Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-15 / 218. szám

1976. szeptember 15. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Postabontás Külön­munka Augusztus negyediki szá­munkban több kismama ér­deklődésére már választol­tunk: a gyermekgondozási segély időtartama alatt be­dolgozói munkát nem vál­lalhatnak. A családokat érintő szociálpolitikai in­tézkedések ugyanis ponto­san a gyerekek válla­lásának és nevelésének megkönnyítésére születtek. Egyik célja az, hogy a dol­gozó nő egy bizonyos ideig anyai hivatásának éljen, gyermekét nevelje. A gyermekgondozási sza­badság ideje alatti munka- vállalással a rendelkezés eredeti társadalompolitikai célja csorbát szenvedne. A segély — az újabb munka- viszonyból származó jöve­delem miatt — családi pót­lék jelleget öltene, ez pe­dig a kismamák kötdött anyagi egyenlőtlenséget okozna. Cikkünkben a bedolgozói munkavállalásról volt szó, akkor más lehetőségre nem is gondoltunk. Erre egyik mátészalkai levélírónk hív­ta fel a figyelmünket. A kö­vetkezőket írja: „Szeretném tudni az önök véleményét egy ügyről, melynek tanul­ságát közérdekűnek tartom. Gyermekgondozási segé­lyen lévő ismerőseim közül többen alkalmi munkát vál­lalnak. Gyermeküket arra az időre a 70—80 éves déd­nagymamákra bízzák. ügy tudom, a gyermek- gondozási szabadság célja az, hogy az anyák gyerme­küket maguk neveljék. Ha erről lemondanak, ráadásul a rendelkezést is kijátsszák — nekem az a vélemé­nyem — hogy gyermeküket, önmagukat csapják be el­sősorban. Szeretném el­mondani — anélkül, hogy valaki ezt közhelynek te­kintené — sokszorosan ne­héz életünk volt ifjan (a most negyven—ötven éve­seknek). Nem volt bölcső­de, óvoda is csak kevés, és az is csak félnapos, nem volt külön szabadság, mert valakinek gyermeke szüle­tett. Vannak olyanok, akik nem lettek, nem lehettek, s most már nem is lehetnek anyává, nagyanyává, mert dolgozniuk kellett, mert esetleg a közért vállaltak felelős munkát, és eközben nem tudták a gyermekne­velést vállalni. Mert nem volt egy áldozatos nagyma­ma, aki segített volna a gyermek gondozásában, ne­velésében. Ma a gyermek- vállalás és a munkavégzés összeegyeztetését a közös­ség lehetővé teszi, ügy tu­dom, erre államunk milli- árdokat fordít évente. Mi­lyen jó a mai fiatalasszo­nyoknak, hogy élhetnek a lehetőséggel.” Levélírónk mintha azt akarta volna mondani: a fiatalok nem érzik eléggé a családokat érintő szociálpo­litikai intézkedések jelen­tőségét, értékét. Dehogyis- nem! Nem erről van szó. Csak néha tájékozatlanok, vagy egy kis „különpénz” csábítása viszi őket meg­gondolatlanságokba. Mi nem csak őket hibáztatjuk. A munkaadókat sem értjük. Nekik kötelességük tudni, hogy a gyesen lévők nem vállalhatnak különmunkát. Soltész Ágnes BALESETVESZÉLYES! Nyíregyházán a mezőgaz­dasági főiskola épületei mo­sott folyó patakrész mindkét partján található szennyvíz­átemelő akna hónapok óta fedetlenül van. A patakpar­tok egyikén jól kijárt gyalo­gos ösvény vezet. Gyakran ezen közlekednek a Himes- ben lakók. A városba vezető útjuk a töltésen haladva le­rövidül. Igenám, csakhogy — különösen a kora reggelig es esti időpontban — igen óva­tosnak kell lennie, mert a szennyvízakna felső _ rés^f súlyos baleseti forrást jelent. Magasan szennyvízzel töltött, mely látványnak sem _ szép. Vajon meddig lesz ez így kérdezi S. E. segít a brigád A Tiszavasvári Alkaloi­da Vegyészeti Gyár „Áp­rilis 4” szocialista bri­gádja egyik brigádtagjuk­nál a hálózati vízvezeték be­vezetési, beszerelési munká­latait végzik. Szabad idejük­ben árkot ástak, majd a csö­vek Ö6szeszereleset es lefek­tetését is elvégezték. Az egy éve alakult brigádnak mar nem ez az első ilyen jellegű munkája. Tavaly sznhen egyik brigádtagjuk lakásépí­tésénél segítettek az alapo­zástól a tetőszerkezetig Szo­cialista szerződést kötöttek a Pethe Ferenc Általános Is­kolával is, akiknek szemlél­tetőeszközöket készítenek az oktatásokhoz. Patronaljak még Tiszavasvári legifjabb óvodáját is, mindezek mellett még arra is jut idejük, hogy tanuljanak, fejlesszék szak­mai tudásukat. Testvérbri­gádjukkal, a „Március 21. szocialista brigáddal kapcso­latuk kitűnő. Vetélkedőket szerveznek egymás között, szeptember végén pedig kö­zös kiránduláson vesznek részt. — írja Rácz Sándor. FÖLDES UTCA Nyíregyházán az Öz köz az Északi lakónegyedet és a Búza terét köti össze. Ez az utca teljes terjedelemben föl­des utca. Körülbelül két eve betonlapos járda készült tár­sadalmi munkával, mint ahogy annak idején a vil­lany bevezetése és az utca egyengetése is. További _ tóc­sa dalmi munka végzésére lenne hajlandó az utca la­kossága, ha azt igényelnek es segítséget is kapnánk, hogy ne kellene sok száz ember­nek, kisgyermekes anyanak porban, sárban közlekedni, az ott lakóknak a száguldó gépkocsik által ./elkevert port szívnia, lakasaik obiakat állandóan zárva tartani. Tud juk, fontosabb feladatok is vannak, s a pénzügyi keret is korlátozott, de nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy az eddig forgalmatlan utca olvan átmenő forgalomnak van kitéve, — különösen pia­ci napokon — s ezert megér­demelne egy útburkolatot és néhány fát, melyet mi ma­gunk is elültetnénk. Szeret­nénk végre tudni, lesz e csa^ tomázás, szilárd útburkolat, vagy legalább sebességkorlá­tozás? — kérdezi az utca la­kói nevében Garay József, Nyíregyháza, öz köz 17. szám alatti olvasónk. ELHANYAGOLJAK... Egy hetet töltöttem a fes tőién szép szatmári tájakon _ olvashattuk Tóth Béla, Debrecen, Gyergyó u. 9. szám alatti lakos levelében Az idegenforgalmi hivatal tájékoztatói nagyon sok erde kés látnivalót, maradandó él ményt ígértek. A vásárosna- ményi Tisza-partot választot­NEKI SIKERÜLT — Erre gyere, itt rövidebb!... tam táborhelyül. A camping azonban nagy csalódást oko­zott. Se mosdó, se főzőhelyi­ség, gondozatlan, s a céllö­völde „szívküldi”-je is zavar­ja a pihenni vágyókat. És hogy egy lövés a céllövöldé­ben miért öt forint, az rej­tély? Az egyre növekvő for­galom megkívánná, hogy ne elégedjenek meg az illetéke­sek a jelenlegi állapottal. Túráinkon nagyon sok ér­dekes látnivalóval ismerked­tünk meg. De kérdem, Na- gyarban miért nincs egy táb­la, amelyik Petőfi fájához kalauzolná az érdeklődőt, s miért olyan elhanyagolt a fa? A csodálatosan szép tá- kosi templom falán vajon miért nincs egy — a temp­lom történetét, műemléki je­lentőségét ismertető tábla, ha már felkészült idegenvezetés nincs? A túristvándi vízima­lom idillikus környezetben nem működik annak ellené­re, hogy a tájékoztatók mű­ködőnek tüntetik fel. Az árnyoldalak mellett azonban feltétlenül említenem kell a szatmárcsekei Kölcsey-szoba gazdag anyagát, rendjét, a csekei híres temető gondo- zottságát, a csarodai temp­lomban a szakszerű vezetést, a szabolcsbákai harangtorony rendben tartását, a vásárosna- ményi múzeum gazdag gyűj­teményét. Érdemes volt vé­gigjárni, megnézni a Bereg és Tisza-kanyar nevezetessé­geit. Jó lenne, ha jövőre ezek az apró, de az érdeklődő tú­ristát bosszantó hibák meg­szűnnének. * ' „NAGY VÁLTOZÁST TALÁLTAM... !” Az elmúlt hetekben utam Szabolcs mesébe vezetett, ahol évtizedek óta nem jár­tam. Nagyon nagy változás­nak voltam szemtanúja, mely nagy örömmel töltött el. Jó­részt eltűntek a régi kis nád- fedeles házak, új, korszerű, szép lakások kerültek helyé­re. A nagy fejlődés mellett tapasztalhattam az emberek egyszerűségét, segítőkészsé­gét, önzetlenségét. Nekem — aki idegen a megyében — nagv gondot jelentett volna a tájékozódás, de akit megkér­deztem, szívesen útba igazí­tott fáradtságot, időt nem kí­mélve. Jóleső érzés volt se­gítőkészségük — írja levelé­ben Takács Lajosné, Salgó­tarján, Schulyer Ferenc utca 10. szám alatti lakos. Szerkesztői üzenetek Bay Ferencné nyírmadai, Pongó József ököritófülpösi, Laza Lajos nyírbélteki, Bi­hari Károlyné mátészalkai, Cseh Mihály felsősimái, Si­pos József berkeszi, Gom­bos Kálmánná szamossályi, Dudás Jánosné máriapócsi, Székely Tamás nyíregyházi, Dán Sándorné nagykállói, Ács János tiszakerecsenyi, Mursa Elek csaholci, Réz­műves Miklós piricsei, Ko­sa Pálné jármi és K. Szabó Lajos lónyai lakosok ügyé­ben az illetékesek segítsé­gét kértük. Papp György nyíregyhá­zi, id. Nemess Endre nyír­egyházi olvasóink kedves köszönő sorait megkaptuk, örülünk, hogy segíthettünk. Kovács István nyíregy­házi lakost tájékoztatjuk, hogy minden házas ingat­lan után házadót köteles a tulajdonos fizetni. Ameny­nyiben a házat bérlet útján hasznosítja, úgy jövedelem- adót is köteles fizetni és a szokásos évi adóbevallás al­kalmával a bérletből szár­mazó jövedelmet is be kell vallani. Sándor Istvánná olcsva- apáti olvasónk özvegyi nyugdíját 1976. július else­jével megszüntették, mert árvaellátásra jogosult gyer­meke már nincs. Debreceni József fehér- gyarmati lakosnak üzenjük, hogy az 1975. évi 2. törvény 28. paragrafusa szerint csa­ládi pótlékra az a biztosí­tott jogosult, akinek a ház­tartásában két vagy több gyermek van. IÍIÉÍI|Íite$ válaszol KÜRBE-KÖRBE „Körbe-körbe” címmel je­lent meg augusztus 18-án észrevétel a Vöröshadsereg útja forgalomkorlátozásá­ról, amely az út korszerűsí­tése miatt vált szükségessé. Az említett korlátozás a Vö­röshadsereg úton az Inczédi sor becsatlakozásáig lehető­vé teszi a járművek célfor­galom-közlekedését, így a kerékpáros-forgalmat is. Az Inczédi sor, és az Ady End­re utca között viszont az útépítési munkák olyan jel­legűek, hogy az útszakasz teljes elzárását követelték. Ezen a szakaszon azonban a KRESZ 54. § (2) bek. értel­mében lehetőségük van a ke­rékpárosoknak a járdán való közlekedésre. KPM Közúti Igazgatóság Nyíregyháza JOGOS VOLT „Dobjam el?” címmel Bu­dai Erika nyírbogáti lakos arra panaszkodott, hogy órá­ját már több alkalommal ja­vították, de még mindig nem tudja használni, és kicserél­ni sem akarják. Panaszát megvizsgáltuk, s jogosnak találtuk, ezért az óra kicse­rélésére engedélyező ok­mányt kiadtuk, melynek alapján a panaszos óráját kicserélték. Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat Nyíregyháza FIGYELMEZTETTÉK--.„Szabály” című cikkükre az alábbi tájékoztatást ad­juk: a jegykezelő meghall­gatása során elmondta, hogy a 7,25-kor induló autóbusz- járatnál nem szokott kiállás lenni, megfordulás után azonnal indulnak vissza. A jegykezelő figyelmét felhív­tuk, hogy a beszállítási idő­pontot nem feltétlenül szük­séges megtartani, különösen, ha az időjárási viszonyok in­dokolttá teszik. Volán 5. sz. Vállalat Nyíregyháza ELZÁRJÁK a VIZET Nyíregyházán, az Északi temetőben napok óta elzár­ják a vizet. Valóságos nép- vándorlás van a vízért, holott este a járdát és az úttestet is locsolják. Kegyeletből — leg­alább hetente kétszer — ille­ne vizet szolgáltatni a teme­tőben is. Ne így takarékos­kodjunk — javasolja Jeni- kovszky Willibald, Nyíregy­háza, Korányi Frigyes u. 44. szám alatti olvasónk. A fölépítésr Ha valaki egy kicsit figyelmesebben tanulmányozza Magyarország történetének igazságszolgáltatását, tapasztal­hatja, hogy igen nagy számban fordulnak elő úgynevezett mezsgyeperek. Adódott ez mindenekelőtt abból, hogy a szegény- és a középparasztság birtokában lévő földterület igen kicsi volt és éppen ezért minden négyszögölnek rend­kívüli jelentőséget tulajdonított a tulajdonos. Egyenes kö­vetkezménye volt ennek, hogy a mezsgyehatárokat gyak­rabban sértették meg, mint általában, vagy valamelyik tu­lajdonos úgy vélte, hogy azt megsértették. Az ilyen viták ma is meglehetősen gyakoriak, de mindenekelőtt a belte­rületi ingatlanok esetében és különösen a fejlődött nagy­községek és városok területén, mert az építési telkek szá­ma egyre inkább fogy, egyre inkább beépítésre került, rit­ka ma már falun is a 2—3 kh-s porta. Ehhez Kapcsolódik Zsoldos Imre olvasónknak a levele, melyben előadja, hogy szomszédja az idén tavasszal új há­zat épített és véleménye szerint az új ház, az ahhoz csat­lakozó melléképületek úgy lettek felépítve, hogy az az ő területére mintegy 30 cm-rel átér, és így az elfoglalt terü­let kitesz 12—14 négyszögölet, ami igen jelentős, mert az ő összes területe mindössze 137 négyszögöl. Szóban több esetben tárgyalt már a szomszéddal, amikor a szomszéd hol elismerte a túlépítést, hol nem ismerte el, arra fs hi­vatkozott, hogy az építési hatóságok részére kijelölte, hogy hova tartozik az épületet építeni, így ha még történt is túl­építés, ő azért nem felelős, mert ő a hatóság által kijelölt helyre épített. Történt olyan beszélgetés is, hogy amennyi­ben bebizonyosodik a túlépítés, a szomszéd azt a területet hajlandó megvásárolni, olvasónk viszont területét nem haj­landó eladni, azt akarja kérni, hogy az épületet bontsák le és adják vissza az őt megillető területrészt. Kérdése, hogy milyen törvényes lehetőségek állnak fenn? Az alapvető jogszabályok szerint, ha valaki a más te­rületére épít, a tulajdonos — akár hallgatólagos hozzájá­rulásával — megszerni a beépített terület tulajdonjogát. Az adott esetben ilyenről nem lehet szó, hiszen az építke­zés tartama alatt is vitás volt az, hogy megfelelő helyen van-e az épület, vagy sem. A levélből kitűnően szakember a területet nem mérte fel, és a telket elválasztó mezsgye­határt nem állapította meg. Enélkül nem dönthető el a kér­dés sem, hogy történt-e túlépítés, vagy nem történt. Amennyiben a túlépítés ténye megállapítható, lehet kérni az épület elbontását, de nem tartjuk valószínűnek, hogy a bíróság elrendelné, mert az ellenkezne az okszerű gazdál­kodás követelményeivel. Az épület, legyen az bárkinek a tulajdona, nemzeti érték is, a levélből kitűnően egy új épü­letről van szó, annak teljes elbontása és újraépítése nem áll arányban az állítólag elfoglalt 12—14 négyszögöl érté­kével. Következő lehetőség, az, hogy a bíróság valóban meg­állapítja, hogy a szomszéd a túlépítéssel megszerezte az el­foglalt terület tulajdonjogát és kötelezi az ellenérték meg­fizetésére. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, hogy ha a mezsgyehatár megváltoztatásához az építési hatóság hoz­zájárul, mert a belterületen lévő területváltozáshoz min­den esetben szükséges az építési hatóság engedélye. Amennyiben az engedély nem adható meg, úgy csak egyet­len megoldás marad, hogy a bíróság arra kötelezi a szom­szédot, hogy az elfoglalt területtel arányban használati dí­jat vagy egyéb kárpótlást fizessen. Dr. Juhász Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom