Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

2 kelet-magyarorszag 1976. augusztus 17. Repülőgép a „Zfelett Ellenőrzés a vendéglőkben Édesség helyett ital Kopott helyiség, néhány sört iszogató vendég, pár bámész gyerek. A falon rövid, de velős felirat: „Baráti körben öröm a koccintás'.”. A rendelt egy deci cseresznye pálinkát és két deci bort szép arcú, 19 éves kismama szolgálja föl, a Rakamazi ÁFÉSZ Bujtó bisztrójában. A fi­zetés utáni ellenőrzés a pálinkánál súlycsonkítást, a bornál áremelést állapí­tott meg. A szabálysérté­sek mellett fegyelemsér­tésre is fény derült: a számlákat — szabályelle­nesen — a boltvezető kü­lön helyiségben, elzárva tartja. Augusztus 10-én ár- és mi­nőségellenőrző körútra indul­tunk a nyíregyházi járási hi­vatal gépkocsijával. Csikós Sándor, a hivatal élelmiszer­gazdasági és kereskedelmi osztályának főelőadója, Pász­tor Sándor, a Gávavencsellői Nagyközségi Tanács előadója, valamint Tóth Pál rendőr szá­zados társaságában a nyír­egyházi járás öt községének 11 italboltját, vendéglőjét és éttermét látogattuk végig. Úttörőtábor mellett? Az első állomás, a Bujtó bisztró után a Rakamazi ÁFÉSZ Tisza-part úti büféjét kerestük föl, a helyi úttörő­tábor szomszédságában. A kiszolgáló, bizonytalan kezű nénike rendelésünkre perce­kig keresgél az italok között, sokáig matat az aprópénzzel. Mint utóbb kiderült csak he­lyettesít, míg leánya postára adja a napi bevételt. Gyors jegyzőkönyv készül a sza­bálysértésről, egy megjegy­zéssel: úttörőtábor mellett felesleges a szeszesital-árusí­tás. Két hangoskodó asztaltár­saság és millió légy fogad a Rakamazi ÁFÉSZ 8-as számú timári italboltjában. Csikós Sándor főelőadó ügyes segí­tőtársa, a refraktó mérőmű­szer a tűrési határon túli elté­rést mutat a cseresznyepá­linka minőségében. Ezért egy kis üveggel táskába kerül a kétes pálinkából — vizsgálat­ra. Míg a Debreceni Minőség- vizsgáló Intézet nem ellenőr­zi az italt, ki kell vonni a forgalomból a teljes cseresz­nyepálinka-készletet. A mi­nőségrontás mellett súly­csonkítás is jegyzőkönyvbe kerül, a borból is kevesebbet mért a boltvezető. Pavilon a Roz­maring utcában Tímár után Gávavencsellő felé fordult az utunk. A he­lyi ÁFÉSZ 2-es számú büfé­falatozójában, és 1-es számú kisvendéglőjében ért az első kellemes meglepetés: nem követtek el semmi rendelle­nest. Annál nagyobb volt a csa­lódás az Ibrányi ÁFÉSZ Roz­maring utcai pavilonjában. A falon bekeretezett működési engedély édesség, és dohány­áruk értékesítésére. Az egy­személyes helyiségben, és a parányi raktárban , ezzel szemben 260 üveg sör, 11 egy­literes, 49 félliteres, 235 két- deciliteres és 2013 féldecili- teres pálinka várt eladásra. Az italkészlet mellett mindössze pár csomag cukor­ka, néhány konzerv, a hűtő­ben kis mennyiségű tej ár­válkodott. Mint később kide­rült, az ÁFÉSZ korábban már ellenőrzött a pavilon­ban. Akkor határozat szüle­tett arra, hogy az egységben sört egyáltalán nem, egyéb szeszes italt pedig csak kis mennyiségben lehet árusíta­ni. Az első ittas társasággal az Ibrányi ÁFÉSZ 1-es számú vendéglőjében találkoztunk. A pult előtt hét, — talán munkából hazatérő fiatalem­ber — egyszerre emelte szá­jához a sörösüveget. Míg a vizsgálat tartott a vendéglő­ben éppen verekedés készült. Ekkor már 8 óra volt. „Parancsolja­nak valamit..." Az utazás utolsó állomása Nagyhalász. Az ÁFÉSZ-ven­déglőben, a söntés melletti imbolygó részegek biztatták, ölelgették egymást, kezükben az elmaradhatatlan söröskor­só. A kiszolgáló pincémő las­sú léptekkel hozza az italt, az előírásosnál éppen egytized résszel kevesebb barackpá­linkát. A napi út