsod-aba- új-zempléni 12 telephelyéről a gépkocsik az ütemezett időben érkeznek. A szállítási osztály dolgozza ki a gépkocsik mozgatásának órára beosztott menetrendjét. A szállító telepek a rakodást szervezzék pontosan, hogy a kocsikat időben tudják indítani. A gépkocsivezetők a pontos érkezéssel segíthetnék a mi munkánkat. Különben 4—5 dohánnyal rakott pótkocsis teherautó lerakásra várva áll kihasználatlanul. A rohanóvá vált munka nekünk sem használ, erőnket veszi. — Az 500 mázsa dohányt a gépkocsi platójától a szállítószalagig eljuttatva nekünk ötször kell átkarolni, így már naponta 2500 máVÁLASZOL: # Eördögh Sándor zsa dohányt mozgatunk meg. Az általunk mozgatott dohányokból egy mázsa, mintegy hatezer forint. Az ötszöri karolásnál hol itt, hol ott hullik ki dohánylevél. Naponta mázsák válnak söpredékké. Míg ezek egy részét ismét újra simítják, válogatják, sok munkába kerül. Az ötszöri átkarolás korszerű raklapos vil- lásemelős szállítással egyszerire, a gépkocsikról való lerakásra lehetne csökkenteni. Ez a mozgatási hulladékot is, és a vele való munkát is teljesen kiküszöbölné. Nem is beszélve arról, hogy mennyi cipeléstől szabadítana meg bennünket. A brigádban már van három tag, akik az emelővillástargonca-kezeléshez bizonyítvánnyal rendelkeznek. A fermentált dohányt a vidéki telephelyeken tároljuk. A kimenő gépkocsik megpakolása is a mi dolgunk. Ez napi plusz 500 mázsa dohányt jelent. — Arra is oda kellene figyelni, hogy a teherliftek állandóan üzemképesek legyenek, hogy ez se zavarja az ütemes munkát. — Szóltam már arról, hogy a brigád kilenctagú, de a feladatokat most is 21- en oldjuk meg. A többiek idénymunkások. Becsületei dolgoznak velünk. Nekem az a véleményem, hogy ezeket a nehéz munkát vállaló embereket a vállalatnak állandósítani kellene. Jól járnánk mi is, ők is. Családosok ezek az emberek zömmel. Állandósításukkal megszűnne a bizonytalanság körülöttük. Haszon lenne az is, hogy be tudnánk őket vonni a politikai, meg a szakmai oktatásba. Három műszakban A sportruházati cikk „feladta a leckét” a szövetkezetnek. A szabászok nem győzték ellátni a szalagokat kiszabott részekkel, mert egyszerre csak tízet tudtak felteríteni a vastag anyagból. Kevés volt a szabvány is, akadozott a folyamatos termelés. Ezért minimális idő alatt át kellett szervezni a szabászatot. — Nem volt kis munka. A rajzolószabászatot különválasztottuk az anyagszabászattól, üzemmérnököt alkalmaztunk és bevezettük a három műszakot. Az. éjszakai műszak megvalósítása volt a legnehezebb, a végén már beleegyeztünk az 50 százalékos éjszakai pótlékba is, csakhogy vállalják az emberek. Ezzel egyidőben elhatároztuk, hogy a szabászat tehermentesítéséEgy kiemelkedő tudású agrárpolitikus és publicista, Buday Barna munkásságának néhány momentumát villantjuk fel, halálának 40. évfordulóján. Agrárpolitikus és publicista Buday Barna emlékezete B uday Barna Ófehértón született, 1870. május 9- én. Alap- és középfokú tanulmányainak befejeztével előbb a debreceni, majd a kassai gazdasági tanintézetben tanult, és ez utóbbi helyen szerzett oklevelet. Diplomájának megszerzése után hazament szülőfalujába, és rövid időre az ottani nagybirtokon, gróf Majláth József ófehértói gazdaságában helyezkedett el, gyakornokként. Első állása amúgy családi alapon létesülhetett, ugyanis édesapja Majláth gróf jószágigazgatója volt. Egészen fiatalon, 22 éves korában, 1892-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, rövidített nevén az OMGE szolgálatába lépett, előbb hivatalnoki munkát végzett, majd a jónevű Köztelek című lap szerkesztői munkálatait látta el. Az OMGE-ről meg kell jegyeznünk, hogy a föld- birtokosok érdekvédelmi szerve volt, amely tulajdonképpen Széchenyi István kezdeményezésére jött létre 1835- ben, az 1825-ben alakult Első Lótenyésztő Egyesületből. A megalakulást követően igen hasznos munkása volt Klauzál Imre, Klauzál Gábor miniszter bátyja. A múlt századbeli igen egészséges kezdeményezéseket követően, a századfordulótól kezdődően inkább amolyan „hintapolitikai” szervezet volt, amely a nagybirtokosok és a paraszt- gazdák érdekeit igyekezett közös nevezőre hozni, az ellentéteket elmosni. Sajnálatos módon a szegényparasztság helyzetével csak keveset vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Az új társadalmi viszonyok között szerepét elvesztette, 1945-ben önmagától széthullott. Buday igen élénkén mozgott agrárpolitikai kérdésekben, több szakmunkát jelentetett meg már a múlt század végén. Foglalkozott a gabonauzsora kérdésével, az ország gyümölcstermesztési problémáival. Agrárpolitikus, ként 1906 és 1924 között országgyűlési képviselői mandátumot szerzett, és ezen az úton elérkezett egészen a felsőházi tagságig. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság tagjaként 1920 és 1925 között működött. Az OMGE igazgatójává 1926-ban nevezték ki, és közben az Országos Szakoktató Tanács alelnöki tisztét is ellátta. Buday Barna igen széles körű szakírói munkásságának termékei közül azok érdemelnek kiemelést, amelyek az ország egy-egy agrárpolitikai kérdéskörére világítottak rá. Ifjú szakírói éveiben Barnabás álnéven írt. Egyik legjelentősebb munkája az a műve, amelyben a munkabérek, a földbirtokmegoszlás kérdéseit vizsgálja a kivándorlások szempontjából. Ezt a munkáját éppen akkor jelenttette meg, amikor a „kitántorgá- sok” első hullámai megindultak. Könyvet adott ki gróf Károlyi Sándorról, foglalkozott a szociáldemokrácia és a polgárság kérdéseivel és több más politikai felvetéssel. Igen termékeny mezőgazdasági szakírói munkássága főként a Köztelekben kísérhető nyomon, de külföldi szakmai lapokban is számos publikációja napvilágot látott. B uday Barna minden érdemi munkásságát kisebbíti az a tény, hogy nem jutott el a középparasztság gondján túl, a szegényparasztságban nem látott mást, csak kisemmizett munkást. Ez a tény, valamint az a valóság, hogy a nagybirtok- rendszer érdekeinek kiszolgálója volt, rontják érdemeit. Mindezek ellenére igen termékeny szakíró munkásságáért megemlékezést érdemel. Nem túl korosán, 66 éves korában halt meg Budapesten, 1936. október 1-én. Dr. Bátyai Jenő
