Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
1976. szeptember 5. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Barátságunk hétközna pj a i A I Magyar—Szovjet Baráti Társaság min- Idig jó keret volt ahhoz, hogy megfo- igalmazódjék az emberek hétköznapi gondolata és érzése népeink barátságáról. Feszítővé nőtt az a követelés, amely ezt sürgette: kapjon ez a barátsági munka olyan jelleget, amely társadalmi mozgalom értékével rendelkezik. Ennek eredményeként született meg a Központi Bizottság 1970-es határozata, amely új szervezeti formát hozott létre. Látható és érezhető, hogy a munka hatékonyságát nagymértékben növelte a társaság tömegbázisa: a tagcsoportok hálózata. \ A nagy tömegpolitikai feladatokat megoldó tagcsoportok Szabolcs-Szatmár megyében is eredményesen, öntevékenyen, kezde- ményezően működnek. Negyvenkét üzem, állami gazdaság, termelőszövetkezet, iskola és intézmény dolgozói tömörülnek ezekben, mintegy negyvenezren. Lényegében öt esztendő tapasztalatai állnak már rendelkezésre ahhoz, hogy megvonják a munka mérlegét. Ami a szabolcs-szatmári barátsági munkának különös szint, sok érdekes és sajátos vonást kölcsönöz, az az, hogy a két ország közötti kapcsolat fontos eleme az országhatár. Mindez élénkítette, sokszínűvé tette, igazi emberi kapcslatokkal gazdagította a hétköznapi érintkezést, a kialakult formákon kívül újszerű és tartalmas akciókat teremtett. Úgy véljük, elég belelapozni azokba a rövid és tömör feljegyzésekbe, amelyek a tagcsoportok tevékenységét őrzik. íme: mezőgazdasági főiskola: „Hagyománnyá vált, hogy diákjaink részt vesznek a kisinyovi egyetem tudományos diákköri ülésein. Tagcsoportunk benevezett az országos szellemi vetélkedőbe”. Szabolcs Cipőgyár: „Tagcsoportunk rendszeresen bemutatja a Szovjetunió egy- egy tájegységét, és munkájáról tájékoztatja az üzem minden dolgozóját”. Mátészalkai ÁG: „Gazdaságunkban több alkalommal jártak szovjet elvtársak. Megismertettük őket munkánkkal. Az almaátvevőkkel klubdélután keretében mélyítettük barátságunkat. Szeretnénk kapcsolatot teremteni egy szovjet gazdasággal”. Papírgyár: „Az első magyar—szovjet ifjúsági találkozó előkészítésében és lebonyolításában tagcsoportunk eredményesen vett részt. Delegációt fogadtunk, nagygyűlést tartottunk”. TITÁSZ: „Tagcsoportunk 44 fős csoportja ungvár—munkácsi látogatáson vett részt. Fogadtunk innen szovjet vendégeket is. Dolgozóink kiveszik részüket az oren- burgi vezeték építéséből is.” ÉRDÉRT, Vá- sárosnamény: „A Szovjetunióban tanult ösztöndíjasunk Szicsó Béla és felsége, aki szovjet állampolgár rendszeresen élménybeszámolókat tart a brigádokban”. Nyírbátori gimnázium: „Iskolánk 500 tanulója vett részt a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőn”. MEZŐGÉP, Nyíregyháza: „Tagcsoportunk 5 tagja részt vett a barátságvonat útján. Külön megünnepeltük az MSZBT megalakulásának 30. évfordulóját”. Mindez csupán néhány szemelvény. Sorolhatnék itt a baráti ország életét újságokból megismerőket, a nyelvtanfolyamok hallgatóit, a testvérfőikolákon tanulókat, a családi kapcsolatot ápolókat, a levelezőket. akik messzi tájon lakóknak számolnak be a mindennapokról. Vagy beszélhetnénk a kishatár- menti forgalomról, ahol az emberi szálak erősödnek, a Kárpátontuli területen dolgozókról, akik a munkán kívül az emberi viszonyok alakításával is foglalkoznak. A magyar—szovjet barátságról elmondhatjuk: élő, tartalmas, átszövi a mindennapokat. És talán ez a legfontosabb. Nem szűkül egy-egy ünnepségre, nem egyszerűen gazdasági kapcsolat. Az egyenrangúság jegyében zajló együttmunkálkodás, ahol az értelmi meggondolás mellett döntő súlyt jelent az érzelmi tényező. Mindez csak úgy vált lehetővé, hogy a barátsági munka igazi tömeg- mozgalommá vált. Ha mint forráshoz visszanyúlunk a tagcsoportok munkájának értékeléséhez, akkor láthatjuk ezekből: kiszorul a formális tevékenység. A pártszervezetek irányítása azt tette lehetővé, hogy azok az elemek kerüljenek előtérbe, amelyek valóban mozgósító erejűek, mutatják a barátsági munka kölcsönösségét országainkban, segítik a napi politikai feladatok jobb megértését és végrehajtását. Pártunk XI. kongresszusán Leonyid Iljics Brezsnyev ezek jegyében hangsúlyozta azt, hogy a magyar és szovjet nép kapcsolatainak fejlődése az internacionalizmus ragyogó példája. Tegyük hozzá: ennek a megállapításnak megszületéséhez hozzájárulnak azok a hétköznapi cselekedetek is, melyeknek kezdeményezői és végrehajtói megyénkben az MSZBT-tagcsoportok. Egymás sokoldalú megismerése, jó tájékoztatás, pártjaink politikájának alapos megismerése, változatos módszer a propaganda- munkában mind segítője annak, hogy társadalmunk egésze ismerője legyen a Szovjetuniónak, s tudója annak, mit is jelent népeink, országaink kapcsolata. Nem mondhatjuk, hogy a lehetőségek teljes skáláját használjuk már. Nagy munka vár a tagcsoportokra, és azokra a személyekre is, akik ismereteik révén aktív munkáiéi lehetnek a magyar—szovjet barátságnak. Amikor most megyénkben összegyűlnek a tagcsoportok képviselői, az országos tanácskozás előtt felmérik az eddig megtett ötéves utat, bizonyára a jó tapasztalatok fóruma is lesz tanácskozásuk. A fő cél, hogy növekedjék e barátsági munka hatékonysága, s vonzó, érvekkel teli, észre és szívre ható lépések sokasága mélyítse kapcsolatainkat. Számunkra, akik itt Záhony közelében anyagi formában látjuk óráról órára a nagy testvéri ország internacionalista cselekvését, e barátság mindennél természetesebb. Nem csupán 42 tagcsoport 40 ezer tagjának ügye. 0 a ezt híven ki tudjuk fejteni az MSZBT- tagcsoportok mostani tanácskozása, akkor nem tesz mást, mint tolmácsolja megyénk egész lakosságának igazi érzéseit: a múltban gyökerező, a jelent építő, a jövőt meghatározó, megbonthatatlan barátság cselekvő erejét. Bürget Lajos Az új radiátorgyártó csarnok. Helytállás hosszú távon Siker hajrá nélkül Micsoda felelőtlenség ekkora vállalkozásba fogni — mondták még szakmai berkekben is, amikor 1965-ben meghallották, hogy a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezet 100 transzformátorállomás gyártását vállalta Egyiptomnak. A vállalkozást siker kísérte, aztán már nem volt meglepetés sem a délamerikai, sem a pakisztáni megrendelő, ma pedig már természetes, hogy termékeikből épp úgy vásárol Csehszlovákia és az NDK. mint Ku- vait, vagy Líbia. Pedig azóta mindössze 10 év telt el, ám közben a közepes nagyságú szövetkezetből korszerű gyár lett: az 1965-ös 41 milliós termelési érték helyett 1975-ben 126 milliót termeltek. Húsz évig keresett lesz... — Nekünk nem telt el ilyen gyorsan a 10 év — monja Hajdú László, a szövetkezet elnöke —, mert volt min töprengeni. Például azon, hogy mit termeljünk, ami nyereséges, mert csak így növelhettük a fejlesztési alapot. Aztán amikor pénzünk lett, az volt a gond, hogy megtaláljuk azokat a termékeket, amelyeket gyártani tudunk és hosszú távon értékesíthető a piacon. Utólag azt mondhatom: jó lóra tettünk. Olyan gyármányszerkezetet alakítottunk ki, amelyik legalább húsz évig keresett lesz és olyan gyakorlatra tettünk szert, hogy ma már gazdaságosan állítjuk elő ezeket. A szövetkezet Derkovits utcai telepén egymás mellett sorakoznak az üzemcsarnokok. Van köztük, amit 10 évvel ezelőtt kezdtek építeni, s olyan is, amelyik az idén kéL aci bácsi, már megint akadékoskodik! — kelt ki magából a művezető, amikor már harmadszor sorolta el, hogy a brigádban, kinek mi lesz a feladata. Tiszteli ő Laci bácsit, az öreg szakit, csak ne okozna sokszor annyi gondot, mint az egész brigád együtt. Előkészítették a zsaluzáshoz szükséges faanyagot, kész az állás, kimérték a tükörailapot. a betonkeverők is készen állnak, megbeszélték, hogy először egy „durva” alapot készítenek, amikor Laci bácsi előállt. „Nem lesz az úgy jó, mert most kellene eldönteni, hány centis legyen a betonalap, hová kerüljenek az oszlopok” és így tovább. Gabi, a művezető, már a szája szélét rágta idegességében, de nem szólt, nem akarta megbántani az öreget. Újra megmagyarázta a tervet, mit, hogyan ír elő, de az öreg csak morgott. Kénytelen volt ráparancsolni. „így csinálják, s kész”. Majd utána megnézi. A brigád hozzá is látott a munkához, csak Laci bácsi morgott. De, ha csak morgott volna. Feltartotta a munkát. akadékoskodott. „Ne így csináljátok. Meglátjátok rossz lesz, s kezdhetjük elölről.” Alig kezdték meg a munkát, már is lazsáltak, mert Laci bácsi állandóan duruzsolt valamit a fülükbe. Össze is kapott a brigádvezetőjével. Az meg felcsattant. „Ha maga jobban tudja, mint a művezető, akikor itt van, csinálja” — dobta le az ácsszekercét az öreg lába elé. „Jól van no, nem azért mondtam” — csitította az öreg, s eloldalgott. Alig lépett néhányat, a másik ácsot kezdte ma- eerálni. Nem jól áll kezében a szekerce, nem jó helyen csinálják az ácsolatot. összekaptak. A munka állt. „Mi van már megint?” — érdeklődött Gabi a művezető. „Ha így haladna!?:, soha nem leszünk készen” — bosszankodott. Tudta, hogy megint Laci bácsi okoskodik, de mindenki hallgatott, nem akarták az öreget „leégetni”. Ez így ment néhány napig. Megsokallta a dólgot Gabi, de egyelőre nem tudott kiokoskodni semmit, hogyan járjon túl az öreg eszén. Ha a brigádban marad Laci bácsi, akkor még hetekig elpiszmognak a betonozással, s a tervvel elmaradnak. Felcsillant az öreg szeme. „Ellátom én fiam”. Hét ágból tűzött a nap, olyan forró volt a hatalmas üzemcsarnok betonlapja, mint a katlan. „Nem sok dolga lesz Laci bátyám. Ott a slag, megengedi a csapot, s locsolja a betonalapot”. Hozzá is látott az öreg. Az első néhány órát még csak bírta. Szorgalmasan, szó nélkül locsolt Egy lélek sem volt körülötte legalább kétszáz méteres körzetben, akivel szót válthatott volna. Ez bosszantotta a legjobban. És ez a nagy forróság, felülről is alulról is. Nem, ő ezt nem bírja sokáig. Inkább nem akadékoskodik, nem szól. csak kerüljön még egyszer vissza a brigádba. Két napig locsolta a betonalapot. Gabi csak másnap, műszak vége előtt kereste fel. „No, hogy érzi magát Laci bátyám?” — érdeklődött. Az öreg csak morgott, olyan volt az arca mint a pirosra sült malacé. „Nem nekem való ez fiam. El tudja ezt látni más is. Megsül itt az ember. Tegyél te engem vissza a brigádba. Ott érzem én jól magam. Több a kereset is”. Gabi megsajnálta az öreg szakit. Nem mondta, hogy csak egy bizonyos feltétellel! De az öreg sejtette. „Rendben van, de remélem nem lesz hézag, ugye Laci bátyám.” „Nem, nem ebbe megnyugodhatsz, édes fiam”. És másnap Laci bácsi már a brigádban kezdte a munkát. Nem akadékoskodott többé. Csak a brigád lepődött meg. Nem tudták, mi történt Laci bácsivaL Farkas Kálmán Csűri Gézáné rézhuzal-tekercselés közben. (Elek Emil felvétele) szült el. Bennük pedig ebben az évben 200 darab vaslemezházas trafóállomás, 150 ezer négyzetméter ipari radiátor, 140 darab különböző nagyságú trafóház. 750 darab nagy- feszültségű trafó kapcsolóbe- rendezós és 6—700 tonna réz- huzal készül, amelynek közel feléből transzformátortekercsek készülnek. Jó partner Ahogy a felsorolásból kitűnik, a szövetkezet az energetikai programra építi termelését. amelyben jó partnerre talált: a Ganz Villamossági Művekkel 10 évre szóló együttműködést írtak alá, s napokban kötnek 3 éves közös vállakózásra szerződ éíst. — Termelésünknek 60 százaléka a Ganzé — mondja a szövetkezet elnöke — s nekünk megnyugtató egy világhírű nagyvállalat partnerének lenni. Nem kell kapkodni, új terméket, új piacot keresnünk, előre tudjuk mit dolgozunk, s előre rendelhetjük az anyagot, ami az egyik legfontosabb feltétele a folyamatos termelésnek. Számokat nézegetünk. Fél év alatt a terv szerint 72 és fél milliót kellett volna termelni a szövetkezetnek és 36 millió lett belőle. Ez több, mint 118 százalék, ám ha a tavalyi első fél évhez hasonlítjuk, akkor csaknem 150 százalék, s közben a létszám nem változott. Hogyan csinálták? — Azt hiszem, a legdöntőbb a munka- és üzemszervezés megjavítása és a begyakorlottság — mondja Kiss András, a trafóházkészitő üzemrész művezetője. — Mi pontosan kétszer annyit termeltünk, mint tavaly az első fél évben, tavaly pedig ötször annyit, mint az azelőtti évben, amikor hozzákezdtünk az olajházak gyártásához. Persze a titok nem csak eny- nyi. Legalább öt olyan újítást vezettünk be. ami megkönnyíti a munkát, kétszer is rendeztük a normákat, mert az anyagmozgatást sikerült teljes egészében gépesíteni, megváltoztattuk a hegesztés technológiáját és anyagra nem kell vámunk, mert arról mindig gondoskodnak a vezetők. Iránya hárommilliárd! — Őszintén szólva tartottam egy kicsit a normarendezéstől, mert nem tudtam kiből mit vált ki és mivel teljesítményre dolgozunk, nem mindegy ki mennyit visz haza. De nem volt egy hangos szó sem, mindenki megértette, hogy ha könnyebb a munkánk, nekünk is többet keil érte adni. És még egy fontos dolog: az öt ven ember közül 48 szocialista Drigádtag és nekünk nem ért véget tavaly a kongresszusi munkaverseny. — Tavaly első lett a Lenin brigád, és az idén sem szeretnénk rosszabb helyen végezni — kapcsolódik a beszélgetésbe Szuhánszki István lakatos. Pedig volt, amikor nagyon össze kellett szorítani a fogunkat. Az év elején nem egyszer előfordult, hogy reggelre vastag hó borította a csarnok belsejében is a vasat, aztán kapkodni kellett a kezünket, nehogy odafagyjon. De tudtuk, hogy amit csinálunk, az határidőre kell és egy olyan partner, mint a Ganz, nem lehet becsapni. Ez a jelen, ami azt jelenti, hogy a szövetkezet év végére 150 millió körüli értéket állít elő, amelyből 60 milliós nagyságrendben külföldön értékesítenek, s az ötéves terv végére 200 milliót is eléri majd a termelés. Az ugrás várhatóan azután következik majd: miután a vasmag kivételével a transzformátorok összes tartozéka itt készül, annak idetelepítésével komplett termékek készülnek majd. Mennyi lesz akkor a termelési érték? Három-mil- liárd! Negyede annak, amit most megyénk ipara egy év alatt előállít, a létszám pedig mindössze háromszorosa lesz a mostaninak. Az alap: a pontosság, a jó minőség, a felkészült szakemberek már most megvannak hozzá. Balogh József Ezt nem engedheti meg. Mit szól a főmérnök, ha meglátja? Kitalálta, hogy az öregnek különmunkát keres. Kiveszi a brigádból. Egyik reggel, munkakezdés előtt, amikor megbeszélte a brigád a napi munkát, az öregre nem osztattak ki semmit. Laci bácsi izgett- mozgott, nem lelte a helyét. Mindenki ment a dolgára, csak ő maradt ott a művezetővel. „Velem mi lesz? Én rám már nincs is szükség?” — adta a sértődöttet. Gabi diplomatikusan kezdte: „Néze Laci bátyám. Nem tudok megbízható embert állítani az új üzemcsarnok alapozásának a locsolásához. Ezek a fiatalok nem tudják rendeseit elvégezni. Arra gondoltam, hogy Laci bátyám ezt rendesen ellátná”.