során ő a második, aki helyettesít. Mi­kor kilépünk a helyiségből, ő sem mulasztotta el meg­érdeklődni, hogy fogyasz- tunk-e valamit. Negyedórás üldögölés után figyelt fel ránk a nagyhalá­szi Petőfi Termelőszövetke­zet félig telt éttermében a pincér. Kimért lassúsága egyből sietségbe váltott az ellenőri igazolvány láttán. A refraktométer újra nagy fokú eltérést mutatott a pálinká­nál. Mint a timári italbolt­ban, itt is, mintavétel után pecsét került a teljes készlet­re. Az elmúlt évben 543 alka­lommal tartottak kereskedel­mi árellenőrzést a nyíregyhá­zi járás területén, a községi tanácsok, illetve a járási hi­vatal élelmiszergazdasági, és kereskedelmi osztályának dolgozói. A föltárt szabályta­lanságok miatt 21 esetben in­dítottak szabálysértési eljá­rást, két személy ellen kezde­ményeztek fegyelmit, 5000 forint pénzbírságot róttak ki, 29 figyelmeztetést adtak, és 'öt alkalommal tettek egyéb intézkedést. Az augusztus 10-i körút so­rán hat jegyzőkönyv szüle­tett. Házi Zsuzsa Lebukott a timári galeri — Merre kell Szabolcsba menni? — Gyere, ülj fel a bicikli­re, majd én megmutatom — hangzott a válasz és a buda­pesti fiatalember köszönettel fogadta a segítséget. Öröme azonban nem tartott sokáig, mert a szívélyes „jóbarát”, alighogy ^hagyták Tímárt, leütötte, s rákiabált, hogy azonnal rakja ki minden pénzét. Négyszáz forint és egy karóra volt a zsákmány, amit az útonálló hamar el­költött. Eta az eset csak egyike volt annak a sorozatnak, amelyet a 18 éves Papp József, a 20 éves Fontos Károly, a 18 éves Baba Gusztáv, a 18 éves Szűcs János, a 19 éves Ling Antal és a 22 éves Hortobá­gyi András elkövetett és hó­napokig tartotta rettegésben a Timáron szórakozni akaró embereket. Megzavarták a tsz zártkörű rendezvényét, verekedtek részegen és józa­ntól, szórakozásból az árokba tolták az út szélén parkírozó gépkocsit, megtámadták a lakodalomban szórakozó em­bereket, sorozatban vereke­déseket provokáltak a cuk­rászdában, vagy annak udva­rán mindenkivel, aki útjukba Került. A hónapokig garázdálkodó galeri tagjainak ügyét — mert közülük hárman fiatal­korúak — a Nyíregyházi Já­rásbíróság Fazekas Péterné dr. tanácsa tárgyalta. Papp Józsefet 2 és fél, Fontos Ká­rolyt másfél, Baba Gusztávot 10 hónap, Szűcs Jánost 7 hó­nap, Ling Antalt 7 hónap, Hortobágyi Andrást 8 hónap szabadságvesztésre ítélte és a büntetéssel arányban álló időre eltiltotta őket a köz­ügyek gyakorlásától. Fellebbezés folytán került az ügy a megyei bírósághoz, ahol Papp József büntetését 3 év 6 hónapra, Fontos Ká­roly büntetését 2 év 6 hónap­ra és Baba Gusztáv bünteté­sét 1 év 4 hónapra felemel­ték. A büntetett előéletű Fontos Károlynak és Horto­bágyi Andrásnak szigorított börtönben, Papp Jótasefnek és Baba Gusztávnak a fiatalko­rúak börtönében kell letölte­ni büntetését, Szűcs és Ling büntetésének végrehajtását próbaidőre felfüggesztették. A bíróság elrendelte a Papp Józsefre, Fontos Károlyra és Baba Gusztávra korábban ki­szabott .büntetés letöltését is. Az ítélet jogerős. AUGUSZTUS 17-19.: Könyvtárosok vándorgyűlése Nyíregyházán Augusztus 17—19. kö­zött Nyíregyházán kerül sor a Magyar Könyvtáro­sok Egyesülete VIII. ván­dorgyűlésének megrende­zésére. A közelgő ese­mény jó alkalom arra, hogy néhány szót szóljunk az egyesület — közismert s rövidített nevén az MKE — történetéről, te­vékenységéről. Jogelődjének, az 1935-ben alakult, tágabb szervezeti ke­retet adó Magyar Könyvtáro­sok és Levéltárosok Egyesü­letét ismerhetjük. Az 1950-ig működő MKLE tevékenysé­gének középpontjában első­sorban a tagság szakmai és társadalmi érdekvédelme, képzésük elősegítése állt. A magyar könyvtári belső kap­csolatok szervezésén, gondo­zásán túl azonban ugyanak­kor képviseletet jelentett a Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetségében is. Alapozó jellegű munkála­tok elvégzése fűződik ehhez az első időszakhoz. Az elfo­gadottá és ismertté vált szer­vezet tevékenysége az ötve­nes évek közepétől a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztá­lyához kapcsolt Magyar Könyvtárosok Szabó Ervin Körében teljesedett tovább és hozott számottevő ered­ményeket Majd ismét új sza­kasz kezdetét jelöli a Műve­lődésügyi Minisztérium 1965- ben hozott rendelete. Ekkor nyerte el önálló szervezeti lé­tét az MKE, s dolgozik az azóta módosított és elfoga­dott új alapszabály (1973.) szellemében, céljai megvaló­sításáért. Az a törekvés, hogy nap­jaink könyvtárügyét hatéko­nyan segítő, alakító társadal­mi szervezetet jelentsen az MKE. Az országban mintegy 2000 főt számláló tagság a területi, szakterületi vonalon sokrétű munkát fejt ki. Alap­feladatként továbbra is a képzést, továbbképzést, a könyvtárosok érdekvédelmét említhetjük, mely a szerveze­ti élet fejlődésével párhuza­mosan, tartalomban és for­mában egyaránt sokat gazda­godott. Az ország majdnem min­den megyéjében működik MKE-szervezet. Szabolcs- Szatmár megye területi szer­vezete 1972-ben alakult, s tagjai sorában iskolai könyv­tárosok, szakszervezeti, taná­csi, közművelődési könyvtá­rakban dolgozók egyformán megtalálhatók. A kezdeti lé­pések után szervezetünk — úgy véljük — ma már járha­tó úton halad, s a megyén belüli gyakoribb találkozá­sok, hasznos véleménycserék, munkakapcsolatok kiépíté­sének alkalmaivá váltak MKE-rendezvényeink. Mi­után céljaink között kiemel­ten szerepel a könyvtárközi, megyén kívüli kapcsolatok kialakítása, megszilárdítása is, külön öröm, hogy az utób­bi évek vándorgyűléseinek színhelyei — Zalaegerszeg, Pécs, Eger — után Nyíregy­háza adhat otthont a VIII. vándorgyűlés rendezvény­programjának. A háromnapos vándorgyű­lés központi előadástémája: „A könyvtárak közönségkap­csolatai” címben fogalmazha­tó meg. Ezt egészítik ki a kü­lönböző szekcióüléseken, (gyermekkönyvtárosok, ifjú­sági, műszaki, zenei könyv­tárosok) elhangzó előadások valamint az olvasáskutatási és pedagógiai bizottság vita­ülése. A témák természeté­nek megfelelően az előadók, hozzászólók között könyvtá­rosokon kívül a kapcsolódó egyéb területek jó néhány neves szakembere is szere­pel. Művelődéspolitikusok, tömegkommunikációval fog­lalkozók, írók, tanárok vesz­nek részt \ e munkában, mondják el véleményüket, teszik közzé tapasztalataik, kutatásaik eredményét. Jelentősnek ígérkezik tehát a Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskolán megrendezésre kerülő könyvtárosok ván­dorgyűlése. A Honismereti Nyári Egyetem és az Orszá­gos Honismereti Akadémia gazdag programját követően ismét egy olyan figyelmet keltő rendezvény Nyíregyhá­zán, mely a megye és város felelős vezetői, a művelődés, közművelődés irányítói tá­mogatását élvezi. Előkészíté­sében az MKE elnökségén, s a megyei szervezet tagságán kívül sokan segítettek. Re­méljük, hogy a közös össze­fogás valóban a jó kapcsola­tok kiépítésének lehetőségét teremti meg ide látogatók és itt élők között. Futaky László Szabolcsi együttesek a nyírbátori zenei napokon Nagyszerű kezedményezés volt a tíz évvel ezelőtt megin­dított nyírbátori zenei napok hangversenysorozata, mely Nyírbátor városát az oratóri- kus művek egyik központjá­vá avatta. A csodálatos kör­nyezetben maradandó él­ményként hatnak az ott el­hangzó oratóriumok, a zene örökbecsű alkotásai. A legki­válóbb karmesterek a legki­válóbb együttesekkel és szó­listákkal teszik felejthetet­lenné az itteni hangversenye­ket. E gazdag programból minket most elsősorban a hangversenysorozat második hangversenye, az augusztus 15-i hangverseny érdekel. Mozart: Litaniae de Vene- rabili Altaris Sacramento c. művét hallottuk a szabolcsi szinfonikus zenekar és a nyíregyházi egyesített ve­gyeskar előadásában Molnár László vezényletével. Mozart ezt a művét még 1772-ben komponálta. A mű mintegy 10, rövidebb, hosszabb té­telből áll. Mozart korán meg­tapasztalta, hogy az élet szá­mára nem boldogító otthon. Amikor az emberi szívbe te­kint, olyan világba tekint, melynek határai átolvadnak a transzcendens régióba. Mol­nár László mesteri pálcá­ja nyomán ennek a transz­cendens világnak lírai, ben­sőséges zenei elemei dombo­rodtak ki az ének- és zenekar hiteles előadásában, ugyan­akkor a végtelenség monu­mentális freskóit is megmu­tatta. Ezután Händel: Dettingeni Te Deum-ja hangzott fel Fe­hér Ottó vezényletével. Ezt az örvendező heroikus győzelmi éneket az ének- és zenekar életerős, zenei törmörséggel, emelkedett pátosz jegyében, a hősi humanizmus választékos stílusú ünnepi köntösében szólaltatta meg. Fehér Ottó koncepciózus, tudatos építke­zésre, lényegre törő vezénylé­se feltárta a mű minden szép­ségét. A közreműködő kitűnő énekesek is művészetük leg­javát adták. Lugossy Melin­da, Budai Lívia, Keönch Bol­dizsár, Tréfás György szár­nyaló énekükkel, művésze­tüknek minden emberi me­legségével és artisztikus kul­túrájával tették emlékezetes­sé számunkra ezt a felejthetet­len estét. Vikár Sándor Rekord Szegeden Utolsó bemutatók a játékokon H ónapok óta tudott, hogy a szegedi sza­badtéri utolsó bemu­tatóira (és a rákövetkező előadásokra) csak azok jut­hatnak be, akik jóelőre gon­doskodtak belépőikről. Így a fesztivál irodáján már véglegesnek mondható ada­tokkal szolgáltak: az idei öt premier 16 előadására több mint 85 ezren váltottak je­gyet, tízezerrel többen, mint a tavalyi 15 játéknapra. S ha figyelembe vesszük a nyilvános főpóbák közönsé­gét, ez a szám 90 ezer fölé tehető. A háború előtti évekkel együtt immár a 25. nyárévadhoz érkezett sza­badtéri programot Szege­den soha sem látták még ennyien. Hét végére jutott a sze­zon utolsó két bemutatója. A slágerpremierek: Strauss A cigánybáró című daljáté­ka és az Ecseri lakodalmas, a Magyar Állami Népi Együttes vendégjátéka. A cigánybáró negyedszer ke­rült a dómszínpadra, olyan örökséget folytatva, mint az 1963-as és 67-es premi­erek Edward Strauss, illetve Willy Boskovsky vezényle­tével. A karmester ezúttal a fiatal Medveczky Ádám volt, aki a rendező Horváth Zoltánnal azon fáradozott, hogy egységes zenei stílus­ba ötvözze a bécsi polkát, indulót, a magyar verbun- kot és csárdást, a cigányze­nét, sőt az olaszos dallami- ságot, melyek mind-mind föllelhetők a muzsika réte­geiben. A fontosabb szere­pekben Palcsó Sándort, Házy Erzsébetet, Komlóssy Erzsébetet és Melis Györ­gyöt láthatta a publikum. A fönnállásának negyedszáza­dos jubileumát ünneplő Magyar Állami Népi Együt­tes stílszerűen az első nagy­szabású, egész estét betöltő műsorát hozta vissza. 1951- ben ugyanis az Ecseri la­kodalmassal’ debütált Rábai Miklós társulata, s éppen a világhírű Mojszejev együt­tessel. A sok sikert megért összeállításukat most nem­zetiségi táncokkal bővítet­ték ki — Létai Dezső ren­dezésében. Szöveg: Nikolényi István, kép: Ács Sándor. ^ Palcsó Sándor és Komlós­sy Erzsébet. Végzik a kukorica vegyszeres gyomirtását a Mátészalkai Állami Gazdaság nagyecsedi „Zuhogó” nevű területén. (Hammel József felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom