Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

1976. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Vállalati levelek KERÜLJÖN CSAK PA­PÍRRA, s ezen a módon az érintettekhez az igazgató ta­nács döntése, az új munka­köri besorolás, a fizetéseme­lés, a fegyelmi határozat. Mit szóljunk azonban az olyas­fajta vállalati „szerelmes le­velekhez”, amelyek írói a szomszéd irodahelyiségben, a másik emeleten ülő kollégá­jukkal azt tudatják, hogy „folyamatba tették az ügyet”, bár alkatrész híján a gépja­vításra jó esetben is csak he­tek múlva kerülhet sor? Aligha tarthatjuk ügyirat­nak azt a papirost, melyen tömött sorok tudatják a sem­mit, a magyarázat köntösébe öltöztetett mellébeszélést, avagy azokat a csip-csup na­pi ügyeket, melyeket telefo­non, személyesen percek alatt elintézhetnének egymással az érintettek. Nem teszik, ha­nem diktálnak, láttamoznak, kézbesítőkönyvvel szaladgál- tatják az ifjú vagy idős kül­döncöket. Piros, kék, zöld, fekete, narancssárga rosttol- lakkal kaligrafikus jeleket rónak a másolatokra, a beér­kező levelekre, s a színektől függően helyezi irattartókba az „okmányokat” az admi- nisiztrátor. Okmányok? Igen. A böl­csesség hiányának, a bürok­ratizmus szeretetének tanúsí­tói, annak bizonyítványai, hogy ki miként menekül a fe­lelősségtől, mi módon igyek­szik fedezni magát. A válla­lati szerelmes levelek egyre szélesebben hömpölygő ára­data, a fölösen felduzzasztott belső adminisztráció sok mindent eltakaró, már-már áttörhetetlennek tetsző bok­ra azért létezik, mert tápta­laja, forrása gazdag. Felöleli az egyéni alkalmatlanságo­kat, tehetetlenségeket épp­úgy, mint a szervezet szerve­zetlenséget. TUDOMÁNYOS VIZSGÁ­LATOK s nagyon köznapi ta­pasztalatok egyaránt igazol­ják a vállalati belső szerve­zet elavultságát — tisztelet a nagyon ritka kivételnek —, lassúságát, rugalmatlanságát. Ezek következménye az ér­dektelenség, a felelősségi kö­rök tisztázatlansága, az, ügy- íjienet kuszasága, a döntésho­zatal vontatottsága. Okok és okozatok bonyolult szövevé­nyét nem világosabbá, ha­nem még áttekinthetetleneb­bé teszik a papírosok, a szü­net nélkül gyártott „szerel­mes” levelek. Holott éppen az van ezekben a levelek­M ióta megkezdődött a ta­nítás, Erzsi szomszéd mindennapos lett ná­lunk. Pistike, a kisfia most már iskolába jár és ez kü­lönféle problémákat okoz. Például olyan régifajta pos­tásceruzára volt szükség, ami a betűrajzolásnál lágyan vezeti a gyermek kezét. Sok válogatás után végre talál­tunk megfelelőt, bár rövid és ceruzameghosszgbítót még nem szereztünk hozzá, pedig ugye, jól kell, hogy feküdjön a kisfiú csuklóján. E héten új típusú feladat várt ránk. Erzsiké áthozott egy papírlapot, rajta tizen­két rajzzal. Szeg, asztal, ra­diátor, kilincs, pad, vonalzó, könyv, irka, papír, nagytás­ka, kistáska, meg valami kü­lönös dolog volt rajta, amit nadrágszíjnak is, kígyónak is lehetett nézni. Azt mondja Erzsiké, segítsünk ezeket cso­portosítani valamilyen elgon­dolás szerint. A nagyság szerinti sorba- rakáson már összeveszett az egész család. A pad hosszabb volt, mint az asztal, viszont az asztal magasabb. Aztán: mi a nagyobb, a szeg vagya papír? Na jó, megegyeztünk, hogy a vastagság lesz az irányadó. Akkor meg azon folyt a vita, hogy a radiátor felfele számít vagy lapjával. ben, hogy az író és a címzett nem szereti egymást, szakí­tott, szemrehányást tesz, kö­vetelődzők, fenyeget, hűtlen­séget emleget, választ sem vár, azonnal feleletet igényel, válást helyez kilátásba, visz- szaköveteli azt, amit koráb­ban jó szívvel adott. Mutasd meg az irattárad, megmon­dom, hogyan vezetsz. Túlzás? Nem az. Ha igaz a szólás, hogy a stílus az ember, ak­kor az ugyancsak helyénvaló, amit így fogalmazhatunk meg: a túl sok papír rossz vezetési stílusról, rossz válla­lati belső mechanizmusról árulkodik. Ott, ahol azt tartják, min­denről papír legyen, ez lép elő fontossá, s nem maga az ügy, a teendő. Helyet cserél a cél, s elérésének egyik — korántsem döntő — eszköze. Az írás válik mindenhatóvá az ilyen — megérdemli e ran­got? — szervezetben, s nem a tett! Az írással minden igazolható, bizonyíható, s per­sze annak ellenkezője úgy­szintén. Tanúsítható, ki mi­kor közölte aggályait, kifo­gásait, vétlenségét, csak azt nem tudhatjuk meg, mi tör­tént a megoldás, a haladás érdekében. Nem a papír­felhasználás, a sok-sok ton­na ilyen meg olyan, merített, vízjeles, vagy zöldesen si­lány, cégfejes, felül- vagy alulbélyegzett papír okozza a kárt, hanem ami mögötte rejlik. A felelőtlenség, a te­hetetlenkedés, a tétovaság, a bőrpapír mögé búvás, az a sanda remény, hogy „most ők lesznek idegesek”. a papírok mögött MINDIG EMBEREK ÁLL­NAK, a papír az emberi érintkezés, közlés egyik esz­köze. Akik céllá teszik ezt az eszközt, mindenhatóvá, azok az embert tolják, taszítják félre. Mellékessé — papírok olvasójává — silányítják, leg­jobb szándékait csúfolják meg, kedvét szegik, elhitetik vele, hogy ez, a papírok gyár­tása és olvasása, gépelése, ik­tatása, kézbesítése, lerakása, őrzése, visszakeresése a fon­tos. A papírok mögött mindig emberek állnak. S ha renge­teg a papír, ha egyre több vándorol szobák és szobák, folyosók, irodaházak között, ha folyamatosan magasodik a levelek halma, elkerülhe­tetlen, hogy feltegyük a kér­dést: milyen emberek állnak a papírok mögött? M. O. A vonalzó vastagabb vagy a füzet? Az igazi nagy paláver ak­kor tört ki, amikor anyagok szerint próbáltuk csoportosí­tani a tizenkét holmit. Bőr­ből vannak a táskák, vagy műanyagból? A vonalzók? A kilincs!!! Halmaz* állapot 1 Végül Erzsiké azt javasol­ta, segítsünk a gyereknek ki­vágni képeslapokból külön­féle anyagokból tárgyakat. Szerencsére a gumival kezd­tük. Mondtuk, legyen autó­kerék vagy kerékpárgumi. Azt hiszik, hogy az e heti ké­peslapok közöltek egyetlen­egy gépkocsiképet? Ilyet még nem láttam! Egy gumi­slagot kerestünk. Nem ön­töznek képeslapjaink. Ősz van. Már akkor valami oknál fogva — Erzsiké dobta be a szót —, a gumitárgyak hal­mazáról beszéltünk. A megértés hatalmas tan- tusza csak akkor koppant le Az Ikarus Gyár rekonstrukciójához gyártanak festőberendezést a HAFE nyíregyházi gyárában. Ennek egyik része a 17 méter hosszú, 4,50 méter magas ipari víztároló. A gépegység egyik elemének szerelésén dolgozik Lippai Pál szocialista brigádjával. (Hammel József felvétele) Munkásfórum Mátészalkán Közös érdek Újító munkások A vállalatoknak, munkahelyeknek rendelet írja elő az újításokkal való foglalkozást. Üjítási tervet kell készíteni. A valóságban mégis kevés az elfogadott újítás. Szeptember 17-én 1.4 óra­kor a mátészalkai úttörő- és ifjúsági házban 15 üzemből 200 munkásfiatal és a megyei tanács igazgatási osztályveze­tője: dr. Csatári Ernő, az épí­tés- közlekedés- és vízügyi osztály vezetőhelyettese: dr. Vityi Tibor, a kereskedelmi osztály vezetője: dr. Hagymá- si József részvételével mun­kásfórumot tartottak. Mintegy harminc kérdésre válaszoltak. Többek között tájékoztatták a jelenlévőket az építési enge­délyek eljárásában várható egyszerűsítésről, a kisajátítá­si eljárások új szabályáról és az állami lakások kiutalásá­nak rendjéről. A munkásfia­talok olcsó, szeszmentes szó­rakozóhely építését kérték. BÉRMUNKÁBAN KÉSZÍT DIVATOS NŐI KABÁTO­KAT az NSZK-beli CANDA- cég megrendelésére a Nyír­egyházi Divatruházati Válla­lat. Legutóbb — a III. ne­gyedéves feladatok részeként — szeptember 15-én indítot­tak útnak egy 3 ezer 600 da­rabos szállítmányt. A hónap végén — terv szerint szep­tember 29-én — további 3 és fél ezer kabátot exportál­nak, így jóval túlteljesítik a havi ötezres átlagot. hangos koccanással agyve­lőnkben, amikor össznépileg a televízió elé ültünk meg­nézni a Mindenki iskolája megnyitását és utána termé­szetesen a matematikataná­rok oktatását is megnéztük. Nagymama amúgy is elhatá­rozta, hogy beiratkozik a he­tedik általánosba, mi pedig segítünk neki. ístenbizony, előjött a gu­mitárgyak halmaza. A páros számoké. A kétjegyűeké. Halmazelméletet tanul az egész ország, az óvodások is, hogy le ne maradjunk a kül­földtől. De ennek az lett eredménye, hogy uzsonna­időben Katika, óvodás kis családtagunk így kiabált: — Maradt még egy kis szőlő a gyümölcskarneváli halmazotokból. P ersze, Kati már nagy- csoportos. Ezek után nem is csodálható, ha nagyapa azzal ment le a pin­cébe, hogy kiválogatja alom­tárból a még használható tárgyak halmazát. S hogy az egész város halmazokban gondolkozik és él, azt abból sejtettem meg, hogy a bu­szon Árpi barátom így kö­szönt: — Üdvözlöm az egész csa­ládi halmazt. (— gnz —) Mátészalkán az Ipari Sze­relvény és Gépgyár gyáregy­ségében az elmúlt évben 25 újítást nyújtottak oe. Elfo­gadtak és bevezettek ötöt. Kettőnek az elfogadása még „folyamatban van”. A többi tizennyolcat elutasították. Az újítások honorálására 3500 fo­rintot fizettek ki. Az újításokra költött ösz- szeg alacsonyságából látszik, hogy nem nagy horderejű újí­tások kerültek megvalósítás­ra. Az okok Gálái Dezső gyáregység igazgató és Ko­vács Imre főmérnök szerint több oldalról is elfogadhatók. Gyakorlat hiányában — Nem a munkássá váltás­sal hozakodunk élő, — mond­ják — de az is idetartozik. Itt a döntő tényező a sokoldalú és hosszú idejű termelési gya­korlat hiánya. Szakmunká­saink és műszaki értelmisé­günk zömében fiatal. Fő gondjuk a szakma elemeinek tökéletes elsajátítása, illetve elsajátíttatása. Ebben a fázis­ban még nem várható el az ésszerűsítés, és újítás rend­szeres jelentkezése. A gyár­ban nem alakítunk ki új ter­mékeket. Zömében az anya­gyárban elkészített rajzok, technológiák alapján általá­ban szériagyártást végzünk. Ez azt is jelenti, hogy az éssze­rűsítéseknek, újításoknak így szűk a tere. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy mun­kánkból teljesen kizárjuk az újítások és az ésszerűsítések lehetőségét. Az ez évi benyúj­tott és elfogadott újítások is ezt igazolják. Az év első felében 12 újí­tást adtak be a gyáregység dolgozói. Hetet fogadtak el, és állítottak a termelés szol­gálatába. Két újítást nem fo­gadtunk el, három pedig még elbírálás alatt áll. Az újítók fáradozását 4341 forinttal ju­talmazta a vállalat vezetősé­ge. Segít a pá rtsze rvezet — Az újítás nagyon bonyo­lult tevékenység — mondta Guthy Lajos alapszervezeti párttitkár. A pártalapszerve- zet abban támogatja az újító­kat, hogy segít a kivitelezés­ben. Tudni kell, hogy nem elég az újítást kitalálni, meg­valósítani. Az elfogadáshoz, illetve a benyújtáshoz „le” is kell azt adminisztrálni. Ez abból áll, hogy papírra kell vetni az újítás lényegét, el kell hozzá készíteni a rajzo­kat, technológiai utasítást. Mindezeken felül gazdaságos- sági számításokat kell végez­ni. Az alapszervezet az elvi támogatáson túl azzal segíti az újítókat, hogy az ad­minisztrációhoz, rajzok­hoz szükséges tudás­sal és ismerettel rendelke­ző szakembereket felkéri az újító munkások segítésére. Általában útjára indítja az újítást és figyelemmel követi a sorsát egészen az elfogadá­sig, illetve az elutasításig. — A gyárnak az az érdeke, hogy minél több újítás való­suljon meg, mondja a főmér­nök. — Arra ösztönzünk, hogy lehetőségeink között az újí­tások elsősorban a kapacitás növelését eredményezzzék. Ezzel együtt fontos tényező a munka intenzitásának a nö­vekedése, a minőség javítása. Ezért is örültünk azoknak az újításoknak, amelyeknél már az öntvény megmunkálásának első fázisánál és nem pedig a végterméknél ellenőrzik a minőséget. így munkafolya­mat közben kiszűrik a selej­tes terméket, megtakarítják a további munkát és a beépítés­re kerülő alkatrészeket. Nagy jelentőségűek a szerelési fo­lyamat közben még nem gé­pesített folyamatok gépesíté­sére (kisgépesítésre) tett újí­tások. Gazdaságos, esztétikus A gyár újítói között már jő híre van Csorba Mihály la­katos szelepezőnek, Papp Ist­ván géplakatos tmk-csoport- vezetőnek, Varga László és Turgyán József villanyszere­lőknek. A két villamossági szakember az esztergapadok tokmányvédőinek munka közbeni kiiktathatatlanságát oldották meg a már korábban bevezetett módszer egyszerű­sítésével. — A régi biztosító rendszer­nél két művelettel lehe­tett a tokmányvédőt lezárni, — magyarázza, mutatja az egyik esztergapadnál Varga László. — A mi újításunkkal egy mozdulattal zár a tok- mányvédő, és a szerkezet el­készítése a korábbi kétezer forint helyett 400 forintra csökkent. Az újításért 800 fo­rintot kaptunk. Most azon gondolkodunk; hogyan lehet­ne esztétikusabbá tenni újítá­sunkat. Elismerik a gyáregységben az újítókat. Ehhez hozzájárul az is, hogy a gyáregység párt-, álla­mi és tömegszervezeti tanácskozásain a vezetők elismeréssel szólnak a kollektíva munkájának könnyítéséért, a termelési terv biztonságosabb teljesítéséért fáradozó dolgozókról. A pártszerve­zet ezenkívül szorgalmazza ezeknek az emberek­nek a továbbképzését, erkölcsi és anyagi megbe­csülését. Sígér Imrt Űj általános iskolát építettek a régi mellett Kántorjánosiban. (Elek Emil felvé­tele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom