Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

1976. szeptember 5. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 A 82. színházi évad Minden második nap előadás 1894-bcn nyitotta meg kapuját a nyíregyházi színház, azóta a háborús időszakot és a színház átépítésének éveit leszámítva, rendszeresen fogadja a közönséget. A szeptem­ber 11-én kezdődő új színházi évad a nyolcvankettedik. Az elmúlt évadban 160 előadást tartottak a Móricz Zsigmond Színházban. 26 drá­ma, 32 vígjáték, 3 zenésjáték, 27 színmű, 16 opera, 14 musical és 42 gyermekek számá­ra előadott mesejáték szerepelt a műsoron. A nézőszám meghaladta a 77 ezret. Kétszázezer vendég A színházban zajlottak le az Országos Rendező Iroda, az Országos Filharmónia hangversenyei is, negyvenöt esetben pedig a különböző szervek, vállalatok ünnepségeinek adott otthont a színház, tizenöt ankétot és hat kiállítást is szervezett Thália Nyíregyhá­zán. A kiegészítő rendezvényekkel együtt több mint 200 ezren fordultak meg a szín­házban. Egy magyar nagyváros lakosságát kitevő vendégsereg kereste fel egy év alatt a színházat, ez önmagában is jelzi sajátos szerepét a megye művelődési életében. Az új évad tartalmaz-e újat? Változato­sabb és egyenletesebb lesz a színházi prog­ram ? A színház igazgatója, Pankotai István válaszként először az új évad legszembetű­nőbb adatait teszi elénk: továbbra is a két törzsszínház, a debreceni Csokonai Színház és az Állami Déryné Színház együttesei ven­dégszerepeinek a nyíregyházi színházban. A debreceni együttes 85, a Déryné 55 előadást tart, s ehhez jön az amatőrtagok­kal játszó nyíregyházi gyermekszínház 22 előadása. A Csokonai Színház a következő darabokat mutatja be: Mozart: A varázsfu­vola (opera), Illyés Gyula: Fáklyaláng (drá­ma), Kertész Ákos: Névnap (komédia), Áb­rahám Pál: Bál a Savoyban (revüoperett), Shakespeare: Hamlet (tragédia), Nyikolaj Erdman: A mandátum (komédia), Mascagni: Parasztbecsület (opera), Jarmil Burghauser: Két úr szolgája (balett), Száraz György: Az élet vize (történelmi groteszk), Brech: Ál­lítsátok meg Arturo Uit (színmű). Juhász— Illés—Baranyi: Félbehagyott nők (vígjáték zenével). Vezet a vígjáték Ezt a programot hozza Nyíregyházára a debreceni együttes, várhatóan egyenletes elosztásban, négy felnőtt és nyolc ifjúsági bérletes sorozatban. A debreceni társulat szerepléséről tudni kell, hogy a minden év­adban igyekeznek egy-egy ősbemutatóval is megörvendeztetni a szabolcsi közönséget. Erre számíthatunk az új évadban is. A Déryné társulata a következő előadá­sokkal lép fel a nyíregyházi színházban: Jókai Anna: Ujházasok (színmű), Katona József: Bánk Bán (dráma), Kertész Ákos: Sziklafal (színmű), Barta Lajos: Szerelem (színmű), Breffort—Monnat: Irma, te édes (zenés játék), Dunajevszkij: Aranyvölgy (operett), Lakatos Menyhért: Akik élni akarnak (színmű), Jókai Mór: Telihold (ze­nés játék), Flotw: Richmondi vásár (daljá­ték), Kodály Zoltán: Székelyfonó (daljáték). Általános iskolai bérletes előadásként mutatják be: a Richmondi vásár, a Három rabló, a Székelyfonó és a Teli hold című da­rabokat. Ipari tanuló bérleteseknek az Uj­házasok, a Bánk Bán, a Szerelem, a Székely­fonó, az irma, te édes című darabokat. Gyermekelőadásban a Peti vigyázz, a Há­rom rabló, a Micimackó és a Firlefánc. a Varázsló címú mesejátékokat. A felsorolás tetszetős. változatos, és nagyjából tükrözi az eddig kialakult műfaji arányokat is. A műfaji megoszlás tavaly ez volt: dráma: 16,3" vígjáték: 20"„. zenés vígjáték: 2"„, színmű 16,9V opera 10",,. mu­sical 8.7",,. mesejáték 26.2 százalék. Van miben válogatni a fiatal és az idő­sebb nézőknek — de tegyük hozzá, nem so­káig. Az előadások zöme ugyanis bérletes előadás lesz, s a már kialakult törzsgárda — tavaly 9 ezren váltottak bérletet — szinte önmagát szervezi. Előreláthatólag mindössze öt „Csoko­nai” és öt „Déryné" szabad előadásra kerül sor. Ez nagyon kevés. Vigasznak tűnik, hogy a Déryné minden bérletes előadásán az új évadban a színház fenntart előadásonként 150—200 helyet a nem bérleteseknek. Pest egy kis kerülővel A színház igazgatója elmondta, hogy rendszeresen figyelemmel kísérik a bérlete- ző üzemek, vállalatok, tsz-ek, iskolák, kü­lönféle munkahelyek színházbajáróit. Azok­kal a munkahelyekkel kötnek csak az idén szerződési, amelyek eddig is jó kezekbe ad­ták a bérleteket. Azok viszont, amelyek nem sokat törődtek a bérletek további sorsával, — ezért volt olykor fél ház egy-egy előadá­son, — nem kapnak lehetőséget a bérlete- zésre. A fővárosi színház vendégszerepléséről megtudtuk, hogy a tavalyi és a korábbi nem éppen biztató tapasztalatok óvatosságra in­tik a Móricz Zsigmond Színház vezetőit. Az elmúlt évadban is szerepelt a programban fővárosi színház vendégszereplése, bár ez nagy anyagi áldozattal jár, több mint 70 ezer forintba került volna a fellépés, amely­nek elmaradásáról az előadás előtt két nap­pal értesítették a nyíregyházi színházat. Az idén éppen az ilyen tapasztalatok miatt közvetlenül nem kerestek meg fővárosi tár­sulatot. D# számítanak arra, hogy a Debre­cenben évenként megrendezésre kerülő szín­házi napokon szereplő valamelyik pesti együttest sikerül Nyíregyházára is „elhozni". Ezeket ígéri a nézőknek az új színházi évad, amely több kiegészítő rendezvényt is tartalmaz. Többek között folytatják a szí­nész-közönség találkozókat. A színházbará­tok körének szervezésében húsz alkalom­mal tartanak találkozót — műsorral — első­sorban a megye iparitanüló-intézeteiben. Negyedévenként kisebb tárlatokban is gyö­nyörködhet a színházban megforduló kö­zönség. Az emeleti társalgóban színháztörté­neti, népművészeti és egy megyében élő festőművész kiállítását tekinthetik meg. A szeptemberben kezdődő új színházi évad havonta átlagosan tizenöt előadást igér. minden másnapra egyet, s ez nem le­becsülendő színházi teljesítmény, még ott sem. ahol állandó társulat működik. Páll Géza ki a csehszlovák önkéntesek. Spanyolország­ból küldte haza. Az első oldalon kifakult szö­veg: „Kedves jó anyukámnak, spanyol föld­ről, Pista fiától. 1938. április 12." — Látja, ezekkel harcoltunk — mutat egy mozsárágyura. — 1886-os évszám • volt rajta. Elölről kellett tölteni, s és minden lö­vés után visszagördíteni a harcállásra. Előkerülnek a Spanyolországból küldött levelek, brosúrák, fényképek. Egy példány a magyar önkéntesek által kiadott Előre című újságból. — Sok nagyszerű emberrel, ismert for­radalmárral hozott össze a sors spanyol föl­dön — mondja. Marschall Lászlót említi és Szlavai Mi­hályt, az egyik nemzetközi zászlóalj paracs- nokát, akit magyar Csapajevnek neveztek maguk közt az önkéntesek. Többször látta: Zalka Mátét, a legendás Lukács tábornokot, Walter tábornokot, a híres lengyel forradal­márt. Egy ideig Kocsa Popovics. a későbbi jugoszláv külügyi államtitkár volt az üteg parancsnoka. Az egyik képre mutat: „Az apánk" szól szinte fiúi gyöngédséggel. Szántó Rezső Mi­guel Buller néven a nemzetközi dandár tü­zérségi parancsnoka volt. Közelebbi baráti kapcsolat alakult ki köztük. — A sors különös kegyének tekintem, hogy egymásra találtunk — göngyölíti tovább az emlékezés szálait Bodnár István. — Egy háború utáni magyarországi kiadványból sze­reztem róla tudomást. írtam neki. Rögtön vá­laszolt. Aztán 1962 telén egyszer csak hív­nak telefonon Moszkvából. Szántó Rezső voll a készüléknél. Éppen Moszkvában járt, mint a Magyar Partizán Szövetség elnöke. Amikor visszafelé jött. találkoztunk Csapon. Általa jött össze Nyesztyerenkóval, a Szovjet Frontharcosok Szövetsége spanyol szekciójának vezetőjével. Két, kitüntetést vesz elő. Az egyik szovjet, a következő szöveggel: „A spanyolországi nem­zeti felszabadító harc résztvevőjének", a másik a Dabrowski-érem, amellyel a spa­nyolországi polgárháború lengyel önkénteseit tüntették ki. — A lengyel elvtársak felku­tattak. 1968-ban Kijevben a lengyel főkonzu- látoson nyújtották át az emlékérmet. Csaknem három drámai év eseményei elevenednek fel Bodnár István szavai nyo­mán. Idegenül csengő helységnevek: Albeze- te, Huesca, Teruel, Guadalajara. Caspa. Fra- ga. Lerida. — Lerida! Ha eszembe jut, a hagyma csípős ízét érzem a számban. Itt bekerítettek bennünket. Több napon át csak hagymán él­tünk. Ez már 1938-ban volt. Az aragoni front összeomlása. Ehhez a súlyos megpróbáltatá­sokkal teli évhez egy számára emlékezetes esemény is fűződik. A polgárháború véres forgatagában váratlanul összetalálkozott föl­dijével, Bállá Györggyel, aki a Gottwald üteg katonája volt. Pár percnyi idő volt csupán, nem is volt idejük arra. hogy megkérdezzék egymást, mi újság otthon. — Röviddel az összeomlás előtt Valenci­ánál behajóztak bennünket egy viharvert, rozoga gőzösre. Könnyes szemmel hagyták el az inter­nacionalisták a spanyol földet. A haza veze­tő út pedig hosszú és tövises volt. Francia internálótáborokon és hitleri fogságon ke­resztül vezetett és több mint három éven át tartott. Most, sok évtized után már tudják, hogy az áldozatok nem voltak hiábavalók. Most már Spanyolország felett is de­rül az égbolt. Nincs messze az idő, amikor teljesen kitisztul. Lusztig Károly AZ ŐSZ KEZDI LOPNI SZÍNEIT a ha­tárra. Sárgulnak, a kukoricatáblák aljleve­lei. A kertekből almák piroslanak elő. A tsz-majorban hatalmas széna, meg szalma­kazlak sorakoznak. Az augusztus végi me­legben delel a gulya, akácfák hűsében ké­rődzik a bírkanyáj A szedésre érett alma. a sárguló kukorica, az állatok csillogó, si­ma szőre, a gépek ápoltsága a gazda, a tsz-tagság gondosságát, munkaszeretetét di­cséri. Nekik nincs delelés. A gépeket ki kell szolgálni, az állatokat el kell látni, a termést be kell takarítani. A község az ország északkeleti csücské­ben fekszik, a beregi hegyek lábánál. Föld­jei határosak a Szovjetunióval. A négyszáz- kilenc lakást 1426-an lakják. Beregszászi Károly tanácselnök számokkal igazolja, hogy 1960 óta erősen fogy a község lakossága. — De ez nem azért van, mert ma nehe­zebb itt az élet, mint bármikor volt, — te­szi mindjárt hozzá a községi közös tanács elnöke. — Ezt a mi életformánk, a technika fejlődése, az urbanizáció hozta magával. Nem azt mondtam, hogy a világ végén la­kunk. Viszont köldökzsinórként a 23 kilo­méterre lévő járási székhellyel. Vásárosna- ménnyal, a legközelebbi vasútállomással csak egyszál kövesút köt össze. NAGYOT VÁLTOTT ITT a mezőgaz­dasági kultúra is az utolsó 4—5 emberöltő­ben. A nagyapák és az apák szinte az anya- tejjel együtt szívták magukba a szántás­vetés, az állattartás tudományát. Fiaiknak meg már a szüntelen változó agrotechniká­val, meg agrokémiával kell versenyre kelni. A határ képe is megváltozott. A tiszai oldalon meg a falu szélén kezdődő beregi hegyek lábáról eltűntek az erdőségek. Ki­pusztultak a határból a hajdani irányt mu­tató, magányos tölgy meg vadkörtefák. A Kárpátokból a farkasok is egyre ritkábban tévednek erre a vidékre. Az itt lakó nép művelhetővé, szántóvá szelídítette az agya­gos talajt. Igaz. sokáig nem a maga, hanem urai hasznára. — Ha napfelkeltére nem voltunk kint a hegyen, — idézi a 20-as 30-as éveket a 79 évet megélt nyugdíjas tsz-tag, idős Vitéz Károly. — A búzát, hogy ne peregjen, reg­gel is. este is harmatosán vágta az arató­csapat. Siklott a kaszaél, feszült a test, hú­zott a kar. Ma persze a kombájnos megvár­ja. amíg felszárad a harmat és csak akkor száll nyeregbe. Egymaga képes annyit vág­ni, mint régen egy közepes aratóbanda. Va­lahogy a nép se tudja már igazán, hogy mit is jelent vágni az életet. Mi nem a magun­két vágtuk, mégis, mikor végeztünk az utol­só kereszttel is. akkor búzakoszorút kötöt­tünk és a csapat felkereste a nagyságos urat. Jelképesen, mint a kévét megkötöttük. Én elmondtam a magam költötte rigmust: Mélyen tisztelt nagyságos úr. (bocsánatot kérek egyetemben társaimmal,) hogy há­borgatom mostan egész családjával, (de kö­telességem azt bejelenti,) mily munkát vé­geztünk, azzal beszámolni. (Ringó búzaka­lászt vágtunk le kaszával, melyet kereszt­be is raktunk szép sorjával. Számát meg nem mondom, csakúgy körülbelül... — A marokszedés sem tartozott a köny- nyű munkák közé — folytatja a gondolatot a szintén 79 éves özvegy K. Gerzsenyi Ká- rolyné, akinél a konyha falát rokkaalkatré­szek, guzsaly, szövőbQrda. kis cérnamotolla, orsók, kovászfa, egyéb régi-régi paraszti használati tárgyak díszítik. — Nem is a kévébe verés, hanem a szúróka, meg a szar­ról felverődő por viselte meg az embert. A marokszedéssel csak a kapálás, a répaegye- lés ér fel. Ma meg rászórnak a talajra vala­miféle vegyszert, és az unokámnak már alig áll a kapa a kezében. A fejés sem teszi már tönkre a csuklót. Az asszonyí sorsban. a gvereknevelésben is sokkal több az öröm. A gyermekgondozáshoz adott támogatás a mi fiatalkorunkhoz képest egyenest kánaán. A SZOMORÚ LEÁNYANYAI SORSOT ballada őrzi a községben, — mondja a falu történetének, régi használatai tárgyainak, sok időt megélt iratainak, daloknak, nóták­nak, anekdotáknak a gyűjtője. Beregszászi Ferenc tanár. A ballada szerint a bajba esett lány megfojtja gyermekét. A történet való­diságát, elkövetőjének barabási illetőségét a korabeli Bereg vármegye főügyészének ,az átirata — „Kiss Piroska fia megfojtva talál­tatott." igazolja. Kiss Piroska balladája ál­talam leírt egyik változatából: „Valid ki Pirka, valid ki, ' — hová tetted ártatlan gyermekedet.” A ballada tanítását ma az iskolai egészségnevelés, felvilágosítás, a há­zasság előtti tanácsadás helyettesíti. A község lakóinak igazságszeretetét, az elnyomással való szembenállását is évszá­zadok óta nyomon lehet követni. 1789-ben elidegenítik az úrbéri földet. Hadba szállnak a kurucok oldalán, részt vesznek az 1848-as szabadságharcban. Az 1930-as évek végének választási komédiái meg tragédiái közepette bizony alig ismerte ki magát a nép. Jártak itt Bajcsy-Zsilinszky barátai éppen úgy, mint a Magyar Élet Pártjának a korterset. A hagyományok ápolása ma is él a községben. A ládafiák ma is dugig vannak a híres beregi szőttessel, a keresztszemes ké­zimunkákkal. Egy valamire való lány, ahogy azt az idősebb asszonyok állítják, nem ment addig férjhez, amíg maga el nem készítette a stafirungját. A szövést, fonást, sajnos,, már feladták. A világszerte ismert keresztszemes varrása viszont ma is száll anyáról lányára. NAGY VÁLTOZÁST MUTAT a bara­bási falu külső képe is. A faragott, meg kőoszlopos hosszú parasztházak helyét a tömblakások foglalják el. A portát az utca- fronton betonba ágyazott vaskerítés szegi. Az utcák porát száguldó személygépkocsik verik fel. A legnagyobb változáson mégis csak az emberek 'mentek át, — állítja a tanács el­nöke. — A község sokat megélt lakossága magának építi jövőjét és ráadásul nem úgy. mint akárcsak 40 évvel ezelőtt. Akkor itt a csempészés volt a kenyérkereset egyik for­mája, amihez a mieink zömében fuvarral járultak hozzá. A fohászon a kettős birtoko­soké volt. Éltek vállalkozók, akik még kará­csonykor is csépeltek. így a messze földről ideszállított búza „friss” cséplésként került át a határon. Akadt nem egy menyecske, aki „kapálásból” hazafelé jövet a kapanyélre akasztott korsót rizzsel színig töltve hozta haza. Ma a becsületes munka a megélhetés forrása. — Ebben pedig nincs hiány, — állítják egybehangzóan a barabási Lenin Termelő- szövetkezet vezetői, — Sólymos Gábor el­nök, Pásztor Miklós párttitkár és Bajnai Sándor főkönyvelő. — A három községre ki­terjedő szövetkezet 4515 hektáron közel ezer ^taggal gazdálkodik. A modern gépek kiszo­rították a határból a lovat, az igavonó ök­röt, a bivalyt. Amikor az emberi szorgalmat elismerik, akkor szólnak arról, hogy föld­jeikről ma még nem tudják betakarítani a talaj által adható legmagasabb termést, hogy az állattenyésztés hús- és tejhozamát is növelni kell. Ehhez viszont jobb, nagyobb teljesítményű gépekre, ésszerűbben alkal­mazott agrokémiára, talajvíz-gazdálkodásra van szükség. Hogy mindezt meg is tudjuk valósítani éppen most készítjük a termelő- szövetkezet középtávú tervét. A község áruellátását vegyes- és élelmi­szerboltjában az igényekhez alkalmazkod­va, a Tiszaszalka és Vidéke ÁFÉSZ igyek­szik kielégíteni. Ám a felsőruházati meg a tartós használati cikkekért a barabási embe­reknek járni kell a megye áruházait. — Esténként ma még az italbolt h leglá­togatottabb helyiség — mondja Gerzsenyi Éva KISZ-titkár, — ennek az is az oka, hogy most van épülőben a párt- és ifjúságház. Ha ebbe beköltözünk, akkor tartalmasabb életet tudunk biztosítani az itthon élő fiataloknak. NEM CSAK MEGSZÉPÜLT ÉS GAZ­DAGABB LETT a község élete az elmúlt harminc esztendő alatt, de meg is hosszab­bodott az életkor. 1919-ben az akkori tanító szenzációként íratta a gyerekek füzetébe, hogy „Kun László 82 évet élt.” Ma harminc 80 éven felüli idős embert tartanak számon Barabáson. Sigér Imre Barabás MEGYÉNK TÁJAIN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom