Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-23 / 225. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 23. A VÁNDORLÁS, CSÁBÍTÁS ELLEN A kőtelező munkaerő-közvetítésről A RÁDIÓ MELLETT az Ésszerű, Összehangolt munkaerő-gazdálkodásról, az élő munka tervszerű elosztásáról az utóbbi időben a különböző íórumokon egyre több szó esik. A hatékony munkaerő-felhasználás az V. ötéves terv végrehajtásának egyik lényeges feltételét képezi, mivel a munkaképes korba lépők száma jóval kevesebb, mimt a korábbi időszakban. A reális munkaerőigények kielégítésének elősegítése érdekében került kiadásra a munkaügyi miniszter 7/1976. (IV. 10.) Mü. M. számú rendeleté a munkaerő toborzásával, szervezetten történő elhelyezésével és toborzásával kapcsolatban. Mivel az ország egyes területein már munkaerőhiány jelentkezik, máshol viszont még tartalék áll rendelkezésre, ezért az említett rendelet lehetővé tette a kötelező közvetítés megyei szabályozását. Ennek alapján jelent meg a Szabolcs- Szatrrtár megyei tanácselnök 100—15/1976. számú utasítása, amelyet minden foglalkoztató szervnek eljutattunk. A rendelet és az utasítás hatálya kiterjed valamennyi munkáltatóra és azokkal munkaviszonyban álló illetőleg munkaviszonyt létesítő dolgozóra, kivéve a fegyveres testületeket, a rendészeti szerveket, a társadalmi szerveket, minisztériumokat, országos hatáskörű irányító szerveket, a magasabb vezető állású dolgozókat és a pályázat útján munkát vállalni szándékozókat. MINDEBBŐL KÖVETKEZIK, hogy a szabályozások kötelező magatartást írnak elő úgy a foglalkoztató szervek, mint a munkavállalók részére. Ez azt jelenti, hogy egyes esetekben a munkáltatók csak kötelező munkaerőközvetítés útján vehetnek fel dolgozókat, illetve a munka- vállalók csak ennek közben- jöttével létesíthetnek munka- viszonyt. Általánosságban ide tartoznak azok a vállalatok, amelyek megszüntetését, illetve kitelepítését rendelték el vagy megsértették a létszámgazdálkodás előírásait. Ezen túl a megyei utasításban név szerint is felsorolásra kerültek azok a vállalatok, szövetkezetek részlegei, amelyek az 1976. július 1-i állományi létszámukon túl fejlesztést nem hajtanak végre, létszámpótlást is csak kötelező munkaerő-közvetítéssel valósíthatnak meg. Vannak viszont olyan munkáltatók — mint az építőipari, kereskedelmi szervek, egészségügyi intézmények, a kommunális szolgáltató ágazatba tartozó vállalatok közül a kertészeti és parképítő vállalat, a víz- és csatornamű vállalat, az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat, az idény jelleggel üzemelők közül a konzervgyár, a dohánygyár, az almatároló nyíregyházi és mátészalkai telepei, valamint az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek augusztus 1 és december 31 között — amelyek mentesülnek a kötelező közvetítés alól még olyan dolgozók felvétele esetében is, akik munkaviszonyukat „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szüntették meg, illetve egy éven belül harmadik vagy további munkaviszonyba lépnek, és saját kezdeményezésük alapján felmondással változtatnak munkahelyet. A MUNKAVISZONYUKAT az említett módon megszüntető munkavállalók minden más foglalkoztató szervnél csak kötelező közvetítés útján helyezkedhetnek el. A munkahely-változtatásnak az említett módjai természetesen egyéb hátránnyal is járnak a dolgozók részére. Erről a 10/1976. (VI. 24.) munkaügyi miniszteri rendeletből részletesen Ándruskó Károly kiállítása Idén az a szokatlan helyzet állt elő, hogy a sóstói művésztelep egyik vendégének ugyanakkor kiállítása is nyílt a Jósa András Múzeumban. Ándruskó Károly különleges művész. Jugoszláv állampolgár — mint ilyen 6 az első a telepen — magyar-anyanyelvű. Főleg grafikával foglalkozik. minikönyvei pedig külön figyelmet érdemelnek. Az a négy megjelent (Szeged, Esztergom, Pápa, Tokaj), s további megjelenés előtt álló másik négy (Veszprém, Keszthely, Miskolc, Pannonhalma) minikönyve azt tanúsítja, hogy Magyar- országon is otthon van. De, hogy tévedés ne essék, meg kell említeni, hogy a dániai Helsingörről egy, kanadai témáról öt, s Portugáliáról több fametszetes kiskötetecs- kéje jelent meg. A művésztelepre némi késéssel érkezett edelényi kiállítása miatt, s e sorok megjelenésekor már el is ment. Rendkívül elfoglalt ember, ugyanakkor, annak ellenére, hogy. már nem kimondottan fiatálember, munkabírása egyenesen elképesztő. A viszonylag rövid idő alatt számos metszetet, olajképet festett. A múzeum kocsijával 4 napig járta a megyét, s ösz- szegyűjtötte a megyei múzeum minikönyvének az anyagát mintegy 50 vázlatban, majd a várostól kaoott megbízást, s hasonló tűzzel készítette vázlatait, szerte a város szívében s perifériáKÉPZÓMÜVÉSZETI VILÁGHÉT MAGYARORSZÁGON SE MAINE MONDIALE DES BEAUX ARTS EN HONGRIE 76 IX. 18-26 ján. Népi építészeti maradványok különösen érdekelték, s élesszemű megfigyelései egy etnográfusnak is becsületére válnának. De szóljunk néhány szót az életéről is. Zentán született 1915-ben. Nyomdászként kezdett dolgozni, de volt napszámos, kubikos is. Négy év után visszatérhetett a nyomdához. Kéziszedő, gépszedő, műszaki vezető, korrektor. Mint nyomdász is ment nyugdíjba később. Még fiatalon időközben rajzolni is tanult különböző szakkörökön, de lényegében autodidakta. A harmincas évek végén jelentek meg újságokban első grafikái. 1946-ban szerepelt először kiállításon. 1960- ban pedig megtudta rendezni első önálló kiállítását Zentán. Hét évre rá jelent meg első önálló mappája, a 64 linómetszetet tartalmazó „Kubikosélet, baráberélet”, aminek nagy nemzetközi visszhangja lett, annyira hogy a következő években Dél-Afrikától a Szovjetunióig számos országban volt kiállításra. Több díjat is nyert. A minikönyvekkel, ezzel a különleges nyomdai ismereteket igénylő műfajjal mintegy 1971 óta foglalkozik. Eddig negyven kötetecskéje jelent meg, további 18 nyomdában van. Ha két nyíregyházi minikötet elkészül, akkor eléri a kerek 60-as számot. Mint kuriózumot említhetjük meg, hogy a legkisebb kötete, „A kapa” 5x5 mm méretű. A múzeumban lévő kiállítása gazdag keresztmetszetet nyújt munkásságáról. Olajképek, grafikák egyformán szerepelnek. Művészi s eszmei felfogása határozottan kitűnnek. A kétkezi dolgozó nép élete, életkörülményei érdeklik legjobban. De nem érzéketlen a természet szépsége iránt sem. A Tiszáról, a Balatonról szinte kifogyhatatlanul áradóan tud beszélni. Lelkesedik az elmúlt idő emlékeiért, az irodalomért, Petőfit nagyon szereti. Ábrázolási módja expresszív, kevés vonással nagyon kifejezően tudja megjeleníteni, amit akar, s hogy ezt milyen erővel teszi, azt kiállításainak nagy száma, s kiskönyveinek nagy sikere bizonyítja. Koroknay Gyula tájékozódhatunk, amely a Munkaügyi Közlöny 1976. évi 9. számában jelent meg. Mindezeket figyelembe véve a jövőben nem nagyon éri meg a meggondolatlan és többszöri munkahely-változtatás. A megyei munkaerő-gazdálkodás szabályozásának az a célja, hogy minimálisra csökkenjen a nem kívánatos munkaerő-vándorlás és biztosítsa a munkaerő tervszerű elosztását. A munkaerő-közvetítést a munkáltató szerv illetékességi területén lévő városok, nagyközségi tanácsok — községek esetében pedig — a járási hivatalok munkaügyi szakigazgatási szervei végzik. A közvetítés lebonyolítása úgy történik, hogy az igény- bejelentések alapján a munkaügyi szakigazgatási szerv a dolgozó részére „közvetítő” lapot” állít ki és a fontossági sorrendnek megfelelően irányítja őket a foglalkoztató szervekhez. Előfordulhat olyan eset is, hogy a munkát vállalni szándékozó a munkáltatónál jelentkezik felvételre. Ebben az esetben a munkaügyi szakigazgatási szervtől a foglalkoztató szervnek írásban kell kérni a dolgozó kiközvetítését. Igen sokszor vetődött már fel az a kérdés is, hogy ki követ el munkaerő-csábítást. A 7/1976. Mü. M. számú rendelet ezt egyértelműen úgy fogalmazza meg, hogy „Munkaerő-csábítást követ el az, aki munkaviszonyban álló dolgozót a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban előírtnál magasabb vagy az új vállalatnál a hasonló munkakörű és felkészültségű dolgozó díjazását meghaladó bér (juttatás) adásával vagy kilátásba helyezésével munkahely-változtatásra rábírni törekszik.” A MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁSI előírások megsértésének és a munkaerő-csábításnak igen komoly szabálysértési következményei vannak. A Minisztertanács 28/1976. (VIII. 3.) számú rendeleté (megjelent a Magyar Közlöny 60. számában) szerint az a munkáltató, aki a munkaerő-gazdálkodás szabályait, így különösen az egyes dolgozók kötelező alkalmazására vagy előnyben részesítésére vonatkozó szabályokat megszegi, 3000 Ft-ig terjedő pénzbírságig sújtható. Aki pedig munkaerő-csábítást követ el, vagy a kötelező munkaerő-közvetítéssel kapcsolatos szabályokat megszegi, 5000 Ft-ig terjedő pénzbírság megfizetésére kötelezhető. A munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos feladatok végrehajtása az eddigieknél jóval nagyobb követelményeket támaszt mind a foglalkoztató szervek vezetői, mind a munkaügyi területen dolgozókkal szemben. Juhász Gábor Dzsingisz Ajtmatov és Keltái Muhamedzsánov a Fenn a Fudzsijámán c. drámájának szombaton este sugárzott rádióváltozatában a megvallásra, igazmondásra kényszerítő, ismert hegyi legenda bűvkörében tartott lelkiismertvizsgálatot egy baráti társaság, amelynek az alapvető élménye a második világháború volt. Pontosabban: arra keresték az őszinte választ, hogy a saját magatartásában, tetteiben ki-ki mennyire volt bűnös vagy büntelen, hibás, illetve lehetett-e hibátlan. A cselekményből inkább lassú epikával, mintsem drá- maszerűen bontakozott ki a legsúlyosabb kérdés, hogy ötük közül ki árulhatta el az elnémított, áldozattá vált Szaburt, a költőt, aki poémájában így írta: „Ha elnémul majd a háború, a holtak felélednek rendben ... mit mondok akkor nekik én ?” S a poémát csak ők ismerték, így egyikük nem mondhatott igazgat. És a legendához híven, a hegy bosszúja be is következett. A helyenként érezhető drámai feszültséghiányért, a túl lassú kifejletért (Vadász Gyula rendezése a lírai elemeket emelte ki inkább) a rádióváltozat költőisége kárpótolt. A Mindenáron- c. dokumentumfilm alkotói azt az igen rokonszenves elvet, magatartást tették meg filmjük központi mondanivalójává, amit egyik megkérdezett fiataltól hallhattunk: „Nem szabad — a sikertelenség láttán — apátiába süllyedni, hanem akkor is meg kell keresni az új utakat, lehetőségeket”. A tudás gyarapításának vágya sarkallta a fiatalokat arra, hogy ha nem az eredetileg célul tűzött pályán, akkor ahhoz közel állón szerezzenek magasabb képesítést. Megnyerő vonása e dokumentumfilmnek, hogy megnyilatkoznak benne olyan felnőttek is, akik a fiatalokéval egyező, ellenkező vagy kiegészítő gondolataikat mondják el. Nem mindegyikükkel lehetett egyetérteni, s azt tartom érdekesnek, hogy a film készítői nem a megkérdezett fiatalokat engedték vitába szállni velük, hanem a nézőre hagyták a riposztot. A francia klasszicizmus Comeille utáni szakasza legnagyobb drámaírójának, Rocinenak Britanniens című tragédiájából készített tévéjátékot Egri István rendezésében láthattuk az — úgy látszik ismét megszokottá váló — pénteki bemutatón. A mű ugyan a né- rói önkény áldozatául esett testvér, Britannicus nevét Az egy évtizede elhunyt Rideg Sándor (1903—1966) háromszoros József Attila- díjas és Kossuth-díjas írónk élteműve az olyanok közé tartozik, amelyek a rádióadaptációk kincsesbányái —, azon túl, hogy olvasottak, népszerűek. Most az író novelláiból alkalmazott a rádióra egy füzért Zeke Sándor, mégpedig kitűnően, három nagyobb egységre tagolva. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó Kristóf- sorozatból a felszabadulás előtti cselédgyermekkor, a Tűzpróbából a „bicskanyito- gató haragot szülő” béresnapok emlékeit, a Tükrös- szívű huszár története pedig a megnyomorított nép meséiben való igazságkeresését idézte fel az egyes, szinte észrevehetetlenül „átkötött” hangképekban. Valahogyan így kell adaptálni a nagy írói erővel bíró novellákat, ahogyan Zeke tette: csak a legjellemzőbb dialógokat, részleteket elevenít- tette meg dramatizáltan, s hagyta a narrátorral leíró szöveget minél bőségesebben érvényesülni. Dobai Vilmos rendezése híven és hatásosan egészítette ki a fenti szerencsés koncepciót. Merkovszky Pál kapta címként, mégis nenne van magának Nérónak és anyjának. Agrippinának tragédiája is. A történelem tanúsága szerint az anyja segítségével tulajdonképpen erőszakos úton hatalomra juttatott Néró uralkodásának első néhány esztendejében visszaállította a római szenátus tekintélyét, s a törvények szerint kormányzott. Racine tragédiája a válságba sodródó Nérót ragadja meg, azt az embert, aki még nem követte el élete nagy gazságait, aki most követi el az első ilyen tettet, akin most kezd uralkodni a szenvedély, a hatalomé. Ezt az in. gadozó, s a Racine-i mű szerint sem statikus jellemet, a különféle behatásokra minduntalan változó, az alattomost, a színlelőt, aki végül is a bűnben keresi és véli megtalálni a maga szabadságát — nagyon érzékletesen emelte ki Egri István rendezői koncepciója, s a Nérót életre keltő Haumann Péter. Bár a tévéjáték tulajdonképpen megmaradt színpadi műnek, nem lett belőle igazi televíziós alkotás (aminek egyebek mellett talán Victor Vasarely nem kamera méretű, egyébként nagyon megkapó díszlete is oka lehet — mégis emlékezetes bemutató marad. Seregi István A KÉPERNYŐ ELŐTT Művész a munkásklubban Kellemes környezetben megtartott beszélgetés résztvevője volt az, aki szeptember 16-án a SZÁÉV KISZ- klubjában ott volt a Berecz András nyíregyházi festőművésszel való találkozón. A művész-közönség találkozók sokszor bizonyították már jogosultságukat. Az alkotókkal való személyes megismerkedés segít bennünket műveik jobb megértésében, mód nyílik egymás véleményének megismerésére, közel hozza egymáshoz a művészetet és a közönséget, hiszen a művészi alkotás csak úgy éri el célját, ha megtalálja az őt értő és szerető közönséget. Berecz András először azt mondta el, hogyan járta a művészet iskoláit, hogy jutott el a költészettől indulva a zenén át a festészethez, keresve az önkifejezés számára legjobb módját. Tanárként is tevékenykedik, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola docense. A nevelést a művészet egyik céljának tekinti. Évente sok fiatalt tanít rajzolni, festeni, s a pedagógus büszkeségével mondja, van köztük néhány igen tehetséges. Beszélt a klubban kiállított képeiről, hogyan születtek ezek, mit akart kifejezni velük. Szólt a festészet kifejezőeszközeiről, arról, hogy mi teszi a valóság egy-egy darabjának megjelenítését művészivé. Egy öreg ajtó például nem ritkaság, gyakran látunk ilyet, művészi megjelenítése mégis érdekessé teszi számunkra, ha sugalmazni tudja, hogy ez a tárgy összeköt bennünket a múlttal, őseinkkel, akiket sohase láthattunk. Talán egy ilyen ajtón lépett be egykor Petőfi, vagy Krúdy. Kék színű fák festése sem művészi önkény, hanem a festő lelkében az esti fák által keltett ünnepélyes hangulat visszaadásának eszköze. A résztvevők nemcsak a művész alkotásainak miértjére kaptak választ, arra, hogy miért választotta azt a témát, s miért úgy valósította meg, hanem kulcsot kaptak ahhoz is, hogyan közeledjenek más művészek alkotásaihoz, ösztönzést, hogy az első benyomásokon túl keresséka művészek alkotói szándékát, aminek megértése növeli a művészi élményt. Berecz András közvetlensége feloldotta a feszültséget a művész s a résztvevők között, s a találkozás valóban beszélgetéssé válhatott. Kántor Éva
