Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

4

KELET-MAG Y ARORSZÁG

1976. szeptember 1.

Denke Valéria Tolna megyében

AMERIKAI LEVELÜNK (1.)

A kansasi arénában

|^»pártkongresszusokról alkotott koráb- W i »>i ismereteimet gyökeresen módosí- BrigJHani kényszerültem előbb a demokrata párt New York-i, majd a köztársaság párt Kansas Cityben tartott konvenciója után. A kongresszus, vagy ahogy itt nevezik, konvenció, általában kiválasztott felelős emberek gyülekezete, ahol elmélyült vitákban politikai vonalakról döntenek hosszabb, rö- videbfb időszakra.

A demokrata és a köztársaság pártiak el- nökjelölt-állító és propramkidolgozó konvencióját végignézve nem vádolhatom őket felelősségteljes vitákkal, viszont alkalmazott politikai trükkjeiket csak dicséret illetheti. A demokratáknál már előre el volt döntve minden, mert Carternek nem volt komoly ellenfele, ezért a 20 ezer embert befogadó terem, a Madison Square Garden inkább hasonlított egy karnevál és búcsú keverékéhez. A hangulat teljesen békés volt, ami már nem mondható el a köztársaság pártiak Kansas Cityben tartott, tarkaságában a Madison Square Gardenen is túltevő konvenciójáról.

Ennek alapvető oka a csaknem egyenlő eséllyel induló Ford és Reagan táborának egymás ellen alkalmazott trükkjei voltak. A konvenció színhelye a Kemper aréna 17 ezer ember befogadására alkalmas. Ezeknek körülbelül egynegyede volt hivatalos küldött vagy helyettes, a többi családtag, vendég, rendőr és újságíró. A terem állandó jelleggel nyüzsgő méhkasra hasonlított, ahol mindenki jött, ment, ismerkedett, szaglászott, nyilatkozatokat gyűjtött, szóval ki-ki küldetésének megfelelően viselkedett.

Időnként a szónoki emelvényről szavazásra szólították a küldötteket, válaszoljanak igennel vagy nemmel a határozati javaslatok- elfogadásáról, vagy elvetéséről. Aki éppen odafigyelt, tekintet nélkül arra, hogy milyen minőségben tartózkodott a teremben, teli torokból kiáltott igent és aztán nemet is. S érdekes módon az elnök mindig azt állapította meg, hogy a többség elfogadta a határozatot, amit előzőleg a delegátusok kizárásával, a kulisszák mögött gyártottak. Ez teljes bizonyossága volt annak, hogy a népes, a hónapokon át szervezett, hatalmas költségbe kerülő konvenció nem -más, mint a demokratizmus látszatát kelteni igyekvő dekoráció. De a jellemzésben akkor se vagyok túlzó, ha azt mondom, hogy mulatságos politikai cirkusz.

Nézzünk néhány példát a már említett szavazási eljáráson túl. Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok alelnöke, Nelson Rockefeller, a multimilliárdos Rockefeller család legnagyobb politikai karriert elért tagja

tekintélyes, komoly embernek számít. (És melyik milliárdos nem számít itt komoly embernek?) A konvención New York állam delegátusai között ült ingujjra vetkőzve, ahogyan a többiek. Idejének jelentős részét telefonálgatással töltötte. Minden küldött széke alá telefonkészüléket szereltek, amelyek Ford és a Reagan kampányfőnökeinek biztosítottak állandó kapcsolatot. Reagan kampányfőnöke olyan telefonközpontot' szereltetett be magának, ahol a kezelőasztalon lévő gombok mindegyikén ott állt egy név, a küldöttek neve. A teremben tehát ahány küldött, annyi telefon: 2259! Ezek segítségével egyetlen gombnyomással lehetett hívni a „meggyúrandó” delegátust. A Ford—Reagan vetélkedő kritikus pillanataiban különösen élénk volt a terem a telefonálgató küldöttektől. Ezt a műveletet nevezték el találóan „ teleiOinmasszázsnak”. Ezek segítségével gyúrták a kívánt formára a delegátusok — nem álláspontját, hanem csak — szavazatát.

A konvenció egyik éjszakai ülésének csendesebb periódusában Rockefeller a többi delegátushoz hasonlóan kalandozó körútra indult a mozgó, nyüzsgő teremben. Híres ember lévén, a tv-kamera követte. Mikor a Reagant támogató dél-karolinai delegátusok helyéhez ért, óvatosan elcsent egy Reagant méltató táblát — lehet, hogy emlékként —s visszatért a helyére, a táblát bedugta a székek alá. De vesztére a dél-karolinaiak rajtacsípték — besúgás alapján. Egyikük utána ment, követelte vissza a táblát. Nem adták. Ekkor a feldühödött károsult megtorlásként kitépte a New York-i delegáció vezetőjének telefonját és a kagylót drótostul magával vitte.

Veszekedés, kavarodás támadt. Senki nem figyelte mái; a szónokot, a közönség a különjelenetet leste. Végre a titkosszolgálat embere visszaszerezte a telefonkagylót, amit Rockefeller győzedelmesen magasra tartva mutogatott nemcsak a teremben lévőknek, hanem a tv-kamerák segítségével az országnak. A mutatványt taps, nevetés, trombitálás és a hivatalosan kivezényelt rezesbanda pattogó ritmusú zenéje kísérte. Eközben Ford hívei azt terjesztették, hogy a telefon ellopásával Reagan hívei a „telefonmasz- százst” akarták megakadályozni, hogy így gyengítsék Ford pozícióját.

E

z persze így — enyhén szólva — túlzás volt, de azt meg kell adni, hogy cirkusznak igazán sikeres, szórakoztató volt.

Kansas City, 1976. augusztus.

JCoaáes ^htuán.

Karneváli statisztika: Ötszáz sebesült

Notting Hill-i csata

Kommentár

Szemtanúk a pokolból

GENFBEN A NEMZETKÖZI JOGÁSZ BIZOTTSÁG

jelentést tett közzé az emberi jogok folyamatos megsértéséről Chilében — adják hírül a távirati irodák. A rövid ismertetésekből is kitűnik, hogy a 32 oldalas kiadvány minden szava tény — vérlá- zító, elfogadhatatlan, gyűlöletes tény. Kínzásokról, eltűnésekről, letartóztatásokról szól ez a jogászi alapossággal összeállított dokumentum- gyűjtemény.

Ugyanazon a napon Európától, távol de Chiléhez közelebb, Mexikóvárosból is közöltek chilei témájú jelentést a hírügynökségek. Ezúttal Chiléből elmenekült újságírók nyilatkoztak és szavaikban ugyancsak egymást követték a tények és a számok. Három esztendeje, 1973 szeptemberében, amikor Pinoche- ték a törvényesen megválasztott államfő, dr. Salvador Allende személyén kezdték meg az azóta szüntelen népirtást, összesen mintegy 2200 újságíró tevékenykedett az ország nagyobb szerkesztőségeiben. Ebből 1500-an vannak azóta jeltelen sírban, koncentrációs táborban, bör- törben vagy éppen száműzetésben.

MINDÖSSZE EGY NAPPAL a genfi és a mexikóvárosi keltezésű, Chilével kapcsolatos hírek előtt Prágából is világgá röppent egy jelentés: a Szakszervezeti Világ- szövetség felszólította a világ szervezett dolgozóinak sok százmilliós táborát, szeptember 11-ét, a chilei fasiszta puccs évfordulóját világszerte tegyék a chilei nép iránt megnyilvánuló tevékeny szolidaritás napjává.

A prágai hír előtt öt nappal Brüsszelből közöltek chilei vonatkozású hírt: a belga fővárosban nyilatkozott az akkor odaérkezett dr. Fernando Ostronol Fernandez, neves chilei ügyvéd, aki a belga kormánytól kért és kapott politikai menedékjogot. Az ügyvéd napokkal korábban szabadult Pinochet koncentrációs táboraiból, ahol 16 hónapot töltött — csak azért, mert gyakorolta hivatását: s elvállalta Luis Corvalannak, a Chilei KP főtitkárának jogi védelmét. Egy NATO-ország kormánya sem tagadhatta meg segítségét és rokonszen- vét ettől a bátor jogásztól, aki szemtanúként számolt be arról, mit élt át 16 hónap alatt.

HÁROM EVE PINOCHETEK azt hitték, a világ majd napirendre tér a gaztettek felett. Tévedtek: néhány nap alatt Géniből, Mexikóvárosból, Prágából és Brüsszelből szólaltak meg — közvetve vagy közvetlenül — a vádoló szemtanúk. A zsarnok nem ünnepelhet zavartalanul szeptember 11-én.

Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle fő- szerkesztője kedden Tolna megyébe látogatott. Délelőtt Szekszárdon, a megyei párt- bizottság székházában K. Papp József, a Tolna megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a vendéget Tolna megye társadalmi, gazdasági, kulturális életéről és pártpolitikai feladatairól. Benke Valéria ezután a Tolna megyei pártbizottság oktatási igazgatóságát kereste fel, ahol a vendéglátókkal a marxizmus—leninizmus oktatásának időszerű kérdéseiről folytatott eszmecserét. Ezt követően a „Nagyvilág” moziban megtekintette a Tolna megye fejlődését szemléltető színes dokumentumfilmet.

„Az utóbbi években, ha külpolitikai kérdésekről volt szó, az Egyesült Államoknak nem volt elnöke, mivel Henry Kissinger ilyenkor külügyminiszter és elnök is volt egy személyben — jelentette ki atlantai választási beszédében Jimmy Carter, a demokrata párt elnökjelöltje.

A közel-keleti válsággal kapcsolatban Carter újból elkötelezte magát Izrael mellett. Ismét „Izrael védhető határainak” elvét nevezte egy majdani békemegállapodás alapjának, s állítása szerint egy ilyen megállapodás kétoldalú tárgyalások révén érhető el. Nem tagadhatta

Eliasz Szarkisz megválasztott libanoni elnök kedden egynapos látogatásra Damaszkuszba utazik, hogy Hafez Asszad köztársasági elnökkel tanácskozzék. Napirendként az Arab Liga új béketervéről tárgyalnak és azt a kérdést vitatják meg, hogy mennyi ideig maradjon Libanonban a 20 000 főre becsült szíriai katonai kontingens.

Bejrutban úgy tudják, hogy a szíriai vezetők lényegében megadták a zöld fényt Hasz- szán Szabri El-Kholinak. az Arab Liga libanoni külön megbízottjának béketervéhez. Ez a libanoni arcvonalakon lévő csapatok fokozatos visz- szavonulását irányozza elő.

Hírügynökségek viszont arról srámolnak be, hogy riadókészültségbe helyezték a Libanonban tartózkodó szí- rai csapatokat. Bejrúti diplomáciai körökben hétfőn este azt hangoztatták, hogy Szíria jelentősen megerősítette a hegyvidéken és az ország délkeleti területén állomásozó egységeit.

Délután a megyei és a városi vezetők társaságában felkereste Szek- szárd új létesítményeit, a modern úttörőházat. Elkalauzolták a vendéget a sötétvol- gyi parkerdőbe és az ott széles körű társadalmi összefogással az idén épített faházas úttörőtáborba is. Utjának következő állomása a tolnai Aranykalász Tsz volt — ahol a járás és a szövetkezet vezetői fogadták — majd elbeszélgetett a földeken dolgozó kertészeti szocialista brigád- tagokkal.

Benke Valéria látogatásának befejezéseként a Tolna megyei KISZ-bizottság és úttörő elnökség Fadd-dombori vezetőképző táborában találkozott az ott tanfolyamon résztvevő ifjúsági klubvezetőkkel.

ugyanakkor, hogy a palesztin probléma megoldása a rendezés alapvető feltétele.

Walter Mondale, Carter alelnökj elölt je ezalatt San Franciscóban mondott külpolitikai beszédet, s ebben élesen támadta a „Nixon—Ford adminisztrációt” egyrészt a belső problémák megoldatlansága, másrészt a növekvő külföldi fegyvereladások miatt. Mondale hangoztatta: attól tart, hogy Ford a választások előtt „az utolsó pillanatban” megállapodást akar kötni a Szovjetunióval a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról.

Taufik El-Szafadi, a palesztin ellenállási mozgalom egyik vezető egyénisége, hétfőn este Bejrutban tartott sajtóértekezletén közölte, hogy megkezdődött a 18 és 30 életév közötti, Libanonban tartózkodó palesztinok katonai mozgósítása.

Pierre Gemajel falangista vezető hétfőn kilátásba helyezte, hogy a jobboldali keresztény erők szintén általános mozgósítást rendelnek el, sőt katonai szolgálatra kötelezik a külföldön élő libanoni keresztényeket is.

Hétfőn este Bejrutban megalakult a jobboldali keresztény katonai erők egységes parancsnoksága, élén Besir Gemajellel, a falangisták katonai vezetőjével — jelenti az AFP Bejrutból. A katonai parancsnoksághoz a következő négy jobboldali csoportosulás tartozik: a falangisták, a nemzeti liberális párt, a cédrus őrei és a ma- ronita liga.

ötszáz ember megsebesült — közöttök több, mint háromszáz rendőr — és hetven a rendőrségi fogdában töltötte az utolsó Notting Hill-i karneváli éjszakát. London színesbőrű bevándoroltak lakta nyugati Notting Hill kerületét a nyugat-indiai fiatalok és a rendőrség valóságos utcai harcai után kedden reggel feltépett kövezet, üvegcserép és vér borította. A kirakatokat kifosztották, az ablakokat betörték a tüntetők, akik szombaton és vasárnap rezesbanda mellett, jelmezesen, békésen szórakoztak, amíg csak hétfőn meg nem kezdődtek az összecsapások.

Ezekért mindkét fél a másikra hárítja a felelősséget, Notting Hill-ben, London egyik szegény városrészében, amelyet a Portobello Road zsibvására tesz ismertté a külföld előtt, évről évre karneválokat rendeznek, akárcsak Trinidadban, ahonnan a kerületiek jórésze elszármazott. 1958-ban ebben a kerületben már törtek ki faji zavargások, és az utóbbi esztendőkben a hatóságok megpróbálták enyhíteni a színesbőrű és a fehér közösség életszínvonala közti különbség miatt támadt feszültségeket.

Ezek a próbálkozások mind sikertelenek maradtak. A háromnapos karnevál szinte egy

szempillantás alatt változott véres csatatérré. Ez akkor következett be, amikor a rendőrök letartóztattak egy zsebtolvajnak nézett fiatalt és megverték. A tömeg a gyanúsított védelmére kelt. A rendőröket téglákkal, kövekkel, üvegpalackokkal dobálták, azok pedig gumibotos attakokat intéztek a szines- bőrűek ellen órákon át. Sok bámészkodó járókelő is a verekedés központjába került és úgyszintén megsebesült.

A közösségi intézmények vezetői és a rendőrség egyaránt úgy nyilatkoznak, hogy a történtek rendőrellenes felkeléssé váltak.

Jimmy Carter az USA külpolitikájáról

Az Arab Liga új béketervéröl

Libanoni—szíriai tanácskozások

Szeberényi Lehel

14 vént

REGÉNY

29.

A kocsma előtt ma többen lődörögtek, mint máskor. Mert az ünnepnek még átlógott a lába a hétfőre is, meg volt is mit beszélni. Szétfutott a hír, hogy a Csemi Pán megsokallta a dolgokat. Ma éjjel aztán odacsapott. így járnak, akik ujjat húznak vele. Lám, a Sandi mester háza oda lett, és Matejéknál is van sírás-rívás. Marisa boldog, mert őt kihagyta a Csemi Pán. Boldogságában nem fér a bőrébe. Állandóan kiszaladgál a kapuba, és beszédesebb, mint bármikor. Mindenkinek el kell mondania, — mert nem fér meg

benne —, hogy őrá nem is haragudhat a pokolok fejedelme, mert ő volt, aki nem akart a Vaskapu-sziklához menni, és ő volt, aki mondta, hogy forduljanak vissza. S akit Marisa egy kis beszélgetésre elkap, váltogathatja a lábát, míg továbbengedi.

Ezeket tárgyalgatták a kocsma előtt, s éppen azon röhögtek, Marisa milyen boldog, hogy kimaradt a szórásból, mikor nyílott a tanácsháza ablaka.

Az elnök kikiabált az embereknek:

— Maguk tudnak a földrengésről?

Az emberek odanéztek, a vigyor ott volt az ajkukon. S hogy nem felelték, az elnök még egyszer szólt:

— Észlelt valaki ilyet az éjjel?

— Éjjel? — töprengett Martin, a borbély. — Sokaknak forgott a világ az éjjel.

Ezen megint nevettek egy jót, még az elnök is elmosolyodott. Akkor is mosolygott, mikor visszafordult Sandi- hoz.

— Hát látod.

— Részeg volt ez mind — dohogott keserűen Sandi. — Ezeket ugyan hiába kérded.

— Ez van — mondta az elnök. — Egyelőre.

Nézte kicsit a mosolygós kék szemével Sandit, 6 meg- kookáztatott egy kérdést:

— Te józan voltál?

Sandi felállt, és sértődötten elment.

★

Másnap reggel jót nevetett a falu. Mert legjobb öröm a káröröm.

Marisát szarvára szúrta egy szarvas. Ezt akkor tette, amikor Marisa keblét elégedettség dagasztotta, és szívesen tett összehasonlításokat a maga javára, és nagyon biztos volt a maga dolgában. Elég kényes helyen ejtett sebet rajta. Szerencsére a hely inkább illem szerint volt kényes, semmint életveszély tekintetében.

A szarvas pirkadatkor jelent meg az udvaron. A zárt kapu ellenére. Ezt később az emberek bizonyító jelként emlegették, holott tudták,

hogy a szarvas könnyedén libben át a kerítéseken. Marisa felnyitotta a tiszta lelkiismeretűék édes álmából szemét, és hallotta, hogy kívül motoz valaki. Megbököd- te a férjét.

— Te, jár itt valaki ...

— Hagyj békén! — mondta Gyúró, ki este sokat ivott, és átfordult a másik oldalára.

Marisa felkelt, az ablakhoz lépett, és látta, hogy egy szarvas a fiatal almafát dézsmálja. Cseppet se volt rest, nosza, seprűt ragadott, s amúgy pendelyben a szarvasra támadt.

— Hess te! — rikoltott.

A szarvas legelt még egy kicsit, s csak akkor fordult meg, mikor csattant lapockáján a seprű. Egy szó nélkül szarva közé vette Marisát, és feltette a kerítésre.

Marisa éktelen visítást csapott, melyet a méltatlanul ért sérelem felhangjai színesítettek. Ült a kerítésen, amúgy pendelyben, és visított, ülepéből csörgedezett a vér, mert bár a hím állat a gyengébb nemre tekintettel finoman cselekedte, amit cselekedett, kapitális fejdíszének egy oldalágacskája mégis csak beleakadt az asszonyba.

— Isten nem ver bottal — mondták az előszaladó emberek, mert azonnal látták a dolog jelentését.

Mire Gyúró kicammogott a házból, a szarvast már rég elnyelte az erdő, ő ijedt meg legjobban az asszonyi visítás- tótt.

Ondrej, a mezőőr fejét csó- válgatta a pipája mögött.

— Jól őrizted mezőt — szólt oda neki Gyúró.

— Ez nem ott jötte — felelt Ondrej.

— Hát?

— Hipp-hopp, jötte föld alól. — Pislogott hozzá fontosán. Akik ott voltak, ba- zsalyogtak, és tudták, amit tudtak.

Marisa pedig még mindig a kerítés tetején sírdogált.

— Meddig hagytok itt vé- rezni?

Levették Hát volt valamicske hasadás a farán, a vér már alvadozott rajta. Az asszonyok, mert ők is előjötték hamar, nem engedték a

férfiakat Marisához, jajgatva körülvették, lefektették az oldalára.

— Eriggy már — tuszkolták Gyúrót —, orvos ide kell!

Míg Gyúró mackósán szedte a lábát, az emberek az utcán társalogták. Volt mit.

— Szarvat az viselte, nem vitás — jelentette ki Králik Franyo arcizomrándulás nélkül. Tekintetét nyomatéknak végighordta a többieken.

— Az vót neki — mondták.

— Meg patája vót — mondta Ondrej. — S fekete a háta. Szőrös.

Pipázgattak, bazsalyogtak. Nem lehetett tudni, mit gondolnak komolyan, mit nem.

Gyúró gyámoltalan ember volt. Hogy lelje az orvost, amikor a városban lakik, s egyszer jön ide egy héten? Szerencsére találkozott Ján- nal az asztalossal. Ján elment vele a trafikba. Ott van telefon.

Mikor Sandi meglátta Jánt, elsápadt: a Zsabka gyerek beszélt.

(Folytatjuk)