Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-29 / 230. szám
2 KELET-MAG Y ARORSZÁG 1976. szeptember 29. Ne így... B oldogan adtuk hírül, hogy már több tízezren jelentették be résztvételüket az „Együtt Nyíregyházáért” társadalmi munkára. Nemes célt szolgál idén is a közös munkálkodás. Jó lenne, ha minél többen kivennék a részüket belőle s, éreznék meg a közös munkálkodás örömét. Ezért lepődtünk meg egy hozzánk eljuttatott munkahelyi felhíváson, amelyben a Foto-Mű- anyagipari Szövetkezet vezetői kommunista műszakra hívják szeptember 25-én és október 2-án dolgozóikat. „Távolmaradást csak nagyon rendkívüli vagy betegség esetén fogadunk el” — fejezik be a dolgozókhoz írt hivatalos hangú felhívásukat. Kár ezért a mondatért; önkényes, sérti a mozgalom tisztaságát. Az önkéntes, jó szívvel végzett társadalmi munkának van csak értelme. Ez hagy jó benyomásokat a részvevőkben. P. G. Szabadalom, w ■ r- r újítás Tájékoztató a Találmányi Hivatalban Az Országos Találmányi Hivatal októbertől kezdve minden hétfőn 16 —20 óráig „Uj technika- szolgálat”-ot tart a Szabadalmi Tár olvasótermében — Budapest, V. Perczel Mór u. 2—4., telefon 110-896, 128-015. — A szolgálat keretében az OTH műszaki szakemberei szakmai tanácsokat adnak azoknak az újítóknak, újítani szándékozóknak, akik kisebb-na- gyobb ötleteik, elgondolásaik kidolgozásához nem rendelkeznek megfelelő tájékozottsággal. Az ötletek kidolgozásához adott műszaki , információkhoz a szakemberek fölhasználják a Szabadalmi Tárban található több millió hazai és külföldi szabadalmi leírást. így biztosítják az új és legújabb technikai megoldások ismeretét. A tanácsadás vonatkozik a szabadalmazott találmányok, a szabadalmi leírások szakszerű ismertetésére, a leírásokban foglalt műszaki megoldások újítási felhasználására. Az érdeklődők tájékoztatást kapnak az újításokkal kapcsolatos jogszabályokról. Az információnyújtás kiterjed a javaslat kidolgozásának, összeállításának, elbírálásának, megvalósításának, az újítók erkölcsianyagi elismeréseinek, az újítások hazai és külföldi értékesítésének szabályaira. A szolgálat jogi felvilágosítást ad az újításokkal kapcsolatos panaszos, vitás ügyekben is. Az OTH kéri az érdeklődőket, hogy a megjelölt napon lehetőleg személyesen vegyék igénybe a tanácsadást. Ezer négyzetméterrel növelték a szegfűtermesztő üvegfelületet a Nyíregyházi Kertészeti és Parképítő Vállalatnál. Az új, 700 ezer forint értékű üvegház 180 ezer szál szegfűt ad a megyeszékhelynek egy szezonban. (Gaál Béla felvétele) Válasz olvasóinknak A fix árak a szerződött almára vonatkoznak Többen fordultak szerkesztőségünkhöz panaszos levéllel az alma- felvásárlással kapcsolatban. Az átadók és az átvevők között a legtöbb vita az árakkal és a göngyölegekkel kapcsolatosak. A MESZÖV-töl kapott információ szerint az árakkal kapcsolatosan a kővetkezőket közöljük: Az Anyag- és Árhivatal 1976/77 évre a téli piros almák árát, a különleges minőségűt (AA) 6 forint 20 fillérben, az I. osztályút (A) 4 forint 20 fillérben határozta meg. Ezek az árak csak a szerződést kötött termékekre vonatkoznak! Szabad árasak azok a termékek, melyekre nem kötöttek előzőleg szerződést. Ilyen esetekben a szövetkezet igazgatóságának elnökei állapítják meg az átvételi árakat. Az ipari és a léalma árát a MÉK határozza meg, de ezek alkalmazása nem kötelező. Olyan eset is előfordulhat, mint például a Tuzséri ÁFÉSZ esetében, hogy nem tesz különbséget a szerződött és a szerződést nem kötött almák árai között, legalábbis erről tanúskodik a MESZÖV- höz küldött feljegyzésük. Viszont egyik levélírónk véleménye szerint a gyakorlatban egy-egy forint különbséggel vásárolta fel a nem szerződött termelőktől mind az AA, mind az A minősítésű almát. Ezen a gyakorlatukon sürgősen változtatniuk kell. Az árhivatal központilag nem határozta meg egyetlen ládafajta súlyát sem. Ezeket mindenhol a telepeken állapítják meg úgy, hogy három-négy ládát egységesen lemérnek és egy átlagsúlyt vesznek alapul. A ládák nettó és bruttó súlyának szerepelnie kell a felvásárlási jegyeken! A ládák súlyát kifogásolóknak azt tudjuk ajánlani, hogy méressenek le néhány ládát a helyszínen és így győződjenek meg a helyes súlyról. Az átvételeknél sokkal kevesebb vita és probléma lenne, ha mind a fix. mind a szabad áras termékek árait jó látható helyen kifüggesztenék. ^Pgy reggel, amint vado- natúj Zsigulimon igye- keztem az intézetbe, találkoztam Nyikoláj Nyiko- lajevics Grusinnal, a közismert tudóssal. Odajött hozzám, barátságosan kezet nyújtott Mélységesen meglepődtem, hiszen Grusin azelőtt soha észre sem vett. — Most vette a kocsiját? — érdeklődött. — Igen, mostanában. — Mindjárt gondoltam. De mondja csak, amúgy hogy él? — Köszönöm, semmi panaszom. Jól. — És a tudományos sikerei? — Közepesek. — Hallottam, hallottam. De tudod-e — kérdezte minden átmenet nélkül letegezve —, hogy a laboratóriumban megüresedett egy hely? — Azt hiszem, igen. Erről a megüresedett helyről már mindenki régen tudott, hisz egy évvel ezelőtt egy tehetséges kandidátus megpályázta, de sikertelenül. — Azt hiszem, — folytatta Grusin, — te megfelelnél erre a posztra. Felveszlek. Atyáskodva vállon veregetett és elment. Én álltam kábán és szólni sem tudtam. Azt hittem álmodom, de csakhamar rájöttem: Grusin nem szokott viccelni. Vajon mivel érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést? Törtem a fejem, törtem, aztán rájöttem: a professzor mániákus sakkozó, no meg én is. Aha! Itt az összefüggés! Ezt a nagy lehetőséget persze nem hagyhattam ki; elfoglaltam az állást. — Holnap, munkába jövet beugrasz értem? — kérdezte Grusin a kinevezésem után. — Természetesen. És ettől kezdve fuvarozni kezdtem a professzort oda és vissza. Sőt, később így szólt hozzám: „Grigorij, (mármint én) holnap vidd ki az anyósomat a nyaralóba. — És mi lesz a munkával? — kérdeztem értetlenül. — Mi lenne? — förmedt rám bosszúsan. — Azzal te ne törődj. Azt hittem bediliztem, vagy valami furcsa varázslat játszik velem, mert miuL. Korszunyszkij: Karrier tán kivittem az anyóst a nyaralóba, vissza is kellett hoznom, majd rendszeresen kivinni és visszahozni. Ezen felül elvittem a feleségét az üzletbé, a gyereket az iskolába, majd vissza, őszintén szólva kezdtem belefáradni. Fizikailag és lelkileg is. Egész nap a volánnál... Azért az egy kicsit már sok. Gyakran megbírságoltak. Jöttem, mentem, az intézetbe természetesen csak a fizetésemért. Egyszer aztán végleg kiborultam. Hát mi vagyok én tulajdonképpen: sofőr, vagy tudományos munkatárs? Hogyan maradhatnék bent az intézetben? Sajnos, rengeteg mindenből kimaradtam, nem tudtam lépést tartani a tudománnyal. Sokat rágódtam a dolgon, míg végül győzött a büszkeségem: elhatároztam, visszatérek a tudományos életbe. De hogyan tudassam ezt Nyikoláj Nyiko- lájeviccsel? Ki kell valamit találnom. Amikor szokásához híven megadta az útirányt, mély lélegzetet vettem és szemrebbenés nélkül azt mondtam: sajnos a kocsit eladtam. váratlan bejelentés hallatán főnököm úgy bámult rám, mintha legalábbis az ő kocsijáról lenne szó. — Egy Volgát szeretnék majd venni, — szúrtam közbe, hogy megtörjem a csöndet. A professzor továbbra is olyan szemrehányóan nézett rám, hogy szinte restelltem magam. — Talán majd sakkozni fogunk, — próbálkoztam. — Sakkozni? Az ördög vigye a sakkot! Másnap hivatott. — Átnéztem az iratait kedves Korovkin (azelőtt Grigorij, ugyebár) és nagyon sajnálom, de el kell bocsáj tanom. — Az utóbbi néhány évben maga semmi kézzelfogható tudományos munkát nem végzett. — De hát hogyan végezhettem volna valamit is, amikor reggeltől estig magát fu- rikáztattam? — Azt én nem tudom, hogy kit vitt, kit nem, — jelentette ki rendreutasítóan. Valamit le kellett volna tennie az asztalra! Kérem, maga teljesen megfeledkezett arról, hogy végül is nem sofőr, hanem tudományos munkatárs. (Baraté Rozália fordítása) A KÉPERNYŐ * ____ ELŐTT Miroslav Krleza, a mai jugoszláv irodalom világirodalmi jelentőségű képviselője, élő klasszikusa Agónia c. drámájából készített tévéjátékban a kitűnően megírt és eljátszott három nagy szerep bizonyára olyan nézőkéit is a televízió előtt tartott szombaton késő estig, akik egyébként kevésbé szeretik a kevés szereplős, zártabb világú kamaradrámákat. Közöttük is a legnagyobb, a Laura Lenbaché, Szemes Mari lenyűgöző megformálásában. A tévéjáték hatásosan koncentrált a darab|nak a legbensőbb magvára, Laura ön- gyilkossággal végződő meg- hasonlására, mellőzve ettől a kifejlettől távolabb vezető szálakat, híven a dráma eredeti, későbbi kiegészítések nélküli szövegéhez, végleges formájához. Így vált a darab különösen alkalmassá a képernyőre, így nyüt több lehetőség a motívumok teljes feltárására. Ugyanakkor — és ez szolgált a dráma igazi alapjául — a két ön- gyilkosság (Lauráé és a férjéé) pólusa közötti feszültségben természetesen nemcsak a szerelmi háromszög tragédiába torkolló kiúttalansága tárult föl előttünk, hanem hiteles metszetet láttunk az összeomlott monarchia levitézlett és lecsúszott úri osztálya változásra képtelenségéről, a múlt iránti nosztalgiájáról, a címben jelölt agóniájáról. A szereplők közül az egyetlen jellemes, rokonszenves és a legéletrevalóbb Laura Lenbach is a visszafelé, az úri osztályba ismét felvezető útat kereste. Persze hiába, mert szerelme romjai kiépíteni vélt mikrovilágát maguk alá temették. A tévéjáték voltaképpen az ő, az egyetlen erkölcsös jellemű és egyéni tulajdonságaiban becsülhető személyiségének az összeomlását kísérte végig, miközben partnerei emberi-erkölcsi hitványsága tökéletesen lelepleződött. A tévéjáték méltó volt a nagy író alkotásához. A História c. történelmi magazinműsor ezúttal nélkülözte az eddigiekben egyik legfontosabb erényének tartott változatosságot, a körképszerű magazinjelleget, sőt némileg a frissességet is az adás első felében. Az egri vár feltárásairól készített filmriportok egyike-másika — mint a szövegből kiderült — még 1975-ben készülhetett. Persze a várfal kutatása és helyreállítása nem máról holnapra történő munka, ugyanígy a „fantasztikus világ”, a város föld alatti folyosórendszer feltárása sem az, és önmagukban is mindig érdekesek. A témának szomorú aktualitást is adott a Dobó-bástya közel- múltbani leomlása és az erről készített friss beszámolót is láttuk, de az egész összeállítást mégsem érezhettük egységesnek. Az adás második felében Klaniczay Tibor és Nemes- kürty István válaszolt azokra a kérdésekre, hogyan élt tovább a mohácsi csata- vesztés után, a „romlás századában” a magyar nyelv és a kultúra. A legújabb kutatások ebben i eredményei igen tanulságosak. Mint kiderült, a mohácsi csatának a kultúra tovább fejlődésére nem volt megosztó, mindent megváltoztató hatása, sőt, furcsa módon, egységesen felvirágzás következett be mindhárom országrészben, főképpen a reformáci- ós irodalmi, anyanyelvi fellendülés következtében. Az adatok, tények, tanulságok fölöttébb érdekesek voltak a kor két ismert kutatójának közvetlen előadásában. Valamit mégis hiányolhattunk: külön-külön válaszoltak a riporter kérdéseire, beszélgetés, egymás mondandójára való reflektálás nélkül, — pedig egy asztalnál ültek ... Ám ngm hisz- szük, hogy ez a neves szakemberek hibája lett volna, hanem sokkal inkább a hagyományos, előadásos műsorszerkesztési-vezetési gyakorlat itt tapasztalt továbbéléséé. Merkovs&ky Pál A RÁDIÓ MELLETT „Aki emberi közösségben él, annak nincs se oka, se joga, hogy magányosnak érezze magát... aki abszolút magányos, azzal valami baj van.” Ezek az állítások egy népes családban élő asszony szájából hangzottak el egy telefon-körinterjú egyikében, amelyeket Vass István Zoltán készített (feltehetően) a múlt év karácsony estjén. A belőlük ösz- szeállított dokumentumjátékot a múlt héten mutatta be a Rádiószínház, „Beszéljen, szívesen hallgatom .. címmel. (Vajon miért vártak ilyen sokat a bemutatóval?) Szándékosan idéztem egyazon nyilatkozónak egymással ellentétes, egymásnak némileg ellentmondó kijelentéseit, annak illusztrálására, hogy mennyire különböző módon ítélik meg az emberek — még ugyanaz az egyén is — a magányosságot, okait, feloldásának, megszüntetésének lehetőségeit. Amiként azt ennek a dokumentumjátéknak ismeretlen szereplői is tették. Számos szép és megszívlelendő gondolatot mondtak el erről a témáról általában is és saját életükből is. Sok nemes magatartás, humanista vonás rajzolódott ki szavaikból — önmutogatás nélkül, hiszen ismeretlenek maradtak mindvégig. A bölcs gondolatok tárháza lehet egy dokumentumműsor, ha jól tud kérdezni a •porter. Vass István Zoltán a legtöbbször jót s jól kérdezett, bár néhányszor elmaradt beszélgető partnereitől a kifejezések színességét, árnyaltságát tekintve; egy-két kedvenc szavát, jelzőjét is többször használta, pedig nyugodtan felcserélhette volna őke rokon értel- műekkel. Az értelemhez és az érzelmekhez egyaránt szólt ez a dokumentumjáték, példákkal biztatva az egymás iránti bizalomra, megértésre, biztatva az emberséges szóra, a humanista magatartásra. Az útiműsorok esetében a táj igen sokszor csak ürügy, hogy elmondhassunk valami fontosat az emberről. Még inkább így van ez, ha á szellem kiválóságairól akar valamit elbeszélni az összeállítás szerzője, szerkesztője. Farkasházy Tivadar is hasonlóképpen járt el útiműsorában, azzal a különbséggel, hogy thüringiai utazása ürügyén nem a máról, hanem mindvégig a múltról beszél: azaz levelezésük alapján „beszélteti” azokat a szellemóriásokat — Goethe és Schiller, Liszt és Wagner, Marx és Engels — akiknek élete, munkája és barátsága ehhez a tájhoz kötődött. Az óriások földjén tisztelettel és bizonyos megilletődöttséggel jár Far- kasházy Tivadar, de ez nem gátolja őt az iróniában, a humoros mozzanatok feltárásában. A műsor szövetéből kitűnik: jó érzéke van, hogy a fonákságokat észrevegye a nagy emberek viselkedésében is, vagy egyszerűen csak a humort az életük teremtette helyzetekben. így is emberméretűvé lehet tenni, életre kelteni a már szinte szoborrá merevedett szellemóriásokat. Seregi István
