Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-04 / 209. szám

1976. szeptember 4.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

Figyelmet

az

öregekre

„SOKKAL. JOBB VOLT,

amíg nem egyesült a három termelőszövetkezet. Jobban törődtek a besenyődi nyugdíjasokkal. Egy gyűlésen azt ígérték, hogy megszántják és kétszer megművelik a nyugdíjasok háztájiját. Sajnos, ez csak ígéret maradt, mert az igazság az, hogy a kertemet mással szántattam meg, csak a kinti háztájin dolgoztak a tsz gépei. A tengerit is maszek fogatossal hozattam haza, mert ha a tsz fogatára várok, a termény ott veszett volna. Már két éve mindenért Levelekre kell járni, de az intézés bizonytalan. Mindenki panaszkodik. Én is voltam tsz-elnök 1949—52- ig, de mindenkinek volt szalma és fuvar. Nem pénzért, ingyen és á háztáji munkálatokért sem kellett fizetni. Vajon mi az oka annak, hogy a levelek! tsz vezetősége így bánik a besenyődi nyugdíjasokkal?” — fejeződik be N. Puskás Pál nyugdíjas levele, melyet szerkesztőségünkhöz címzett.

EZZEL A KÉRDÉSSEL FORDULTAM én is Dudás Sándorhoz, a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkárához.

— A panasz jogos. Előfordulhatnak ilyen esetek, de nem mondanám, hogy általánosak. A türelmetlenség abból adódik; hogy a gyümölcsösökben csak lófogatokkal tudunk szántani és várni kell, amíg minden jelentkezőhöz eljutunk. Igyekszünk ingyen szalmaszállítmánnyal és 5 mázsa tűzifa- juttatással is segíteni a nyugdíjasoknak. Ennek ellenére megtörténnek a levélben leírt esetek. Ezért tervezzük, hogy a lófogatok helyett kis kerti traktorokat állítunk be, amivel időre és gyorsabban el lehet végezni a tavaszi munkákat. Négy brigádunk vállalta, hogy segíti a rászoruló idős embereket. Az ügyintézésre a délutánok alkalmasak és felvettünk egy ag- ronómust is, aki csak a háztáji területekkel foglalkozik.

Erről az agronómusról azonban még nem hallottak Puskásék és sajnos a tényeken nem sokat változtat a jelenlegi gyakorlat. Apagyról hozatták a tüzelőt és két éve már, hogy több említett juttatásból az a két idős, nagybeteg ember kimaradt. Azon sem lehet csodálkozni, hogy ügyes-bajos dolgaikkal nem fordulnak mindjárt a másfél kilométerre lévő tsz-hez. Nem bírja már a lábuk. S az is megérthető, hogy a kétezer forintos nyugdíjból ketten nehezen tudnak megélni. Nam kívánnak ők — és egyetlen nyugdíjas sem — olyan dolgot, amit a tsz nem ígért meg.

FELELŐSSÉGTELJESEBB GONDOSKODÁSSAL meg- szüntethetők lennének ezek a panaszok. Úgy, ha a mindennapi munka mellett több figyelmet fordítana a termelőszövetkezet vezetősége és a tagság saját nyugdíjasaira. Az említett tervek, ha. mielőbb valóra válnak, a köny- nyebbséget már biztosítják, ám az elégedettségért még többet kell tenniük. Az utóbbira a környező termelőszövetkezetek gyakorlatából is találnak példát.

Balogh Júlia

Havonta 60 ezer kályhacsempét készítenek a Szabolcs-Szatmár megyei Kommunális Szolgáltató Vállalat kerámiaüzemében. Felvételünkön: Szmolár

András és Varga Antal betanított műnk ások a megformázott kályhacsempét az égető kemencébe rakják. (Gaál Béla felvétele)

Túl az idő tizedén

Terveink megvalósítása

„Minden szinten hatékonyabbá keli tenni a tervek végrehajtásának és a gazdasági fegyelem megtartásának ellenőrző- sét»

(Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.)

Ha felmérést készítenénk arról, hogy mikor, az évnek melyik szakában esik legtöbb szó,a tervezésről, egeszen

biztosan az első negyedév kerülne ki győztesen. Ez természetes is, hiszen a mérleg ekkor mutat tükröt a végzett munkáról, amely reális alapja lehet a következő időszak termelésének.

1976. elején minden korábbi évtől fontosabb volt a tervezésben: nem csak az idei, hanem öt évre. az V. ötéves terv egész időszakára kellett tervezni, méghozzá úgy. hogy az összhangban legyen a megye. a népgazdaság terveivel, vegye figyelembe a XI. kongresszus, a Központi Bizottság 1974. decemberi, 1975. júliusi, a novemberi határozataiban megszabott feladatokat, ugyanakkor számoljon a reális lehetőségekkel is.

Bevonták a kollektívát

Ha a megye ipari termelésének több, mint felét előállító nyíregyházi vállalatok, üzemek tervkészítésének tapasztalatait összegezzük, kitűnik: jól használták ki a

vállalatok az időt, megfelelő nyilvánosságot biztosítottak a tervkészítésnek, aktívan bevonták a kollektívákat e fontos munkában. Segítettek ebben a párt- és társadalmi szervezetek: a legtöbb helyen önálló napirendként tárgyalták középtávú terveiket fórumaikon.

Gazdagabb, sokrétűbb munka volt most a tervkészítés és nehezebb is volt az előrelátás. Mert bár a módosított szabályzókat, időben megismerhették, a gyakorlat ismeretlen volt, a hatást legfeljebb fél évkor, de inkább csak év végén lehet meglátni. Mégis most készültek legátfogóbb kiegészítő tervek a beruházási, műszaki fejlesztési, munkavédelmi, szociálpolitikai feladatok megoldására is.

Nem mindenütt voltak azért kedvezőek a körülmények a tervkészítéshez, mert az országos vállalatok közül néhányan — UNIVERSIL, HAFE, papírgyár — kosz helyzet elé állították a gyárakat, s ezzel formálissá tették a tervek Itteni megtárgyalását.

Az összkép mindezek ellenére kedvező: olyan tervek

készültek, melyek figyelembe vették a megyei pártbizottság január 9-i határozatát, amely az V. ötéves terv idejére meghatározta a megye gazdaságpolitikájának céljait. E határozat szellemét tükrözi, hogy a vállalatok reálisan számoltak az extenziv fejlesztés korlátáival, s terveikben kiemelkedő szerepet kapott a hatékonyság, a termelékenység és . a műszaki fejlesztés.

r

Érdekek

összhangja

Pedig a tervek a termelés növekedését 55 százalékban határozták meg, s ez még ak- akor is magas szám, ha néhány vállalat — a HAFE, a Taurus, a Szabolcs Cipőgyár— az átlagostól lényegesen nagyobb arányban növeli termelését. A népgazdaság érdekeivel összhangban tervezték a megyeszékhely vállalatai az export növelését is, amelyből kiemelkedő a tőkésországokba irányuló kivitel.

Ez volt a terv, amelynek több mint egytized részét magunk mögött hagytuk, s a teljesítés máris néhány tapasztalat leszűrésére ad lehetőséget. Olyannyira, hogy még mindig gondot akoz a folyamatos, a tervhez pontosan igazodó termelés, s ez automatikusan m3ga után vonja majd az év végi hajrát. Ezt igazolja, hogy Nyíregyháza ipari üzemei a tervezett 9,6 százalékos termelés növekedés helyett csak 9,2 százalékot értek el és elmaradás mutatkozik a tőkés exportban is.

Magyarázatot persze lehet találni, hiszen a rossz tavaszi időjárás miatt a zöldségfélék későn értek, s ez kihatott a konzervgyár termelésé re, vagy a dohánygyár is csak a dohányérés után exportál hat, ám olyan üzemekben is van lemaradás, ahol a ierme- lés nincs összefüggésben az időjárással. Az ipari szövetkezetek közül például a cipőipariak lemaradtak, s ezeket a FEFAG, vagy a divatruházati vállalat túlteljesítése sem tudta egyensúlyba hozni.

Újabb

erőfeszítésekkel

A nyíregyházi vállalatok 4 százalékos termelésfelfutási irányoztak elő és ezt 5,6 százalékra teljesítették. A növekedés üteme azonban nem volt egyforma, mert míg a KEMÉV a 10,2 százalékos termelésnövelést is túlteljesítette. addig a SZÁÉV a minimális, 0,6 százalékos növekedést sem teljesítette. Az viszont igaz, hogy létszámban még a tavalyitól kisebb tervet sem érték el, így a növekedés egészét a termelékenység emelkedése adta.

Hogyan lehet hát összegezni a tervkészítés utáni első nekirugaszkodást. Úgy. hogy összességében jó volt és év végére minden téren teljesíthető lesz, ám ehhez, nagyobb erőfeszítésekre van szükség. Segíthet — segít is, ha jobban felkarolják — a munkaver- seny-mozgalom, a termelést segítő egyéb mozgalmak, például az újítómozgalom. a sokat emlegetett munka- és üzemszervezés javítása, a munkafegyelem szilárdítása, a műszakok számúnak növelése.

Végezetül még egy erőforrás: az elmúlt hónapokban a tagkönyvcserét megelőző beszélgetésekben sok hasznos javaslat, észrevétel hangzott el, amelyeket figyelemmel kell kísérni. Ha a pártszervezetek felhasználják ezt termelést segítő tevékenységük során, a cselekvésben is meglesz az aktivitás.

Balogh József

LEHETNE JOBBAN ?

Az MSZMP Központi Bizottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazdasági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tudja legjobban, mi az, amin változtatni kell. Ezért kérdeztünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipari és - mezőgazdasági munkást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tartalékokat.

Aki válaszol: Ónodi István, a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet elnöke.

— Az-utóbbi négy év alatt teremtettük meg a szövetkezet jó gazdálkodásának alapját, amelynek feltétele a Síp utcai régi telephelyünk megszüntetése és az új központ felépítése volt. A korábbi rossz munkakörülmények mellett ugyanis csak kis termelékenységgel dolgozhattunk, a jó újítások sem hozták a várt eredményt. Az automatizálás következtében a 4—500 párás szalagonkénti termelést 7—800 párra emeltük és megindítottuk az iparszerű termelést az időközben hozzánk csatolt Kisvárdai Cipőipari Szövetkezetben is. Nem kis munka volt, hiszen a kisvárdaiak 10 évvel lemaradtak a mai követelményektől. Két évvel ezelőtt ott még kézzel napi 50—60 pár cipőt készítettek, az átszervezéssel és egy-két célgép beállításával napi 300 lábbelit állítanak most össze.

— Az alapokra most már építeni kell, hogy jobbak legyenek eredményeink. Az egyik járható út a műszaki fejlesztés, amellyel a csarnokok jelenlegi 60 százalékos kihasználását tovább tudjuk javítani, azaz így érhető el 1980-ra a mostani 380 ezer párás termelés megduplázása. Az V. ötéves tervben 15 milliós fejlesztési hitelt kértünk, amelyből a helyi tüzödében új szalagot és két aljaszalagot állítunk be, a jelenlegit Kisváráéra telepítjük. így mindkét telepen jelentősen emelhető a termelékenység.

— A jobb munka tovább fokozható a szervezettség

VÁLASZOL:

Ónodi István

emelésével. Az elkövetkező években kell megoldanunk a tüzöde és az aljaüzemrészek fokozottabb kiszolgálását egy előkészítő részleggel. Az olasz típusú mokaszin férficipők gyártása — habár már 8—10 éve dolgozunk rajta — mindig kíván még tökéletesíteni valót. A mintákat 6—8 hónaponként átdolgozzuk a divatigények és a jobb minőség érdekében.

— Magasabb eredményeket érhetnénk el a munka- fegyelem fokozottabb megszilárdításával is. Ma még figyelmeztetni kell a dolgozókat, hogy a dohányzás szüneteit csökkentsék, a munkaidőt végig dolgozzák le és felesleges a vezetőtől kéreszkedni, ha a művezető nem engedi el Őket. De nemcsak a munkásokon múlik a munkafegyelem megtartása. Sokszor a hibás anyag — van olyan, amit nem lehet feldolgozni — és á szállítások késése okoz fegyelmi vétséget. Ilyenkor vagy átcsoportosítjuk az embereket, vagy leállunk egy rövid időre. Az idei év sem volt mentes az anyaghibától, a kieséseket most hozzuk be. Azzal számolnunk kell, hogy egyetlen megrendelőnk sem fogadja el a legkisebb mértékben hibás termékeket sem. egyforma minőséget kell produkálnunk minden külföldi partnerünknek.

— A jobb munkavégzés további feltételei fokozatosan még aZ ötödik ötéves tervben megvalósíthatók nálunk.

fi yermekkora szomorú mm volt... Szülei korán el* haltak, rokonai nevelték fel. Szeretett volna egyetemre menni, de nevelőszülei ebbe nem egyeztek bele. és ő az első kínálkozó állást elfoglalta. Nem ilyesmiről álmodozott, de szüksége volt keresetre. Huszonöt éves korában mérleget csinált eddigi eleiéről és megállapította, hogy mostanáig nagyon kevés öröme volt. Milyen lehet a boldogság? — tűnődött. Amikor egyszer találkozott egy volt iskolatársával és az eldicsekedett neki sikerült házasságával, elmondta, hogy nagyon boldog. <5 megkérdezte tőle: „Milyen érzés az, boldognak lenni?” Barátja csodálkozva nézett rá, azután azt válaszolta. hogy ezt az érzést nem lehet megmagyarázni, körülírni.

— Majd ha te is nagyon boldog leszel, megtudod, — vigasztalta.

Egyszer megismerkedett egy lánnyal, akibe nyomban beleszeretett. Ez lenne a boldogság? — kérdezte önmagáéi. de csakhamar rájött, hogy nem az. mert a lány nem viszonozta érzéseit és egy napon nem jelent meg a találkozón és egy szakállas fiatalemberrel mutatkozott, akinek nemcsak hosszú haja, körszakálla. hanem sportautója is volt.

Azután csalódottan a munkában keresett vigasztalást. Benyújtott egy újítást, amely óriási megtakarítást jelenthetett volna az iparban. Ha beválna, ez lenne számára a boldogság? — tűnődött, de nem kellett sokáig törnie a fejét ezen a problémán, mert megállapították, hogy az újítást nem lehet megvalósítani, több módosítást kellene keresztül vinni rajta, akkor talán beválna.

Rábeszélték, hogy próbáljon külföldön szerencsét. Azzal kecsegtették, hogy a Lajtán túl csupa öröm vár rá. Nagy kereset, nők, siker, egyszóval boldogság. Elhitte

__

A valóság balszerencse, nélkülözés volt. Amikor hazajött és újra állásba ment, ügy érezte, hogy ez már előleg a

boldogságból. Persze, még nem az. — gondolta és képzeletében egy nő jelent meg. Szép, okos, kedves. Ezt kellene megtalálni. Ha szeretne és viszontszeretnék. Ez lenne a boldogság. De még nem talált erre az igazira. Aztán arra gondolt, hogy a siker is lehetne boldogság. Esetleg a siker és szerelmi siker együtt. Vagy talán a megelégedettség nyújtana igazi boldogságot? Esetleg a jól végzett munka öröme?

Egy napon későn feküdt le, nyugtalanul aludt és álmában egy áruházban járt, ahol hatalmas neonbetűk hirdették: „Itt minden kapható!” Megkérdezte:

— Boldogság is van raktáron?

— Hogyne, — válaszolták.

Hát a boldogság is megvásárolható? — csodálkozott.

Szó nélkül egy ládára mutattak, amelyen tábla állt, a táblán felirat: „Tartalma:

boldogság”. Örömmel sietett a ládához és arra gondolt, hogy nyomban megveszi, és akkor vége lesz a boldogság utáni hajszának. De csalódás érte, mert a ládán még egy felirat volt. Ez állt rajta: „Prototípus, nem eladó!”

Palásti László