Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

1976. szeptember 30. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Telefonbeszélgetés — számjegyes „kódolással" Az ENSZ adatai szerint je­lenleg a világon 340 millió körül van a használatban le­vő telefonállomások száma. A készülékek több mint egy- harmada az Egyesült Álla­mokban üzemel (az amerikai részesedés néhány évvel ko­rábban még az 50 százalékot is elérte). Harminc olyan or­szág van a világon, ahol a te­lefonállomások száma az egymilliót meghaladja, és az utánuk következők a sorban éppen mi lennénk, akik már majdnem elértük az egymil­liót. A telefonhálózat fejlesztése — különösen a nagy kiterje­désű országokban — rendkí­vül költséges, ezért nem na­gyon lehet arra számítani, hogy a fejlődő országokban a következő esztendőkben dön­tő változás következzék be. Márpedig a világon mű­ködésben levő telefonállo­mások száma akkor emel­kedne igazán, ha ezek­ben az országokban je­lentős fejlődés indulna meg. A telefontechnika ma az ún. analóg beszédátvitelt használja, ami azt jelenti, hogy a beszédhangok alakhű- en terjednek az összeköttetés során. Az utóbbi években ki­dolgozott digitális (számje­gyes) átviteli rendszer sok­kal korszerűbb a korábbinál. A digitális átvitel elterjedé­sét a félvezető-technika tö­kéletesedése tette lehetővé. Az impulzuskód-modulálás- sal — rövidítése szaknyelven: PCM (Pulse Code Modulati­on) — aránylag olcsón és egyszerű eszközzel lehet nagy áramkörszámot előállítani. A képen látható telefonáló hölgy, aki egy PCM-rendsze- rű telefonközpont mellett áll, észre sem veszi, hogy beszéd közben másodpercenként nyolcezerszer szakítja meg az áramkört a Siemens-cég gyártotta berendezés. A nagy csatornaszámú távolsági át­vivőrendszereket ma már csak PCM-technikával old­ják meg. „Tegye le a szappant — és beszélgessen!" Londonban nemrégiben egy konferenciát rendeztek, amely a gyermekek beszédzavaraival fog­lalkozott. Az egyik előadó meg­állapította, hogy a szülők egy része igen keveset beszélget a kisgyermekével, holott a kis­gyermek igen közlékeny és na­gyon szeret beszélgetni. A szü­lők szófukarsága is beszédza­vart okozhat — mondotta az előadó, majd azt javasolta, hogy ezek a szófukar szülők ne csak a gyermekek mosdatásával fog­lalkozzanak, hanem tegyék le időnként a szappant — és be­szélgessenek a gyermekkel. A nők aránya az orvosi egyetemen A birminghami egyetemen végzett felmérés szerint az egyetemre járó és az egye­temi tanulmányaikat elvég­ző nőknek kereken 1/3 része különféle okok miatt „el­vész” az orvosi gyakorlat számára. Tekintettel arra, hogy az államnak mintegy 10 000 fontba kerül egy-egy orvos kiképzése, már csak gazdasági okoból is meggon­dolandó, ne csökkentsék-e az egyetemre felveendő nők számát? Birminghamban az elmúlt 11 évben ily módon kereken 20 millió font ve­szett kárba. Házinyúl — vagonszámra Az V. ötéves terv világosan előírja a gazdálkodó szervek­nek, hogy keressék az új le­hetőségeket. A Bikali Állami Gazdaság­ban mintha már az 1960-as években megérezték volna az 1976-os valóságot: figyelve a hazai lehetőségeket és a kül­földi piaci igényeket, különös ötlet született bennük: meg­valósították a nagyüzemi há- zinyúltenyésztést. Ilyen eddig seholsem volt a világon. Ha­marosan beigazolódott, hogy érdemes az ésszerű kockázat- vállalás, az új kutatása. A gazdasági haszon mellett az is nagyon jelentős volt vállalkozásukban, hogy a fogytán lévő férfi munkaerő mellett nődolgozóknak is megfelelő munkát és kerese­tet tudtak biztosítani. A gazdaság nyúltelepéről ma 70 vagon húsnyulat ex­portálnak Olaszországba és a háztáji gazdaságokba ki­helyezett bikali nyulak sza­porulatából mintegy 500 va­gonnyit szállítanak el az olasz kamionok. Ez a magya­rázata, hogy a gazdaság leg­jövedelmezőbb ágazata a nyulászat lett. 1975-ben mintegy 22 millió dollárt ho­zott a nyúl a népgazdaság­nak. A nagyüzemi tartásra leg­jobban alkalmas nyúlfajtát a Fehér-gyöngy hibridet a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézetben hozták lét­re. Ez volt a nagyüzemi nyúl- tenyésztés lehetőségének az előfeltétele. De meg kellett jól választani azt az istálló­típust is, ami alkalmas nagy­tömegű nyúl elhelyezésére. Többféle kísérletezés után bebizonyosodott, hogy a leg­megfelelőbb istálló, amely kielégíti a nyúl igényeit könnyűszerkezetes elemek­ből áll és annak további elő­nye, hogy gyorsan kivitelez­hető, üzemi körülmények kö­zött előregyártható. És a helyszínen három ember az évszaktól függetlenül össze­szerelheti. A nagy tömegű nyúl biológiai igényeit szol­gálja. A beszerelt szellőztető berendezés, élősúlykilogram­monként és óránként 5 köbméter friss levegőt jut­tat az épületbe. Mivel azon­ban a nyúl nagyon érzékeny a huzatra, kombinált szellőz- tetési módszert alkalmaznak, tehát a természetes légcserét és az időjárás függvényében túlnyomásos szellőztetést vé­geznek olaj fűtési termogene­rátor, ill. ventillátor segítse gével. Egy épület ily módon 5200 db hízónyúl elhelyezésé­re alkalmas. Meg kellett oldani a ketre­cek problémáját is, mégpedig a termelés szakaszainak más­más igényei szerint tenyész és nevelőketreceket kellett kialakítani. A tenyészketrec- ben az anyák és szaporulatuk 4 hetes korukig élnek. Ez a ketrectípus 3 szintes, hor­ganyzott fémből készült, és trágyakihúzóval, automatizált súlyszelepes önitatóval, az ajtón elhelyezett billenő ete tővályúval, szénazsebbel, el letőládával, pihenődeszkával van ellátva. A választott nö­vendékek kétszintes ketrec­rendszerben vannak elhelyez­ve. A nagyüzem arra törekszik, hogy maximálisan kihasznál­ja a házinyúl szaporaságát. A pároztatást ezért mindig a biológiai és gazdaságossági szempontokat figyelembe vé­ve hajtják végre. Az anyán ként elérhető szaporulat nö­velése nemcsak genetikai, hanem szaporítástechnikai módszerekkel is lehetséges. A nyúlfiókák felnevelése során fokozott gondosságot és figyelmet kell biztosítani. A takarmányozással jól felké szített és normálisan szopta­tó anyák fiókái gyorsan fej­lődnek és életük 28. napján — miután anyjuk teje elapad — rákényszerülnek a takar­mány fogyasztására, így el­választhatók. A nyulak táp­lálásához szükséges tápot is a gazdaság kísérletezte ki, és Saját receptura szerint ma­guk is állítják elő. Jellegze­tessége, hogy hazai alap­anyagokból áll, importra te­hát nem szorulnak. Ezzel lát­ják el a kistenyésztőket is. A nyúlhús olyan keresett cikk a tőkés piacon, hogy a jelenlegi árviszonyoknál ma­gasabb szinten adható el, és eladása belátható időn belül bármilyen mennyiségben sem jelent problémát. Ezért a nagyüzemi tenyésztésen kí­vül nagy jelentősége van a kistermelők által előállított nyúlhúsnak is. Ma 100 ezer db bikali tenyésznyúl termel folyamatosan a kistenyész- tőknél és a gazdaság 170 ÁFÉSZ-en keresztül tartja velük a kapcsolatot, de kü­lön szaktanácsadó csoportunk is működik, foglalkoznak a kistenyésztőkkel és a háztáji gazdaságokkal. H. J. Szép sorban. ww Őszi munkák a gyümölcsös­ben A gyümölcsszedés után is van tennivaló a házikertben. A lehullott lomb alatt, a lehul­lott levelekben, a fatörzsön és kéregrepedésekben, ágelága­zásokban és a rügyeken ilyen­kor már ott vannak különböző áttelelő alakban a jövő évi fertőzés kezdeményei. Az őszi védekezési munkák során eze­ket kell megsemmisíteni, így a következő évi növényvédelem hatékonyabb lesz. A lehullott levelekben az alma- és körte- varasodás kórokozója telel át, a monilia pedig az összesza"- radt gyümölcsmumiákban vé­szeli át a telet. Az almafa- és őszibarack-lisztharmat áttele- lése a fertőzött rügyekben tör­ténik. A gombás betegségeken kívül ilyenkor már megtalál­hatók a rovarkártevők telelőre vonult alakjai, a kifejlett egve- dek, lárvák, bábok és tojások. Az almamoly, a szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly her­nyói (lárvái) fatörzsek repe­déseiben, sűrű szövésű gubó- ban telelnek át. A körtemoly lárvája a többi gyümölcsmoly­tól eltérően a talajban telel. A barackmoly fiatal hernyóinak áttelelése a vesszők elágazásai­ban történik. A fákon ilyenkor már megtalálhatók a galago­nyalepke és aranyfaru pille hernyói a kis és nagy her­nyófészkekben, amelv néhány pókhálószerű szövedékkel ösz- szetartott. elszáradt levélből áll. A gyűrűspille a vesszőkön gyűrű alakban elhelyezkedő tojásokban telel át. A rügyoik- kelvek között, az ág és vessző elágazásokban aoi*ó piros to- jáacsomnk láthatók, ameivek a takácsatkák áttelelő tojásai. A veszélves kártevők közé tarto­zó kaliforniai najzstetű lárvái a pajzsok alatt, a vértetvek ppHjg viaszos bevonat alatt ta­lálhatók. Lombhullás után szükséges a lehullott levelek lepermetezé- se és megsemmisítése. Perme­tezéshez használható a Noven- da (2%), Krezonit (0,9%). Ezzel gátolhatjuk az alma- és kör- tevarasodás, a csonthéjasok klaszterospóriumos (levélli- kasztó> betegségének, a kajszi gnomónia, szilvalevél vörös­foltosság, cseresznye és meggy blumeriellás gombabetegségé­nek áttelelését. Ha nem végez­zük el a lomb permetezését, akkor azt feltétlenül gyűjtsük össze és ássuk el. A csonthéjasok baktériumos betegségének és. a citospórás gombásbetegség kórokozójának aktivitása fokozódik, így a fer­tőzés lehetősége fennáll. A fenti kórokozók ágelhalást idéznek elő. A károsodás csök­kenthető a lombhullás után réztartamú készítménnyel — legjobb erre a célra a Bordói- lé — elvégzett permetezéssel. A gyümölcsfákról a kis és nagy hernyófészkeket, a gyü- mölcsmumiákat le kell szedni és meg kell semmisíteni. A fák törzsén a beteg részeket mélyen ki kell vágni, majd ezt a felületet fasebkátránnyal kell bekenni. Kéregkaoarás- sal, drótkeféléssel szintén gyé- ríthetjük az áttelelő kártevő­ket. ősszel ajánlatos a szerves trágyázást elvégezni, ekkor időszerű a kálium- és foszfor- tartalmú műtrágyák kijuttatá­sa is. Szerves trágyázásra is­tállótrágya, komposzt, tőzeg- fekál használható. Szerves trágyát 2—3 évenként — lehe­tőleg akkor, amikor a követ­kező évben nagy termés vár­ható — célszerű adagolni. A következő évi termésmennyi­ségre ősszel a termőrügyek mennyiségéből, fejlettségéből lehet következtetni. Javasolt szervestrágyaadag 5—6 q. 100 négyzetméterenként. A 40%-os kálisóból 10, a szuperfoszfát­ból 6 kg-ot célszerű minden évben 100 négyzetméterenként kijuttatni. Meg kell jegyezni, hogy a cseresznye, meggy, a kajszi- és őszibarack kálium­igényes, az alma. körte viszont a foszforból kíván többet. En­nek megfelelően a javasolt műtrágyaadagokat a gyü­mölcsnem igényének megfele­lően érdemes növelni, illetve csökkenteni. A termőgvümöl- csösökben a szerves és mű­trágyákat egyaránt , az egész: területen eevenletesen elszórva kell a talajba munkálni.* Endreffy Zsolt növényvédő állomás Védekezés a ribiszkelepke ellen Hazánkban jelenleg a piros és fekete ribiszke legelterjed­tebb kártevője. Az ország vala­mennyi ribiszkeültetvényében és a házikerti telepítésekben mindenütt megtalálható. Nem ritka a 30—50%-os vesszőfertő- zöttség sem. Az üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon ti- puliformis) hernyója a kárte­vő. A fertőzött vesszők dugvá­nyozásra nem alkalmasak (bár egy részük meggyökeresedik, ezért a szaporítóanyag-terme­lők igen sokszor ezeket is fel­használják, ezzel azonban a kártevőt terjesztik). A vesszőfertőzöttség mérté­kének és az ültetvény korának növekedésével fokozódik a termésveszteség is. A lepkék tojásaikat a rügy­alapokra és a vesszők elágazó- dásaihoz egyesével rakják le. A kikelő hernyók berágnak a kéreg alá. A vessző belsejébe jutó hernyóknak levegőre van szükségük. Ezért minden eset­ben elkészítik szellőzőnyilásu- kat, amely egész életük folya­mán jól jelzi tartózkodási he­lyüket. A károsított vesszők legbiz­tonságosabban a hernyók által készített szellőzőnyílásról, il­letve az ebből kiálló és kiszó­ródó rágcsálókról ismerhetők fel. Mivel a hernyók leginten­zívebben szeptember folya­mán, október elején táplálkoz­nak, ilyenkor már a késői to­jásrakásból származó hernyók is a veszzők belsejében élnek, ekkor érdemes a mechanikai védekezést végrehajtani! A mechanikai védekezés, amely során a fertőzött nö­vényi részt tőből kivágjuk és elégetjük, ősszel végezhető. Ez természetesen csak abban az esetben eredményes, ha azokat a vesszőket távolítjuk el, ame­lyekben a hernyók élnek. A régebben fertőzött, de a kár­tétel nyomait magukop viselő vesszők eltávolítása — a gya­korlatban zömmel ezeket vág­ják ki — nem vezet a kártevő egyedszámának csökkentésé­hez! Széles Csaba mezőgazdasági főiskola R endkívüli ütemben növeke­dett az utóbbi években ha­zánkban a szeszes italok fogyasztása: a felszabadulás előtti időszakhoz viszonyítva egyharmadával több bort, húsz­szor több sört és hétszer annyi tömény szeszt fogyaszt az or­szág lakossága. A fogyasztás növekedésének gyorsuló ütemé­re jellemző, hogy 1960-ban 5,8, 1965-ben 6,45 liter jutott egy fő­re (az alkoholtartalmú italokat százszázalékos abszolút alkohol­ra átszámítva), jelenleg az így mért évi alkoholfogyasztás elér­Vessünk gátat az alkoholizmus­nak! te, sőt valószínűleg meg is ha­ladta a kritikus 10 litert. S egyáltalán nem lehetünk büsz­kék arra, hogy a világranglis­tán az 50 legtöbbet fogyasztó or­szág közt az élmezőnyben (a szocialista országok közt az el­ső helyen) a tömény szeszes ital fogyasztása tekintetében világ- viszonylatban a második helyen állunk és sörben is „felittuk ma­gunkat” az ötödik helyre... Mondhatná erre valaki — s ez is igaz —, hogy az alkohol- tartalmú italok fogyasztásának terjedése, növekedése világje­lenség. Mint ahogyan az okok közt említhetjük az életszínvo­nal emelkedését is. Nem a mér­tékkel fogyasztott italt akarjuk felróni, szóvá tenni, nem a kis­sé zsíros ebédre, vacsorára fel­hajtott pohár bort. sört, hiszen ez valóban egészségünkre vál­hat. Az önkontrollt vesztett, mértéktelen italozás jelenti a problémát, előbb-utóbb az egyénnek, a családnak, a mun­kahelynek, az egész társadalom­nak is. Sajnos, nagy — és sok — a kí­sértés. Statisztikai felmérések bi­zonyítják, hogy a lakosság egy­ötöde rendszeresen látogatja a kocsmákat, vendéglőket, italmé­réseket. A munkások közt a kocsmalátogatás aránya — mint a szabad idő eltöltésének módja — 30 százalékos; a szellemi dol­gozóknál 12 százalék, de az ő al­koholfogyasztásuk sem tér el je­lentősen — mennviségben — a többi rétegtől. Jellemző, hogy: százalékos és abszolút mérték­kel mérve egvaránt emelkedik a szeszes italt fogyasztó nők szá­ma. Minderről azért kell őszintén beszélnünk, mert az alkoholiz­mus társadalmi kihatásai — közismerten — igen súlyosak. A jogerősen elítéltek egyharmada alkoholos befolyásoltság alatt követte el bűntettét: az erősza­kos, garázda szabálysértők 70 százaléka az alkohol befolyására randalírozott: a jogerősen elítélt fiatalkorúak között rendkívül magas az italozók aránya: az ál­lami gondozásba vett gyerekek többsége alkoholisták családjá­ból származik. A mértéktelen al­koholfogyasztás közismert kö­vetkezményei a válások, az öngyilkosságok is, a kiváltó okok között második helyen szerepel az alkohol. Ehhez ve­gyük még hozzá — a szigorú til­tó rendelkezések ellenére — a munkahelyekre, az üzemekbe is bekerül az ital. Az üzemi bal­esetek 18 százaléka alkoholos befolyásoltság hatására követ­kezik be. És sorolhatnánk to­vább. Magyarországon az alkoholiz­mus már 1968-ban elérte a nép­betegség szintiét. 140 ezer alko­holbeteget tartanak számon az országban, s az a 75 elvonóinté­zet, amely jelenleg működik, elégtelen. Mit tehetünk, mit kell ten­nünk mégis, ha gátat akarunk emelni ennek az egyre pusztí- tóbb méreteket öltő népbeteg­ségnek? Ha tömören kívánunk válaszolni, azt mondhatjuk: itt az ideje, hogy egyesítsük a leg­fontosabb adminisztratív intéz­kedéseket, a megelőző tevékeny­ség kiszélesítésével, egész tár­sadalmunk mozgósításával. Az említett adminisztratív intézke­dések közt szerepel az egészség­re káros direkttermő szőlők ki­vágásának elrendelése; ez már megtörtént, csak éppen pilisi kis falvakban, s az ország más vidé­kein — sokfelé nem hajtották végre. Évek óta mind több az üdítő ital, de ezek választékát is, mennyiségét is tovább kell bő­víteni, s ahol csak lehet, fo­gyasztásukat propagálni. Az ivási szokások elfajulása, eldurvulása ellen azonban a leg­hatékonyabbnak a társadalom visszatartó ereje bizonyulhat. Ha nem tekintjük bocsánatos bűnnek, olykor virtusnak a sű­rűn botránykozásig fajuló leré- szegedést, ha alkalomadtán nem restellj ük akár baráti körben, akár a munkahelyen szóba hoz­ni a mértéktelen alkoholfogyasz­tás szomorú következményeit, konkrét példáit — már egy kis lépéssel előbbre tarthatunk. Közvéleményünk állásfoglalásá­ban egyébként kétségtelenül ta­pasztalható némi javulás; így gyakrabban érzékelhetjük, hogy a részegeskedést, nem tekintik egyszerű magánügynek. Ezt a még mindig passzív állásfogla­lást kell továbbformálnunk, vagyis elérnünk, hogy a lerésze- gedett, emberi mivoltukból ki­vetkőzött egyének ne csupán az esetleg segítségül hivott és hi­vatali szigorral fellépő rendőrt lássák zavaros szemekkel ma­guk előtt. Legalább annyira ki­józanító hatású, ha érzik, ta­pasztalják a környezetükben lé­vő „civilek” rosszalását is. A nagy feladat tehát kettős: az alkoholtól megbetegedetteket ki kell gyógyítanunk, lehetőség szerint visszaadnunk őket csa­ládjuknak, munkájuknak, a nor­mális életnek, míg a lakosság egyéb rétegeiben az eddiginél nagyobb társadalmi felelősség­gel kell óvnunk — elsősorban a fiatalokat — attól, hogy mérték­telen italozásra adják a felüket. Ennyivel nemcsak magunknak, családunknak, hanem egész tár­sadalmunknak, — jövőnknek is tartozunk. U. L. ÚJDONSÁGOK, I0D0MÁNY0S KOTATÁSOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom