Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-11 / 215. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 11. Három esztendővel ezelőtt. 1973. szeptember 11-én a bel- és a külföldi reakció együttes támadást hajtott végre a chilei népi egység kormánya, a haladó demokratikus rendszer ellen; fasiszta kormányzat lett élet és halál ura az ígéretesen haladó, a társadalmi, politikai, gazdasági fejlődés útjára lépett dél-amerikai országban. Bízom Chile jövőjében 0 z 1973. júliusi—augusztusi chilei események — szabotázscselekmények, összesküvési kísérletek előrevetették a szeptember 11-én bekövetkezett s azóta tartó sötét napok árnyékát. A három évvel ezelőtti szeptember 11-e már csak a dráma kiteljesedése és befejezése volt: a Moneda, az elnöki palota ostroma, az utolsó mozdulásáig kitartó nagyszerű ember, a 65 éves dr. Salvador Allende államfő és a mellette a végsőkig állt hűséges munkatársainak tragédiája. Chilei haladó gondolkodásúak, szocialisták, kommunisták, ezrek és tízezrek tragédiája, a stadionba hurcoltaké, a megkín- zottaké, meggyilkoltaké, megalázottaké. Ma Chilére emlékezünk, s alighanem minden elemzésnél, méltatásnál többet mond mindannyiunknak az a drámai rádiószózat, amelyet a bombázott Moneda-palo- tából intézett a chilei néphez Allende elnök: „Honfitársaim! Bizonyára ez lesz az utolsó alkalom, hogy hozzátok fordulhatok. A légierő bombázza a Radio Portales és a Radio Corparacion adótornyait. Szavaim nem keserűek, hanem csalódottak és erkölcsi bünhődést hoznak majd azokra, akik megszegték eskü alatt adott szavukat. A chilei katonák, kinevezett parancsnokok, Merino, az önjelölt tengernagy, Mendoza, a csúszómászó tábornok, aki tegnap még hűségéről, lojalitásáról biztosította a kormányt, most a rendőrség vezető tábornokának nevezte ki magát. Ilyen körülmények között csak ezt mondhatom a dolgozóknak: nem mondok le! Egy történelmi pálya sodrában életemmel fizetek a nép iránti hűségemért. De biztos vagyok benne, a chilei ezrek lelkében felcsillantott reménysugár nem hunyhat ki véglegesen. Erővel legázolhatnak bennünket, de a társadalmi folyamatokat nem lehet bűnnel és erőszakkal feltartóztatni. A történelem a miénk és a népet formálja. Hazám dolgozói! Köszönetét akarok mondani hűségetekért, a bizalomért, amelyet egy olyan emberbe helyeztetek, aki csak tolmácsa volt igazságvágyatoknak... Földünk egyszerű asszonyához fordulok elsőként, a parasztasszonyhoz, aki bízott bennünk, a munkásasz- szonyhoz, aki értünk dolgozott, az anyához, aki tudta, hogy féltő gonddal óvjuk gyermekét. Hazánk dolgozóihoz fordulok, a hazához hű munkásokhoz és értelmiségiekhez, akik felvették a harcot a lazító törekvésekkel szemben. Az ifjakhoz fordulok, akik énekeltek és szerteárasztották örömüket és harci szellemüket. A chilei emberhez fordulók,' a munkáshoz, ^paraszthoz az értelmiségihez, azokhoz, akiket üldözni fognak, mert országunkban a fasizmus már jó ideje terrortámadásokat hajtott végre... A nép nem tűrheti, hogy eltiporják, hogy elpusztítsák és megalázkodnia sem szabad! Hazám munkásai! Bízom Chilében és jövőjében! Újak jönnek majd, akik véget vetnek a sötét és keserű időszaknak, amelyben az árulás Kerekedik felül. Tudjátok meg, hogy előbb vagy utóbb ismét megnyílik az út, ahol méltó emberek lépnek majd előre egy jobb társadalom építése felé. Éljen Chile, éljen a nép, éljenek a dolgozók!” 1973. szeptember 11-én délután a Moneda-palota elesett: dr. Salvador Allende rohamsisakban, géppisztollyal a kezében vértócsában feküdt irodája szőnyegén. A fasiszta junta máig is azt állítja, hogy saját kezével vetett véget életének; az igazság: a palotába betört katonák gyilkolták meg, akárcsak mindazokat az ezreket és tízezreket a véres hatalomátvétel napján és azóta — immár három esztendeje —, akik a legcsekélyebb ellenállást is tanúsítják a terror, a vérengzés, az embertelenség ellen. És ilyen sorsot szánnak azoknak az ezreknek — a többi között Louis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának — is, akik a junta internálótáboraiban, börtöneiben sínylődnek. Ma, holnap és mindaddig, amíg a fasizmus rettenete tartja elnyomásban Chilét — értük emeljük föl szavunkat: szabadságot, emberi jogokat, demokráciát Chilében, a chilei népnek! (Folytatás az 1. oldalról) Ezután következnek a díszes, ötletes kompozíciók — összesen huszonegy. A bíráló bizottság már a bevonulás előtt megszemléli a kompozíciókat, és dönt a díjak sorsáról. A közönség is részt vesz a szavazásban: az ötforintos belépőjegyek egyik része szavazócédula, arra írhatja mindenki a neki legjobban tetsző kompozíció számát. E szavazatok alapján adják ki a közönség díját. A karneváli menet után sem ér véget a program: megyénk tíz legjobb néptánccsoportja és két iskola tanulói lépnek a gyepre, hogy menettánccal, illetve tornagyakorlatokkal szórakoztassák a várhatóan telt stadion közönségét. A műsort déli 12 órakor nagyszabású, látványos élőkép zárja. A város otthonmaradt, lakói sem maradnak ki teljesen a gyümölcskarneválból: a színes kompozíciók sora végiggördül Nyíregyháza utcáin: a stadiontól a Kossuth utcán át a városközpontba, majd a Széchenyi utcán, az állomás felé, végül az Arany János utca után, a Szarvas utcáról indul ki-ki hazafelé. A gyümölcskarnevál után délután kettőkor folytatódik a Nyírségi Ősz rendezvény- sorozata Nyíregyházán. A mezőgazdasági főiskola tangazdaságának ilonatanyai lovaspályáján nemzetközi lovasversenyt és -bemutatót tartanak. Sóstón, az ifjúsági parkban nonstopműsor várja a fiatalokat (és az idősebbeket is!). Bábelőadást élvezhetnek a gyerekek, zenekarok játszanak, este pedig a Bartók-táncegyüttes és a Se- bő-együttes „táncházon” látja vendégül az érdeklődőket, utánuk a nyíregyházi Igrice együttes is megszólaltatja hangszereit. Délután háromkor a kul- túrpark kiállítócsarnokában lakberendezési kiállítás nyílik, ahol teljesen berendezett lakásokat láthatnak a kíváncsiak. Este hattól divatújdonságokban gyönyörködhetnek a Sóstóra rándulók az ifjúsági parkban, végül a színekben gazdag napot igazi látványosság zárja. A sóstói szigetről színes rakéták röppennek az égre. a tó vízén pedig fáklvás-lampionos csónakok sora vonul végig. (tgy) Napi külpolitikai kommentár Fekete hét vége Londonban? Baljós hét vége elé néz Nagy-Britannia. Ha a kereskedelmi tengerészek szak- szervezete kitart eredeti döntése mellett, akkor szombat éjféltől 42 ezer kereskedelmi tengerész sztrájkba lép. Miután a szigetország mindennapi élete elképzelhetetlen a hajózás nélkül, Nagy-Britannia kereskedelme, élelmiszer-ellátása teljesen megbénul. A munkabeszüntetés híre drámai feszültséget keltett. A közvéleményt óráról órára manipulálja a sajtó, a rádió és a televízió: a kommentárok minden tekintetben a tengerészekre hárítják a felelősséget a sztrájk várhatóan súlyos következményeiért. A brit szakszervezeti szövetség, a TUC igyekezett elhatározásának megmásítá- sára bírni a tengérészeket. A 42 ezer tagot számláló szakmai szervezet végrehajtó bizottsága azonban mind ez ideig hajthatatlan maradt. Az országos sztrájk egyébként a tagság jóváhagyásával került meghirdetésre. Tulajdonképpen egy hosszabb ideje tartó bérvita váltotta ki a kereskedelmi tengerészek elhatározását. A TUC azzal érvelt, hogy a bérkövetelés ellentétben áll a munkáspárti kormány és a szakszervezeti mozgalom közötti úgynevezett társadalmi szerződésben elfogadott bérkódex előírásaival. Miután annak idején a tengerészek szakszervezete is egyetértett az országosan érvényes bérkorlátozással, a szakszervezeti szövetség indokolatlannak tartja a munkabeszüntetést. A tengerészek viszont azzal érvelnek, hogy a tavaly júliusban még a fenti megállapodás előtt jóváhagyott háromlépcsős évi béremelésük utolsó részlete idén júliustól megilleti őket. Bizonyos pénzügyi manipulációk is igyekeznek a hangulatot a tengerészek ellen szítani. A font értéke — az állami támogatások átmeneti megvonása következtében — a nemzetközi pénzpiacokon a dollárárfolyamhoz képest négy centtel esett. A közvéleményben ezzel olyan látszatot keltenek, mintha ennek a bejelentett sztrájk lenne az oka. A követelés jogosságához azonban aligha fér kétség. Ezt a brit kormány is érzi: rendkívüli állapot kihirdetését is latolgatták a kabinet legutóbbi ülésén, hogy végül is miként döntenek a kereskedelmi tengerészek, az az elkövetkező órákban kiderül. Londoni megfigyelők mindenesetre fekete hétvégét jósolnak — nem megalapozatlan borúlátással. LEMP EB plénuma Határozat a mezőgazdaság fejlesztésére Csütörtökön befejeződött a LEMP KB negyedik ülése. A plénumon, amely Edward Gierek zárszavával ért véget, a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta a Politikai Bizottság Edward Gierek első titkár által előterjesztett beszámolóját, és úgy foglalt állást, hogy az legyen iránymutatás valamennyi pártszervezet és párttag részére a LEMP VII. kongresszusán a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozóan hozott határozat realizálása érdekében. A KB elfogadta a Politikai Bizottság javaslatát a párt-, kormánymunkacsoportok létrehozásáról és felhatalmazta a PB-t arra, hogy kinevezze ezek tagjait, meghatározza a munkamódszerüket és működésük időtartamát. A Központi Bizottság azt az ajánlást teszi a kormánynak, hogy a plénumon elfogadott dokumentum alapján dolgozzon ki konkrét programot a mezőgazdaság 1976—1980-as fejlesztésére, ugyanakkor a negyedik plénumon elfogadott programot terjessze a szejm legközelebbi ülésszaka elé. A KB utasítja a pártszerveket, a párt-, a társadalmi és a mezőgazdasági aktivistákat a plenum által elfogadott dokumentum tanulmányozására és utasítja a mezőgazdasági területekkel bármilyen módon kapcsolatban álló pártszervezeteket, hogy széles körű politikai, ideológiai és szervezeti munkával mozgósítsák a földműveseket és a munkásokat a célkitűzések teljes megvalósítására. Dél-Aírika Tüntetések, rendőrterror Állig felfegyverzett rendőrségi osztagok cirkáltak pénteken délelőtt Fokváros benszülöttek és más színes bőrűek lakta külvárosaiban és a környező településeken. A hatóságok szerint a kedden elkezdődött zavargásoknak máris huszonegy halálos áldozatuk van, a nem hivatalos becslések azonban 29-re teszik az áldozatok számát. Pénteken Fokvárosban több, fehérek által látogatott iskolában szünetelt a tanítás. Athlone városában 300 ápolónő vonult fel az utcákon, tiltakozva az ellen, hogy feleannyi bért kapnak, mint fehér kollégáik. Oudtshoornban a hatóságok könnygázbombákat vetettek be pénteken a tüntető diákok szétoszlatására. Kisebb zavargásokról érkezett jelentés Mossel Bay kikötővárosból is. Szeberényi Lehel \A ré REGÉNY 37. — Mi az, hogy elég? Fürtösen terem fejükben az ostobaság, akár a novájuk. A bódító, zavaros lötty... S a gyerekeket is azzal mérgezik! — harsogott az öreg a pohár bortól. — A novával meg a rémtörténetekkel. — Hát... — hümmlögött az elnök — körülbelül erről van szó. Egy katonát szoktak beszélni, aki az erdőn kóborol, s az ördöggel cimborái. Ezzel rémítgetik egymást... Szomorkás, megértő mosoly úszkált az elnök szemének szelíd kék vizén, kitöltötte ajka szélén a gödröket. — Mondják ám, mindegyik tesz hozzá, ki mindenkit támadott meg, csak éppen megfogni nem lehet a dolgot. Amelyiket meg lehet, az ilyen. Meg mint a múltkori. Az öreg nyomozó megkopogtatta a homlokát. — Nyomor az agyban. — Reszket, habzik a szája, és egy szót se lehet kihúzni belőle. Nem meri elárulni a katonát, mert az megtudja ám, és utoléri bárhol. A kulcslyukon is bebújik — mosolygott a tanácselnök. Az öreg nyomozó a fiatal felé tárta a tenyerét. Jugoszlávia képekben (2.) Rijeka Az Adriai-tenger egy másik arcát, a gyors ütemben fejlődő nagy tengeri kikötőt, Rijekát mutatjuk be. Szabad kikötője a tengerrel nem rendelkező országok számára, így hazánknak is nagy forgalmat bonyolít le. Magyarország egyik tengeri kapuja. A tengeren érkező árut nemcsak hazánk számára, hanem Csehszlovákia, Lengyelország és Szovjetunió részére is forgalmazzák a 13 kilométer hosszú átrakókon. A kikötőben jelenleg több, mint 600 ezer tonna magyar árut raknak át. Évről évre növekvő igények miatt újabb vasúti sín megépítésére és a kikötő bővítésére van szükség. Ebben a nagy munkában a baráti országok segítségére is számít a közel 150 ezer lakosú város. Elek Emil Képeslap a Narodnij Tra- genről. Óriásdaruk rakják ki és be a konténerben érkező árukat. Tengeri hajó épül a Május 3. Hajógyárban. Rijeka új áruházának első emeletén. — Na? ... Ez van a fülek mögött. A gyerek hallgat, mert retteg, hogy utolérik a kulcslyukon. Mi szorongatjuk, hogy beszéljen, hát pislog a kútfőkre, nem lesz-e baj, ha enged. Ennyi az egész. Szentszövetség a babonában. Hát igen; beleittak a borukba. A fiatal felemelte a fejét. — No és a kés? A késmotívum? ... Mindkét esetben?! ... — Nem mond ellent! Sőt! Árulkodik! Ugyanarról a forrásról. — Az öreg nyomozónak fénylett a szeme, elemében volt. — Erről a késdologról csak annyit — mondta a tanácselnök és mosolygott —, hogy ez az egyik leglényegesebb. A biztos bizonyíték előttük, hogy a katona keze van a dologban. Tudniillik a maga tőrét ott felejtette Göndör Lidi holtteste mellett. S azóta ami kést lát, azt elragadja, mert nem kóborolhat fegyver nélkül az erdőn. Egyébként már az én gyermekkoromban is ott kóborolt. A szüléink vele ijesztgettek, nehogy messzire elcsatangoljunk. Ez a Göndör Lidi különben nagyanyám idejében élt, az erdő mélyén lakott az apjával, egyszer későig elmaradt a bálban, s a sötét erdőn végeztek vele, amikor hazafelé tartott.- A gyilkost azóta se találták mert még azt is tudni vélik, meg, s ezért mondja a nép, hogy az erdőn bujkál. Az öreg szurdokot máig kerülik, hogy ott lakik a katona az ördög társaságában, aki szolgálatába fogadta. (Folytatjuk)
