Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 25. FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Tükörkép HÁROMMILLIÓ CSALÁDNAK, 1980-RA Gázból — szabad idő Hűvösek a hajnalok, az es- ték: küszöbön a fűtési sze­zon. A korszerű fűtésre csa­ládok millióinak megnyílt a lehetőség. Az olaj- és főként a gázfűtés terjed, a földgáz kényelmes felhasználását szolgáló eszközök — fűtőtes­tek, etázskazánok, vízmelegí­tők, infra-gázhősugárzók — tömeges megjelenése tapasz­talható. A 60-as években összeállí­tott gázprogram tervszerű végrehajtása során tavaly már 45 városi és 62 kisebb- nagyobb település háztartásai használhattak vezetékes föld­gázt. A gázprogram eredménye­ként a háztartások 66—67 százalékában már vezetékes, vagy palackos gázt használ­hatnak. A vezetékes gázzal ellátott 707 ezer lakásból 350 ezerben földgáz van. három­szorta több háztartásban, mint 5 évvel ezelőtt. Föld- gáztüzelésű hőközpontokból pedig napjainkban már több, mint 100 ezer lakást fűte- nek. A növekvő gázfelhasználás gyökeresen átalakította az emberek életét. A gázkon­vektorok pillanatok alatt fel­melegítik a lakást, tiszta, szagtalan a fűtés. A gázégők­kel újjászületett a hagyo­mányos cserépkályha. Elége­dettek vele — stabil fütőér- téke miatt — a háziasszo­nyok. S mindenütt: kályhá­ban, tŰ2íhelyben, boylerben — gombnyomásra lobban a gáz. A levegőt egytized any- nyira sem szennyezi, mint a 6zén, sokkal tisztább a fafű­tésnél, sőt az olajtüzelésnél is. A hagyományos tüzelő­anyagokat használó családok­ban a háztartási teendők ál­talában napi 1,5—2 /órával több időt igényelnek, mint azokban, ahol gázzal, olaj­jal, villannyal számolhatnak. Ez a napi másfél-két óra megtakarítás nagyon nagy lépés a háztartási munka nyűge alóli teljes szabadulás felé, s ez nemcsak a nőket, a családok valamennyi tagját érinti. A távlati földgázprogram végrehajtása tovább foly:k, ennek során a következő öt évben, az előzőhöz képest mintegy 70 százalékkal több földgáz kerülhet felhaszná­lásra. 1980-ban a mai 5—5,5 milliárd köbméter helyett már 10 milliárd köbméter lesz a felhasználás. Ennek 40 százaléka import lesz, a „Testvériség” gázvezetéken érkezik majd a Szovjetunió­ból. Ebből a nagyobb alapból több jut majd az iparnak — energia és nyersanyagként egyaránt —, ám sokkal több a háztartásoknak is. 1980-ban a 2 millió „pébé” gázfo­gyasztó mellett 615 ezer csa­lád használhat majd vezeté­kes földgázt — Budapesten 257, vidéken 358 ezer s ne­gyedmillió család fogyaszt majd városi gázt. így együtt csaknem 3 millió család él­vezheti majd e korszerű tü­zelőanyag előnyeit, a sok milliónyi óra többlet szabad időt. (*.) „Szabolcsinak érzem magam..." Takács Erzsébet alkotás közben. fában, kőben. ólomban, bronzban. Mégis mi adta az időszerű­séget, hogy szeptember 13- án — a képzőművészeti vi­lághét előtt — a mándoki közönségnek megnyitották Takács Erzsébet kiállítását? A dátum a rétközi egészség- nevelési napokhoz kötődik. A művész a Dohányzás ellen küzdő társaság egyik védnö­ke, s ilyen minőségben ő ter­vezte meg a Fleming-plaket- tet, amelyet a dohányzás el­len küzdő legtevékenyebb embereknek adják. A kiállí­táson egy sarok tiszteleg mű­vészi plakettek formájában az egészségnevelés, a gyógyí­tás nagy alakjainak. „Én szavakban nem tudom kifejezni azt az emberséget, amit ebben a szabolcsi köz­ségben tapasztaltarh. Szobor­ban fogom majd elmonda­ni.” Valójában már „beszél­nek” Takács Erzsébet szob­rai a szabolcsi emberről: Krumpliszedők című plakett­je itteni élmények talaján született. De kedves modell­jei (milyen rossz szó ez, mondja) a gyermekotthon kis lakói, akik megérezték a „szobor néniben” az anyát. A Nemzeti Galéria főigaz­gatója így írt Takács Erzsé­betről egyik budapesti kiál­lítása alkalmából: „Művészi rangját főként a környezeté­hez, a munkásokhoz fűződő érzelmi szálaknak, emberi és szellemi önzetlenségének kö­szönheti. Kitűnő adottságait érzékeny szíve, a szenvedé­sek, örömök iránti megértése tette alkalmassá arra, hogy műveiben általános érvényű megállapításokat tegyen a valóságról a mindennapi szép élményekről...” Páll Géza Két éve kezdődött: Pilcsák Mihályné, a mándoki. egész­ségügyi gyermekotthon veze­tője a tévé műsorát nézte. Egy SZOT-díjas szobrászmű­vésznő alkotásait mutatták be, a nő- és gyermekportrék nagyon megtetszettek a mán­doki nézőnek. Arra gondolt: milyen jó lenne, ha a gyer­mekotthon udvarán is elhe­lyezhetnének egy-egy szép szobrot. Irt a szobrászművésznőnek, Takács Erzsébetnek, akiről a műsorban megtudta: nehéz, munkássorból került a képző - művészek közé, az élet egye­temét járva vált művésszé. Takács Erzsébet szobrász- művész elfogadta a feléje nyújtott baráti kezet, a gyer­mekotthon patronálását. El­jött Mándokra, a sohasem lá­tott községbe, hogy megis­merkedjen az otthon kis la­kóival, akik az első napok után megszerették. Ott téblá- boltak körülötte, amikor né­hány szép fatörzset kezdett faragni az udvaron. „Szobor néni”, így hívják a gyerme­kek, mióta a szépen gondo­zott udvaron elhelyezték al­kotását. az „Éneklőt”. De a gyermekotthont díszíti az egyik legkedvesebb szobra, a „Copfos”, néhány bronzpla­kett is a falon függ már. Sőt jutott a gyermekotthont se­gítő kisvárdai és tuzséri szo­cialista brigádnak is. „Olyan eredeti, őszinte, ra­gaszkodó emberek közé ke­rültem, amilyenekkel az or­szág más vidékein nem ta­lálkoztam. Legszívesebben palotát emelnének itt nekem. Azt mondják, én vagyok az első kiállító a községben, ed­dig kétezren nézték meg a szobraimat, a plaketteket. Másfél hete itt élek Mándo- kon, s már szinte szabolcsi­nak érzem magam...” A kétéves barátság a fő­városi szobrászművész és a szabolcsi nagyközség között ez év szeptemberében kiállí­tássá érett. A Petőfi Művelő­dési Házban szeptember 13- tól 27-ig kíváncsiak százai nyitnak be, s ott találják az ismerős arcokat, vonásokat — szobrokban. Anyaság, Ken­dős, Töprengő, Asszony ko­sárral, Olvasó lány. Női fej, és még több portré, plakett Á tömegközlekedés Nyíregyházán Reggeli zsúfoltság Beküldte: Stick Gyula, Nyíregyháza. Nem váltotta be az elkép­zeléseket a lépcsőzetes mun­kakezdés a megyeszékhelyen. Az okok között egyaránt ke­reshető a vidékről bejárók korábbi érkezése, a már ki­alakult utazási szokások és a vállalatok, intézmények ma­gatartása. Ám éppen szep­tember, az iskolai tanítás megkezdése mutatja, hogy különösen a reggeli órákban, 8 óra előtt egyes vonalsza­kaszokon már-már elviselhe­tetlenné válik a zsúfoltság. Ahogy az ország más váro­saiban is csak a lépcsőzetes munkakezdésben találják meg a megoldást a zsúfoltság csökkentésére, ugyanígy Nyíregyházán is ez marad a járható út — nagyobb kö­rültekintéssel és szigorral a bevezetésben. Jegykiadó automaták A szervezési intézkedések­hez tartozik, hogy a csuklós autóbuszokon várható a jegy­kiadó automaták alkalmazá­sa. A forgalomirányítás ja­vulását eredményezi, hogy a fontosabb vonalak legalább egyik végállomásán forga­lomirányító pontot alakíta­nak ki. így a vasútállomás után néhány héten belül a tbc-szanatóriumnál lesz irányítópont, a későbbiekben pedig Jósavárosban létesíte­nek egyet. A különböző intézkedések­kel elérhető, hogy az autóbu­szok számának és kapacitá­sának mintegy 25 százalékos növekedése mellett is el tud­ja szállítani a Volán az uta­sokat. Miután Nyíregyházán a helyi vonalhálózat az or­szágos viszonyok szerint is jó, ezért a járatok számának nö­velése segíthet a zsúfoltság csökkentésében. L. B. Általános jelenség, hogy a 80—100 ezer lakosú nagyvá­rosokban rohamosan nő az autóbusszal utazók száma. Függvénye ez az iparosítás szintjének, a városon belüli távolságoknak. Nyíregyhá­zán — az országos átlaghoz képest — ma még kisebb ez az utazási igény, hiszen amíg a hasonló nagyságú és fej­lettségű városokban egy la­kosra évente 250 utazás jut, addig itt csak 175 utazás tör­ténik. Ahhoz, hogy a város lépést tartson az igények nö­vekedésével több intézkedés­re van szükség. Erről beszél­tek a szakemberek a műszaki hónap egyik rendezvényén, amelyen a tömegközlekedés fejlesztése szerepelt. Szabadi Farkas, a Voláft Tröszt tö­megközlekedési osztályveze­tője az általános fejlődési irányokkal foglalkozott, s ezt egészítette ki Szabó Jó- szefnek, a Volán 5. számú Vállalata személyközleke­dési osztályvezetője azokkal a tervezett intézkedésekkel, amelyeket a következő évek­ben vezetnek be. Fontossági sorrend Nem Nyíregyháza elhanya­golását jelenti, hogy keve­sebb új autóbuszt tudnak be­állítani a forgalomba, mint amennyire szükség lenne. Az ország mis városaiban is hasonló a helyzet, a népgaz­daság teherbíró képessége nem engedi meg, hogy a kö­zeljövőben annyi jármű áll­jon rendelkezésre, ami meg­szüntetné csúcsidőben a zsúfoltságot. Ezért a szakem­berek fontossági sorrendet állapítottak meg a fejlesztés­ben, ahol a kiemelt nagyvá­rosok után közvetlen követ­keznek a felsőfokú közpon­tok: köztük Nyíregyháza is. A szűkös helyzet kívánja meg, hogy szervezési, útvo­nal-kialakítási módszerek­kel csökkentsék a zsúfoltsá­got. Az egyik módszer, hogy csökkentsék az átszállásra forgalmat, a nagyobb utazá­si irányokat közvetlen autó- buszjárat kösse össze. Ehhez Nyíregyházán segítséget nyújt az UVATERV által ké­szített tanulmány, amely megmutatja a fő közlekedési irányokat. Ezért a már ki­alakult törzshálózat mellett — ezt a 7-es, 8-as és 12-es vonalak alkotják — a város legnagyobb lakónegyedét, Jó- savárost kell összekötni az ipartelepekkel, a kórházzal. A megoldás: az 5-ös, a 9-es és a 15-ös járat egyik végál­lomása Jósavárosban lesz. Naponta 42 ezer utast szállítanak a helyi járatú autóbuszokon Nyíregyházán, öt év múl­va viszont napi 60 ezer utas elszállítását kell megoldani. Versenyfutás alakult ki, amelyben a közlekedési igények növekedését a korábbi módszerekkel aligha tudja követni a Volán 5. számú Vállalata, a közlekedés lebonyolítója. A műszaki hónap programjából SZOBOR NÉNI Hozzászólás Ér-patak A Kelet-Magyarország több esetben foglalkozott már se­gítő szándékkal a várost át­szelő Ér-patakkal. Köztudo­mású, hogy a patakot (VIII. sz. főfolyás) a környék lakói csakúgy, mint a környező ipari üzemek, hosszú időn át szeméttárolónak és szenny­vízcsatornának tekintették. Bár sok vonatkozásban szá­mottevő változás tapasztalha­tó, gond van még ma is bő­ven. Bizonyítéka ennek a lapban szeptember 18-án — (tgy) aláírással — megje­lent glossza. Bízunk benne, hogy elol­vasták és megszívlelték az érintettek: azok a környék­beli apukák és anyukák, akik a „rozsdás motortankot” és a ma már „jórészt felismer- hetetlenné enyészett hulladé­kot” annak idején az Ér-pa­takba juttatták, és akik gyer­mekeiket elfelejtették meg­tanítani az élővizek tisztasá­gának védelmére csakúgy, mint mások munkájának megbecsülésére. Ami a hulladék kiszedését végző munkásokat és az Ér­patakot fenntartó vízügyi igazgatóságot illeti: bizony valamennyiünknek szemet szúr és elszomorít bennünket az a sok felesleges munka és pénzkidobás, amit a városi szakasz viszonylagos rend­ben tartása igényel. A part­ra kirakott szemét, hulladék elszállítását a jövőben is a korábbiakhoz hasonló rend­szerességgel, az ésszerű szál­lításszervezés szempontjai­nak figyelembevételével 1 —2 hetenként tudjuk és fog­juk megoldani. Ismételten megjegyzem: a legjobb megoldás az volna, ha a környező lakosságtól ki­került szemét nem a csator­nába kerülne, hanem a vá­rosi, szervezett szemételhor- dáson keresztül jutna az er­re a célra kijelölt helyre. Ezt kívánja meg a város és az igazgatóság anyagi és környe­zeti érdeke is. A városi tanács vb műsza­ki osztályával ezt a kérdést — az 1976. szeptember 2-án tartott közös megbeszélésen — rendezni kívántuk. Remél­jük, a tárgyalás eredménye pozitív változást fog a VIII. számú főfolyás környezeté­ben mutatni. Segítőkészségüket ezúton is köszönjük. Jeczkó János, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóhelyettes főmérnöke Gyűrűzik a madarakat A szokásosnál előbb kezdő­dött az idén a madarak őszi vo­nulása, melyet a korán Jött au­gusztusi hűvös idő váltott ki. E hatalmas mozgás titkainak kuta­tása érdekében az ország kü­lönböző pontjain figyelik, hálóval fogják és gyűrűzik a szakembe­rek a madarakat. Augusztus 8—IS között a Kiskunsági Nemzeti Park rendezésében dolgozott 35 ornitológus a fülöpházl Kondor­tó partján, ahol több, mint 1200 madarat jelöltek meg. Augusz­tus 20-án indult a munka a szentendrei sziget csúcsán, a kis­oroszi gyűrűzőtáborban, ahol lengyel és magyar szakemberek közreműködésével tart a mada­rak jelölése egészen október közepéig. Mindez az Akció Hun­gária keretében történik, amely programja szervesen illeszkedik a balti országok kutató tevé­kenységéhez, az Akció Baltlká- hoz. Ennek során ez évben már harmadszor indul — a Tisza-ak- ció. Szeptember 15 és 31 között a folyó három pontján — Tisza-' lökön, Szolnokon és Hódmező­vásárhelyen — létesített gyűrűző pontokon végzik a madarak há­lózását és jelölését a szakembe­rek. Megyénkben ezt a munkát a Madártani Egyesület tlszavas- vári „Hermán Ottó” csoportjá­nak tagjai látják el. A kutató­munka érdekében tilos a hálók­hoz nyúlni, mert az zavarja a fogást, és rongálja a rendkívül drága és nehezen beszerezhető eszközöket. Kérés továbbá, hogy ha valaki elhullott madár lábán jelzőgyűrűt talál, azt a megke­rülés adatainak feltüntetésével — hol, mikor, ki találta — küld­je meg a Maéyar Madártani In­tézet címére — 1121 Budapest, Költő u. 21,

Next

/
Oldalképek
Tartalom