Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-26 / 228. szám
8 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. szeptember 26. RITKA SZAKMÁBAN Ahol a mosoly jutalom Gázlángok kékes fénye vil- lódzik, fehér köpenyes férfiak és nők hajlanak az asztalok fölé. Térjék Katalin és Lakics Éva még csak két hete dolgozik a Fogtechnikai Vállalat 22. számú telepén, a Bethlen utcai laboratóriumban Nyíregyházán. Elsőéves fogműves tanulók. — A köztudatban a fog- technikus elnevezés él, de a hivatalos neve ennek a szakmának: fogműves — mondja Térjék Kati, majd a meglehetősen zsúfolt laboratóriumból kijjebb invitál. — Menjünk be hozzánk... A cégi ház hátsó frontján laknak. Édesapja huszonkét éve itt dolgozik a fogtechnikában. — A Kölcsey Gimnáziumban érettségiztem az idén. Az volt az elhatározásom, hogy továbbtanulok, mégpedig a jogi egyetemen. Jelentkeztem, de nem értem el elegendő pontszámot. Itt nőttem föl a labor mellett, édesapám itt dolgozik, így hát önként adódott a gondolat, hogy ezt a szakmát tanuljam meg... — És a jog? — Letettem róla. Nincs szándékomban éveken át próbálkozni, jól tudom milyen nehéz bejutni. Másrészt úgy érzem, jól választottam. — Igaz, még alig, hogy belekóstoltunk, de már megismerkedhettünk sok dologgal — veszi át a szót Lakics Éva. — Én sárospataki vagyok, ott érettségiztem a Rákócziban. Nem nagyon ismertem ezt a szakmát, de az egyik ismerősöm azt mondta: gyere el a laborba két hétre, és meglátod, lesz-e kedved hozzá. Beálltam „inasnak” két hétre. Hát... volt egy időszak, amikor majdnem hátat fordítottam. — Visszatérve az embereken való segítéshez — folytatja — mennyit ér a leendő munkánk egy embernek? Az arcot szinte teljesen átformálja egy jól sikerült fogsor, fiatalabbá, vonzóbbá teszi, — és ez nem mindegy sem az illetőnek, sem a környezetének. Másrészt az egészségére is hatással van, hiszen sok múlik a jó rágáson. — Mit tanulnak a fogműves tanulók az iskolában? — Az iskoláról elöljáróban annyit: mi a 107. számú szakmunkásképzőhöz tartozunk, de oda csak az osztályfőnöki meg a testnevelési órákra járunk. A szakmai oktatás Debrecenben folyik. Hogy mit fogunk tanulni? Kati, van kéznél tankönyved? Kati máris hozza a könyveket. Szakmai ismeretek, anyagismeret, munkafüzetek... Belelapozva: fogak, állkapcsok, koponyák rajzai, különféle, a laikus számára ismeretlen anyagok leírása, felhasználása. — Nemcsak a fogak pótlását tanuljuk meg, a készítés módját, hanem sok az anatómiai ismeret is a tananyagban. Ismerni kell az összefüggéseket. — Köztudott, hogy jól fizető szakma a fogtechnikusi... — Ez tény. Viszont ez érdekelt a legvesébé, amikor választottunk — mondják egybehangzóan. — Ha idősebbek leszünk, családunk lesz, nyilván fontossá válik ez is. — Most csak mosolyogtam, amikor pár barátom ineg- megjegyezte: halálra keresed magad nemsokára — jegyzi meg Éva. — Valahogy nem foglalkoztat ez a kérdés... Jól érzem magam az első hetek után, szívesen csinálok mindent. — Nagyon jó a légkör a laborban — egészíti ki Kati. — Sok a fiatal, segítenek, ahol csak lehet! Ez a kezdők számára a legfontosabb, azt hiszem... — Még ha a valódi légkör is jó lenne, az volna az igazi — nevet Éva. — Irtó zsúfolt a helyiség, régi, elavult ez a hely, nem fogtechnikai laboratóriumnak való. Gáz, vegyi anyagok, por tölti a levegőt... Nem könnyű így dolgozni — ezt az idősebbek tudják a legjobban, mi csak most csöppentünk bele. Még félig-meddig külső szemlélői a munkának, ismerkednek vele. Még nem fáradtak, nem is fásultak. Leendő szakmájukból a legszebbet látják: azt, hogy nekik a mosoly kétszeres jutalom. T. Gy. Meg keit o szépségért szenvedni Mindenkinek szép frizurát Lágy hullámokba omlik a csavarás után a haj, gyors kezek pillanatok alatt fésülik, tu- pírozzák, még egy kis lakkot fújnak rá és kész a frizura. Egy válaszfal mögött a kozmetikában pedig sokféle krémmel, gőzöléssel, masz- szírozással, pakolással igyekeznek a természetadta szépséget kihangsúlyozni vagy frissé, üdévé varázsolni az arcbőrt. Naponta nagyon sok fiatal lány, asszony jön el „megszépülni” a Mártírok terén lévő szolgáltatóházba Nyíregyházán. A város egyik legnagyobb forgalmú szalonja, naponta 40—60 veiídég keresi fel. S az sem mindegy, hogy nem kell túl sokat várni, mert a két műszakban összesen 8 női fodrász, 8 hajmosó, 4 kozmetikus, 2 tanuló és egy manikűrös látja el a vendégeket. S így a munkából jövő és a családhoz siető asszonyok viszonylag rövid idő alatt elkészülnek. Mindig sok vendég jön Szabó Ferencmé fodrásznőhöz. 15 éve dolgozik a szakmában, a szolgáltatóházban is az 1972-es átadás óta festi, vágja, dauerozza a frizurákat. Megyei és országos fodrászversenyen is szerepelt, méghozzá sok első helyezést, emlékplakettet szerzett. Részt vett a Sasson-tanfolyamon is. — Ha valamilyen új frizura jelenik meg, vagy új anyag érkezik, hosszabb-rövidebb ideig tartó tanfolyamon, majd vizsgán kell elsajátítanunk ezeket a tudnivalókat. A modell szerepére a vendégeink közül kérünk meg valakit, általában szívesen jönnek, mert nekik viszont a legújabb frizurát készítjük el — ingyen. Naponta 20—22 vendég haját teszi rendbe, legtöbbször berakást kérnek. A fodrásznak is van kedvenc frizurája. — A hajfestést szeretem a legjobban, mert itt lehet legteljesebben megvalósítani a vendég és a saját elképzeléseimet. Megszámlálhatatlan árnyalatot lehet keverni a különböző színekből és így mindenkinek egyéniségéhez megfelelő színű frizurát készíthetünk! Igen sok törzsvendég jár ide. Az egyik szőke fiatalasszony éppen most készült el egy másik fodrásznál. Felöltözteti a kétévesforma kislányt és tíz órára megy munkába. — Marikához már tíz éve járok. Ismeri a hajamat, nem kell mondani, milyen formát kérek, ő mindig olyat vág, ami nekem jól áll. Kéthetenként jövök és jó, hogy már nem kell kísérletezni, ki készíti el a frizurámat jól. A fodrászszalonban. (G. B.) Aki már egyszer rászánta az időt a szépítkezésre, a kozmetikai szalonba is bemegy. Jó kapcsolat alakult ki fodrászok és kozmetikusok között: a „holt” időt kölcsönösen kihasználják, így amíg várni kell egyik helyen, addig készítik a pakolást vagy éppen becsavarják az illető haját. A kozmetikára több idő kell. 15—17 vendéget varázsol széppé naponta Papp József- né. Alapos arctisztítást, teljes kezelést, szem- pillafestést és szemöldökszedést kérnek legtöbben. Mi is igaz a „titokból”, hogy itt meg lehet szépülni? — Nem a lehetetlenre vállalkozunk. Többszöri kezelésnek látszik meg az eredménye. Rugalmasabbá, frissebbé lehet tenni az arcbőrt. A gyógyszer- és a kozmetikaipar szoros együttműködésének eredménye: mindenkinek az arcbőr sajátosságának megfelelő kezelést és gyógyhatású krémet használunk. így nem fordulhat elő bőrgyógyászati probléma. A kozmetikai ipar rohamosan fejlődik, szinte naponta új anyagok, eljárások születnek... Diplomás nők Tiszadadán Foglalkozásuk: főállattenyésztő, gyógyszerész, pedagógus. Valamennyien Tiszadadán. Szolgálati lakás. Mindenütt virágok. Rádió, tévé, magnó, vetítőgép, polcokon újság. Ezek között találjuk Veres Józsefné magyar—orosz szakos általános iskolai tanárt. — Órára készülök. A tanévkezdés mindig nagyon precíz munkát követel. A gyerekek még nem vették fel a tanulás normál tempóját. Ilyenkor csak a nagyon fegyelmezett óravezetés hoz biztos eredményt. A mi gyerekeink zöme hátrányos helyzetű. Tizennyolc százalékuk cigány. Az óra meg sajnos csak 45 percből áll. Hogy tanulóink ne kerüljenek még hátrányosabb helyzetbe, az órán kell elsajátíttatni a teljes tanítási anyagot. Közel húsz éve pedagógus. Tizenhat éve, hogy a dadai gyermekeket neveli. A családi teendők, a gyerekek ellátása mellett a KISZ-ben és az iskolában irodalmi színpadot vezet. Ott van psztálya minden úttörő-foglalkozásán. Ha korrepetálni kell, akár egy gyerekért is bemegy az iskolába. 2 A gyógyszerésznő: Gedeon Árpádné. Ha az utcán a tinédzser korúak között elvegyülne, senki sem mondaná róla, hogy három nagyon talpraesett gyerek édesanyja. — Tíz évvel ezelőtt, amikor a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti karán végeztem, kinevettek volna, maradinak neveztek volna a három gyerekkel. Hogy kerültem vidékre? A férjem ide való. Édesapja volt itt a patikus. Kellett az utánpótlás. Mi jöttünk. Hogy megszoktam-e? Az ember megteremti magának azt a mikroklímát, amelyben boldog és akkor a tér, meg idő szülte gondokat, bajokat is könnyen legyűri. Különben is ebben a rohanó világban a falu még bizonyos mértékben megtartotta közösségi jellegét. A gyógyszerésznő a község dolgozóinak, főként a korabeli asszonyoknak a gondolkodás- és életmódját, testi kultúrájával kapcsolatos, be- rögzött szokásait nemcsak TIT-előadásokon igyekszik változtatni. A gyógyszerkiadás, az elkészítés, a párperces pihenés mind-mind jó alkalom arra, hogy falusi kortársai életmódját a lehetőségek irányába igyekezzék változtatni. A patikában mindennapos téma a nő- és a gyerekvédelem. Ezek pótolják számára a társasélet hiányait. 3 Gulyás Zoltánnéról, a ti- szadadai Kossuth Termelő- szövetkezet főállattenyésztőjéről azt tartják, hogy ő a közös gazdaság pénzverdéjének — az állattenyésztésen belül is a bikahizlaldát nevezik így — a rugója. Útban birodalmába férfiakkal kezel, beszámolókat hallgatott meg, utasításokat adott. A gondozók és a főállattenyésztő által galambszelid- nek titulált jószágok az idegennek félelmetes hangjukkal rémítőnek tűnnek. Nem úgy a főállattenyésztőnek. — A gazda szeme hizlalja a jószágot. Meghálálják ezek a gondoskodást — mondja, miközben magyarázza, hogy mit kell civódni a gazdaságba érkező olaszokkal, németekkel, állatforgalmisokkal, amíg elismerteti, hogy ebben az istállóban alig akad B-s jószág. „Egyik-másik minden hájjal megkent kereskedő azt hiszi, hogy ócsárolhatja a jószágaimat!” A szövetkezet 50 milliós árbevételéből Gulyás Zoltánná részlege 16,5 milliót tesz le a közös asztalára. Az állattenyésztésben hetven emberével ellátnak 450 szarvas- marhát, 2300 sertést, 2700 juhot, 100 lovat. Apropo: 70 ember. Zömében férfiak. A főnökük egy huszonéves törékeny nő. Hogyan bír meg velük? Vannak-e vezetési gondjai? — Az állattenyésztésben nem a műveltség, az emberség az erény. Aki az állatot szereti, rossz ember nem lehet. Persze volt már rá példa, hogy nekem is ki kellett tátani a számat. Beosztottjaim szinte kivétel nélkül többet keresnek, mint én. Közülük nem egy jóval felül az ötezren. Nem panaszként mondja, de úgy tűnik, a női egyenjogúság csorbát szenved esetében. A hasonló beosztású és végzettségű férfikollégáktól alacsonyabb a fizetése. Sigér Imre Kismamaüzem Tíz fiatalasszony dolgozik a Gávavencsellői Cipőipari Szövetkezet kismamarészlegében. (Elek Emil felvétele) T. K. D
