Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

1976. szeptember 10. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kinek jó?| A teljesítménybér Termékkiállítás Mátészalkán Eszmecsere a városi pártbizottságon. Szovjet pártmunkások látogatása Nyírbátorban Gyárlátogatáson a növényolajipari vállalatnál. A megyei pártbizottság meghívására me­gyénkben tartózkodó szovjet delegáció, melyet Luták Iván Ivánovics, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi Bizottságának szer­vezési osztályvezetője vezet, gazdag programja során csütörtökön Nyírbátorba látogatott. A kül­döttséget elkísérte útjára Gulácsi Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára. A városi pártbizottsá­gon tájékoztatót hallgattak meg megyénk legfia­talabb városának párt- és tömegszervezeti életé­ről. A TERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSÉNEK változatla­nul legnagyobb tartaléka az üzem- és munkaszervezés, a normakarbantartás, a telje­sítménykövetelmények meg­határozása. Ipari üzemeink 1976. elején — de azt követő­en is — mindezt alapvető fel­adatnak tekintették. Eredmé­nye; az első fél évben leg­több helyen a tervezettől is nagyobb mértékben növeke­dett a termelés mennyisége, javult a minőség. Különösen jó eredményeket értek el üze­meink a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozók szá­mának növelésében. Az el­múlt év hasonló időszakához viszonyítva a teljesítmény­bérben dolgozók száma és aránya megyei szinten mint­egy 8—10 százalékkal növe­kedett. A teljesítménybér alkalma­zása — még akkor is. ha ah­hoz minden feltétel: magas szintű szervezettség, korszerű technológia és technikai esz­közök adottak — nem egy­szerűen elhatározás kérdése. Nemcsak a korszerű techni­kát, jó technológiát kall biz­tosítani, legalább ennyire fontos a dolgozók felkészíté­se. Egy üzemben, a MEZŐ­GÉP Vállalat tiszavasvári gyáregységében az említett kérdésekre kerestünk megfe­lelő választ. Kórik László az esztergagép-felújító üzem ve­zetője mielőtt a teljesítmény­bér bevezetésével kapcsola­tos tapasztalatokról szólt vol­na, az előzményeket ismertet­te. . — Itt, Tiszavasváriban a MEZŐGÉP nyíregyházi gyár­egységével kooperálva har­madik éve foglalkozunk esz­tergagép-felújítással. A mi feladatunk a felújításra át­vett gépek szétszerelése, mo­sása, az ágyak teljes meg­munkálása; gyalulás. lánged­zés, köszörülés. Mi újítjuk fel a lakatszekrényekst a Kés­tartókat, az álló-mozgóbako- kat és végezzük az elektro­mos szerelést. Amikor ezt a munkát elkezdtük az első év feladata havonta húsz gép említett munkáinak elvégzé­se volt. A második évben hu­szonöt gép felújítása volt a norma, most harminc gépet kell havonta átadni a koope­ráló partnernak. A FELÜJÍTÖÜZEMBEN a kezdetben és most is hatvan ember végzi a javítást, sze­relést. Egyedülálló sajátossá­ga a MEZŐGÉP gyáregységek­nek, hogy a dolgozók többsé­ge rendelkezik ugyan szak­munkás-bizonyítvánnyal, de sokuk már régen nem abban a szakmában dolgoznak, amit eredetileg elsajátított. így van ez a felújító üzemben is. — A dolgozók egy része va­lamikor traktoros' volt, má­sok szerelők, most lakatos- munkát végeznek. Idő kell ahhoz, hogy az újabb és újabb feladatokhoz szakmai rutin­ra tegyenek szert. Talán ezért is volt, hogy az első évében szinte egyetlen hó­napban sem sikerült a terve­zett húsz gép felújítása. A második évben, az év átlagá­ban ugyan elértük havonta a 25 gép felújítását, de az egyes hónapok teljesítménye között nagy volt az eltérés. Most ha­vonta a tervezettnek megfe­lelően felújítjuk a 28—30 esztergagépet. Ez nem csupán dolgozóink szakmai tapaszta­latának az eredménye, ha­nem annak is, hogy ebben az évben áttértünk a teljesít­ménybérezésre. A teljesítménybér alkalma­zása nem egyik napról a má­sikra történt. Jó előre tud­tak arról a dolgozók, hogy el­következik az ideje. Csoport- megbeszéléseken, termelési tanácskozásokon is szó esett róla. végül is ez év március elsejével megtörtént. Milyen volt a fogadtatás? — Túlzás lenne azt mon­dani, hogy a teljesítménybér bevezetése osztatlan egyet­értéssel történt. A vélemé­nyek megoszlottak, minden­esetre a szakmai vezetés biz­Termékkiállítást nyitott a napokban a mátészalkai 3zat- már Bútorgyár a helyi úttö­rő- és ifjúsági házban. A gyár által készített, a kereskede­lemben jelenleg, illetve rövi­desen megvásárolható „Sza­mos” családot, a „Szatmár” IV-et, valamint „Szidónia” bútorcsalád egy mutatós tí­pusát láthatják az érdeklő­dők és a kereskedelmi szak­emberek. A vasárnap nyílt iermék­tosította a dolgozókat, hogy a norma alkalmazása nem jár­hat keresetcsökkenéssel. En­nek érdekében az első három hónapban mindenki, ha nem érte is el a százszázalékos teljesítményt, százszázalékos bért kapott. Erre nagyon ke­vés csoportnál, brigádnál volt szükség. A többség már az első hónap után 110—115 szá­zalékot teljesített. — A TELJESÍTMÉNYBÉR miatt senki nem lépett ki az üzemből. Sőt, az történt, hogy a dolgozók ma már szíveseb­ben. nagyobb kedvvel dolgoz­nak. Érthető, hiszen 110—115 százalékos teljesítmény után havonta 200—250 forinttal több a kereset. Kórik László az eredményt egy példával is igazolta. — Egy lakatszekrényt ta­valy 45 óra alatt szereltek össze. Most, a teljesítmény­bér bevezetésével a lakat­szekrény összeszerelésének ideje 29 óra. Az elkészítési idő csökkenése minden meg­munkálásra, szerelésre jel­lemző. A MEZŐGÉP Vállalat fő profilja közé tartozik a for­gácsológépek felújítása. Az ötéves terv nagyarányú da- rabszám-növekedést tartal­maz, 1980-ig szinte megdup­lázzák a teljesítményt. Hogy ez így legyen: döntő iépés volt a teljesítménybér alkal­mazása, ám arra is szükség van, hogy az alkalmazott rendszert, szervezést tovább korszerűsítsék; ’ : Seres Ernő bemutatót megtekintették az Alföldi ÁFÉSZ, az Alföldi Kiskereskedelmi Vállalat, a FŐBUHA, a KELETSZÖV- KER és a centrum áruházak kereskedelmi képviselői. A bútorértékesítő vállalattal szeptember 7-én írt alá szer­ződést a gyár vezetősége. A kiállítás a hét végén, szom­baton zárja kapuit, addig to­vábbi 22 meghívott ÁFÉSZ küldötteit várják a rendezők Mátészalkára. A városi pártbizottság első titkára. Nagy István elmond­ta: már a negyedik ötéves tervben is dinamikusan fej­lődött a város. Jelenleg Nyír­bátorban tizenhat ipari üzem működik. Az ötödik ötéves tervben pedig a város életé­ben eddig soha nem tapasz­talt változások mennek vég­be. Tovább bővülnek, Kor­szerűsödnek a városba tele­pült üzemek. Nyírbátor eb­ben az ötéves tervben 500 millió forintos költségvetés­sel és fejlesztési összeggel gazdálkodik. A tervidőszak­ban ezer lakás, étteremkom­binát és új áruházak épül­nek. Ezer fővel növekszik az üzemekben dolgozó munká­sok száma. Uj bölcsődei, óvo­dai, iskolai és napközis he­lyeket hoznak létre. A tájékoztató után kiala­kult beszélgetésben szovjet vendégeink a pártbizottság munkájának a tervezéséről és annak végrehajtásáról érdek­lődtek. Különös figyelmet fordítottak a pártmegbízatá­sok rendszerére az informá­cióáramlásra. A vendegek tá­jékoztatást kértek a népi* el­lenőrzési bizottság munká­járól. Nem kerülte el figyel­müket a párttagság és a párt­vezetőségek tagjai poliiikai képzésének és továbbképzé­sének a gyakorlata sem. Leg­több kérdés a szakszervezet, a KISZ és a többi tömegszer­vezet pártirányításával kap­csolatban hangzott el. A városi pártbizottságról a vendégek a Növényolaj- és Mosószergyártó Vállalat nyír­bátori gyárába látogattak. Orosz Miklós igazgató el­mondta, hogy a gyár alapítá­sa — 1855 — óta mindig kap­csolatban volt a mezőgazda­sággal. Sajtoltak növényola­jat, volt borászatuk, állítot­tak elő szeszt, működött ma­lom, pékség. Konjunkturális időszakban égettek téglát, főztek szappant, gyártottak vasekét. A gyár fejlődése a felsza­badulással kezdődött. Az el­múlt tizenöt évben pedig tíz­szeresére nőtt a termelés, megszűnt az idényjelleg és termelési értékük eléri az egymilliárd forintot, melyet olaj-, gyertya- és mosószer­Uj bölcsődét és óvodát ad­nak át szeptember 10-én Nyíregyházán, a Jósaváros- ban. A korszerű gyermekin­tézményeket a Debreceni Tervező Vállalat tervei alap­ján a SZÁÉV dolgozói épí­tették 17 millió forintos költ­séggel. A helyiségek kifest­ve, berendezve várják Kis la­kóikat. A játszóterrnek, pihe­gyártással érnek el. Naponta 70 tonna napraforgóolajat sajtolnak és extrahálnak, előállítanak 115 tonna mosó­port és öt tonna gyertyát. Az olaj nagyobbik részét szocia­lista és kapitalista országok­ba exportálják. Vajai Gyula, az üzemi pártvezetőség titkára elmond­ta, hogy a gyárban 64 kom­munista dolgozik. Minden párttagnak van pártmegbí­zatása és részt vesz valami­lyen oktatásban. Az ifjúsági szervezetnek 72 tagja van. Az üzem valamennyi dolgozója tagja a szakszervezetnek. A pártvezetőség a KISZ-szel, a szakszervezetekkel és a többi társadalmi szervezettel két­hetenként, illetve az adott feladatok megbeszélésekor találkozik. A gazdasági és a tömegszervezeti vezetők mun­katerv szerint számolnak be a pártalapszervezeteknek a végzett munkáról. A növényolajipari vállalat­nál szovjet barátaink a nyug­díjasakkal tartott kapcsolat­ról, a pártmegbízatások tel­jesítéséről beszélgettek. A baráti beszélgetést követően a delegáció megtekintette a mosószergyárat. Az üzemlátogatás befejezé­se után a szovjet pártküldött­ség a nyírbátori múzeumba látogatott. nők mellett külön konyha és játszóudvar is várja a gyere­keket. A kész létesítménye­ket szeptember 10-én befeje­zett állapotban veszik át a NYIRBER szakemberei. Az apróságok terv szerint napo­kon belül költözhetnek a 150 személyes óvodába és 80 sze­mélyes bölcsődébe. Sz. Datmatov: A mint megszületett a gyerek, nejem rögtön feltette a kérdést: vagy — vagy? Vagy bejuttatom a gyereket a bölcsődé­be, vagy én fogom pelenkázni. Könnyű azt mondani, hogy — bölcsőde. De könyörgöm, hol találok én olyat, ahol tárva-nyitva minden ajtó? A túljelentkezők- ből a következő 5 éves tervidőszakra is jut­na. Próbáltam ezt a feleségemmel megértet­ni, de ő hajthatatlan maradt. — Gondoltad volna meg előbb! A ren­des emberek előbb megkérvényezik a bölcső­dét és csak azután nősülnek. Engem nem ér­dekel semmi, intézd el és kész! Ha nem, gon­doskodj egyedül a gyerekről! Értem én mindezt, értem, de hol szerez­zek egy bölcsődét? Idegességemben a falra tudtam volna; mászni. Még álmomban is da­dáért kiáltoztam. A munkahelyemen prob­lémát problémára halmoztam. A helyzet egy­re kilátástalanabbá vált, míg nem egy hó­napi idegőrlő gyötrődés után eszembe jutott: van a feleségemnek vidéken egy távoli ro­kona. Távoli igaz, de rokon. Nyugdíjas. Elő­kerestem a címét és már utaztam is. Nagynehezen megtaláltam a nénit. Kissé tartózkodóan fogadott. Amikor meghallotta jövetelem célját — felháborodott. — Mit képzelsz, öreg fejjel pelenkát mossak? Itt vannak az állataim. Tehén, ka­csa, liba meg minden. Ki etesse ezeket? Ne beszélj itt nekem össze-vissza. Nekem üt a gazdaság, punktum! És én csak álltam, álltam kétségbeesett tekintettel bámulva rá, kézzel-lábbal magya­rázva. Előhozakodtam a rokoni segítséggel, az összetartozással, ecseteltem leendő csalá­di boldogságunk fontosságát, a jövőnket, ami most tőle függ. Estig könyörögtem neki. Amikor befejeztem, megittam három pohár vizet, és aludni tértem. A néni pedig búcsút intett, megvette a vonatjegyet, felutazott hozzánk. Reggel korán keltem, megetettem az ál­latokat. kigyomláltam az ágyásokat és je­lentkeztem a helyi szövetkezetbe munkára. Hála műszaki végzettségemnek, gépkezelő­ként alkalmaztak. I tt élek hát azóta — immár hat éve — falun. Élenjáró lettem, megnövekedett a háztáji gazdaságom. Nyaranként le­ruccan hozzám az egész család. Kislányom nemsokára iskolás lesz. Lehet, akkor vissza megyek a családomhoz, folytatom a mérnöki munkám. Feltéve, ha a rokon néni hajlandó lesz visszajönni falura. Baraté Rozália fordítása Új óvoda, bölcsőde Jósavárosban fjjMindent a gyerekért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom