Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-25 / 227. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 25. Magyar—laoszi barátsági nagygyűlés Az Intelligence Service titkai 4. Gengszterek és ejtőernyősök (Folytatás az 1. oldalról) haladó erőinek, elsősorban, a szocialista közösség országai­nak, különösen pedig a Szov­jetuniónak a segítségére. — A laoszi nép történel­mében most először lett or­szágának igazi gazdája. Fel­szabadult hazájában saját kezébe vette a hatalmat, sor­sának irányítását. Tisztelettel és megbecsüléssel tekintünk arra a munkára, amelyet a fiatal forradalmi hatalom megszilárdításáért, a nemzet- gazdaság * átalakításáért, a szocializmus építéséhez szük­séges társadalmi, anyagi, gaz­dasági bázis megteremtéséért folytat. — A magyar nép nagy fi­gyelemmel kísérte Laosz, Vietnam és Kambodzsa né­peinek történelmét, küzdel­meit. Ismerjük azokat a szen­vedéseket, amelyeket az im­perializmus okozott népük­nek. Tudjuk, hogy az inter­venció újabb és újabb hullá­mai során sok millió tonna bomba, lombtalanító és egyéb mérgező anyag pusztította az önök szép hazáját, ámde hiá­ba volt a hatalmas hadi­anyagkészletek életeket, föl­deket, házakat és termést pusztító áradata, az idegen elnyomók s az amerikai im­perializmust kiszolgáló rezsi- mek végleges vereséget szen­vedtek. Megszűnt a világ egyik legveszélyesebb tűz­fészke. Megvalósult az egysé­ges szocialista Vietnam, lét­rejött a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság, megala­kult a demokratikus Kam­bodzsa. A laoszi, a vietnami és a kambodzsai nép győzel­me kedvező helyzetet hozott létre az indokínai félszige­ten, jelentősen kihat Délke- let-Ázsia politikai helyzetére, jó feltételeket teremt a tár­sadalmi haladás és a szocia­lizmus erői számára; hozzá­járul a béke, a jószomszédi viszony és a tartós biztonság alapjainak megteremtéséhez; újabb ösztönzést ad a forra­dalmi erők harcához. Ezután szólt a magyar nép­gazdaság, majd a szocialista országok eredményeiről, hangsúlyozva, hogy a nem­zetközi munkásmozgalom előretörése és az antiimperi- alista nemzeti felszabadító mozgalom sikerei pozitív irányú változásokat ered­ményeztek a világpolitiká­ban. Számolni kell azonban azzal, hogy az imperializmus szélsőséges körei nem nyug­szanak bele pozícióik elvesz­tésébe. A nemzetközi hely­zetet ismertetve hangsú­lyozta, hogy a békéért, az enyhülésért, a társadalmi haladásért vívott harcunk sikere érdekében tovább kell erősítenünk korunk három nagy forradalmi áramlatá­nak: a szocialista világrend- szer országainak, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalomnak, a nem ;eti függetlenségi és felszabadító mozgalomnak az egységét, összefogását. Az európai kommunista és munkáspártok berlini érte­kezlete ismételten bebizonyí­totta, hogy a kommunisták élen járnak a békéért, a biz­tonságért, a társadalmi ha­ladásért vívott harcban. Megerősítette a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elvei érvé­nyét és időszerűségét. Kife­jezésre juttatta, hogy továb­bi összehangolt erőfeszítésre van szükség az elért ered­mények megszilárdításához. E célok érdekében készek vagyunk együttműködni minden haladó és demokra­tikus erővel, de következete­sen elutasítjuk az antikom- munizmus és a szovjetelle- nesség minden válfaját. Pártunk a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom osztagaként mindig az egység erősítésén munkálko­dott. Ebben a harcban szá­munkra felbecsülhetetlen erőforrás szilárd internacio­nalista meggyőződésünk, megbonthatatlan szövetsé­günk a Szovjetunió Kommu­nista Pártjával, a szocialista országok testvérpártjaival, internacionalista összefogá­sunk a marxizmus—lenin iz­mus tanításait valló forra­dalmi osztagokkal. A miniszterelnök beszéde befejező részében kifejtette: — Örömmel és megelége­déssel tölt el bennünket, hogy a Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségének ma­gyarországi látogatása, a konstruktív szellemű, ered­ményes tárgyalások, az alá­A Laoszi Forradalmi Nép­párt .főtitkára elöljáróban köszönetét mondott a forró, testvéri vendégszeretetért, majd felidézte: a Chinoin Gyár gyógyszerei számos se­besült és beteg harcos életét mentették meg a laoszi nép életének legnehezebb idő­szakában, abban a hosszú és hősi harcban, amelyet sza­badságukért, függetlenségü­kért folytattak. Ezek a gyógy­szerek is — folytatta — jel­képezik a harcos szolidari­tást, a proletár nemzetközisé­get, a magyar nép irányunk­ban tanúsított testvéri barát­ságát. A magyar nép történe­te olyan hősi, bátor nemzet történelme, amely szakadat­lanul harcot folytatott orszá­ga függetlenségéért, szabad­ságáért. Ma a Magyar Nép- köztársaság — Kádár Já­nos elvtárs vezette MSZMP irányításával — eltökélten halad a szocializmus építése útján. Korszerű iparral, ma­gasan fejlett mezőgazdaság­gal, előremutató kultúrával és tudománnyal rendelkezik, gazdasága biztosan és szilár­dan fejlődik, s növekszik be­folyása a nemzetközi színté­ren is. — A laoszi nép — a forra­dalmi néppárt vezetésével az imperialisták és a gyarmato­sítók ellen harminc éven át folytatott, nehéz és áldozatos harc efedményeként az or­szág egész területén megva­lósította a nemzeti demokra­tikus forradalmat, végérvé­nyesen felszámolta az ameri­kai imperialisták neokolonia- lizmusát, eltörölte az idejét múlt monarchikus rendszert és 1975. december 2-án ün­nepélyesen megalapította a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaságot. Laosz független és szabad lett, az ország valamennyi nemzetisége felszabadult a rabszolgasorból. Ez a győze­lem — amely az egész lao­szi nép határozott, eltökélt és hősi harcának, egybefor- rottságának a gyümölcse — egy új, rendkívül sokat ígé­rő korszakot nyitott meg. Ez a győzelem Kambodzsa, Vi­etnam és Laosz testvérnépei harci szolidaritásának, a testvéri szocialista országok — köztük a Magyar Népköz- társaság — és valamennyi haladó nép együttérzésének, támogatásának és értékes se­gítségének a gyümölcse. A marxizmus—leninizmust, ezt az élenjáró elméletet a Laoszi Forradalmi Néppárt Laosz konkrét realitásaira, egy gaz­daságilag elmaradott és kul­turálisan fejletlen kis ország viszonyaira alkalmazta. Ez a Szeberényi Lehel i4 vént REGÉNY 45. Az öregek nézték őket, mo­solyogtak. Aztán valaki azt mondta: elég már. S akkor egyet-egyet löktek még egymáson, s ab­bahagyták. Felhevülten, li­hegve heveredtek a helyük­re, mint egy jó fürdő után. Feró azt mondta: — Éjfél... — S vetett a ro­zséból a tűzre. írt megállapodások, a ma­gyar dolgozók képviselőivel történt találkozások tovább erősítették országaink, népe­ink, pártjaink barátságát és új szakaszt nyitottak együtt­működésünkben. Sikereink egymás erejét gyarapítják. A hős laoszi nép harca győzelemmel ért véget. Har­győzelem a marxizmus—le­ninizmus győzelme. — A laoszi nép teljes és végérvényes győzelme — Vietnam és Kambodzsa test­véri népeinek győztes harcá­val együtt — alapvetően megváltoztatta Indokínában a politikai helyzetet. Jelen­tősen hozzájárult a népek­nek Délkelet-Ázsiában és az egész világon a valódi füg­getlenségért, a demokráciá­ért és a társadalmi haladá­sért vívott harcához. — Napjainkban a Laoszi Forradalmi Néppárt vezette laoszi nép minden erőfeszíté­sét a háború okozta sebek begyógyítására, az új hata­lom védelmére, a termelés helyreállítására, a gazdaság fellendítésére és a nép élet­körülményeinek javítására összpontosítja, és a kapita­lista fejlődési szakaszt kike­rülve, a szocialista átalaku­lás és építés útján halad elő­re. — Tudatában vagyunk an­nak, hogy a forradalomnak ebben az új szakaszában a haza védelme és építése na­gyon nehéz feladat. Azonban népünk szabad, erőteljesen fejlődik a Laoszi Forradalmi Néppárt, s — élén a testvéri szocialista országokkal — él­vezi a népek és barátai se­gítségét és támogatását. Ezért meggyőződésünk, hogy a laoszi nép forradalmi ügye feltétlenül gvőzni fog. — Történelmi jelentőségű korban élünk, a kapitaliz­musból a szocializmusba va­ló világméretű átmenet ko­rában, amelyet a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nyitott meg. A szocializmus átlépte egy ország határát, világrendszerré vált, s ez a kör nap mint nap bővül. A szocialista világrendszer ma az emberi társadalom fejlő­désének meghatározó ténye­zője. A szocialista országok minden téren szüntelenül fej­lődnek, bizonyítva ezzel is a szocialista társadalom fölé­nyét. Erőteljesen fejlődik és napról napra újabb sikereket ér el a nemzeti felszabadító mozgalom, az el nem kötele­zettek mozgalma is. Mind szélesebb méreteket ölt a ka­pitalista országok munkás- osztályainak, dolgozóinak harca a monopóliumok ellen, a demokráciáért és a társa­dalmi haladásért. — A forradalmi erők egy­séget alkotva, egymást köve­tő hullámban lendülnek tá­madásba az imperializmus ellen, meggyengítve, meghát­rálásra kényszerítve azt, mind közelebb taszítva az ál­Zsabka kijött a házból. Kijött, és azt mondták: — Mi lett ezzel a Zsabká- val? Nem tudták megnevezni, de mindenki látta, hogy más lett, mint volt. Aztán, ha szóba került, azt mondták: — Megváltozott. Vagy ezt: — Megkomolyodott. Sőt jóindulattal: — Megemberesedett. — Mintha katonaságot járt volna, s nem betegágyat. Pedig továbbra is ott ült a kocsma előtt, az aranyifjúság körében, a kőpadkán, torz, zsíros bibircsekkel teli sárga­réz fejével, a börtönt még alig feledő rossz növésű haj­zatával. Ott ült, s ha kihoztak sört, megitta, de rumot nem kért bele. Megrázkódott. cuk sikere is bizonyítja, hogy legyőzhetetlen az a nép, amely saját forradalmi erői­re, a nemzetközi haladás erőire és az internacionalista szolidaritásra támaszkodik. Lázár György beszédét kö­vetően Kaysone Phomvihane szólt az egybegyűltekhez. talános válság felé. Az erő­viszonyok a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a szocializmus erőinek ja­vára változtak meg. — Laosz és Magyarország nagyon messze van egymás­tól — mondotta a további­akban a Laoszi Forradalmi Néppárt főtitkára — de né­peinket és országainkat egy­azon eszme vezérli. Népein­ket és országainkat a test­véri és elvtársi barátság szá­lai fűzik össze, függetlenül a földrajzi távolságtól. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány és a szo­cialista Magyarország né­pe békeidőben és háborúban, a nehéz pillanatokban és az öröm perceiben mindvégig mellettünk volt. Következe­tes politikai, anyagi és er­kölcsi támogatásuk, segítsé­gük hozzájárult népünk tel­jes és végérvényes győzel­méhez. A proletár interna­cionalizmus fényes megnyil­vánulása volt ez a segítség. — Megragadom az alkal­mat, hogy a Laoszi Forradal­mi Néppárt, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya, a laoszi nép és a magam nevében mélységes hálámat és kö6zönetemet fe­jezzem ki és szívből újabb nagy sikereket kívánjak az önök előtt álló nagy felada­tok megvalósításában a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt­nak, a testvéri magyar kor­mánynak és a testvéri ma­gyar népnek. — Szilárd meggyőződé­sünk, hogy párt- és kor­mányküldöttségünknek a Ma­gyar Népköztársaságban tett mostani baráti látogatása hozzá fog járulni a pártja­ink, kormányaink és népe­ink közötti szolidaritás és baráti kapcsolatok szüntelen erősödéséhez és fejlődéséhez. — Engedjék meg, hogy be­fejezésül ismételten sikereket kívánjak a magyar népnek a fejlett szocialista társada­lom építésében. Erősödjék és fejlődjék a Laoszi Forradal­mi Néppárt és a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a laoszi nép és a magyar nép közötti barátság és szolidaritás! — Éljen a Magyar Szocia­lista Munkáspárt! Éljen a Laoszi Forradalmi Néppárt! Éljen a proletár internacio­nalizmus! Beszédüket sűrűn szakítot­ta meg a lelkes taps, a rész­vevők hosszasan éltették a laoszi népet, a két párt és a két nép testvéri barátságát. Katona Imre zárszava után a nagygyűlés az Internacio- nálé hangjaival ért véget. — Nem kell. A fiúk összenéztek: beteg. S a kérdés az alig rebbenő szemöldökökében: vagy csak a lelke? Az is lehet, hogy csak a lelke. Nem bánta a hajukat, egy szót se szólt. Általában na­gyon keveset beszélt. És nem akart semmit. És ez vált a legfeltűnőbb változás. Megszokták, hogy ő a ve­zér, és most nem akar sem­mit. Mintha csak elkalandoz­na magában, és nem is törőd­ne a dolgokkal. A virtus sem érdekelte. Ellibbent egy szemrevaló hajadon a kocsma előtt? Más­kor felállt, megrázta magán a gátyót, s csak úgy foghegy­ről hetyke harci riadót fújt: „Spuri!” Azt, hogy „utána”, nem is mondta, csak ment, ökle a zsebét kinyomta. Vi­tézei pedig követték, némi A Century Hallban persze nem csupán „szelíd” rádió­propagandával foglalkoznak. Anglia jelenlegi legnagyobb belpolitikai problémája, az észak-irországi kérdés foglal­koztatja a Westminster Bridge Roadon levő épület la­kóit is. A botrány itt sem ke­rülte el őket. És milyen fur­csa, egészen hasonló bajba kerültek mint amerikai kol­légáik: kiderült, hogy gengsz­terekkel léptek kapcsolatba. Az ügy, igaz nem volt olyan nagyszabású, mint az, ami a CIA-t a maffiával összefűz­te, de legalább olyan piszkos volt... Két fivér a vád­lottak padján A SIS ugyanis 3 éve fel­bérelt egy testvérpárt, Ken­neth és Keith Littlejohnt, hogy rablásokat és robbantá­sokat hajtsanak végre a független ír Köztársaságban. A két fivér, akiket egy dub­lini bíróság ítélt el. nyíltan hangoztatta, hogy __ tettüket politikai megfontolásból, s hivatalos angol kormányszer­vek megbízásából követték el, hogy lejárassák az illegá­lis ír Köztársasági Hadsere­get, az IRA-t. Kenneth Littlejohn, aki ko­rábban Észak-Irországban élt, s bizonyos nem túl szoros kapcsolatokat tartott a re­publikánusokkal, először mint besúgó szerepelt. így például „tudomására hozta” a brit hatóságoknak, hogy az IRA a szocialista országokból szár­mazó géppisztolyokat hasz­nál. Az információ annál is értékesebbnek tűnt, mivel ilyen fegyvert egyetlen elfo­gott IRA-katonánál sem si­került az angoloknak találni­uk. A két testvér később robbantott és bankot rabolta SIS és a hadügyminisztéri­um közös megbízatása alap­ján. Az igazi bomba azonban később robbant. A két letar­tóztatott és Írországnak ki­adott gengszter vallani kez­dett: elmondták, tucatnyi brit ügynök tevékenykedik az övékéhez hasonló megbíza­tás alapján Írországban azért, hogy az IRA-val szembeni határozott fellépésre késztes­se a dublini kormányt. Partizán­vadászok Egy másik „ír ügy” fordí­totta a figyelmet a SIS „le­ányvállalatára” az amerikai zöldsapkások brit „testvér- szervezetére” is. Ez az ala­kulat a Special Air Service Regiment, a különleges ejtő­ernyős ezred, amelyet egy amerikai lap a „SIS” fontos fegyverének, a piszkos trük­kök kommandójának” neve­zett. Az alakulat elődjét a második világháború aiatt szervezte meg David Stirling ezredes, s akkor az ellenség vonalai mögötti akciókban távolságban, mint vezért a serege. — Most nem lesz „spuri”? — kérdezte Dombaj Gyurka, mikor a íaros-begyes Bocsa Verőn tovalibbent, mintegy elvárva, hogy kövessék, mert ehhez volt szokva. Zsabka utánanézett a lány­nak, lusta fejmozdítássai. Annyi volt, hogy fölnézett, meg visszaengedte a fejét. — Felőlem — mondta. Ez sem érdekelte, pedig Bocsa Veront szerette űzni. S Bo­csa Verőn is szerette, ha űzik. És Zsabka tenyerében ott zsibogott Bocsa Verőn ró­zsás bőrének bársonyneműsé- ge, s illatának emléke csik- landta orrát, mint a jó friss szénájé. Mégse mozdult. — Figyelted az arcát? — súgta Dombaj Gyurka Kosz- novszki Ferónak. Titokban használták fel őket. A hábo­rú után új feladatot kaptak az ejtőernyősök: partizánva­dászok lettek. Bevetették őket Malájföldön, Cipruson, Adenben és az utóbbi idők­ben Ománban is. Az amerikaiakkal ellentét­ben a SIS nem szívesen nép­szerűsíti különleges csapata­it. A Newsweek című ameri­kai hetilap szerint a kiképzés olyan kemény, hogy az újon­cok 90 százaléka kihullik. Titokban tartják az alakulat tagjainak nevét és a létszá­mát is. Ez állítólag 700 és 1000 fő között mozog. „Az ezred katonái azon ritka al­kalmakkor, amikor fényké­pezőgép elé állnak, álarcot viselnek. Herefordban lévő központjukban a tisztek és a katonák csak keresztnevükön szólítják egymást, nem vi­selnek rendfokozati jelzése­ket, csupán a megkülönböz­tető sárgásbarna barettet és a SAS jelvényt, a szárnyas tőrt a sokatmondó felirattal: „Aki mer, az nyer” — írja a New­sweek. Az idén tavasszal a SAS azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy egyik alegysé­gének katonái polgári ruhát öltve átlépték az ír Köztár­saság határát és megtámad­tak egy kicsiny, határ menti ír települést. Az Észak-Iror- szágban állomásozó ejtőer­nyősök három terepjáró au­tón hatoltak be Írországba, hogy ott az IRA harcosai után kutassanak. A katonák azonban nem jártak szeren­csével, mert az ír hatóságok fogságába kerültek. Határsértők Az angol parancsnokság azzal próbálta magyarázni a durva provokációt, hogy a határ mentén gyakorlatozó őrjárat, úgymond, elnézte a térképet és eltévedt. (!) Erre válaszul az ír hivatalos szer­vek bejelentették, hogy a brit csapatok évente legalább száz alkalommal megsértik a határt. Az IRA szóvivője pe­dig azzal vádolta a SAS em­bereit, hogy már többször próbálkoztak emberrablá­sokkal és köztársasági veze­tők meggyilkolásával Íror­szág területén... Rolph Ingersoll amerikai szerző (szintén volt CIA-em- ber) „Szigorúan titkos” cí­mű könyvében ezt írja: „A Brit Birodalomnak mindig a hírszerzés volt a fő aduja. Amikor az angolok ügyei a legrosszabbul álltak, akkor hírszerző szolgálatuk mentet­te meg őket. Dunkerque után Angliát csak a „kézügyessé­ge” mentette meg, az, hogy gyengeségét el tudta titkolni a németek elől, jelentéktelen erőkkel blöffölve...” Lehet, hogy így volt. ez azonban már a múlté. Sike­rekről már csak a színes könyvecskék fedeléről sejtel­mesen mosolygó 007-es ügy­nök számolhat be. Igaz, hogy ő csupán szerzője fantáziájá­ban létezett­intett a fejével a búverte ve­zér felé. — Mit figyeljek rajta? — Figyeld csak meg! — Szerelmes, biztos. — Figyeld meg a képét... Kiváncsi vagyok, látsz-e va­lamit? Zsabka unalmas volt, hát a többiek is unatkoztak. — Snurozzunk — javasolta Homyák Marci. Elkezdtek pénzt dobálni a kocsmafalhoz. Húszfilléresek, forintosok csillogtak a sala­kon. — Te jössz — mondták Zsabkának. — Én? — ébredt fel Zsab­ka. Eldobott egy forintost, kedvetlenül; fel sem állt, el is nyerték tőle. Máskor nem nyugodott, ha nyertek tőle. Most legyintett. (Folytatjuk) Kaysone Phomvihane: Országainkat a testvéri barátság szálai fűzik össze Miklós Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom